- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
karácsony írta: Engem kicsit lekötött és lelkileg megviselt a belpolitika és teljesen kiakasztott a gyűlölködés.
Sajnálom Május. Biztos lesz lehetőség ezt megbeszélni, remélem.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Anoni Mara írta:
karácsony írta: Engem kicsit lekötött és lelkileg megviselt a belpolitika és teljesen kiakasztott a gyűlölködés.
Sajnálom Május. Biztos lesz lehetőség ezt megbeszélni, remélem.
Karácsony, gondoltam, hogy ez van sokak hallgatása mögött. Borzalom, ami körülöttünk történik. És borzasztó, a tehetetlenség, a segíteni nem tudás. Mert OK, lehet adakozni, de hát csepp a tengerben...
Május, ha tényleg így volt, akkor a fene ebbe a pszichológusba... És akkor jó, hogy kiderült róla, hogy milyen szakember. Csak az nem fér a fejembe, hogy épp jóra fordultak a dolgok, nem? Mi hozta a változást? És most ennyi? Vége? Vagy mész még hozzá? Hogy váltatok el?
Az állandó törléssel viszont sok fejtörést okozol a moderátoroknak... Mégis milyen nyomot hagynál magad után, mint Május? Ezért vagy álnéven, ne felejtsd el. És nagyon ügyeltél mindig, hogy semmi személyest ne írjál. A pszichológusod meg egész biztosan nem azzal tölti a szabad estéit, hogy a fórumot olvasgatja. Szóval nyugi.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Május írta: De engem elküldött, olyan hideg volt, mint a jég. Mindig kérdezgettem, hogy meddig járjak, és az volt a válasz, hogy ez csak ránk tartozik, bármeddig, amíg kell. Most meg ellökött, mint az anyám, mert túl problémás voltam. Úgy váltunk el, hogy beírt jövő hétre, nagyon sírtam. Nem tudom, mi hozta ezt, biztos undorító vagyok, hogy elmondtam neki az igazat, meg nem tudtam betartani, hogy ne bántsam magam. Azt érzem, hogy nem számíthatok senkire, hogy az egész terápia egy nagy átverés. Nem akarok könyörögni neki, nem büszkeségből, hanem mert nincs értelme, könyörögtem már másnak az életemért, de hiába. Már gyerekkoromban azt írtam a naplómba, hogy NE BÍZZ SENKIBEN. Nem tudok másra gondolni, csak erre, szégyellem magam, hogy sírtam előtte, hogy túl közel engedtem magamhoz, hogy megbíztam benne, és megint nem segít senki, én ebbe belehalok.
(Pipacs, ha még nem "vallottál szerelmet" a pszichológusodnak...)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!