Még újabb kötetlen beszélgetés

kv írta: Alicia...



Nincs Veled semmi baj.

Örülök, hogy így látsz!

Ha jól érezném magam a bőrömben, én is elhinném ..

Kiscsillag írta: Alicia, a „családi körrel” kapcsolatos írásod is nagyon tipikus. Kérted, hogy szóljunk hozzá a témához. Az ok-okozati összefüggésekről most nem írok, mert azt úgy gondolom, hogy Te is tisztán látod. Inkább arra próbálok szavakat találni, hogyan lehet kimozdulni belőle. A legfontosabb szerintem, hogy ismerd a szereplőket, beleértve persze magadat is. Egy család esetében ez úgy hiszem lehetséges. Vizsgáld meg a jellemüket, ha úgy könnyebb írd is le, kezdd azokkal, akik a legnagyobb szájhősök. Általában azok látják a legkevésbé magukat, ők csak a tükröt látják, vagyis a másik emberben visszatükröződni önmagukat. Minden emberben benne lakozik a jó és a rossz is, a szép és a csúf, a fény és az árnyék. Azok az emberek, akik a másik esendőségén lovagolnak, feldühödnek, cinikusak, kigúnyolják, stb. azok ezt azért teszik, mert nem tudják, hogy mindez ott lakozik bennük is.
Aki ezzel akár tapasztalati úton, akár hitrendszere, értékrendje, tárgyi tudása által tisztában van az a felszínen túl lát, de legalábbis a mélységre is kíváncsi. Itt kezdődik az empátia, az elfogadás, egyáltalán a figyelem, az hogy odafigyelek a másikra. Ha megvizsgálod azokat az embereket, akik bántanak téged, látni fogod, hogy amit harsognak magukról az csak a felszín, a látszat világuk. Mivel csak tükörben látnak és a jó az természetes az embernek, ezért azt nem veszik észre benned. A rossz, fájó dolgokkal pedig önmagukban nem kívánnak szembesülni, ezért azt elutasítják a másikban is, ezáltal a másik embert is elutasítják.
Az, hogy ezzel a „sötét” oldallal hogyan tudunk bánni, az gyermekkorban dől el, de a felnőtt tudatossággal mindig van lehetőség a változtatásra.
Miután megvizsgáltad azok jellemét, akik feletted ítélkeznek, láthatod, hogy nem jobbak, ugyanolyan esendő emberek, mint Te. (Isten előtt mind egyenlők vagyunk!)
A hűtlenségről annyit, hogy Istennek és annak az embernek tartozol elszámolással, akivel szemben hűtlen voltán. A szavaid útján, az emberrel rendezted, Isten pedig megbocsátja az esendőségünket, mert ezek leckéink részei, melyekből tanulunk. Emlékezz mit mondott Jézus a házasságtörő asszony eseténél: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." …"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"
Az anyagiakról egy személyes tapasztalat. Tovább nyújtóztam, mint ameddig a takaróm ért… Az anyám volt, aki segíteni tudott. Azt mondta, hogy ilyen tragédia még soha életében nem érte (hozzáteszem akkor már a szülei és apám sem éltek, akik jó emberek voltak), de segített, adott kölcsön pénzt. Nagy bátorság kellett hozzá, hogy segítséget kérjek tőle, viszont a szavai után a bűntudat, a szégyenérzet volt, hogy az önmegsemmisítés gondolatáig hatott rám. Érzés szinten újra átéltem a gyerekkori abúzust, azon résszel folytatva, hogy most kértem segítséget. Gyakorlatilag a földbe lettem döngölve. Aztán a férjem megkért, hogy fejezzem be az önmarcangolást, ha kell, eladjuk a házunkat és visszafizetjük neki a tartozást, viszont akkor a kapcsolatunk anyámmal egy másik dimenzióba kerül. Anyám szélsőségesen anyagias, én szélsőségesen érzelmi beállítottságú voltam. Nem akartam, hogy még rosszabb legyen a kapcsolatom az anyámmal, ezért megpróbáltam az ő fejével, racionálisan gondolkodni. Ez nem volt könnyű és hosszú ideig tartott, de az lett a gondolataim végkifejlete (most ezt nagyon sarkítva írom), hogy neki ezt az árat kellett megfizetnie azért, mert az anyagi síkon való teremtésre figyelés közben megfeledkezett rólam és nem vigyázott rám. Ismeretes, hogy az anyagi téren való egyensúlyvesztés is sokszor visszavezethető a gyerekkori biztonságvesztéshez, az ősbizalom elvesztéséhez. Apránként már törlesztettük a tartozást, de amikor ez megfogalmazódott bennem és már nem éreztem bűntudatot és szégyenérzetem sem volt, akkor egyszer csak azt mondta, hogy hagyjam már azt a tartozást, nem kell visszaadni. Nem volt könnyű elfogadni (szükségét éreztem a terapeutámmal is átbeszélni), de elfogadtam. Azóta sokat mozdult pozitív irányba a kapcsolatunk.
Szóval összefoglalva Alicia, nézz jó mélyen azok szemébe, akik bántani mernek, hogy lásd Őket és ne téveszd szem elől, hogy Te Ki Csoda Vagy (mert Te is egy Csoda Vagy)!

