Még újabb kötetlen beszélgetés

Bár én még nem szedtem gyógyszert, csak recept nélkül gyógynövényes készítményt, de ha szükséges lenne nem csinálnék belőle gondot. Max az lenne a problémám hogy el kell menni a pszichiáterhez.

Nem vagyok túl sokat itt. Igazából...próbálok minél többet dolgozni, nem gondolkodni. Egész életemben szellemi munkát végeztem, most kemény fizikait csinálok, nem veszélytelent. Ez kicsit segít.
Amióta pár éve visszatértek a gyerekkori emlékeim, lassan összeáll hogyan ment tönkre az életem és fõleg miért. A legnehezebb hogy nem tudok kivel beszélni ezekrõl. Próbáltam..volt olyan is aki csak egyszerũen nem áll velem szóba azóta hogy ezt a témát említettem, de olyan is aki kiforgatta és ellenem forditotta a szavaimat. Itt sem tudok õszinte lenni, a fórum nyilvános, bejelentkezés nélkül is olvasható, és van legalább egy ember aki kutat utánam és dolgozik rajta hogy nekem rossz legyen - eddig sikerrel.
Jön a karácsony. Megpróbálom valahogy kihagyni.
Bocsi ha nem tudok semmi inspirálót mondani senkinek, még mindig...

Ági40 írta: Bár én még nem szedtem gyógyszert, csak recept nélkül gyógynövényes készítményt, de ha szükséges lenne nem csinálnék belőle gondot. Max az lenne a problémám hogy el kell menni a pszichiáterhez.

Gondolhatod, hogy nekem sem volt egyszerű. Felhívni sem volt könnyű, de akkor nagyon rosszul voltam, és csak tíz nappal későbbre volt az időpont. És aztán jött a szokásos forgatókönyv: nincs nekem semmi bajom, minek ide pszichiáter. De szerencsére már meg volt beszélve az időpont, nem akartam lemondani, így tartottam magam az eredeti döntésemhez. És nagyon jól tettem, nagyon helyes orvosnőt találtam, töviről hegyire végigkérdezett mindent, és nem is volt nehéz beszélni.

Angyalka, köszönöm a drukkolást!

Bukott Angyal, sajnálom, ha itt sem tudsz őszintén beszélni. Nem hinném, hogy az ismerőseid azzal szórakoznának, hogy ezt az oldalt olvasgatják. Hacsak nem érintettek ők is...

Ügyes vagy Mara!! Az nagyon nehéz lehetett, hogy 10 nap múlva volt időpont. Nekem mikor egyszer szükségem lett volna rá, nagy nehezen felhívtam azt aki a közelben elérhető, de szabadságon volt. Rettenetesen rosszul esett, hogy akkor akár meg is halhatok mert "szabadságon van"? Ennyi, na szép. Azóta sem voltam nála. Inkább szenvedtem. Jól kitoltam vele De örülök, hogy neked jól alakult, néha kell egy kis rásegítés.

Bukott Angyal!
Tudom, hogy ijesztő, hogy rád találnak, de el nem tudom képzelni, hogy álnéven, egy ilyen védett oldalon ez előfordulhat. Ezen én is átestem annak idején, meg akartam változtatni a nevemet is. Végül maradt minden a régiben, és nem volt még problémám. Ez az oldal azért van, hogy legalább itt szabadon leírhatjuk amit érzünk, vagy gondolunk. Ha csak negatív érzéseink vannak, hát azt is, ha épp arra van szüksége valakinek.
Bár nem tudom mitől félsz ennyire, és hogy mi a háttér történeted, de szurkolok, hogy legalább itt, meg tudj nyílni.

Mitõl.. ez nem gyermekkori, akik akkor bántottak már nem élnek. Amiben most van részem az nem ennek az oldalnak a témája, de nem is paranoia, sajnos.
De mint szakember azt kell mondanom, a mai korban egy jelszóval nem védett, keresõmotorok által szabadon kutatható oldal nem védett. Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg programozóját, rendszergazdáját.

Ez nagyon komolyan hangzik. Ebben az esetben nem is szabad ide semmit írnod. Nincs valaki akitől tudsz segítséget kérni?
Sajnálom, hogy ez a helyzet, én rengeteg segítséget kaptam innen.

