Még újabb kötetlen beszélgetés

Mara

De azért mégis felteszem a kérdést, bár nem jó topikban, de mindegy: vajon azok, akik haragszanak a pszichológusukra, dühöngenek, azok miért mennek vissza hétről hétre?

Talán tudok erre válaszolni. az első pszichológusom férfi volt, vele elég elég durva dolgokat megcsináltam, gyűlöltem, és imádtam, kétszer leléptem tőle, aztán vissza is mentem. Most látom csak át igazán, hogy ezek a szélsőségeim mindig felszabadítóak volta, és éreztem, hogy élek, örültem, hogy nem vagyok érzelmi analfabéta (mert korábban ezt gondoltam magamról), ki mertem adni magamból mindent, érzelmi biztonságban éreztem magam. Amikor a lezárásomra került a sor vele, nagyon megijedtem, hogy ezután ismét az érzelmi analfabéta szintre kerülök, megint mindent magamba folytok, és hogy fogok ez után ilyen dolgok nélkül élni, hol találom meg az érzelmi biztonságom?
Azt hiszem így tudnám magyarázni. Mostanság melegség önt el, hogy hagyta, hogy dühöngjek, szeressek, és rajta töltsem ki minden elfojtásom.

karácsony írta: Mert szereti, nem? vagy mert tudja, hogy egy olyan állapotba került bele, ami nem jó, és szeretné jobbá tenni vagy tisztázni. Na meg a kötődés:) a kedvenc témám.
Te miért mentél vissza Mara mikor dühös voltál?

Sosem voltam dühös. Abnormális módon sosem. Fájtak dolgok, de sosem tudtam haragudni rá. Pedig dolgoztunk rajta rendesen. Nem tudtam nem tökéletesnek látni. Ha valami nem ment, azért csakis magamat okoltam.
Egyetlen mélypont volt, mondott valami nagyon keményet, akkor becsapva éreztem magam, iszonyatos fájdalom volt, tudtam, hogy nem maradhatok így. Kedden történt, csütörtökön volt a következő óra, de muszáj volt szerdára kérnem egy rendkívüli alkalmat. Persze akkor mindent tisztáztunk. De már elég volt az is, hogy tudtam, miattam rohan oda a rendelőbe. Utána megint felhőtlen volt a szerelem.

Soha? Huh:) Hát én dühügyileg épp a másik oldalon állok, nekem van bőven. Bennem csillapítani kell. De a pszichológusok is szoktak haragudni vagy mérgesek lenni, mégis fogadnak:) rám volt az elején többször is mérges, bár nem mindig értettem akkor, hogy mi van...)
Akkor végül is a düh ez is lehet, hogy valamit szeretnék a másiktól.

Ági40 írta: Mostanság melegség önt el, hogy hagyta, hogy dühöngjek, szeressek, és rajta töltsem ki minden elfojtásom.

Valahogy pont így. Én aztán rengeteget dühöngtem, kritizáltam, sőt, gyűlölködtem. De mégis visszamentem mindig, egy kivétellel, de akkor igazam volt.
Visszamentem, mert jó volt következmények nélkül dühöngeni, gyűlölködni, haragudni, mert a pszichológusom így is elfogadott és visszavárt. Minden dühöngésem után a következő alkalommal is kedvesen fogadott. Amúgy néha ő is volt rám dühös, és akkor ennek hangot adott. Én ezt "leutánoztam", elkezdtem szólni, ha zavarban voltam, ha dühös voltam, ha elkeseredtem.
Hetek óta nem dühöngök rá, szóval lehet, itt az ideje... Majd biztos kreálok valami indokot....

Ági, sikerült idézned!

Boldog nyuszit! Telefonról nem látom az új emoticonokat.
Engem az elmúlt napok megint kiakasztottak. Mindenkinek a családja ennyire nehéz eset?
Ciki húsvétkor felhívni a pszichológusomat? Mostanában egyre nehezebben tudom kivárni az egy hetet, de most meg még inkább szükségem is lenne, hogy kisegítsen vagy hogy mondjon valamit, mert a családtagjaim kicsinálnak.

karácsony írta: Boldog nyuszit! Telefonról nem látom az új emoticonokat.
Engem az elmúlt napok megint kiakasztottak. Mindenkinek a családja ennyire nehéz eset?
Ciki húsvétkor felhívni a pszichológusomat? Mostanában egyre nehezebben tudom kivárni az egy hetet, de most meg még inkább szükségem is lenne, hogy kisegítsen vagy hogy mondjon valamit, mert a családtagjaim kicsinálnak.

