Még újabb kötetlen beszélgetés

Itt folytassuk az előző "Kötetlen beszélgetéseket", az a sok törlés miatt nehezen olvashatóvá vált (ha nem vagytok bejelentkezve).

"Biztos vagy benne, hogy ez az "elküldés" meg a "túl megterhelő hallgatni" nem a te olvasatod? Volt azért már ilyen... Ott is hagytad? Remélem, hogy nem. Tudod, milyen a terápia: egyszer lent, egyszer fent..."

Május, Marát idéztem most itt, nekem is hasonló gondolataim vannak Veled kapcsolatban. Hogy is van ez? Nem Te látsz túl sötéten most? Kapaszkodj "lécci", nem feladni semmit!!!

:

Engem kicsit lekötött és lelkileg megviselt a belpolitika és teljesen kiakasztott a gyűlölködés.

Sajnálom Május. Biztos lesz lehetőség ezt megbeszélni, remélem.

karácsony írta: Engem kicsit lekötött és lelkileg megviselt a belpolitika és teljesen kiakasztott a gyűlölködés.

Sajnálom Május. Biztos lesz lehetőség ezt megbeszélni, remélem.

Karácsony, gondoltam, hogy ez van sokak hallgatása mögött. Borzalom, ami körülöttünk történik. És borzasztó, a tehetetlenség, a segíteni nem tudás. Mert OK, lehet adakozni, de hát csepp a tengerben...

Május, ha tényleg így volt, akkor a fene ebbe a pszichológusba... És akkor jó, hogy kiderült róla, hogy milyen szakember. Csak az nem fér a fejembe, hogy épp jóra fordultak a dolgok, nem? Mi hozta a változást? És most ennyi? Vége? Vagy mész még hozzá? Hogy váltatok el?
Az állandó törléssel viszont sok fejtörést okozol a moderátoroknak... Mégis milyen nyomot hagynál magad után, mint Május? Ezért vagy álnéven, ne felejtsd el. És nagyon ügyeltél mindig, hogy semmi személyest ne írjál. A pszichológusod meg egész biztosan nem azzal tölti a szabad estéit, hogy a fórumot olvasgatja. Szóval nyugi.

Anoni Mara írta:

karácsony írta: Engem kicsit lekötött és lelkileg megviselt a belpolitika és teljesen kiakasztott a gyűlölködés.

Sajnálom Május. Biztos lesz lehetőség ezt megbeszélni, remélem.

Karácsony, gondoltam, hogy ez van sokak hallgatása mögött. Borzalom, ami körülöttünk történik. És borzasztó, a tehetetlenség, a segíteni nem tudás. Mert OK, lehet adakozni, de hát csepp a tengerben...

Május, ha tényleg így volt, akkor a fene ebbe a pszichológusba... És akkor jó, hogy kiderült róla, hogy milyen szakember. Csak az nem fér a fejembe, hogy épp jóra fordultak a dolgok, nem? Mi hozta a változást? És most ennyi? Vége? Vagy mész még hozzá? Hogy váltatok el?
Az állandó törléssel viszont sok fejtörést okozol a moderátoroknak... Mégis milyen nyomot hagynál magad után, mint Május? Ezért vagy álnéven, ne felejtsd el. És nagyon ügyeltél mindig, hogy semmi személyest ne írjál. A pszichológusod meg egész biztosan nem azzal tölti a szabad estéit, hogy a fórumot olvasgatja. Szóval nyugi.

Igen. Borzasztó! Az egész! Többször meg is könnyeztem már. És folyton azon gondolkozom, h melyik a legbiztonságosabb ország, ahová el lehetne menekülni.

Május az én pszichológusom is ajánlott nekem már másik szakembert. Sőt még csoportot is, mert szükségét érezte, hogy más technikát is alkalmazzunk.
Nekem akkor először nagy beijedésem volt, hogy elküld. De nem.

.

Kedves Május!
Teljesen megkönnyeztem amit írtál, feltört bennem, hogy szinte hasonlóan jártam az előzővel. Mindent elmondtam neki őszintén, még arról is beszéltünk, hogy talán szerelmes lettem belé, és egyszer csak kidobott. Persze az volt az indok, hogy megszünteti a praxist a városban. De a mai napig nem tudom ezt elfogadni, hogy a legkritikusabb helyzetben csak úgy magamra hagyott, mikor kezdtem problémássá válni, már nem kellettem neki, becsapott, és cserben hagyott.
Ezt a dolgot nehéz elfelejteni, és nagyon sajnálom, hogy át kellett ezt élned.
Azért ne add fel, vannak rendes pszichológusok, a mostani nekem az, semmit nem erőltet rám, nagyom kedves.
Tudom, hogy nehéz bízni, még nekem sem megy mindig, pedig tudom, hogy rendes ember a mostani pszichológusom, mégis szinte keresem, hogy hol köthetnék bele. Okokat, hogy miért nem fogok többet menni.
Azért szurkolok neked, hogy találd meg újra a bizalmat

