Új áldozat és pszichológus kapcsolat

.

Ági40 írta: Kedves Sorstársak!
Néhány gondolatot megosztanék veletek. Írtam, hogy az előző terápiámhoz hasonlóan, itt is meg fog szakadni a kapcsolat a pszichológusommal. Ez nagyon kiborított. Folyton ez zakatolt a fejemben. Igazság szerint majdnem belehaltam. Autóval kis híján szándékosan neki hajtottam először egy szalagkorlátnak, majd egy kamionnak. Aztán ettől szörnyen megijedtem, szinte síró görcsöt kaptam. Ez a tehetetlenség,félelem, fájdalom, és bánat, nagyon eluralkodott rajtam, és voltak pillanatok mikor azt gondoltam le is győz.
Azóta voltam egyszer terápián, beszéltem ezekről az érzésekről (az autós jelentről még nem mertem). Volt egy kemény órám, aztán megnyugtatott, hogy csak úgy nem fog itt hagyni, megtaláljuk a módját, hogy találkozhassunk. Azt is mondta, hogy nagyon megszeretett. Ez nagyon jól esett, csak még nem tudok mit kezdeni ezzel a dologgal, olyan hihetetlen. Szóval most csak melegséget érzek és, remélem mire oda kerülök, el tudom fogadni, hogy mint minden másnak, egyszer ennek is vége lesz.

Ági
Én is sírógörcsöt kaptam a balesetemkor, nem csak a fájdalom miatt, hanem az egész minden miatt, ami bennem zajlott és nagyon megijedtem, plusz dühös voltam magamra. Vigyázz magadra!
Ez annyira megható!

Május írta:

Ági40 írta: minden másnak, egyszer ennek is vége lesz.

Pont ez az Ági, hogy lehet úgy élni, hogy lehet úgy megnyugodni, ha közben tudod, hogy minden csak átmeneti, hogy a végén úgy is egyedül maradsz. Akkor miért érdemes járni meg csinálni?

Május azt azért én is tudom, hogy nem tarthat örökké, mégis fontos számomra a kapcsolat. Szerintem ezért, hogy megérezhesse az ember, hogy szerethető a "bűnei", "szégyenei" ellenére, és hogy képesek vagyunk feltárni magunkat a sebezhetőség ellenére, egy idegen (pszichológus) számára, akivel aztán kialakul egy mély kapcsolat.
Nekem ilyenkor mindig egy kedvenc írom sorai jutnak eszembe, és akárhányszor elolvasom mindig képes vagyok rajta sírni. Ez a könyv a Kis herceg. Az állataimat is mindig ezzel a könyvvel gyászoltam el, nem mondom, hogy sikerült, de valamit ad. Szavakkal teljesen felesleges elbutítani.
Ezt érzem a pszichológussal való kapcsolatban is.

Kedves Május!
Ezt még én sem tudom. Vannak válaszaim, de nem nagyon tudom átérezni csak mondogatom magamnak.
Egy biztos, mindkét terápiás időszakból sokat tanultam, sokat kaptam. Sokkal jobban jobban vagyok, mint a terápia előtt, mikor csak árnyéka voltam önmagamnak, tele pszichoszomatikus tünetekkel, és szorongással. Ha csak annyit értem el, hogy ezek a tünetek csökkentek, már megérte.
Sokáig azt is gondoltam, hogy egyáltalán minek élni, ha úgy is meghalunk, ha tetszik ha nem. Jobb meg sem születni.
Valahogy a terápiára is ezt mondom, de remélem a végén tényleg eljutok oda, hogy már nem fog annyira fájni az elválás, mert helyébe valami új lép, egy új ÉN!!!!! És azzal leszek elfoglalva, és nem mással, és örömöm lelem benne, akár mi is történt a múltban..
De szép is lesz, és már alig várom! (most ilyen a hangulatom )

Sziasztok!
Bocsi,hogy belepofátlankodok a beszélgetésetekbe, látom ti már nagyon jól ismeritek egymást itt.Csak azt szeretném mondani, h én is rettegek az elválástól.Igaz az én terapeutám azt mondta, hogy még nagyon sokáig fogok járni hozzá és hogy nem lesz nehéz majd akkor sem leválnom róla, mert az én tempóm szerint fog menni a terápia lezárása is, meg hogy akkora már teljesen új ember leszek.Na szóval,amit próbálok itt kinyögni, hogy az erőt ad, hogy nem csak én kínlódom ezzel s nem csak az én félelmem ez.

Május írta:

Ági40 írta: minden másnak, egyszer ennek is vége lesz.

Pont ez az Ági, hogy lehet úgy élni, hogy lehet úgy megnyugodni, ha közben tudod, hogy minden csak átmeneti, hogy a végén úgy is egyedül maradsz. Akkor miért érdemes járni meg csinálni?

