Ági , esetleg gondolkodj el rajta, hogy miért „ragaszkodsz” a szorongáshoz, illetve mikor, hol keletkezett, illetve rögzült a megfelelési „program”. Minden változás egy döntéssel kezdődik. A szorongás letétele azzal kezdődik, hogy eldöntöd, nem viszed tovább. Én például olyan gyakorlatokat végeztem, hogy fogtam egy lapot és különböző megerősítő mondatokkal teleírtam (mindig olyan aktuális kijelentést választottam, amin éppen dolgoztam magamon). Pl. szorongás letételére, ami eszembe jut most: Oldott vagyok. Könnyed vagyok. Szeretem magam. Szeretem az életet. Ezt írd le naponta, nem feltétlenül akkor, amikor szorongsz, hanem egy olyan 10 percedben, amikor ráérsz magara. Amikor magaddal törődhetsz, áldozhatsz magadért. Tedd meg 7 napig, vagy három hétig vagy 40 napig, mindegy, csak legyen benne valamilyen rendszer, és a lényeg, hogy Te dönts arról, amit hajlandó vagy megtenni magadért. Ha olyankor írod le ezeket a gondolatokat, amikor éppen jó passzban vagy, az azért jó, mert akkor közben elő is tudod hívni az érzést, amit a szavak jelenthetnek számodra. Aztán csak egyszerűen hagyd hatni a pozitív gondolatot. Amikor a szorongás jön, akkor ne állj ellen, ne feszülj neki, mert akkor még fájdalmasabb. Ha már beléd került engedd magadon keresztül, hadd menjen tovább, neked nincs már rá szükséged, hiszen le akarod tenni. Fontos a rendszeres mozgás (pl. séta), a friss levegő, időt szánni kedvenc elfoglaltságra. Ezek ugyan apróságnak és lehet, hogy közhelyesnek tűnnek, vagy viccesen hangzanak, de nálam működtek. Kárt biztosan nem lehet vele okozni, egy próbát megérhet.
A megfelelési kényszernél pl. elkezdtem megfigyelni, hogy egy másik emberrel történő interakcióm során mi okozza a rossz érzést. Kinek, mikor és miért akarok megfelelni? Amikor ezeket felismertem, (mert ha figyeled magad, akkor egy idő után felismered), akkor elkezdtem szelektálni, hogy mi az, aminél zsigerből nemet kellene mondanom, ha nem akarnék rögeszmésen megfelelni. És elkezdtem gyakorolni, mármint a nemet mondást. Felkészültem rá, mint egy vizsgára, és ha jött a helyzet, akkor kulturált felnőtt módjára megtettem. Amikor sikerült, az erőt adott, nem mindig sikerült, de nem haragudtam magamra, hiszen tudtam, hogy ezt most tanulom. Aztán, amikor már az apróságok területén magabiztos lettem, akkor folytattam tovább nehezebb terepen. Ma már ott tartok, hogy legtöbbször felismerem a helyzetet, többnyire azonnal le tudom reagálni, de ha nem sikerül, akkor sem haragszom magamra. Az emberek általában meglepődnek, amikor nem a megszokott módon reagálsz. Lehetnek akár dühösek, hisztisek vagy agresszívak is ettől, de ha előre felkészülsz rá, akkor nyugodt tudsz maradni. Akkor végignézed a műsort, mint egy moziban, de határozott maradsz, hiszen már korábban döntöttél. Vannak szélsőséges esetek, amikor képtelenség megvédeni magunkat (pl. természeti katasztrófa, háború stb.), de meg kell tanulni, hogy normális körülmények között senki sem kényszeríthet bennünket sem érzelmi nyomással, sem fizikai, sem gazdasági kényszerrel arra, hogy olyat tegyünk, amit nem akarunk! Ezt meg lehet tanulni.
A kényszeres rossz gondolatok kiiktatására azt a módszert alkalmaztam, hogy kicseréltem a gondolataimat. Például, ha a szabadban voltam és felismertem, hogy támadnak a rossz gondolatok, akkor elkezdtem keresni valami szépet a természetben (egy fát, egy virágot, egy felhőt, egy állatot vagy egyszerűen a távolba néztem), mindegy csak a figyelmemet tudatosan a szépre irányítottam. Ha otthon értek ezek a gondolatok, akkor elkezdtem hallgatni olyan zenét, ami léleképítő, vagy verset, könyvet olvastam (olyat, ami nem lehúzó), vagy erőt vettem magamon és elkezdtem tevékenyen házimunkát végezni. Ha volt otthon valaki, akivel meg tudtam osztani az öngyilkoló gondolataimat, akkor megtettem, mert ez volt a leghatásosabb. Vagy eltettem, hogy oké, ez van, de ezzel most nem foglalkozom, mert ez a feladat most nehéz, meghaladja a képességeimet, inkább elviszem majd a legközelebbi órára. Aztán párbeszédeztem magamban, hogy hogyan fogom elmondani, próbáltam röviden megfogalmazni, hogy jusson rá idő majd, de általában mire mentem, addigra már fel is oldódott.
Mikor a szorongás, rossz gondolatok hatása alatt ezek a módszerek eszembe jutottak és megtettem valamelyiket, akkor azzal ki tudtam mozdulni a holtpontról és utána általában sokkal hamarabb megszűnt a szorongásom, mint amikor nem tettem ezeket. Aztán egy idő után eljutottam oda, hogy már csak a gondolatokat kellett takarítani, mert a gondolattal nem jött automatikusan a szorongás. Most már önpusztító gondolataim szinte soha nincsenek. Bűntudatból, önsajnálatból táplálkozó gondolatok még néha kihajtanak, de azonnal kigyomlálom őket.
