Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Karácsony,

erről beszélgettünk már ez olyan.... ami velünk történt nem olyan mint egy tüdőgyulladás, amit meggyógyítanak egy terápiával azt kész. Ez előjön újra és újra. Hullámvasút mindig új útvonalakkal. Talán az is elég, ha többször uraljuk a vonatunkat mint nem.

kv írta: Karácsony,

erről beszélgettünk már ez olyan.... ami velünk történt nem olyan mint egy tüdőgyulladás, amit meggyógyítanak egy terápiával azt kész. Ez előjön újra és újra. Hullámvasút mindig új útvonalakkal. Talán az is elég, ha többször uraljuk a vonatunkat mint nem.

Nekem ez tetszik És megnyugtató is. Hogy nem csak nekem van szükségem támogatásra, nem tudom pontosan megfogalmazni, de valahogy az nyugtat meg, hogy olyan dolog történt velem, ami után jogos, ha segít nekem egy pszichológus, akár hosszabb ideig, akár több felvonásban. Hogy tudom élni viszonylag normálisan az életemet, de időről időre szabad elfogadnom, hogy megtámogatnak. És hogy nem csak én vagyok így ezzel egyedül.

kv írta: Karácsony,

erről beszélgettünk már ez olyan.... ami velünk történt nem olyan mint egy tüdőgyulladás, amit meggyógyítanak egy terápiával azt kész. Ez előjön újra és újra. Hullámvasút mindig új útvonalakkal. Talán az is elég, ha többször uraljuk a vonatunkat mint nem.

Igen, ezt tudom. Arra akartam kilyukadni, hogy máshou mentél vissza, mint akihez jártál.
Én szeretnék majd oda visszamenni, ahol ezt a hatalmas utat megtettük.Akivel.
Erre értem, hogy ha úgy alakulna, akkor én is felkeresnék valaki mást, ha nem lenne más választásom, de ebbe nehezemre esik belegondolni is.
Na nem is írok erről, m fel is zaklatott a gondolat még 3 hetet túl kell élnem.

Az első pszichológusnő nagyon aranyos volt, de 4 alkalommal voltam nála, utána elköltözött. Amúgy levelezünk alkalmanként a mai napig. Férfihoz nem voltam hajlandó menni, akit ajánlott, nőt meg nem tudott ajánlani. Két évvel később találkoztam újra a pszi. nővel. Akkor már hajlandó voltam a férfival is, mert beremegtem a találkozásunk után, és egyszerűen kellett. Két hét múlva ott voltam. Nem tudom pontosan, kb egy évig jártam, közben elmúlt a tikkelésem, de már ő is külföldön van. És amíg ezt a pszi.nőt nem láttam meg, eszembe se jutott, hogy nekem kéne járnom. De abban a pillanatban mint egy hirtelen szélvihar, ami ledönt mindent, úgy jött az érzés, h szeretném, és nagyon.

kv írta: Az első pszichológusnő nagyon aranyos volt, de 4 alkalommal voltam nála, utána elköltözött. Amúgy levelezünk alkalmanként a mai napig. Férfihoz nem voltam hajlandó menni, akit ajánlott, nőt meg nem tudott ajánlani. Két évvel később találkoztam újra a pszi. nővel. Akkor már hajlandó voltam a férfival is, mert beremegtem a találkozásunk után, és egyszerűen kellett. Két hét múlva ott voltam. Nem tudom pontosan, kb egy évig jártam, közben elmúlt a tikkelésem, de már ő is külföldön van. És amíg ezt a pszi.nőt nem láttam meg, eszembe se jutott, hogy nekem kéne járnom. De abban a pillanatban mint egy hirtelen szélvihar, ami ledönt mindent, úgy jött az érzés, h szeretném, és nagyon.

Lehet, hogy az az idő amúgy is kevés volt. Örülök, hogy sikerült KV.

Àgival mi lehet?

Ágit nem sikerült jobban megismernem.

karácsony írta: Én most néztem meg a naptáram. Ah. még három hét...

Karácsony, ezt nagyon értem.
Ma felkeltem, és megint minden kilátástalan. Nem tudom, mitől, napok óta jól voltam, de megint visszajött a "rossz". Amikor elmúlik, kivétel nélkül mindig azt hiszem, hogy most tényleg vége a rossznak, aztán újból lecsap rám, és nem nagyon tudok védekezni ellene, ilyenkor szaladnék a pszichológushoz, hogy segítsen, de most nem lehet.

Május írta:

karácsony írta: Én most néztem meg a naptáram. Ah. még három hét...

Karácsony, ezt nagyon értem.
Ma felkeltem, és megint minden kilátástalan. Nem tudom, mitől, napok óta jól voltam, de megint visszajött a "rossz". Amikor elmúlik, kivétel nélkül mindig azt hiszem, hogy most tényleg vége a rossznak, aztán újból lecsap rám, és nem nagyon tudok védekezni ellene, ilyenkor szaladnék a pszichológushoz, hogy segítsen, de most nem lehet.

