Még újabb kötetlen beszélgetés

Május, ahhoz, hogy megértsenek és ne bántsanak, el kéne fogadniuk, hogy MI történt veled, de meglehet, hogy erre sosem lesznek képesek, hisz akkor az nekik is túl fájdalmas lenne és ők is járhatnának pszichológus, aki esetleg megkérdezné, hogy hogyhogy nem vettek észre semmit? Nem bántani akarom őket.

Az van, Kv, hogy teljesen igazad van a karácsonnyal meg a szüleimmel kapcsolatban is. Tényleg, nem is tudok mást mondani, teljesen jól látod, teljesen igazad van.
És egy kicsit irigyellek, hogy ilyen független személyiség vagy.

Az jutott még eszembe, hogy ahhoz kell rengeteg lelkierő, hogy az ember átlépje a régi beidegződéseket, hogy KELL. Hogy tudja az választani, hogy nem kell, nem kell hazamenni, ha nem akarok, nem kell szeretni, aki bántott, nem kell titkolózni.

Olyan szivesen meghivnalak Majus karacsonykor hozzam. Szerencsere mi csak a fiammal szenteste megyunk anyuekhoz nem alszunk ott es a kovetkezo 2 nap ketten leszunk. Elmegyunk inkabb kettesbe egyik nap wellnesezni masik nap meg itthon jatszunk. Kozben megszakad a szivem h ez a gyerekemnek jo igy vajon h csak en vagyok neki??? Mindig ez bant engem. De egyebkent meg kiegyensulyozott nevetos jo kedelyu kisfiu. A pszichologus szerint ez a termeszetes neki ne aggodjak ezen. Jo lenne ettol a felelmemtol megszabadulni.

Május...

...már 37 leszek, ha legtöbbet 17-nek is érzem magam, és lehet szerencsés vagyok, h mindig volt bennem egy lázadó kamasz, sőt van is még elég erősen. De úgy vagyok vele, hogy nem hagyom, h a hagyományok vagy a rokoni kapcsolatok fogságban tartsanak vagy szenvedjek miattuk. Semmi sem kötelező, legfeljebb néhányan megsértődnek, de az meg az ő bajuk. Aki szeret és ismer az elfogad, a többi nem számít.

"Akinek kellek, elfogad így, de elveszít végleg, ha kényszerít."

Még a csodákban való hitre visszatérve... én is hiszek a csodákban, de általában a kapcsolataimban, és nem csak párkapcsolatban. És igen, néha kihasználnak esetleg, de mindig tanul az ember, hogy legközelebb hogyan ne. De jobb hinni a csodában, mint megkeseredni és keménynek lenni, akkor is, ha néha fáj. De ez az apámmal kapcsolatban nem érvényes, én őt már elkönyveltem annak, ami. Mert van az, amire nincs bocsánat.

Jelen...

... szerintem, ha a kisfiad így nőtt fel, akkor neki nem hiányzik egy nagy családi banzáj, ami amúgy is feszültségekkel és ki nem mondott indulatokkal lenne töltve.
Így, h ketten vagytok, a teljes figyelmedet rá tudod fordítani és ennél többet nem adhatsz neki.

Ezt a KELL és NEM KELL témát a családi és társadalmi elvárásokkal tovább görgettem magamban ebédfőzés közben. Gondolok pl a párkapcsolatokra. Még nem döntöttem el, hogy egy párkapcsolatot vagy egy pár kapcsolatot szeretnék-e inkább. Viccet félretéve... azt mondják, hogy minden vicc fele igaz...

Régen sokszor beszélgettünk róla, hogy félek, hogy a végén majd egyedül maradok. Erre jó szándékú ismerősök mindig azt szokták mondani, hogy én úgyse maradok egyedül, mert én valahogy olyan vagyok, hogy nem maradok egyedül. Persze, tudom én, hogy bevonzom a férfiakat, na de nem mindig a legjobbját, és a rosszabbja meg miért is kéne nekem? Csak azért biztos nem, h ne legyek egymagam.

Ha nem lenne most senkim, talán választanék egy szeretőt, akivel rendszeresen randizgatnék, de nem élettársat. Persze, addigra már elég öreg lennék ahhoz, hogy senki se zaklasson olyan kérdésekkel, h miért nincs senkim és mikor lesz végre gyerekem.

