Még újabb kötetlen beszélgetés

Sőt azt sem tudom, hogy sokszor, mostanában megint nagyon sokszor, csak úgy ok nélkül, tök kedvetlen vagyok.Pedig elvileg nincs rá okom. A munkámban is minden sikerül, amire gyerekkorom óta vágytam az most sikerült, cél egyenesbe vagyok. De azt érzem megkaptam, ennyi, és pont. Nincs az az öröm aminek lennie kellene. Igen persze, ezek hozzásegítenek ahhoz, hogy a mindennapokat túl éljem. Na de nem gondolom azt , hogy kedvetlenül kell élni. Nem is vagyok mindig az, csak időszakosan.

jelen írta: Sőt azt sem tudom, hogy sokszor, mostanában megint nagyon sokszor, csak úgy ok nélkül, tök kedvetlen vagyok.Pedig elvileg nincs rá okom. A munkámban is minden sikerül, amire gyerekkorom óta vágytam az most sikerült, cél egyenesbe vagyok. De azt érzem megkaptam, ennyi, és pont. Nincs az az öröm aminek lennie kellene. Igen persze, ezek hozzásegítenek ahhoz, hogy a mindennapokat túl éljem. Na de nem gondolom azt , hogy kedvetlenül kell élni. Nem is vagyok mindig az, csak időszakosan.

Jelen, elolvasod, amit a másik topikban írtam a depresszióról? Te nem szoktál olyat érezni, mintha direkt "mesterséges depresszióban" tartanád magad? Mint aki igazából nem is akar gyógyulni, miközben mást sem akar, csak azt?

Mara elolvastam .Igen ertem en es igen sokszor tenyleg inkabb menekulok probalom ovni magam es semmi mast nem szeretnek jobban mint jol lenni. De nem igy van? Akkor most mi a teendo? Mit kell csinalni? Mert az eszemmel tudom, de az erzeseim tok masok...

jelen írta: Mara elolvastam .Igen ertem en es igen sokszor tenyleg inkabb menekulok probalom ovni magam es semmi mast nem szeretnek jobban mint jol lenni. De nem igy van? Akkor most mi a teendo? Mit kell csinalni? Mert az eszemmel tudom, de az erzeseim tok masok...

Ha rájövök, rögtön megírom!

És egy off-topic kérdés: miért pislog az oldal? Vagy csak nekem töltődik be kétszer egymás után, ha megnyitom vagy rákattintok valamire? Fura.

pipacs írta: És egy off-topic kérdés: miért pislog az oldal? Vagy csak nekem töltődik be kétszer egymás után, ha megnyitom vagy rákattintok valamire? Fura.

Nem tudom, én is észrevettem, hogy valami furi van, de azt hittem, hallucinálok... Ha holnap is folytatja, rákérdezek.

Nálam dettó! Egészen délutánig üldözési mániám volt. Azt hittem h vki feltörte a gépem vagy az oldalt.. aztán gondoltam, vmi technikai gond lehet...furcsa!

Nálam már nem pislog, azt remélem, sikerült megoldani a problémát. Jó hétvégét mindenkinek!

Olyan nagyon maganyosan egyedul kiuttalanul erzem magam. Nagyon utalom ezt. Es mar unom is. Mindig erosnek lenni varni hogy jol leszek. ..probalok en pozitiv lenni na de ....

Történt valami, vagy csak úgy?

Igazából nem történt semmi. Nem tudom az okát. Sokszor rám tör az, hogy teljesen egyedül vagyok. Hogy mindenki boldog, csak én nem. Nem mástól sajnálom azt, hogy boldog, hanem , hogy én nem. Valami mindig hiányzik. Nálam nincs az, hogy elszalad hozzám egy két rokon, mert ilyen nincs. Vannak anyuék, sose jönnek. Van hugom, ők messze laknak, meg dolgozunk, nem sokszor tudunk találkozni. Vannak ismerőseim, de itthonra nem hívom őket. Eltelnek a napok, mindenki azt gondolja rólam, hogy én egy vagány belevaló nő vagyok, na de pl. ha vége a munkaidőnek, suliból hazahozom a gyerekem, bezárom a lakás ajtót, akkor rám tör a magány. És ezt nem akarom!!!!!!!!!!!Tudtok mondani lehetőségeket, példákat, iránymutatást, hogy ti ilyenkor mit tennétek? Az a rossz érzés ne legyen, azt nem akarom. Gyerekkoromtól kezdve érzem azt a "fura magányt", nem is tudom elmagyarázni milyen is az, de ti biztos tudjátok.

ilyen érzéseim nekem is vannak. Család szinte semmi. Férj két gyerek ok, vannak barátaink, de itthon sokszor magányosnak érzem magam, nincs senkim.
Én ilyenkor írok, olvasok, zenét hallgatok,vagy elmegyek edzeni, bicajozni, ilyesmi. Bár nagyon nehezemre esik ilyenkor kilépni a lakásból, csak a pszichológus után vágyom, és nehéz bármibe is belefogni, mert csak ábrándozom a sorsomról. De ha valamibe mégis belefogok, mindig jót tesz. Csak nagyon erőltetnem kell magamat. Bár most olyan jó könyvet találtam, amit nem bírok letenni, így most épp ezért esik nehezemre bármibe is belefogni. Pont úgy, mint mikor Mara könyvét olvastam