Hát, Kiscsillag, ezt most valami égi-, Mikulás-ajándéknak érzem, hogy itt Te most ennyire értesz engem.. Borzasztó nagy szükségem van most rá, mert a most épp olyan a szitu, hogy alig tudok ilyen mélységekben beszélni valakivel. A terapeutámra most nagyon kevés pénzem van, ritkán találkozom vele is sajnos..

Igen, a családom nem járatos a mélységekben, és azt csinálják pontosan, amit itt írsz.. Azzal a kis kiegészítéssel, hogy lehet, vannak még olyan jó tulajdonságaim is, amik nekik viszont nincsenek, mint pl. szinte képtelen vagyok a hazugságokra.. (Lehet, hogy kezeletlen aspergeres vagyok, most fogom kivizsgáltatni.. ) Ezt nyilván képtelenek elhinni, emiatt folyton bennem látják a saját hazugságaikat is, amit bennem igazán csak lámpással lehet találni.. (Megtanultam, hogy van, amikor hazugsággal megkímélünk másokat, magunkat, felesleges magyarázkodástól.. Még évekkel ezelőtt nyelvtanulás közben a példamondatoknál a nyelvtanárom szólt rám, hogy nem azért kérdez, hogy igazat mondjak, hanem azért, hogy gyakoroljuk a nyelvet...)

Az a baj, hogy mivel ilyen az indulásom, szinte napi igény lenne, hogy megerősítsenek.. Valahogy csak jobban leszek, anyagilag is, most vannak némi kilátások erre is.. Meg reménykedek az Égi segítségekben is, hogy nem leszek magamra hagyva..

A családom abban is megakadályozott, hogy jogos pénzeket megkapjak(!!!) A gyerekem, ha tényleg autista, akkor járna rá bizonyos támogatás. Nem engedték, hogy kivizsgáltassam... Mert én ehhez nem érthetek.. És mivel az ő közelükben volt a gyerekem, csak azt lehetett elérni, amit ők is akartak. (Mert nagykorú, az együttműködéseket megtagadja, de ők tudtak rá hatni, amit akartak, elérték nála.)

Aztán egy ügyvéd segítségével ki akartam még a volt férjemből bizonyos járandóságot vasalni. (Igencsak járt volna nekem a dolog..) A bátyám elment az ügyvédhez, mert ő közelebbi ismerőse, mint én, és keresztbe tett nekem. Amikor kérdőre vontam, azt mondta, hogy drága az ügyvéd, és nekem már nem volt elég pénzem. Tehát ők csak abban segítenek, hogy a kiszolgáltatott állapotom megmaradjon, de annyit csepegtetnek, hogy befogják vele a szájam, és elaltassák a saját lelkiismeretüket..

Tehát, így nagyon nehéz megszabadulni tőlük, meg a pénztárcájuktól..

