Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Köszönöm, Mara, az érdeklődést, meg vagyok, túl éltem apámmal a kettesben eltöltött időt...
Sokat gondolok rátok meg a fórumra, csak időm nincsen sokszor írni, mert gőzerővel tanulok (próbálok tanulni) a vizsgámra, ami jövő héten lesz. Csak állandóan fáradt vagyok, már krónikusan, hiiába a kávé, az energiaital, multivitamin, gyógyszerek...pont este nem bírok elaludni, reggelente meg nagyon korán kelek. Addigra tudnék elaludni. Szóval nem tudom, hogy miért van ez, hogy állandóan fáradt vagyok, egész nap, amikor meg el kellene aludni este, nem tudok.
De ha tudok is, mert pld. hétvége van, mint most, akkor is fáradt vagyok, és nincs semmihez sem kedvem, sem energiám.
Biztos azért van, mert nyomaszt a vizsga is... De valahogy fel kellene tölteni magamat energiával, mert úgy érzem, hogy mostanában kb. kétszer annyi erőfeszítésembe telnek a mindennapi teendők, mint általában...de azért sikerül, csak rohadt fáradt vagyok állandóan (bocsánat).

Május: Én is szoktam hasonlót érezni, csak nem kimondottan dühöt, hanem azt, hogy nem érdemlem meg a törődését, figyelmét, hogy jó legyen hozzám, és ettől lelkiismeret furdalásom van. De ügyes vagy, hogy el tudtad mondani neki! Szerintem listát is írhatsz neki, nekem a régi pszichológusommal mindig bevett dolog volt az írás, ha valamit nem tudtam szóban megmondani vagy inkább elmondani neki...

Ági, sajnálom,a 300 km nagyon sok...de az jó lenne, ha kéthetente haza tudna járni, csak gondolom felőröl most a bizonytalanság, hogy hogy lesz.

.

Sunny, biztos nem itt kéne kitárgyalni ezt a fáradtságot, de én is pont így érzem magam. Esetleg kitárgyalhatnánk az újabb kötetlen beszélgetősben.

.

Május írta: Átjöttem ebbe a topikba, valahogy mindig a pszichológus a vége egy csomó témának
Most nem került szóba pszichiáter. Azt mondta, hogy úgy tűnik, hasítok (???), amikor bántom magam, mert nem mindig emlékszem rá. És hogy ezt kontrollnak csinálom, de már nem én kontrollálom ezt, hanem az önpusztítás engem, szóval nincs haszna, és a haszontalan dolgokat kidobjuk a kukába, lehúzzuk a vécén… Most lehet, hogy beleegyeztem, hogy megpróbálom abbahagyni?
És meg kell osztanom valamit valakivel, hogy ne legyen titok, mert azért csinálom, hogy legyen titok az életemben.
Remélem, nem haragudna, ha tudná, hogy ezt itt közzéteszem.
És tényleg jó csendben üldögélni a pszichológusnál, pedig engem általában feszélyez a hallgatás.
Na, eddig bírtam csendben maradni... :angry:

Hasítasz? Azaz disszociálsz?
A régi megküzdéseki módokat ki kell dobni, igen. Jó lenne, ha ennyivel lehetne szabályozni őket. Menjenek a fenébe felszólításra.

Engem ma majdnem elütöttek, mert egy pillanatra kikapcsoltam, ahogy mentem át az utcán. És egész nap küzdenem kellett, hogy a fejemben maradjak. Nagyon megijedtem. Nagyon meg vagyok ijedve, ennyire eddig nem volt rossz.
Úgy félek, hogy ilyenek miatt előbb-utóbb kórházban kötök ki.

.

.

Május írta: És azt hogy kell csinálni, hogy a rossz érzések ne jöjjenek vissza egy pillanat alatt? Vagy ez örökre így marad?

Pl. altatásban kell élni, vagy drogozni, folyamatosan. Esetleg folyamatos alkoholmámor?

Vicc nélkül: el kell fogadni, hogy a rossz érzések időnként előjönnek. Ez van, emberből vagyunk. Ne hidd azt, hogy másoknak soha nincsenek rossz érzéseik. Majd elmúlik. Meg kell tanulni velük bánni, leküzdeni őket.
Persze bort iszom, vizet prédikálok... Nekem is sokszor vannak rossz érzéseim, és nem mindig tudok elbánni velük. De azt hiszem, ez lenne a cél. Beengedni azokat a rossz gondolatokat, szembenézni velük, nem beásni a homokba a fejünket. És ami még fontos, hogy meg kéne tanulni azt, hogy ne rántsuk magunkra időről időre a rossz gondolatokat. Ezt szerintem elég rendszeresen csináljuk, nyilván még mindig valami büntetésként.

.

Május, szótárfüzetet elő!
A rossz érzést úgy hívják, szorongás. Ez egy nagy massza, tetszik, amit mondasz, elég képlékeny, mindenfélére rá lehet húzni. És még az is a tulajdonsága, hogy könnyen felfújható.
A jó érzést úgy hívják, szeretet. Meg hála. És úgy lehet megőrizni, hogy nem rombolod le. Első lépés: elfogadod, hogy ezt érzed. Igen te, aki nem vagy ilyenre képes, de úgy látszik, mégis. Aztán második lépésként elfogadod, hogy ez jó. Hogy tulajdonképpen ebben te lubickolsz. És még ha azt is gondolod, hogy ez nem jár neked, akkor is ott van, ízlelgesd. Harmadik lépést nem mondok, mert sok lesz egyszerre.

.

Május, esetleg valami sporttevékenység? Akár csak séta nem segít? Nekem mostanában szokott segíteni a séta vagy úszás. Sajnos az körülményesebb persze. Amíg bírtam, futottam is. A sport endorfint termel az agyban.

.

Kedves Sorstársak!
Néhány gondolatot megosztanék veletek. Írtam, hogy az előző terápiámhoz hasonlóan, itt is meg fog szakadni a kapcsolat a pszichológusommal. Ez nagyon kiborított. Folyton ez zakatolt a fejemben. Igazság szerint majdnem belehaltam. Autóval kis híján szándékosan neki hajtottam először egy szalagkorlátnak, majd egy kamionnak. Aztán ettől szörnyen megijedtem, szinte síró görcsöt kaptam. Ez a tehetetlenség,félelem, fájdalom, és bánat, nagyon eluralkodott rajtam, és voltak pillanatok mikor azt gondoltam le is győz.
Azóta voltam egyszer terápián, beszéltem ezekről az érzésekről (az autós jelentről még nem mertem). Volt egy kemény órám, aztán megnyugtatott, hogy csak úgy nem fog itt hagyni, megtaláljuk a módját, hogy találkozhassunk. Azt is mondta, hogy nagyon megszeretett. Ez nagyon jól esett, csak még nem tudok mit kezdeni ezzel a dologgal, olyan hihetetlen. Szóval most csak melegséget érzek és, remélem mire oda kerülök, el tudom fogadni, hogy mint minden másnak, egyszer ennek is vége lesz.

Ági, nagyon örülök, hogy így alakul! Reméltem, hogy nem fog ő is cserben hagyni. Jól beszéljétek át az érzéseidet, nagyon sokat fogsz előre lépni ettől!