De ha pl jól megvagytok egymagatok - és van ilyen is - akkor is kényszert éreztek, h legyen valakitek, mert ezt várja el a család? Én tudom magamról, hogy nehezen vagyok meg férfi nélkül, de lassan azt is tudom, hogy együtt se jó. Úgy jó, randizgatni, mint kamaszként, titokban a másiknál aludni hétvégén és várni mindig a következő randit. Azt is tudom magamról, hogy nem szeretek megfelelni az elvárásoknak, mert abban nem sok jó van, öröm pedig még kevésbé. Nem lesz senkim, ha csak én nem akarom.

Aztán, az élet majd úgyis megoldja és meglátjuk mit hoz, és mit hozunk ki belőle mi magunk.

Én mindennél jobban szeretnék egy szerető kapcsolatban lenni, soha nem foglalkoztam az elvárásokkal. Mindig próbáltam a saját szívem szerint cselekedni. Így jutottam el a pszichológusomhoz is, aki életem egyik csodája. Soha nem hittem volna, hogy én terápiára fogok járni. De az sokkal fontosabb, amit a személye adott. Ugyanígy nehéz elhinni, hogy a mostani félelmeim mellett majd jön valaki..
Engem ezért kifejezetten idegesít, amikor rajtam ezt számon kéri bárki vagy a családom, hiszen ez egy olyan elakadás, amit én nagyon szeretnék feloldani, és nem az én hibám. Kifejezetten undorító, hogy a nőket vénlánynak címkézték fel régen és teszik most is.

Boldog karácsonyt nektek, és köszönöm a fórumnak meg nektek, hogy vagytok!

Legyen a napunkban minél kevesebb KELL, és minél több szabad választás és jó érzés.

Csatlakozom az előttem szólóhoz: Köszönöm, hogy vagytok! Ti, akik működtetitek a fórumot, és Ti, akik ide írtok. Nagy szeretettel gondolok Rátok, mindannyiotokra az ünnep alkalmából különösen, mert a szeretet, a születés ünnepe ez, a világosság születésé is.

Mindenkinek kívánom, hogy növekedjen a világossága. Töltsön be az igazság fénye minden sötét sarkot!

Nektek is BOLDOG karácsonyt! Gondolok rátok, tudom ti is mindannyian így vagytok ezzel Nagy ölelés mindenkinek

Karácsony,

nekem is szívem vágya egy szeretetteljes boldog kapcsolat, de ahogy öregszek, rá kell jönnöm, hogy lehet, hogy jobb nekem nem együtt lakni másokkal. Hogy amire mindig is vágytam, mégsem megy nekem. És a saját rossz természetem miatt, rigolyás lettem.

Boldog karácsonyt, vidámságot, örömöt kívánok nektek.

Kellemes ünnepeket Mindenkinek!
Marának is!

kv írta: Karácsony,

nekem is szívem vágya egy szeretetteljes boldog kapcsolat, de ahogy öregszek, rá kell jönnöm, hogy lehet, hogy jobb nekem nem együtt lakni másokkal. Hogy amire mindig is vágytam, mégsem megy nekem. És a saját rossz természetem miatt, rigolyás lettem.

Kv és voltál már huzamosabb ideig egyedül? Mármint éltél máe hosszabb ideig egyedül? Nekem vannak olyan ismerőseim, akik képtelenek egyedül élni. Ha ez előfordult velük rövidebb ideig, minden bajuk volt.

karácsony írta: Kellemes ünnepeket Mindenkinek!
Marának is!

Nagyon köszönöm, boldog Karácsonyt neked is, és mindenki másnak is!
Kicsit beborítottak a beiglik és a mézeskalácsok. Egész jól telt az ünnep, jobban bírtam a gyűrődést, mint az utóbbi években. Semmi depresszió! (Azt Szilveszterre tartalékolom! )

karácsony írta: Kv és voltál már huzamosabb ideig egyedül? Mármint éltél máe hosszabb ideig egyedül? Nekem vannak olyan ismerőseim, akik képtelenek egyedül élni. Ha ez előfordult velük rövidebb ideig, minden bajuk volt.

Volt egy kb 3 éves időszak, amikor nem volt pasim, direkt nem, tehát pasi nélkül éltem, viszont mégsem teljesen egyedül, mert ez idő alatt összesen két barátnőmmel közös albérletben. De a kettő nem ugyanaz. Hiányzott, hogy nem volt senki, de életem egy boldog időszaka volt.