Amit a saját anyagi dolgaidról írtál, az érdekes. Nekem sem adták meg, ami nekem járt volna: Figyelmet, törődést, anyagiakat, hogy egyenlőnek érezhessem magam a társaim között. Meg tehetségeim kibontakoztatását. Az anyámnak volt egy szlogenje, hogy ha sok gyereke van az embernek, akkor csak az elejét kell jól megnevelni, az majd megneveli a végét.. Hát, engem még jól nevelnek most is.. Tehát itt is volt mindenféle egyensúlyvesztés, de hogy ezeket hol olvastad, Kiscsillag, jó lenne tudni, mert olyan logikusnak tűnik az egész..
Egyébként évekig arról próbáltam őket meggyőzni, hogy micsoda gyerekkort kaptam, ezért ők is felelősek. Minél inkább mondtam ezt, annál jobban bevadultak irányomba.. Lehet, hogy felesleges volt. Ha lett volna egy csöpp eszem, nem az igazsággal jövök, hanem valami hazugságokkal, az biztos jobban meggyőzte volna őket.. De nekem csak ennyi eszem van, hogy azt mondom, amit igaznak gondolok..
De amúgy most olyan irányba mutatnak a dolgaim, hogy lehet, hogy helyrekerülnek a kivizsgálási ügyek, és a végén még szociálisan is átkerülhetek egy előnyösebb kategóriába, meg a gyerekem is, egyéb járandóságok is kinéznek, nemrég voltam biz. hivatalokban...


A kiCsoda, az meg nem semmi, köszönöm!! A magyar nyelv páratlan..

Alicia, nagyon érdekes dolog történt most velem. Éppen függönyt varrok a gyerekeim szobájába, el voltam mélyülve a gondolataimban és egyszer csak eszembe jutottál. Följöttem az oldalra és itt volt az üzeneted, amit már tegnap olvastam, csak gondolom most áttetted a másik topikba.
Most nincs időm rá reagálni, mert háromra megyek szakkört tartani, de este azért írok majd pár sort.
Addig pedig szeretettel gondolok Rád!

Ezek a nem véletlenek.. Éppen olvastam most megint hogy mit válaszoltam Neked, amikor egy utolsót kattintottam a fórumokra, és itt volt a válaszod, amire nagyon vágytam....

Várom az esti válaszod is, de most már könnyebb belefognom valamibe, hogy szóltál hozzám.

Alicia, ahogy írtad ezek szerintem sem véletlenek, csupán az volt most a meglepő, hogy olyan valakivel is működik, akivel még személyesen nem találkoztam. Ez az érzékenység szerintem azért van, mert a szexuális abúzus során általában a lélek sérül. Ahol valamikor sérülés keletkezett az természetesen érzékenyebbé válik. Ennek az érzékenységnek lehetnek ilyen kellemes, szívmelengető pillanatai is. Az ilyen pillanatok erősíthetik a hitünket, hogy amikor látszólag egyedül vagyunk, akkor sem vagyunk egyedül. Nekem is sokszor „árvaérzésem” volt, pedig soha nem voltam egyedül, mert a Teremtő mindig küldött segítséget. Válogatás nélkül hitben élőt vagy hitetlent, akik pont abban és éppen annyit segítettek, tanítottak, amennyire akkor szükségem volt.

Kiscsillag írta: Alicia, ahogy írtad ezek szerintem sem véletlenek, csupán az volt most a meglepő, hogy olyan valakivel is működik, akivel még személyesen nem találkoztam. Ez az érzékenység szerintem azért van, mert a szexuális abúzus során általában a lélek sérül. Ahol valamikor sérülés keletkezett az természetesen érzékenyebbé válik. Ennek az érzékenységnek lehetnek ilyen kellemes, szívmelengető pillanatai is. Az ilyen pillanatok erősíthetik a hitünket, hogy amikor látszólag egyedül vagyunk, akkor sem vagyunk egyedül. Nekem is sokszor „árvaérzésem” volt, pedig soha nem voltam egyedül, mert a Teremtő mindig küldött segítséget. Válogatás nélkül hitben élőt vagy hitetlent, akik pont abban és éppen annyit segítettek, tanítottak, amennyire akkor szükségem volt.

Arra gondolsz, hogy ahol megjelenik a sötétség, ott a fény is nagyobb lesz?Szóval nem lehetne kizökkenteni, annyira tudom, nem hiszem, hanem tudom, hogy van.. Én is kaptam segítséget előbb utóbb, de lehet, hogy nagyon meg kellett tapasztalnom a legmélyebb bugyrokat a pokoljárásnak. És még mindig nem vagyok fent. Árvaérzés sokszor van, de ritkul.

Írtál valamit arról, hogyan egyenlítődnek ki a dolgok. (Pénzügyben. Családi.) Ezeket kíváncsi lennék, hol találtad pl. Mi az irányzat, amihez kapcsolódsz, mert valami nagyon pozitív érzésem van Veled kapcsolatban most. Valami olyasmi, hogy lehet, hogy tudnál nekem mondani, mutatni olyan dolgokat, ami komolyan előre vinne engem. De csak ha szívesen megosztod velem..