Bocsássatok meg, hogy traktállak titeket, nem is vág a témába, de forr bennem a tehetetlen düh. Van egy apám, súlyosan alkoholfüggő (kb. az a kategória, akiket a Sokkoló függőségekben - The Intervention mutogatnak), minden áldott nap eszméletlenségig issza magát, és arra jövök haza, hogy a szobájában elterülve eszméletlenül fekszik, a saját mocskában, körülötte dobozok, üvegek, sokszor azt sem tudom, hogy él-e. Nem mintha érdekelne, de hagyjuk. Régen nagyon agresszív volt, és halálosan rettegtem tőle, többször késsel támadt anyukámra, ilyenkor mindig mi védtük meg a tesómmal, vagy úgy, hogy közéjük álltunk, vagy úgy, hogy lógtunk apám karján, hogy ne tudja felemelni és szúrni. Többször feljelentette anyukám, de soha semmi nem történt, mert csak szó állt szó ellen, semmi bizonyítékunk. Ma megkaptam a kolléganőmtől, hogy talán be kellett volna menni a bíróságra és tanúskodni ellene...mert így csak szó volt szó ellen...és ha bementem volna, akkor mi lett volna? Ugyanúgy szó szó ellen, csak két szó, de ugyanúgy bizonyíték nélkül...Mondjuk én nem tudtam, hogy nekem be kellett volna mennem, nem a bíróságnak kellett volna beidéznie tanúnak? Egy rohadt levelet nem kaptam soha...Volt több bírósági tárgyalás, meg el is váltak, de az csak papír, nem történt semmi érdemleges...elkeserítő...hogy amíg nem videózod le a mobiloddal kb., miközben leszúrják az anyádat vagy téged, vagy megerőszakolnak, addig semmi esély, hogy megszabadulj a bántalmazódtól (legyen akár fizikai, érzelmi, vagy szexuális)....mert csak szó áll szó ellen. Mit kéne tenni? Egyik kezeddel videózni, a másikkal meg fogni le, hogy ne tudjon szúrni?
És akkor még megkérdezik, hogy miért nem jelentjük fel, akik bántottak, megerőszakoltak annó? Hát azt meg majdnem 20 év távlatából mégis hogyan lehetne bizonyítani? A fizikai sérülések begyógyultak már, a többi meg csak ugyanúgy szó szó ellen... Ne haragudjatok, de nagyon negatív vagyok, mert borzalmas dolgokat művel az apám (semmi törvénybeütközőt nyugi, csak lelkileg nehéz elviselni), és össze vagyok vele zárva, mert anyukám elutazott. És ezen gondolkodom, hogy soha senki nem védett meg minket tőle (sem), és ma Mo-n teljesen rendben van a bíróság szerint, hogy valaki megkísérli megölni a feleségét (vagy mondjuk megerőszakolja a gyerekét)...nem egyszer, nem kétszer, csak épp levideózni nem sikerült, mert valahogy az pont nem jutott eszembe, miközben próbáltam őt eltéríteni a szándékától.

Sunny, történt most valami új, ami kiborított? Vagy csak a kolléganő kommentje váltotta ezt ki? Szerintem nem biztos, hogy gonoszságból kérdezte ezt. Ez olyan, mint amikor azt mondják, miután meghallgatják egy gyermekkori abúzus történetét, hogy miért nem szóltál? Eleinte nekem is borzasztóan fájt, de rájöttem, hogy annyira nem értik, őszinte kíváncsiságból és értetlenkedésből teszik fel a kérdést. Nem lehet, hogy egyszerűen nem értette, hogy miért nem jelentettétek fel? Hogy miért nem léptetek? És nem lehet, hogy azért is fáj ennyire, mert te is sokszor felteszed magadnak a kérdést?
Ha nem a múltra vonatkozott a kérdés, hanem arra, hogy most miért nem tesztek feljelentést egy 20 évvel ezelőtti történésre, azt könnyen meg tudod válaszolni. Sajnos elévült az már, tehát ha bizonyítani tudnád, akkor sem lenne érdemes lépni. Más lesz a helyzet 20 év múlva, mert most már pl. a szexuális abúzus nem évül el, de - mint ahogy a múltkor felvilágosítottak - ez csak az új törvény után elkövetett esetekre vonatkozik. (ami szerintem elég nagy baromság és igazságtalanság.)

Sziasztok lányok,régen írtam.Úgy néz ki hogy behivtak állásinterjúra egy olyan helyre amit nagyon szeretnék,csak ma hivtak és én hülye otthonhagytam a telefonomat,este 8 kor meg már úgy gondoltam hogy nem illik zavarni,majd holnap reggel(megbeszéltünk már egy időpontot.A Mostani helyemen már minden reggel hányingerrel megyek be,pont mondtam egy barátnőmnek hogy egy baba miatt sokkal szívesebben vállalnám a reggeli rosszulléteket.Amúgy nagyon durva hogy mennyire vágyok már babára,két hónapja is volt egy álmom ezzel kapcsolatba,meg nemrég is.Láttam magam előtt a leendő babámat,még a nevét is megálmodtam,annyira szép volt,nem nagyon akartam felébredni.Csak ha belegondolok hogy ehhez kéne egy apuka,és hogy mit kell hozzá csinálni az már sokkal kevésbé lelkesít.Szorítsatok nekem hogy sikerüljön az a bizonyos interjú.Amúgy ha sikerül és eljövök a mostani helyemről nayon megnézném a kedves kolleganőim arcát mikor bejelentem.Annyiszor aláztak meg, de hiszek abba hogy mindenki visszakapja amit másnak okozott.