Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Reggel megláttam tükörben a sebeket magamon, amiket én csináltam.
És felhívtam egy pszichiátert, nem beszéltem meg vele időpontot, csak hogy gondolkodom még rajta.
És hirtelen ez az egész olyan valószerűtlen lett, mert ma tök jól voltam, rég volt ilyen jó napom, és nem is értem, miért hívtam pszichiátert, meg hogy én meg tudok ezzel birkózni, nincs is semmi bajom. Isten bizony, ezt gondolom!
Azért nagyon érdekelne, mit gondoltok erről!

Május írta: Reggel megláttam tükörben a sebeket magamon, amiket én csináltam.
És felhívtam egy pszichiátert, nem beszéltem meg vele időpontot, csak hogy gondolkodom még rajta.
És hirtelen ez az egész olyan valószerűtlen lett, mert ma tök jól voltam, rég volt ilyen jó napom, és nem is értem, miért hívtam pszichiátert, meg hogy én meg tudok ezzel birkózni, nincs is semmi bajom. Isten bizony, ezt gondolom!
Azért nagyon érdekelne, mit gondoltok erről!

Engem meg az, hogy te mit gondolsz erről.

Május, én is hasonlóan éreztem azok után, amikor kínomban összekarmoltam magam, meg úgy belevertem a fejem a falba, hogy majdnem szétcsattant a homlokom. De az volt a célom, hogy ezek nélkül az önpusztító cselekedetek nélkül is érezzem jól magam, ezért jártam pszichiáterhez. Gyógyszer szedése nélkül is segített a terápia, ma már nem járok és nem is szoktam bántani magamat.

Mindenfélét gondolok. A pszichológus azért küldene pszichiáterhez, hogy szedjek valamit a szorongásra. A gyógyszer meg kb egy életre szól, és iszonyú ellenérzéseim vannak.
Hónapok óta csak ugyanakkor, ugyanazt tudom enni, 15kg-ot fogytam, és rengeteg önpusztító gondolatom van. Nekem meg az jár a fejemben, hogy ez az egész a pszichológus miatt van, ő hajszolt ebbe bele, nem kifelé jövök, hanem befelé megyek. És 2,5 év terápia után már jól kellene lennem, mi van, ha valamit rosszul csinál, velem ez már másik pszichológussal megtörtént, nem akarom megismételni. De azt is olvastam, hogy a terápiában keletkező rossz érzések csak látszólag szólnak a pszichológusnak, valójában régi dolgoknak szólnak. Meg hogy a fogorvosi rendelőben is sokszor elmúlik a fogfájás. De azt is gondolom, hogy ez jó "ürügy" a pszichológusoknak, hogy elbújjanak az indulatátviteles duma mögé.
És ha hátat fordítanék ennek az egésznek, az összes pszichológusnak meg pszichiáternek, akkor jól lennék. Néha így gondolom. Aztán meg, hogy ezt az egészet nem lehet kibírni, és nem tudom megoldani. Szar ügy.

Május, nekem is voltak hasonló gondolataim terápia közben. Sőt vissza is mentem ahhoz a pszichiáternőhöz, akihez először jártam, hogy megkérdezzem az aggályaimat. Nem mondtam ugyan el neki, hogy lecsekkoltam, mert nem gondoltam, hogy magyarázkodnom kellene (megfizettem az árát), magamért tettem. A bizalom építéséhez viszont szükségem volt erre. Egy jó szakember ezeket megérti és tudja, hogy mi miért történik. Ha egy nőgyógyászhoz megyek, azt is leinformálom, meg a fogorvost is (őt pláne). Ezen kívül pedig jártam még más jellegű terápiára is (hangmasszázsra), nála például a férjem által szereztem megerősítést. Csernust is otthagytam miután, hogy Alicia szavával éljek "szétverte a személyiségemet", mert neki számomra csak addig tartott a tudása. Miután szétestem a "jóvoltából", akkor olyan embert kerestem, aki emberséges módszereket használ és úgy építettem magamat újra, akkor már tudatosan. Azzal a tudással, amit saját magam megtapasztalásai útján szereztem. Hiszen más ember nem ismerhet engem jobban önmagamnál. Bár biztosan lehet ezt egyszerűbben is csinálni, de én ezt az utat jártam. Szóval minden jól van mégha úgy is tűnik, hogy nincsenek rendben a dolgok. Május, türelem, szeretet, ezek most a kulcsszavak.

