Még újabb kötetlen beszélgetés

Nagyon furcsa élményben volt részem. A héten továbbképzés volt, a témája a gyermekeket ért szexuális bántalmazás. Életemben először gondolkodtam el azon, hogy ellógom a képzést, mert nem vagyok benne biztos, hogy fapofával végig tudnám csinálni. De semmi jó ok nem jutott eszembe, amire hazugság nélkül tudnék hivatkozni, miért nem megyek. Félve mentem. De egész jól bírtam! A túlélők történeteit (amerikai) nehéz volt végighallgatni, de gondolom ezzel minden ott lévő így volt. Több alkalommal körkérdés volt, mindenkinek el kellett mondania egy-egy dologról a véleményét. Nekem is simán ment! Mindenkinek a figyelmébe ajánlották a Beszélj róla! honlapot. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy az első olyan továbbképzés volt az életemben, ahol semmi újat nem tudtak nekem mondani, sőt, úgy éreztem, hogy ehhez még bőven tudnék hozzátenni. Amikor a végén megkérdezték, hogy kinek mi a véleménye a napról, én azt mondtam, hogy örülök, hogy erről a témáról is beszélünk. De szerintem sokkal konkrétabban kellene dolgokat kimondani, mert nekem elég felszínesnek tűnt. Odáig pedig el sem jutottunk, hogy mit csináljunk, ha ilyen dolgot észlelünk. Leszámítva, hogy az oktató videó végén azt mondták, hogy a legkisebb gyanú esetén is azonnal hívjuk a rendőrséget, a családsegítőt, a gyámhivatalt, és minden hatóságot, ami eszünkbe jut. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legelső és legfontosabb dolog, amit tehetnénk.
Örülök, hogy most volt ez a képzés, mert nem tudom, hogy korábban hogyan viseltem volna, ha akkor szembesülök először ilyen dolgokkal, történetekkel, tényekkel.

Akác írta: Nagyon furcsa élményben volt részem. A héten továbbképzés volt, a témája a gyermekeket ért szexuális bántalmazás. Életemben először gondolkodtam el azon, hogy ellógom a képzést, mert nem vagyok benne biztos, hogy fapofával végig tudnám csinálni. De semmi jó ok nem jutott eszembe, amire hazugság nélkül tudnék hivatkozni, miért nem megyek. Félve mentem. De egész jól bírtam! A túlélők történeteit (amerikai) nehéz volt végighallgatni, de gondolom ezzel minden ott lévő így volt. Több alkalommal körkérdés volt, mindenkinek el kellett mondania egy-egy dologról a véleményét. Nekem is simán ment! Mindenkinek a figyelmébe ajánlották a Beszélj róla! honlapot. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy az első olyan továbbképzés volt az életemben, ahol semmi újat nem tudtak nekem mondani, sőt, úgy éreztem, hogy ehhez még bőven tudnék hozzátenni. Amikor a végén megkérdezték, hogy kinek mi a véleménye a napról, én azt mondtam, hogy örülök, hogy erről a témáról is beszélünk. De szerintem sokkal konkrétabban kellene dolgokat kimondani, mert nekem elég felszínesnek tűnt. Odáig pedig el sem jutottunk, hogy mit csináljunk, ha ilyen dolgot észlelünk. Leszámítva, hogy az oktató videó végén azt mondták, hogy a legkisebb gyanú esetén is azonnal hívjuk a rendőrséget, a családsegítőt, a gyámhivatalt, és minden hatóságot, ami eszünkbe jut. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legelső és legfontosabb dolog, amit tehetnénk.
Örülök, hogy most volt ez a képzés, mert nem tudom, hogy korábban hogyan viseltem volna, ha akkor szembesülök először ilyen dolgokkal, történetekkel, tényekkel.

Igen, ez azért is érdekes felvetés, mert a gyerek nem is biztos, hogy tudja, hogy áldozat"szerepben" van.