Május írta: De engem elküldött, olyan hideg volt, mint a jég. Mindig kérdezgettem, hogy meddig járjak, és az volt a válasz, hogy ez csak ránk tartozik, bármeddig, amíg kell. Most meg ellökött, mint az anyám, mert túl problémás voltam. Úgy váltunk el, hogy beírt jövő hétre, nagyon sírtam. Nem tudom, mi hozta ezt, biztos undorító vagyok, hogy elmondtam neki az igazat, meg nem tudtam betartani, hogy ne bántsam magam. Azt érzem, hogy nem számíthatok senkire, hogy az egész terápia egy nagy átverés. Nem akarok könyörögni neki, nem büszkeségből, hanem mert nincs értelme, könyörögtem már másnak az életemért, de hiába. Már gyerekkoromban azt írtam a naplómba, hogy NE BÍZZ SENKIBEN. Nem tudok másra gondolni, csak erre, szégyellem magam, hogy sírtam előtte, hogy túl közel engedtem magamhoz, hogy megbíztam benne, és megint nem segít senki, én ebbe belehalok.

(Pipacs, ha még nem "vallottál szerelmet" a pszichológusodnak...)

Nem ezzel kapcsolatban hangzott el valami? Mindenképpen menj el hozzá legközelebb, és tisztázd, hogy mit is mondott. Néha nekünk (vagy talán mindenkinek?) szelektív a hallásunk, és hajlamosak vagyunk a "baszd meg a fűnyírógéped" magatartásra. (Bocsánat, de így van a vicc, ha valaki nem ismeri, szívesen elmesélem.) Szóval én még reménykedem, Május, mert eddig sok jót meséltél a pszichológusodról.

Ági, hogy vagy mostanság?

Kedves, hogy érdeklődsz Mara!
Az évkezdés leköti a figyelmem két terápiás óra között. A terápiákról viszont elég felzaklatva jövök el, és napokig nem bírok visszazökkenni. Valami új módszerrel haladunk, hogy felszínre jöjjenek a dolgok, mert maguktól nem mentek. Most örülök, hogy kéthetente járok.
Ja, és hab a tortán, hogy egész hétvégén beteg vagyok, láz, fej, torokfájás.
Ennyi röviden, és amiket írtam a másik topikban, hogy kicsit féltékeny vagyok minden olyan dolgára, ami nem velem kapcsolatos.

Május, azt nekik is nehéz feldolgozni, ha nem tudunk betartani megállapodásokat. (Ők is emberek, és nincsenek mindig topon.) Nekem is volt egy ilyen, akkor én is elsírtam magam, de végül kitalált valamit, hogyan hidaljuk át a dolgot. Szóval, én elmennék még a helyedben.. Tudom, hogy legkönnyebb azt hinni, hogy úgy sem vagy szerethető, és most íme, itt az újabb bizonyíték. (pszichológus viselkedése). De sokszor ráosztjuk a szülő szerepet, és lehet, hogy emiatt túl szigorú olykor, de ez is a Te érdekedben. Most gondolj bele, képzeld magad az ő helyébe: Mit mondtál volna? Bántsd magad nyugodtan kislányom, majdcsak egyszer túl jól sikerül? Vagy 1 vágással több, vagy kevesebb, nem számít? : : :

Amúgy köszönöm észrevételed, jót tett a nyár, nyaralások, kicsit más perspektívába helyeződtek dolgok. Most én is úgy érzem, túl vagyok valami nagyon mély ponton.

Május egyetértek a többiekkel.
Én biztos, hogy kifejezném, hogy mennyire nagyrabecsülöm, hogy annyit vesződőtt velem. És azért az időért is hálás vagyok, amit eddig kaptam tőle.
Alicia jól mondja. Az ő kudarca is, de téged tart szem előtt.
A hidegség az nagyon tud fájni. (Szerintem nem küld el) fel a fejjel!

Ehhez most nem tudok mást írni, csak hogy utálom az ilyen helyzeteket, és az érzelmi kiszolgáltatottságot, és hogy kiborulok, ha valami nem úgy van ahogy én szeretném, és ettől az egésztől tele a hócipőm

.

Én is félek attól, hogy anyám fekvő beteg lesz, mert én nem tudnám gondozni. Nem tudnék hozzá érni. Igazából így sem nagyon tudok, hogy nem beteg. Apámról már nem is beszélve, viszont ő már meghalt.
De fura ezt vissza olvasni....