Eddig két alkalommal voltam az új pszichológusomnál.. Azt hiszem menni fog,a második alkalmat végig beszéltem. Nagyjából felvázoltam a helyzetet, hogy mi volt eddig. Szerintem elég jól képben lesz most már ő is. Csupán a kórház fóbiámat kell legyőzzem, és azt, hogy heti egyszer végig sétálok a pszichiátriai osztály folyosóján, esetleg várakozok, és azt nézi mindenki, hogy mit keresek ott. Ja és nem lehet ám észrevétlen bejutni, még véletlenül sem, mert 2x meg kell állni autóval a ki és bejövetelhez, plusz be kell csengetni a folyosóra, másként nem lehet bejutni. Szóval ennyi a nehézségem. Mindig azt képzelem, hogy mindenki engem néz.
De úgy tűnik elég megértő. Mondjuk ő is eléggé túl van terhelve szerintem, de egyelőre nem zavar ez, meg nem is kell fizetnem. Remélem jó lesz, mert még egyszer tényleg nem kezdem elölről.

Szerintem jo lesz ez. A mindenki engem nez erzesem az minden alkalommal van nekem is. Raadasul kocsival kell mennem tudja sok mindenki h az enyem de mar nem zavar annyira. Az okot ugysem tudjak miert jarok oda. Mar nem de regebben nagyon zavart meg csak a tudat is.

A pszichologus szakma egy kurva nagy kuruzslas! Es fokent egy olyan ember tudasara tamaszkodik aki kokozott es egy olyan idoben valt tudomannya amikor a noket nem is vettek emberszamba.
Es ez huen tukrozodik a koklersagban!

karácsony írta: A pszichologus szakma egy kurva nagy kuruzslas! Es fokent egy olyan ember tudasara tamaszkodik aki kokozott es egy olyan idoben valt tudomannya amikor a noket nem is vettek emberszamba.
Es ez huen tukrozodik a koklersagban!

Karácsony, mi történt, hogy ezt írod???

Szemfényvesztés. Szó szerint.

Sajnálom, hogy így érzed. Ha nem hiszel benne, és így gondolod, vannak más lehetőségek is , amelyek leli támogatást adhatnak.

karácsony írta: Szemfényvesztés. Szó szerint.

Majd ha tudod, azért mondd el, miért gondolod ezt, jó?

Május írta:

karácsony írta: Szemfényvesztés. Szó szerint.

Majd ha tudod, azért mondd el, miért gondolod ezt, jó?

Nagyon faradt vagyok. Teljesen leszivott mindenki. Es ugy erzem hiaba tettem meg mindenert mindent mindenki cserben hagyott a kornyezetemben. Es mikor melyszomoru allapotomban elmondom a pszichologusnak hogy mennyire kilatastalanul erzem magam es hogy ugy érzem h egy helyben allok egy godorben es hogy ugy erzem parkapcsolat kialakitasa is azert nem sikerul mert bennem nem stimmel a dolog mert felek akkor erre az allapotomra hogy lehet azt valaszolni hogy a beszelgetos terapianak eljon a vege de visszajarhatok hozza barmikor. Ez mi???!!es hogy menjek el mashova mert eddig jutottunk. Abban az allapotomban amiben voltam es vagyok epp o volt az egyetlen aki meg fenyt jelentett. Csak epp azt ereztem h ez fel volt az o fejeben mar epitve mindig mindenhova kuldozget hosszu szuneteket tart. Es ezt a pillantatot talalta a legalkalmasabbnak hogy azt mondja h nemtud segiteni es nem is tudja mi lenne nekem jo. Ket eve setaltam be ezzel a problemammal hozza mi az hogy nem akarja huzni az idomet. Kit erdekel h tankonyv szerint mi az problemam latin megnevezese mi vagyok en a tanar akinek meg kell tudni mutatni h tudom az anyagot..nehogy azt higgyem nem tudja mi a bajom. Csak epp segiteni nem tud rajta. Ja..jo.Nagyon csalodott vagyok.

Karacsony nekem is van h nem ertem vagy epp felreertem a pszichologust. O is mondott nekem mar olyat h lehet 10 ev mulva is jarok meg hozza de az is lehet h befejezzuk a terapiat es 1-2 ev mulva ujra kezdjuk illetve folytatjuk. De ha belegondolunk tenyleg nem ismerjuk a jovot. Nekem is van h meg esetleg duhos is vagyok ra meg epp azt gondolom es el is mondom neki hogy van ennek az egesz tetapianak ertelme? Aztan mindig lenyugszom hogy jo lesz ez nekem. Es ami igaz hogy vannak nagyon rossz napjaim de segit. Kivanom h talald meg az utad . Es szerintem ird le ide mi bant. En kivancsian varom. Ki az aki elfordult toled?

………………………………
…………………………………