Május mit értesz az alatt, h lecsap a rossz? Hát nekem rögtön lecsapott a szünet elején, de csak álmaimban. Most napközben tavalyhoz képest mérföldekkel jobban vagyok. Nem pörgetem már be magam vagyis nagyon ritkán fordul elő. Csak, ha kívülről ékezik vmi hatás, az szokott megborítani.
Illetve a hiányt nagyon nehezen viselem. Most egy kicsit ezen a téren is javult a helyzet valószìnűleg azért, mert lefoglalom magam. Próbáld meg ezt te is Május, hogy ne jöjjön a rossz.

karácsony írta:

Május írta:

karácsony írta: Én most néztem meg a naptáram. Ah. még három hét...

Karácsony, ezt nagyon értem.
Ma felkeltem, és megint minden kilátástalan. Nem tudom, mitől, napok óta jól voltam, de megint visszajött a "rossz". Amikor elmúlik, kivétel nélkül mindig azt hiszem, hogy most tényleg vége a rossznak, aztán újból lecsap rám, és nem nagyon tudok védekezni ellene, ilyenkor szaladnék a pszichológushoz, hogy segítsen, de most nem lehet.

Május mit értesz az alatt, h lecsap a rossz? Hát nekem rögtön lecsapott a szünet elején, de csak álmaimban. Most napközben tavalyhoz képest mérföldekkel jobban vagyok. Nem pörgetem már be magam vagyis nagyon ritkán fordul elő. Csak, ha kívülről ékezik vmi hatás, az szokott megborítani.
Illetve a hiányt nagyon nehezen viselem. Most egy kicsit ezen a téren is javult a helyzet valószìnűleg azért, mert lefoglalom magam. Próbáld meg ezt te is Május, hogy ne jöjjön a rossz.

Hát szorongok, rengeteget. Gondolom, ez látszik is, amiket írok. Lefoglalom magam, megyek társaságba, minden nap sportolok, gondolok arra, hogy valahogy ti is kibírjátok, de tartósan nem hoz eredményt semennyi elfoglaltság, és minden nap vannak emlékbetörések a gyerekkoromból.
Tök jó neked, hogy meg tudod állni, hogy ne pörgesd be magad.
Esküszöm, nem direkt csinálom. Igyekszem betartani mindent, amit megbeszéltünk a pszichológussal, de így is minden szabad percben szorongok.

Május, az tök jó, hogy ezeket csinálod. Én nem járok el társaságba. Engem megterhel csupán már az iskolai részvétel is, konkrétan nem egy rosszullétem volt órák közben..főleg utána..ezért lehet hogy inkább csak egy két barátnőmmel talizom. Nem vágyom valahogy társaságba.
A szorongás biztonságérzetet ad. Abból a szempontból, hogy ha rajta vagy a szorongáson akkor azzal foglalkozol, mert félsz valaminek a bekövetkeztétől.
Jót tenne neked valami agykontrollféleség.

Nálatok hogyan jönnek ezek az emlékbetörések?

kv írta: Nálatok hogyan jönnek ezek az emlékbetörések?

Erre én is kíváncsi vagyok... Én két napja szándékosan belepörgettem magam valamibe, és utána fél éjszaka pörögtek a képek, akár a kártyalapok. Egyre sem emlékszem, túl sok volt.

pipacs írta:

kv írta: Nálatok hogyan jönnek ezek az emlékbetörések?

Erre én is kíváncsi vagyok... Én két napja szándékosan belepörgettem magam valamibe, és utána fél éjszaka pörögtek a képek, akár a kártyalapok. Egyre sem emlékszem, túl sok volt.

Van ez a Pipacsos eset. Nekem akkor jön, ha Május módra szorongok. Vagy valami nagyon felzaklat.
A másik fajta pedig teljesen spontán váratlan helyzetben, szituációban bevillan. Ez az új emlékképnél van, ami gondolom asszociációs sorozatban egyszercsak felszìnre tör, mint a kártyavár lehull az utolsó lap.

Milyen érzés? Kiborító?

Nem tudom, mert kétféle eset van. Az egyiknél eleve kiborult állapot van jelen. Nekem ezek a panikrohamos korszakaimban voltak. Szerencsére ez már nincs ilyen intenzitással. Beszűkült tudatállapot a jellemző, aminek orvoslásában a pszichológus tud segíteni és nagyon nehéz kimászni belőle. A másik szerintem nagyon durva a spontán. Offline állapotba kerül az ember. Aztán attól függ mi jött elő. Nekem az utolsó kb.sok hónapja volt. Egy kart láttam.Szerintem a sajátomét és fusztráló érzés volt.meg az ágyat.