Azért nem mondanak a tréningen a teendőkről semmit, mert senki sem tudja, mi a teendő. Illetve, mondják, hogy forduljanak egy felnőtthöz, de hát az ember, mint jól tudjuk, nem fordul, mert nincs kihez. Rendőrhöz? Iskolaorvoshoz?
Kellene valami olyan hely, valami kékszám, illetve kékinternet-chat, ahova írhatnának, és ott értő emberek tudnának nekik rögtön valami melegséget nyújtani. Hogy oldják a dolog magányát. Nekem legalábbis ez jutott eszembe, mint első lépés... öngyilkosjelölteknek már van ilyen. Névtelenül könnyebb írni, mint személyesen odamenni valakihez. Az egészen kicsik így is csak a saját családjukra számíthatnak, ezért leginkább a családoknak kellene ilyesféle tréningeket tartani... de hol vagyunk még ettől

karácsony írta: Igen, ez azért is érdekes felvetés, mert a gyerek nem is biztos, hogy tudja, hogy áldozat"szerepben" van.

Igen, feltehetőleg nem tudja. Én ezen rengeteget gondolkodtam, hogyan kéne iskolákba bevinni érdemben a témát. És nem tudok lépni, mert rögtön elképzelem iskolás önmagam, mennyire megrettentem volna, ha egy ilyen témával előjönnek nekem. A mai napig emlékszem, mikor nyolcadikos koromban a biológia órán szexuális felvilágosítás volt, és azt mondta a tanár, unokatestvérek között tilos a szex, mert hülyegyerekük lesz. Amíg a gyerek azt hiszi, hogy ő bűnös, nem tudom, hogyan lehet hozzá közelíteni.

Nem annyira vagyok jól. A pszichiáter erőszakos volt, nyomulós, és nem hisz nekem. "ElképzelHETő, hogy megtörténHET ilyen" Abbahagytam a gyógyszert, hogy tisztán lássam magam. És eléggé félek a jövőtől.

Május írta: Nem annyira vagyok jól. A pszichiáter erőszakos volt, nyomulós, és nem hisz nekem. "ElképzelHETő, hogy megtörténHET ilyen" Abbahagytam a gyógyszert, hogy tisztán lássam magam. És eléggé félek a jövőtől.

Május! Ez butaság volt, ne hagyd abba, főleg ne orvos nélkül. Mikor hagytad abba? Ezekkel a gyógyszerekkel nem kell játszani. Legyél okos, ne bántsd magad. Jól voltál a gyógyszerrel, szükséged van rá!

Május írta: Nem annyira vagyok jól. A pszichiáter erőszakos volt, nyomulós, és nem hisz nekem. "ElképzelHETő, hogy megtörténHET ilyen" Abbahagytam a gyógyszert, hogy tisztán lássam magam. És eléggé félek a jövőtől.

Nem lehetne pszichiátert váltani? Amúgy sem hiszem, hogy neki fontos lenne tudnia arról, hogy miért is vagy terápiában (feltételezem, hogy említetted neki, és azért reagált így).
Szerintem se hagyd abba csak úgy a gyógyszerszedést, ártanál magadnak. Ne tedd.

Május írta: Nem annyira vagyok jól. A pszichiáter erőszakos volt, nyomulós, és nem hisz nekem. "ElképzelHETő, hogy megtörténHET ilyen" Abbahagytam a gyógyszert, hogy tisztán lássam magam. És eléggé félek a jövőtől.

Hát nem ő fogja felülbírálni a saját képzelőerejének mértékével, h mi lehet és mi nem. De mire mondta pontosan? Május mit szeretnél tisztán látni? Szerintem nem vakít el a gyógyszer...