Sajnálom, de szerintem kicsit ciki, nem is miatta, hanem miattad, nekem volt, hogy utána megbántam. Nem bírod ki holnapig? Vészhelyzet van? És ha nagyon muszáj, nem lehet sms-t vagy emailt írni?
Nekem mindig azt mondja a pszichológus, hogy mondjak nemem a családi találkozókra, mert utána mindig kiborulok, ha látom apámat. De nem tudok nemet mondani, kevesebbet találkozunk sokkal, de a "nem" nem megy.

Én mindig cikinek érzem..szóval értelek Május.
Szükségem van arra, hogy egy épeszű emberrel beszéljek minél előbb. Lehet megírom ezt neki.
Két napja nem merek elaludni este. Hajnalig fent vagyok, mert akkor azt gondolom, hogy nem kell megküzdenem a pánikkal, ami elönt. Tehát kibírom holnapig, csak dolgozni nehéz bemennem ilyenkor.

Jesszus. Te szoktál találkozni apáddal? Jó egy ideig én is találkoztam, amíg fel nem ébredtem...

Ja. Amúgy én nemet mondtam. Bántalmazó a magatartásuk. hó sikerült. Lent vannak a jelek. de nem látom mindet. Mindegy.

karácsony írta: Én mindig cikinek érzem..szóval értelek Május.
Szükségem van arra, hogy egy épeszű emberrel beszéljek minél előbb. Lehet megírom ezt neki.
Két napja nem merek elaludni este. Hajnalig fent vagyok, mert akkor azt gondolom, hogy nem kell megküzdenem a pánikkal, ami elönt. Tehát kibírom holnapig, csak dolgozni nehéz bemennem ilyenkor.

Jesszus. Te szoktál találkozni apáddal? Jó egy ideig én is találkoztam, amíg fel nem ébredtem...

Ja. Amúgy én nemet mondtam. Bántalmazó a magatartásuk. hó sikerült. Lent vannak a jelek. de nem látom mindet. Mindegy.

Na mi lett, felhívtad??? Írtál neki? Kaptál valakitől emberi szót?

Szoktam vele találkozni, muszájból, mert attól tartok, ha nemet mondok, borítanom kéne mindent és elmondani mindent, azt pedig nem merem...

Kedves Május, és Karácsony!
Szörnyű helyzetben lehettek. Az én bántalmazóm Angliában él, és nem tartjuk a kapcsolatot a családdal. Egy kicsit bánt ez, de csak az ünnepek táján, és gondolom jobb így, hogy még sem találkozunk.
A pszichológusomat húsvét előtt akartam hívni, hogy ne az ünnep alatt zaklassam. De még mindig képtelen vagyok telefonálni. Aztán akartam neki képeslapot küldeni emailban, de nem akartam tolakodó lenni, így nem küldtem semmit. Aztán vártam a levelét, hogy megírja mikor találkozunk legközelebb, de még mindig nem írt semmit, pedig minden nap megnézem az emailt. Rákérdezni sem merek, nem akarok követelőző lenni. Most meg már ott tartok, hogy azt gondolom, talán elfelejtkezett róla, és többé nem lesz kivel beszéljek. Ennek eredménye, vagy véletlen, hogy pár napja ég a légcsövem, és reggel nincs hangom, fájdalmas a beszéd. Kell egy óra, mire vissza jön a hangom. Persze lehet, hogy ez véletlen, de túl sokszor hallottam már, hogy véletlenek nincsenek.
Szóval a lényeg, teljesen átérzem amiket írtatok, és milyen rossz mikor beszélnél vele, de nem lehet.
Bocs kicsit hosszú lett!

Nem Május, nem írtam, nem hívtam. De kb. mindjárt beájulok. Estére kifárasztottam magam fizikailag, hogy majd beájuljak az ágyba...hát nem így lett. De most már úgy érzem, hogy annyi minden gyűlt fel bennem, hogy tök felesleges írnom. Estére megint mást fogok gondolni, ha bepörgök, akkor írok. Csak nem akarom, hogy megint előjöjjön ez a gyógyszerkérdés...

Ági, lehet, hogy az ünnepek miatt nem figyeli az e-mailjeit, vagy elutazott. Próbáld meg felhívni, hátha eléred.

Ági, Karácsony, telefonáljatok! Nincs abban semmi ciki. Nagy levegő, és gyerünk! Várjuk a híreket!

Emlékeztek még erre az ügyre?
index.hu/belfold/2016/03/30/szigetszentm...mas_masodfok_itelet/

Úgy látszik, nem küzdöttünk hiába!!!

Nehez a bizonyitas, de ugy tunik jo lesz ez

Bízzunk a helyes ítéletalkotásban. Kifejezetten örülök a hírnek, és a gyerekeket védő ügyvéd kitartásának. Szép munka!