Még újabb kötetlen beszélgetés

Köszönöm, Nyugodt! Valahogy olyan szokatlanul hatott rám ez a kis pusziküldő hangulatjel... Az utóbbi pár évemben talán egyetlen valós (sem virtuális) puszi nem esett olyan jól, kellemesen, mint most ez Tőled...

Akác, Karácsony, Mara és Ági40!
Soraitokkal nagyon sokat segítettetek! Nem is a tanácsokra értem, sokkal inkább arra, hogy nektek köszönhetően kevésbé éreztem egyedül, meg-nem-értettnek és elhagyatottnak/elárvultnak magam. Mellettem igazából most senki nem áll... Kivéve a terapeuta, akivel elmondhatatlanul bonyolult a kapcsolatom, nem is tudok erről mit mondani, pedig sokat lehetne... Meg ez még friss, nyáron kerestem fel, és tömören szólva még csak ismerkedünk, úgy látom. De bízom benne. És küldözgethetek neki emaileket is, ami nagy segítség nekem, talán kissé íráskényszeres vagyok. Közben zajlik bennem annyi minden... És úgy normálisan nincs kire támaszkodnom lelkileg, nincs aki megöleljen, stb... Én igazából csak magamból meríthetek erőt mindig, akkor is, mikor már kifogytam belőle. Egy-két nehezebben elérhető ismerősömet tartom olyan megbízhatónak, hogy nekik megnyílhatok/megnyílhatnék, de őket meg nem terhelhetem, mert nekik is megvan a maguk ezernyi nyűgje, szenvedése, én már nem nagyon férek az életükbe, főleg nem szörnyűségekkel és a nagy fájdalmaimmal, zavarodottságommal, káoszommal.
Szóval mindenki, aki itt hozzám szólt... ilyen kedvesen, megértően, erre a kívülállók számára megmagyarázhatatlan állapotomra reagálva, elfogadással, együttérzéssel, törődéssel... Sokkal többet adtatok, mint amiket írtatok nekem. Egy kis léleksimogatást és törődést kaphattam tőletek azokban a napokban, mikor éppen arra volt a legnagyobb szükségem. Bár, igazából épp most is szükséges... Egy ideje érzelmi hullámvasúton ülök, itthoni magányomban is, és csak egyre durvul... Nem tudom, meddig fajul, hová vezet, amiken keresztülmegyek...

A napokban több konkrét emlékem is kikívánkozott annyira, hogy egyszerűen kivetettem magamból. Talán majd küldök még be ide is ezek közül. Ez az oldal hatalmas lelki segítség volt, hogy áttörjek magamban falakat. Ez sokkal nehezebbnek tűnt korábban, aztán most meg mintha már maguktól omlanának le előttem, a felébredt indulataim által.

Köszönöm, hogy vagytok!

Én is íráskényszeres vagyok, csak igyekszem visszafogni magamat, hogy ne tengjek túl Gondolom, az íráskényszer részben annak is a velejárója, hogy az ember kicsit "másnak" érzi magát, és nem, vagy csak kevesekkel tud igazán őszinte lenni... a betűkkel bátrabbak vagyunk

Ez jó. Szintén íráskényszeres vagyok, de már kiegyensúlyozottabban, és a szintén íráskényszeres idősebb, egykor 16 évesen megerőszakolt barátnőmhöz képest, szinte nem is vagyok íráskényszeres, persze mihez viszonyítva. Ő gyönyörű-fájdalmas verseket ont magából. Lehet ez is egy feldolgozási forma.

Sziasztok! Ma találtam ezt a weboldalt, egyenlőre csak ismerkedem a felülettel, ha valamit rossz helyre írok, akkor elnézést.

Szia!
Üdv itt! És semmi pánik, majd belejössz.