Május, már többször leírtam, nem tudom, emlékszel-e, hogy én nem jártam pszichológushoz. De mégse érzem úgy, hogy ne jártam volna/ne járnék terápiára. Azt gondolom, az én terapeutám Isten. Tudom, ez így furcsán hangzik, meg nem is kell ezzel egyetérteni, se engem ebben követni, csak azért írom, mert ez az igazság. Tehát nem úgy vagyok, hogy ahogy esik, úgy puffan. Rengeteget "dolgozom" magamon, és mivel blogot is vezetek, vissza is tudom olvasni, amiket írtam. Ez azért jó, mert látom magamon a fejlődést. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez az út, amit bejárok, így sokkal lassabb, sokkal hosszabb, és ki tudja, talán kevésbé hatékony is, mintha szakemberre bíznám magamat. Azért írtam ezt le, hogy biztassalak, mert van értelme. Azért érdemes csinálni, mert egyszercsak jön egy áttörés, és onnan egyre könnyebb lesz majd. Nem mondom, hogy nincs visszaesés, és nincsenek érzelmi, hangulati ingadozások, talán ezek örökre meg is maradnak, de akkor is határozottan jobb. Én a magam életében csak azt sajnálom, hogy nem kezdtem hamarabb. Hogy a feldolgozás, szembenézés helyett egyfajta vallásos magatartást vettem fel, és azt hangoztattam, hogy én megbocsátok, és ezzel együtt szépen el is nyomtam magamban az egészet. Ma már ezt nem tenném.
Szóval szerintem van értelme. Jobban lesz az ember, és tudom, hidd el, mit érzel, én is éreztem ilyesmit, gondoltam ilyesmit, ennek ellenére tudom, hogy élni tényleg jó. És egyáltalán nem kell az embernek egyedül maradnia a végén.

.

.

Nem vagy hülye Május!!

Lehet, hogy hihetetlen, de egyszer fogsz tudni létezni terapeuta nélkül is, de az még nem most lesz, és épp ezért ne félj tőle!

Egyszer régen jártam önismereti tanfolyamra 1,5 évig. Annyira pörgött velem a világ, túl mélyre ment minden. Kezdtem kiborulni a szabad-interakciós csoportoktól. Megkérdeztem a pszichológust, hogy akkor most mit csináljak. Azt mondta, hogy ha az ember elkezd a tudatosodás útján járni, akkor vagy felvállalja, vagy elmenekül..
Én ott maradtam, és jártam egy csomó terápiába, gyógyító lelkigyakorlatra,(katolikus), olvastam önismereti könyveket, és rájöttem, hogy mindaz, aki ezeket nem csinálja, de él a világban, attól sajnos még lehet, hogy teljesen hülye, sőt, hülyébb, mint én, mert nincsen rálátása saját magára, és csak csinálja a hülyeségeit, pl. gyilkolja az embereket maga körül (lelkileg), és észre sem veszi, hogy csinálja. Ha szóvá próbálod tenni neki, nem is érti, miről beszélek. Most melyik a jobb? "Megbélyegzettnek lenni", mert "piszológushoz" járok, vagy hülyének maradni, ártani másoknak.. :

Mónika, nem baj, hogy mi már itt ismerjük egymást, és nem pofátlankodsz, ez az oldal mindenkié, aki hasonló cipőben jár, mint mi..

.

M.o.n.i.k.a. írta: Sziasztok!
Bocsi,hogy belepofátlankodok a beszélgetésetekbe, látom ti már nagyon jól ismeritek egymást itt.Csak azt szeretném mondani, h én is rettegek az elválástól.Igaz az én terapeutám azt mondta, hogy még nagyon sokáig fogok járni hozzá és hogy nem lesz nehéz majd akkor sem leválnom róla, mert az én tempóm szerint fog menni a terápia lezárása is, meg hogy akkora már teljesen új ember leszek.Na szóval,amit próbálok itt kinyögni, hogy az erőt ad, hogy nem csak én kínlódom ezzel s nem csak az én félelmem ez.

Szia Mónika,
nyugodtan pofátlankodj bele , mi is csak itt "ismerjük" egymást. Hát igen nem csak te kínlódsz

Alicia09 írta: Nem vagy hülye Május!!

Lehet, hogy hihetetlen, de egyszer fogsz tudni létezni terapeuta nélkül is, de az még nem most lesz, és épp ezért ne félj tőle!

