Még újabb kötetlen beszélgetés

Nekem van pszichológusom és pszichiáterem is, és amikor a pszichiáter először bekerült a képbe, nagyon megijedtem, hogy elbír-e egy harmadikat a terápiás kapcsolatunk, és hogy a gyógyszerezés vajon azt jelenti-e, hogy már semmit sem lehet kezdeni velem a terápián és akkor ennyi volt. És nem szeretem a pszichiátereket sem.
Aztán lett egy gondoskodó pszichiáterem, aki átsegített a "rászoktatáson", végigtámogatott rajta, szurkolt. És most ketten vannak, akik segítenek. És a gyógyszer is segít. Ez biztonságérzetet ad.
Szóval szerintem a jól megválasztott és megfelelően adagolt gyógyszernek van helye és nem kell tőle félni. És úgy tűnik, vannak jó pszichiáterek is.
Én úgy látom amúgy, hogy nyugtatót főleg háziorvosok írnak fel (kompetencia híján, gondolom), pszichiáterek inkább antidepresszánst vagy valamilyen más hangulatjavítót.

KV, sajnálom, hogy így alakult. És igen, ez is egyfajta függés, de látod, nem segít, csak ideiglenesen, nem megoldás semmire egy új és egy még újabb kapcsolat. Azt hiszem, olyan ez, mint az adrenalin függés, ki bungee jumpingol, ki folyton új kapcsolatot keres... Szóval másképp kell megoldani a bajokat, mert ez nem visz előre téged.

Május, az egy hülye és ostoba fogadalom volt, felejtsd el. A pszichológust meg hívd fel, kérj egy extra időpontot, ne írogass, az nem az igazi, te is tudod.

Pipacs, én is azt gondolom, hogy van, amikor a gyógyszernek helye van. Csak kell egy jó szakember, és hát honnan tudjuk, hogy ki az? Nekem is próbáltak adni antidepresszáns, és örülök, hogy inkább a terápiát választottam. A nyugtató egyetlen előnye, hogy be tudsz belőle venni csak egyet, bár az a hullámzás, amit okoz, az is elég rémes.

MARA... igyekszem.

Ha jön egy moderátori üzenet, mindig azt gondolom, valami rosszat csináltam, és nekem szól.
Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

rotebeete írta: Ha jön egy moderátori üzenet, mindig azt gondolom, valami rosszat csináltam, és nekem szól.
Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

Nem.

.

kv írta:

rotebeete írta: Ha jön egy moderátori üzenet, mindig azt gondolom, valami rosszat csináltam, és nekem szól.
Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

Nem.

A moderátor nem egy mumus....

Alicia09 írta:

Anoni Mara írta: Néha elég egy nyugtató tea is, kicsit segít. Az a baj, hogy pl. a xanaxot nagyon rossz úgy szedni, hogy az ember bekap időnként egyet, én pl. folyamatosan sírok tőle. Szóval jobb az ilyet orvosra bízni.

Mara, a xanaxtól sírsz, vagy ha nem szeded be? azért kíváncsiskodom, mert nekem akkor van a sírás, amikor csökkentek ..

Ehhez a síráshoz kapcsolódik, hogy nekem meg valami másnak a hatása ment ki, mert tegnap elkezdtem sírni hajmosás közben. Én nem szedek gyógyszert, és nem a sampon csípett...
Egy érzés volt, mélyről jött, valahogy meghatódtam azon, hogy milyen sokáig tartott, milyen hosszú és kemény időszak volt, amíg eljutottam eddig az érzésig. Azt éreztem, hogy el kezdtem szeretni magam, hogy eszem rendesen és gondoskodom magamról, hogy programokat csinálok...stb. Ez most így olyan hülyén hangzik, de az érzés nagyon erős volt, öröm és meghatódottság együtt, mintha kiolvadt volna valami, szó szerint. Olyan mintha megszülettem volna...

Ez tényleg egy újjászületés, Karácsony! én is most kezdek normálisan gondoskodni magamról, és ez kezd jól esni..

.

Karácsony, azonnal add meg a samponod nevét!

Örülök neked.

.

Május írta: És ha odamegyek a pszichológushoz, és csak úgy elmondom neki az igazat? Nem mesélek történeteket, csak elmondom a halálos fogadalmam, az evészavart, a vagdosást, hogy rémálmaim vannak, hogy bárhol rám jöhet a sírás, hogy hányingerem van a feszültségtől, hogy minden reggel meg akarok halni, hogy mindig attól félek, hogy baj lesz, hogy nem ismerem meg magam a fotókon?
Legfeljebb elküld. Vagy mentőt hív, de akkor meg elszaladok.

A kérdés az, hogy miért akarod elmondani neki. Azért, hogy megvédjen? Akár saját magadtól is? (Én ezért mondanám el.)
Elküldeni nem fog, az biztos! Szerintem a te pszichológusod már nagyon sokat bizonyított, tudjuk, hogy ez szóba sem jöhet.
Azt meg senki sem várja, hogy ne ragáljon minderre. Biztosan szeretne segíteni és ezért javaslatokat fog tenni. Akár azt, hogy fel kellene keresned egy pszichiátert. Vagy megígérteti veled, hogy nem fogod bántani magad. Felháborodnál rajta?
Szerintem nagyon jó lenne csak úgy elmondani neki az igazat, és jó lenne, ha készen állnál arra, hogy elfogadd a segítségét. Akkor is, ha az először ijesztőnek tűnik. Megérdemled azt, hogy jobban legyél.

Május, nagyot lépnél, ha meg mernél nyílni neki. Tedd már végre meg Magadért! Megérdemled! Csak jó történhet, becsszó...

.