Május, a szerdai nap nagyon megterhelő volt (amennyire felemelő, annyira megterhelő is), mint egy terápia. Rajtam is ma jött ki, pedig én már hónapok óta jól vagyok, egész délelőtt sírtam. Nem tudtam abbahagyni, hányingerem volt és majd szét szakadt a fejem. Konkrét magyarázatot nem tudnék adni arra, hogy mi bajom volt, de abban biztos vagyok, hogy az abúzushoz köthető.
Szóval kollektív szenvedés... , de elmúlik hidd el. Értem a tisztán látás iránti vágyadat, de legyél azért óvatos!

Hát most életmentő volt, hogy válaszoltatok Órák óta fent vagyok, és megint megtámadtak a rossz gondolatok meg a rossz érzések.
4 napja hagytam abba, és ha újra akarnám kezdeni, fogalmam sincs, melyik adaggal kell.
Az biztos, hogy ehhez a pszichiáterhez nem megyek vissza. Ő is belekezdett egy terápiába, amit én nem kértem, és nem lehet neki ellent mondani, nyomul.

Tisztán akarom látni, hogy kell-e nekem gyógyszer, vagy ez megint egy rám kényszerített helyzet.

lehet hogy rossz helyre rakom, de érdekel mit gondoltok erről az oldalról. Csak számomra nagyon zavaros?

pedofiliaaldozatok.hupont.hu/18/milyen-j...-eszrevenni-hogy-egy

Amaoneth írta: lehet hogy rossz helyre rakom, de érdekel mit gondoltok erről az oldalról. Csak számomra nagyon zavaros?

pedofiliaaldozatok.hupont.hu/18/milyen-j...-eszrevenni-hogy-egy

Nem ráztam a fejem, nem vérzett az orrom (????), nem bántottam a tesómat, nem romlott a tanulmányi eredményem, nem hintáztam, nem írtam makrobetűkkel, nem voltam agresszív, nem verekedtem, nem maradtam vissza a fejlődésben, nem beszéltem magamban, nem voltam irigy a játékaimra....

Amaoneth írta: lehet hogy rossz helyre rakom, de érdekel mit gondoltok erről az oldalról. Csak számomra nagyon zavaros?

pedofiliaaldozatok.hupont.hu/18/milyen-j...-eszrevenni-hogy-egy

Ez egy nagyon amatőr irkafirka. (Nincs rá jobb szó.) A "tünetek" némelyike nem is tünet. Ami pedig tünet, az úgy általában lehet a bármilyen módon bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekek tünete. Nincsen általános tünetegyüttes a szexuális abúzusra, ha jól tudom. A gyerek hirtelen viselkedésváltozása (akármilyen irányba) a legintőbb jel, hogy baj van. Azonkívül pedig a bántalmazók legnagyobb része nem pedofil, ezt is tudjuk már régen.

Nekem is kicsit "kényelmetlen" volt a honlapon olvasgatnom.
Azt gondoltam: valaki valamit nagyon fel szeretne dolgozni. Elfogadom, hogy ő ezt így teszi. Amit "veszélyesnek" tartok, hogy általánosít, úgy hirdeti magát, mintha ez lenne Az az oldal, ahol az igazságot a témában megtalálom... . (ha ez így érthető, amit mondok)

Köszi, hogy megosztottad, Amaoneth !

Megbolondulok a kételkedéstől. Mi van, ha csak kitaláltam az egészet, az egész bántalmazást meg abúzust? Mi van, ha ami történt, nem is számít annak? Mi van, ha tévedek, ha alaptalanul vádolok embereket, hogy bántottak, és közben nem is? Mi van, ha csak véletlenül kitaláltam ezt az egészet? Lehet, nem is kéne járnom pszichológushoz, nem kéne mennem pszichiáterhez, csak belekerültem tévedésből ebbe az örvénybe, aztán nem tudok kimászni? Lehet, hagynom kéne az egészet, nem foglalkozni vele. Vagy valaki biztosra mondaná, hogy megtörtént, nem értettem félre, magamnak nem hiszem el. Nem megy ki a fejemből, lehet, az egészbe csak belesodródtam véletlenül, mármint véletlenül kitaláltam.