Köszönöm Beleolvastam a mondatokba és a történetekbe, nem gondoltam korábban, hogy ennyien járunk ugyanabban a cipőben Sokkoló és sebszaggató

Szti írta: Köszönöm Beleolvastam a mondatokba és a történetekbe, nem gondoltam korábban, hogy ennyien járunk ugyanabban a cipőben Sokkoló és sebszaggató

És mégis van benne valamiféle összetartozás-érzés, hogy mind hasonlón mentünk keresztül, hasonló cipőben járunk, csak kinek hol itt-hol ott szorít jobban. Bármilyen szörnyen is hangzik, mégis jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Olvastalak.

Szti írta: Sziasztok! Ma találtam ezt a weboldalt, egyenlőre csak ismerkedem a felülettel, ha valamit rossz helyre írok, akkor elnézést.

Szti, megrázó a történeted. Mi itt mindannyian gyógyulni próbálunk, jó, hogy közöttünk vagy

Csatlakozom az íráskényszeresekhez.
Versek, emailek a pszichológusnak, meg ez.

Szti
Jó, rá találtál az oldalra. Rémes a te történeted is. De itt jó helyen van, és vagy

Köszönöm a kedves szavakat
A napokban döbbentem rá valamire és nagyon lesokkolt a felismerés valahogy korábban nem tűnt fel, de most vettem észre, hogy ugyanazokhoz a dolgokhoz ragaszkodom az "ágyban" ahogy akkor a srác csinált. Kavarognak a gondolataim, nem értem, és nem teljesen tudom értelmesen megfogalmazni

Anoni Mara írta: Hú, annyi mindenre szeretnék reagálni, de úgy vagyok most én is, mint Karácsony, szeretném magam plusszolni! Ez nagyon tetszik, főleg az optimizmusod, Karácsony, ezt a plusszolni-minuszolni dolgot szerintem védesd le, nagyon jó!

Köszi Mara örülök, hogy tetszik. Igen sokkal jobban vagyok. Nehéz a terhelés,de ha nem lenne, akkor is ugyanez lenne a bajom csak halmozottan. A stresszhelyzeteket viszont nagyon nehezen kezelem. Botrányosan rosszul. Főként mások előtt történő beszélést. Iszonyú nehéz. Azért ezek nagy kihívások nagyon. Letöröltem magam a társkeresőről is. Egyik héten erre keltem, hogy mindenki tehet egy szívességet. Utána egy űr keletkezett bennem. Oda a remény. Bár nem tudom, milyen reményről beszélek, amikor évek alatt is csak 1-2 hülye talált rám. Meg ami még van, hogy ahogy jön a hideg ügy jönnek az álmok. Egész nyáron nem álmodtam ennyit. De ezt már biztos beszéltük valahol..h így van.

KV meggyógyultál?

Köszönöm, kedvesek vagyok

Miért van az hogy egyik nap aktív vagyok, másnap meg az ágyból kimászni is nehezemre esik.?

Ez sok mindentől lehet. Hangulat, hormonok, időjárás, meg ha dolgozik valami depresszió az emberben, akkor az nagyon rossz. Sokszor feleslegesnek éreztem, hogy felkeljek, kinek minek miért. Volt, hogy délután háromkor még semmit sem ettem, csak kávét ittam, aztán rosszul lettem nem egyszer. Utána úgy cseleztem ki a saját hülyeségemet, hogy pénteken kikészítettem, vagy megfőztem vagy megvettem, amit hétvégén enni akartam. És, ha rágondoltam, hogy vár rám valami kész kaja, akkor hajlandó voltam felkelni érte. És még meg is hatódtam saját magamon, hogy gondoskodom magamról. Most ez hülyén hangzik, de tényleg jól esett saját magamnak, hogy próbálok vigyázni magamra. Persze ebben a terápiának is nagy szerepe volt. Most vasárnap viszont szándékosan nem keltem ki az ágyból,mert olyan hulla voltam, hogy saját elhatározásból döntöttem így. Szóval a két dolog nem ugyanolyan.