Szívesen megírnám Alicia, de ezek a gondolatok a saját tapasztalásaim, megfigyeléseim útján születtek. Sokat gondolkodok és szeretek írni (beszélni is szeretek, csak néha terjengős, túláradó vagyok, és ezt nem mindig tolerálja a környezetem). Amikor írok, akkor is úgy működik, hogy csak úgy jön… Nem tudom magam elkötelezni semmilyen irányzat mellett, mert sokszor azok csak részigazságok. A teljes képet kell látni…, ahhoz persze ismerni kell a részeket . Amit megfigyeltem, hogy ezek között a külön-külön részben jól működő (részben, hiszen csak részigazságok) nevezzük irányzatoknak, szóval ezek között a hidak hiányoznak. Én ezen dolgozok az életteremben, szóval mondjuk úgy önkéntes "hídépítő" vagyok. Régebben is érdekelt a pszichológia, az élet spirituális oldala, ráadásul még sakkozok is. A sakkjáték a hobbim és részben a munkám is, és az élet fintora, hogy a sakk-készletet, amin 6 éves koromban megtanultam a játékot a nagybátyámtól kaptuk, aki bántott. Mikor erre rájöttem több mint 40 évesen, már nyakig benne voltam… kőkemény munka volt ezt úgy feldolgozni, hogy nem fordítottam fel fenekestül az életem! Az abúzus feldolgozása miatt mind elméleti, mind gyakorlati síkon sokat foglalkoztam az emberi lélek működésének megismerésével.

Alicia, a kérdéseden gondolkodva eszembe jutott néhány könyv, melyek nagy valószínűséggel sokat tisztítottak a látásomon. Amik még most eszembe jutottak, Szepes Mária: Vörös Oroszlán, Dr. Michael Newton: Lelkünk útja, Malone: A bensőséges kapcsolatok művészete, F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, Eric Berne: Emberi játszmák, Lewis B. Smedes: Bocsáss meg és felejts!, a Trauma és gyógyulást című könyvet meg biztosan olvastad.

Kiscsillag, nagyon köszönöm, amiket megosztottál velem!

Most csak röviden annyit, hogy én is "önkéntes hídépítő vagyok", de néha jó találkozni azokkal, akik "hasonló hidakat építenek", mint én, mert nagy magányomban elbizonytalanodom ... Most futnom kell, még írok majd v.mikor. Most késő estig futás van..

Alicia, ez azért különös, hogy délelőtt óta éppen most jöttem fel az oldalra, hogy megnézzem írtále-e?!

De ezt már be kell fejeznünk, gondolom Te is érzed... , nehogy sok legyen...

Kedves Kiscsillag!

Nagyon jó volt Veled levelezni, azóta könnyebbnek érzem magam. Ha van egy másik oldal, ahol levelezel, vigyél Magaddal.. Nem akarok az oldalnak ártani, vannak elveik, értem, hogy van, ami nem fér bele itt...

Alicia, kedves vagy, de nincs másik oldal, ahol levelezek. Más fórumon még soha nem regisztráltam, ilyen „nyilvánosan” nem szoktam levelezni. Örülök, ha könnyebb és a jövőben is tudunk itt beszélgetni, bár szívesen megismernélek Én is személyesen Téged. Amint ez meg kell, hogy történjen, akkor majd a Teremtő úgy fogja rendezni. Addig pedig tudunk itt szót váltani, mert ne felejtsd el, meg kell tanulni egyedül is járni! Fogok írni, amíg engedik és mivel ez itt egy közösség úgy fogalmazni, hogy a szavaim mások számára is érthetőek legyenek. Alicia emlékezz, hogy a hited átsegít mindenen és tudd, hogy kellemes érzés nekem is hogy érted a szavaimat. Számomra is sokat jelentett, amikor még/már nem vettem részt a beszélgetésekben, de olvashattam az írásaidat. Te is sokat segítettél nekem is és másoknak is, melyet köszönök!

Ezt láttátok? Én csak most vettem észre, mikor az oldal nézettségét tanulmányoztuk.

divany.hu/poronty/2015/11/24/nagyapam_fo...alogatott_eveken_at/

Látom, ír az oldalról. És elég sok hozzászólás van, pedig a legtöbben ilyenkor elfordítják a fejüket. És volt aki ott is felvállalta és inda izés regisztrációval.