Egyszer régen jártam önismereti tanfolyamra 1,5 évig. Annyira pörgött velem a világ, túl mélyre ment minden. Kezdtem kiborulni a szabad-interakciós csoportoktól. Megkérdeztem a pszichológust, hogy akkor most mit csináljak. Azt mondta, hogy ha az ember elkezd a tudatosodás útján járni, akkor vagy felvállalja, vagy elmenekül..
Én ott maradtam, és jártam egy csomó terápiába, gyógyító lelkigyakorlatra,(katolikus), olvastam önismereti könyveket, és rájöttem, hogy mindaz, aki ezeket nem csinálja, de él a világban, attól sajnos még lehet, hogy teljesen hülye, sőt, hülyébb, mint én, mert nincsen rálátása saját magára, és csak csinálja a hülyeségeit, pl. gyilkolja az embereket maga körül (lelkileg), és észre sem veszi, hogy csinálja. Ha szóvá próbálod tenni neki, nem is érti, miről beszélek. Most melyik a jobb? "Megbélyegzettnek lenni", mert "piszológushoz" járok, vagy hülyének maradni, ártani másoknak.. :

Ez tökre így van Alicia.

Május írta:

Alicia09 írta: Nem vagy hülye Május!!

Lehet, hogy hihetetlen, de egyszer fogsz tudni létezni terapeuta nélkül is, de az még nem most lesz, és épp ezért ne félj tőle!

Egyszer régen jártam önismereti tanfolyamra 1,5 évig. Annyira pörgött velem a világ, túl mélyre ment minden. Kezdtem kiborulni a szabad-interakciós csoportoktól. Megkérdeztem a pszichológust, hogy akkor most mit csináljak. Azt mondta, hogy ha az ember elkezd a tudatosodás útján járni, akkor vagy felvállalja, vagy elmenekül..
Én ott maradtam, és jártam egy csomó terápiába, gyógyító lelkigyakorlatra,(katolikus), olvastam önismereti könyveket, és rájöttem, hogy mindaz, aki ezeket nem csinálja, de él a világban, attól sajnos még lehet, hogy teljesen hülye, sőt, hülyébb, mint én, mert nincsen rálátása saját magára, és csak csinálja a hülyeségeit, pl. gyilkolja az embereket maga körül (lelkileg), és észre sem veszi, hogy csinálja. Ha szóvá próbálod tenni neki, nem is érti, miről beszélek. Most melyik a jobb? "Megbélyegzettnek lenni", mert "piszológushoz" járok, vagy hülyének maradni, ártani másoknak.. :

Alicia, nagyon aranyos vagy!
Csak az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt itt hozzászólásom, amit töröltem, mert elszégyelltem magam.
Az a baj, hogy egyre többször látom magam kívülről, mintha kettő lennék, folyton ilyen hülye kényszergondolatok gyötörnek, valami nagyon húz lefelé, és mintha veszíteném el a kapaszkodóimat. Megint többször pánikolok, aztán meg rám tör a bűntudat, hogy nekem jó szüleim vannak, csak én vagyok gonosz gyerekük, és sokszor olyan céltalan minden, és ki akarok ebből mászni de nem tudom, hogy kell, és meg vagyok ijedve magamtól, hát ezért írtam, hogy hülye vagyok, mert nem tudom, mi ez.

Szóval Aliciának igaza van, a környezet nagyon hülye tud lenni.
Május láttam, hogy írtad fentebb, nekem most volt egy ilyen időszak a pszichológusommal, hogy össze-vissza jártam, de már a végére fáradtam el, mindenféle gondolat kerített hatalmába, régi sémák, hogy akkor most ő is manipulál, az átverés, a félelem, de ezek együtt jöttek a visszacsúszással. Azokból a gondolatokból építkeztem, amikben már volt részem annyira, amennyire megviselt mások részéről.
Nálam nyár óta állt be a rendszertelenség, ahhoz képest, amit megszoktam, ebben benne voltak a nyár miatti szünetek is. Viszont legalább kipörgött ez is belőlem, hogy tudom, hogy bízhatok benne, bár mondjuk azt eddig is tudtam, csak elfáradtam.
Szóval szerintem nem kell megijedned, csak tudom, hogy nehéz a hirtelen jövő szünet.
Amúgy ez a szülős dolog, amit mindig írsz, hogy te vagy a rossz, a Trauma és gyógyulásban pont benne van.

Május, drukkolok Neked, hogy jobban legyél!

Ehhez az is kell, hogy hidd el, hogy akik a bajodat okozták, ők a felelősek, -hogy nem védtek meg, nem figyeltek eléggé rád, stb-, és nem Te, még akkor is, ha vannak mentségeik, meg nem mindenben rosszak. Drukkolok Neked, hogy juss el odáig, hogy nem magadat utálod végre, hanem azokat, akik miatt ilyen állapotban vagy most. Szóval utáld őket nyugodtan, még akkor is, ha van mentségük...

Karácsony, Neked is köszönöm, hogy írtál, minden megerősítés jól esik..