Komoly sajnos. Röviden csak annyit, valaki annak ellenére megtalált hogy megváltoztattam a nevem sok évvel ezelõtt. És ez a valaki aktívan tesz érte hogy ne álljak talpra. Már régóta tesz, de csak most jöttem rá hogy ki áll az események mögött.
Nem tudom kitõl kérhetnék segítséget
Bocs az offtopic-ért.

Család segítő, pszichológus, valami segély vonal, vagy egy közeli barát, család, nem jöhet szóba, hogy segíteni tudna?

Május, merre vagy? Hogy vagy?

Angyalka írta: Drukkolok Neked Mara! Én sohasem mertem bogyókkal próbálkozni...

És kérlek Titeket: ha megosztható a klimaxxal kapcsolatos tapasztalataitok, akkor ne tartsátok vissza az infókat
Vigyázzatok magatokra, üdv Mindannyiotoknak!

Sziasztok, rég jártam erre, gondoltam, benézek kicsit hozzátok.

Angyalka, mire gondolsz? Hogy hat a klimax a lelkünkre? Ugyan nekem nem volt olyan igazi klimaxom, mert csak egy petefészkem maradt, a többitől megszabadítottak, de a hőhullámokon kívül, amit utálok, nem érzek különösebb hatást. Az öregedés az nem tetszik, viszont hallatlan előny, hogy szabadnak érzem magam, nincs többé para, hogy bárhol, bármikor megjöhet.

De kérdezzetek nyugodtan, mi érdekel?

Hajnalkám, ezer éve nem láttunk, mesélj, hogy vagy? De örülök neked!

Anoni Mara írta: Hajnalkám, ezer éve nem láttunk, mesélj, hogy vagy? De örülök neked!

Köszi, megvagyok.
Most éppen így átmenetileg, még magam se tudom, mi lesz belőle. Nem is tudom igazán megfogalmazni egyelőre. De nem rossz értelemben.

Angyalka, mire gondolsz? Hogy hat a klimax a lelkünkre? Ugyan nekem nem volt olyan igazi klimaxom, mert csak egy petefészkem maradt, a többitől megszabadítottak, de a hőhullámokon kívül, amit utálok, nem érzek különösebb hatást. Az öregedés az nem tetszik, viszont hallatlan előny, hogy szabadnak érzem magam, nincs többé para, hogy bárhol, bármikor megjöhet.

De jó, hogy jelentkeztél Hajnalkám!

Olyasmire gondolok, hogy nálam pl. a hőhullámokon kívül szinte folyamatos PTSD-m van, lightosabb formában... túlérzékeny vagyok, minden és mindenki gyanús nekem, nehezemre esik észrevenni a pozitív dolgokat életemben, olyan "katasztrófális" a helyzet szinte mindig...testi és lelki szinten is...

Angyalka írta: Angyalka, mire gondolsz? Hogy hat a klimax a lelkünkre? Ugyan nekem nem volt olyan igazi klimaxom, mert csak egy petefészkem maradt, a többitől megszabadítottak, de a hőhullámokon kívül, amit utálok, nem érzek különösebb hatást. Az öregedés az nem tetszik, viszont hallatlan előny, hogy szabadnak érzem magam, nincs többé para, hogy bárhol, bármikor megjöhet.

De jó, hogy jelentkeztél Hajnalkám!

Olyasmire gondolok, hogy nálam pl. a hőhullámokon kívül szinte folyamatos PTSD-m van, lightosabb formában... túlérzékeny vagyok, minden és mindenki gyanús nekem, nehezemre esik észrevenni a pozitív dolgokat életemben, olyan "katasztrófális" a helyzet szinte mindig...testi és lelki szinten is...

Érzelmi hullámvasutaim nekem is vannak, de azok voltak korábban is. Nem vettem észre, hogy rosszabb lenne a dolog, de az is lehet, hogy csak megszoktam. A fáradékonyság az igen.

Sziasztok lányok,nagyon régen írtam,de sokszor gondolok rátok.Nagyon nem indult jól az új év.Érdekes nagyon a tudatalatti,baleset ért,6 napja nem tudok lábra állni. kiment a bokám .Pihenésre vágytam és hogy ne kelljen bemenni dolgozni,hát megkaptam.Most van időm gondolkozni.Elgondolkoztam olyanon,hogy eddig 2 olyan pasi volt,akiért nagyon oda voltam reménytelenül és mind a kettőnek a lábával volt problémája.Eszembe jutott hogy 13 évesen volt egy hasonló balesetem akkor is ugyanez a lábam volt.