Még újabb kötetlen beszélgetés

Abszolút Május de mit mondott a pszichiáter, mit fog a gyógyszer csinálni?
Szerintem meghallgathatjuk, hogy ki mit mond, de a végeredmény úgyis egyéni.
Szerintem a gyógyszer egy helyettesítő eszköz, a gyógyítást helyettesíti. Mankó.
Csak nem tudom milyen bizonyított eredményeket tud felmutatni akát pozitív akár negatív.
Arról lehet szó h elmenjek a pszichiáterhez de nagyon fel is kötheti a gatyáját...mert lesznek kérdéseim.

Meg ezek a szrok tompítanak. És ha azt vesszük full5re vizsgaztam mindenből, úgy fogott az agyam, mint még soha.
Lehet hogy megőrülök esténként, de komolyan mondom, hogy úgy jegyzek meg dolgokat, mint a villám és azonnal társítom korábbi ismeretekkel. Mi több hosszútávon emlékszem.
Ezt nem szeretném elveszíteni semmiképp. Ez az egy kiválóságom van épp annyira h a tanárom phdre küldött.
És talán meg is próbálnám viszont nem akarom h egy gyógyszer ezt elvegye.

Május írta:

karácsony írta: Nekem az az elfogadó légkör, ha valakinek nincs párkapcsolata, nincs gyereke, van gyereke, de nyugtatót vesz be, drogozik, gyógyszert szed, megjárta a pszichiátriát, vagy abszolút antiszociális, vagy totál zárkózott. Nekem ilyen barátaim vannak, és ebbe a képbe beleillek. De mivel mindegyik nagyon rossz passzban van nem hiszem, hogy együtt fogunk mostanában kirándulgatni valamerre.
De amúgy nincs olyan ember ezen a bolygón, aki ne játszana valamilyen szerepet.

Karácsony, nincs párkapcsolatom, nincs gyerekem, hónapokig szedtem gyógynövényes nyugtatót, most meg itt állok 2 recepttel a pszichiátertől, megjártam régen a pszichiátriát.... Egész barátain hangzik, nem?

Ismered a történetemet, a régi pszichiáteres dolgot, szóval nálam jobban nem ellenkezhet senki, az elveimnek is ellent mondtam, amikor mégis elmentem. És nem egy hónapot, hanem 2 hetet mondott, hogy elkezd hatni. Ezt tudom mondani neked. Meg amit előbb, hogy érdekes volt még egy véleményt meghallgatni.

És nagyon nagy segítség lenne, ha valakinek van gyógyszeres tapasztalata és megírná itt. Pipacsra emlékszem, nem tudom, szokott-e még erre járni... ???

Ahamm, olvasni mindig járok. Szerintem indítsunk ennek egy külön topikot, és ott kérdezz bármit, én pedig igyekszem okosan válaszolni.

A Valentin nap egy diszkriminatív ünnep. Kirekeszti azokat, főként a média, akiknek nincs senkije.

Majus igen persze sajnos eltem at ilyet pl most is meg mar par napja. Sot ejszaka almomban folyamatosan hanyok. Nem tudok aludni pl. most se . Rosszakat almodok utalom ezt ettol ilyenkor kikeszulok. Gyomoridegem van. Felfordulok ettol. Nem tudom mit tegyek ilyenkor...csak varom h teljen az ido es jojjenek a pozitiv gondolatok.

Karacsony engem feltolt a kornyezet valtozas. Feltolt a futas. Feltolt ha beszelgetek vkivel baratnovel de leginkabb a pszichologussal akihez azt sem tudom mikor lesz idopontom majd o keres. Ez aggaszt nagyon. Most nem vagyok jol kicsit sem ...

jelen írta: Karacsony engem feltolt a kornyezet valtozas. Feltolt a futas. Feltolt ha beszelgetek vkivel baratnovel de leginkabb a pszichologussal akihez azt sem tudom mikor lesz idopontom majd o keres. Ez aggaszt nagyon. Most nem vagyok jol kicsit sem ...

