Még újabb kötetlen beszélgetés

Ha nem kell dolgozni, attól izgulok, hogy túl sokat leszek egyedül a gondolataimmal. Ha kell dolgozni, attól, hogy nem fogom tudni végigcsinálni a napot, valamit el fogok végzetesen rontani, nem veszek észre valamit, amit kellett volna, vagy valamit elfelejtek, nagy baj lesz, meghal miattam valaki.
Mindig végig tudom csinálni a napot, de az a fura, hogy ez nem nyugtat meg, éjszaka meg másnap reggel kezdődik elölről a szorongás.
Azért nekem sokszor elég nehéz együtt élni magammal.

En is elvesztem a szorongasok kozott. Ennek mar sose lesz vege???? Total ki vagyok...aki ezen tul van kerem tanacsoljon vmit segitsen .

Szeretnék valami okosat mondani, de általában ha az egyik elmúlik, keresek mást amin szoronghatok. De ha majd nem így lesz. rögtön szólok!

Én nem szorongok, ha rá tudom hangolni magam arra, h letojom a szoronganivalót úgy, ahogy van, magasról, nagy ívben. Kicsit tudatos lazítás.

Ági40 írta: Szeretnék valami okosat mondani, de általában ha az egyik elmúlik, keresek mást amin szoronghatok. De ha majd nem így lesz. rögtön szólok!

Én pont így csinálok, Ági. Pl. megfigyeltem, hogy az egyik betegség milyen jól gyógyítja a másikat! Lehet, hogy szabadalmaztatnom kéne a technikát!

Szabadalmat kéne csinálni belőle az már igaz, de akkor tönkre is menne a sok gyógyszergyártó cég.
Ma például szent meggyőződésem volt, hogy arcüreggyulladásom van, vettem is egy erre a célra kialakított orrspray, 5000 forint volt, de hát az kell nekem.

Néha sikerül félretennem a szorongásokat, de akkor meg megijedek, hogy most mi lesz?

Koszonom a valaszokat. Eleg lehangolo az allapotom es az is hogy nem is nagyon latok kiutat mert mindig ide zuhanok vissza. Olyan faradtsagot erzek mintha minden vegtagomra mazsas sulyok lennenek felpakolva.

Sajnálom jelen. Ez ilyen szakasz neked, kitartást kívánok, hogy túl legyél rajta. A lejtő után általában emelkedő jön.

Kitartok, hisz más választás nincs is. Olyan sok mindent nem tudok ide leírni, pedig nagyon sok mindenről szívesen beszélnék veletek. Mostanában a munkám kapcsán is sok emlék jön és jön és jön és ott pedig helyt kell állnom. Ezt akartam. Most nehéz szakaszom van, ettől még szerintem lesz rosszabb is, de tudom segít abban, hogy fejlődjek, túl legyek ezen a jelenlegi mélypontomon Aztán kezdődik elölről, de talán mindig könnyebb lesz. A magánéletem meg lesz ahogy lesz, nem tudom elképzelni, hogyan tudnak párkapcsolatban élni mások, én mikor fogok odáig eljutni, mert szeretnék, de közben meg van bennem egy vmi, ami ebben meggátol.

jelen írta: Kitartok, hisz más választás nincs is. Olyan sok mindent nem tudok ide leírni, pedig nagyon sok mindenről szívesen beszélnék veletek. Mostanában a munkám kapcsán is sok emlék jön és jön és jön és ott pedig helyt kell állnom. Ezt akartam. Most nehéz szakaszom van, ettől még szerintem lesz rosszabb is, de tudom segít abban, hogy fejlődjek, túl legyek ezen a jelenlegi mélypontomon Aztán kezdődik elölről, de talán mindig könnyebb lesz. A magánéletem meg lesz ahogy lesz, nem tudom elképzelni, hogyan tudnak párkapcsolatban élni mások, én mikor fogok odáig eljutni, mert szeretnék, de közben meg van bennem egy vmi, ami ebben meggátol.

Kitartás!
Szerintem jó jel, hogy egyáltalán igényed van arra, hogy majd egyszer együtt élj valakivel, és nem utasítod el csípőből még a gondolatát is a dolognak.
Én párkapcsolatban élek, és ez fel is emészti az energiáim nagy részét. Túl sok félelem, és előítélet van bennem, és borzasztóan nehéz ezeket félretenni. Pl. hosszú évek óta élünk együtt. Egyáltalán nem agresszív típus, soha nem emelt rám kezet, nem is célzott rá, hogy megteszi. Sokszor mégis jön a hülye gondolat, hogy meg fog ütni. Csak idő kérdése, de előbb, vagy utóbb úgyis megver. Olyan szintem bele tudom lovalni magam, hogy ha kettesben vagyunk, én fél szemmel a menekülési utat keresem, mert hátha... Ilyenkor újra és újra le kell ülnöm magammal, és kizárólag a tényeket nézve végig kell zongoráznom, hogy van-e valódi okom is arra, hogy ezt gondolom, vagy megint csak a csontvázak zörögnek a szekrényben.
Félre kell tenni az érzéseket és kizárólag csak a száraz tényeket kell nézni. Nekem csak így megy.

Majus hogy vagy? a szorongasod csokkent? Te mit csinalsz ha epp nem dolgozol? Mivel nekem van gyerekem igy nyilvan nekem kotottebbek a lehetosegek. De sajnos nagyon nem vagyok jol es ki kell magam rangatni magam a jelen allapotombol. Bnoim hiaba vannak nyilvan jo h vannak de ok csaladosak es idot nem nagyon toltunk egyutt es sokszor egyedul nehez nekem. Ezekre szeretnek vmi otletet kapni

Eperke ha sok energiat felemeszt a kapcsolat akkor mi ertelme? Ezt jo szandekkal kerdezem mert en tenyleg nem ertem ezt.

jelen írta: Majus hogy vagy? a szorongasod csokkent? Te mit csinalsz ha epp nem dolgozol? Mivel nekem van gyerekem igy nyilvan nekem kotottebbek a lehetosegek. De sajnos nagyon nem vagyok jol es ki kell magam rangatni magam a jelen allapotombol. Bnoim hiaba vannak nyilvan jo h vannak de ok csaladosak es idot nem nagyon toltunk egyutt es sokszor egyedul nehez nekem. Ezekre szeretnek vmi otletet kapni

Nem csökkent, és nagyon fáradt vagyok.
Sajnos nincs ötletem,

Biztos nagyon rossz lehet egyedül lenni. Nehéz igazodni a családosok időbeosztásához. Talán ha emberek közé mennél ilyenkor az segítene? Vagy telefon, előre megbeszélt program? Nem tudom. Nekem van családom, de sokszor arra gondolok, jobb lenne egyedül élni. Nem kéne ilyet mondanom tudom. De hát van ilyen is.