És ha írsz neki, hogy ez a bizonytalanság rossz?
Jelen múltkor azt írtad, h csak magunkra számíthatunk és akkor nem reagáltam erre, de az egy nagyon mély igazság és nekem erőt adott valamiért. Elkezdtem magamban mindent leépíteni amitől akitől függhetek.
Olyan leszek, mint egy öntörvényű macska, sötétben világító szemekkel.

Nem biztos karacsony, h igazam van h csak magunkra szamithatunk de nekem ez a tapasztalatom h magamra mindig szamithatok masra mar nem biztos. A legbensobb kuzdelmeimet meg tenyleg nem erti senki. Sokszor ugy erzem magam mint egy urleny aki nem is e vilagra valo. Mint egy idegen. Tenyleg probalom ezt lekuzdeni de nehezen megy. A pszichologusnak nem tudok irni nem tudom hivni mert ahol eddig volt ott nincs az uj helyen meg még nincs. Szoval varok. Az egesz eletem egy varas. Nektek van olyan h a barataitokat is lecserelnetek? H feleslegesnek erzitek magatokat h azt gondoljatok mindenki csak kihasznal? Mert nekem van. Mostanaba egyre tobbszor...es csak mennek mennek koltoznek es uj eletet kezdenek ott ahol senki nem ismer. Csak hat a gyerekkel egyutt mar nem olyan egyszeru ez se.

Jelen nagyon sajnálnom, hogy ilyen helyzet állt elő, de ha ígéretet tett, biztos hívni fof. Nem mondta, kb.mennyit kell várnod?
Én megértelek szerintem a többiek is, de én is ezt szoktam érezni, hogy nem értenek meg. Űrlénynek nem szoktam magam érezni inkább olyannak h jobb bezárkózva maradni, kiismerhetetlennek lenni, mert ha meglátnak, akkor elutasítanak, megbántanak. Vagy félek attól is, hogy nem értenek meg.
Azért a csapotpapot pakolás nem hiszem, hogy megoldja ezt a belső érzést. Barátokat én építettem már le, de annak komoly oka volt, s talán nem is voltak igaziak. Mindenesetre nagy erő kellett hozzá, hogy ne hagyjam magam kihasználva.

Igen a belso erzest nem old meg semmi. Egesz eddigi eletembe csak mentem tobbszor koltoztem nem lett jobb. Vagynek mar egy tarsra is. Egyszer vágyok egyszer nem mert felek. Nem erzem magam jol sehol. Aggaszt minden. Mikor lesz mar normalis eletem? Azt erzem majd csak jol eltelik az elet en meg tele vagyok felelemmel. A pszichologushoz ha egyszer beall az ujhelyen a rend akkor is csak ritkan tud fogadni. Nekem egyebkent is nehezkes elmennem hozza . De eddig legalabb hetente kethetetne mentem. Most ugy erzem mar nincs kedvem semmihez. Rossz h nem jo a mhely sem mert szakteruletet valtottam en is es csak roszabb lett. De nincs mas megoldas ezt kell elfogadnom.

Jelen az itteni bejegyzéseid alapján, az eddigieket összehasonlítva szerintem nagyon sokat haladtál. Lehet, hogy úton vagy a "normális" élet felé. Az viszont nem jó, hogy pont most ilyen bizonytalan helyzetbe kerültél a terápiádat illetően. Ha magamból indulok ki, ez nekem is mindentől elvenné a kedvem, mint ahogy el is vette múltkor. A saját érzelmi biztonságod érdekében tényleg fordulj önmagad erőtartalékaihoz, számíts saját magadra, keresd meg azokat az erőforrásokat, amik már jól funkcionáltak az életed bizonyos pontjain, és jelöld ki a céljaidat, ami az általad vágyott normális élethez kell. Szerintem ne fogadd el az ez van ezt kell szeretni felfogást, ez csak az addigi túléléshez kell, amíg el nem éred, amit szeretnél. Nem feltétlenül kell szeretni, ha nem tudod. De ez is cselekvés általi. Ha van benne olyan rész, ami szerethető, akkor viszont fontos azt nézni, amíg be nem fut, amire teljes egészében vágysz.
Szerintem itt sokan rászűkülünk a problémákra, és ugyanígy rá tudunk szűkülni bármire, ami fontos lehet. Tehát, ha van egy elérhető cél, akkor arra is rá lehet szűkülni, és az azon való munkálkodás adhat pozitívumot.
A párkapcsolati dolog azért is nehéz, mert ez még a "normális" embereknek is kihívást jelent manapság, hogy stabil kapcsolatot alakítsanak ki egymással a felek, nem még az olyanoknak, akik szexuális visszaélés áldozatai.
Fogalmam sincs, hogy ma ezt melyik férfi tudja elfogadni. Pl. hogy úgy fekszem le aludni, hogy attól félek, hogy az apám megjelenik álmomban és molesztálni fog. Én ilyenektől félek, van különbség a hétköznapi aggodalmak és eközött. És ez csak egy pirinyó szelet, a többit nem is sorolom. Ki az, aki ezt elfogadja, vagy felfogja, hogy nekem mit jelent. Senki.

Nem tudok aludni.hasogat a fejem es egyfoltaban kattog...aggodom.felek.szorongok. Azt akarom h ennek legyen vege mar. Nem akarok itt lakni lakotelepen be vagyunk zarva azt erzem kertes haz kellene. Nem jo most semmi. Szomoru....

Sose gondoltok arra, hogy a történtek miatt járna valami kárpótlás az életben? Egy igazságos világban járna. A lelki meg a testi fájdalmakért, a szégyenért, a bűntudatért, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy alakulhatott volna, ha nem történik meg? Hogy másoknak jutott szép gyerekkor, én meg felnőttként az illúzióját is elveszítettem, és nagyon fáj? Azokért a dolgokért, amik kimaradtak az életemből a múlt miatt? Sokat gondolok erre. És nem akarok anyagias lenni, de pl egy csomó pénzbe kerül a jelen is, mondjuk a pszichiáter, csomó mindenkinek a pszichológus, amire mind nem lett volna szükség normális esetben. És még így sem normális az életem, és a történteket sose tudom lemosni magamról, akármit teszek, sose leszek olyan, mint akivel nem történt meg.
Azon is sokat agyalok, hogy vajon az elkövetők ennyi év távlatából emlékeznek arra, mit csináltak? Hogy mi volt a fejükben, amikor átlépték a határokat. Hogy tudták-e, mit tesznek.

Az apám biztosan nem gondolja h ő rosszat tett volna. És éli a tisztességes életét gazdagon.
Pont ma kerestem rá az orvosra, aki megerőszakolt. Még mindig külön medical centere van. A véleményezők pedig nagyon rendes emberként írják le.
Bizonyos dolgokban biztos rendes.
Soha nem szabad senkiben sem megbízni.

Majus mar rengetegszer irtam azt h hasonloak a gondolataink. De szinte olykor teljesen. Total ilyenek most is. Most amiket felvetettel igen engem is foglalkoztatnak ezek. Mi lett volna ha...? Milyen ember lettem es ez mind mind azert mert nem kaptam erzelmi biztondagot szuleimtol ami a legfontosabb lenne egy szulo gyermek kapcsolatba mind ketten atvertek. Van gyerekem tudom milyen ez es a bizalmat szeretetet a legfontosabbnak tartom es a folyamatos ketely bennem is van h jol csinalom e. Anyuek nem jol csinaltak hisz ilyen lettem. Total erzelmileg tonkre tettek ami ellen kuzdok es normalisan probalok elni. Az abuzalo apamat mivel szembesitettem a dolgokkal es a szememve is azt