Még újabb kötetlen beszélgetés

Sziasztok lányok,régen írtam,de sokat olvaslak titeket.Hétvégén megyek valahova,ahol talán letehetem a terheim egy részét,és talán a sors nem véletlen hozta úgy hogy a kedvenc városomba lesz a bizonyos rendezvény amire megyek.Munkahelyemen amúgy kb olyan semmilyen a helyzet,olyan nehéz már reggel felkelni,de a ygerekek mosolya kárpótol mindenért.Amúgy a magány kérdés én is sokszor gondolkozok azon hogy vajon önként vállalom, ha jönne valaki abba a percbe elemenekülök.

Ági, újra csak biztatlak, hogy kezdeményezz beszélgetést a férjeddel. A könyv is jó ötlet, bár nálam ez nem működött. Néha elfogadta, hogy felolvassak neki ilyen témájú írásokból (pl. innen a honlapról is sokat felolvastam), de mindig azt mondta, hogy ő velem szeretne beszélgetni, az én gondolataimat szeretné hallani. Így kénytelen voltam a saját szavaimmal megfogalmazni a mondanivalómat. Iszonyat nehéz volt. Így utólag visszagondolva a felolvasásaimat csak azért hallgatta meg, hogy ezzel is biztosítson az együttérzéséről. Bár most jut eszembe, hogy a honlapról ő olvasott az index-en és hívta fel a figyelmemet rá. Mindig az volt a parám, hogy ha elmondom mi történt velem, akkor megutál és undorodni fog tőlem. Ma már tudom, hogy ez a félelmem honnan ered és hogy teljesen alaptalan. Az hogy a családommal ezekről a dolgokról is beszélgethetek nagyon sok erőt adott. Ma már például: ha a munkahelyemen szóba kerül ilyen téma, akkor nem menekülök el, nincs rossz érzésem, sőt képes vagyok szélsőséges érzelmi kitörések nélkül kinyilvánítani a véleményemet és odafigyelni mások mondanivalójára. Ezek óriási lépések az életemben és hiszem, hogy ezt mindenki el tudja érni, mert én is úgy kezdtem, mint a honlapon megszólalók többsége.

Engem főleg munkahelyemen állandóan azért cseszegetnek,hogy ne görcsöljek mindenen,de aki nem tudja mit jelent a generalizált szorongás,amiről nekem papírom van, hogy nekem a legrosszabb,de nem tudok vele mit csinálni.Hülye megfelelési kényszer.

Sajnos a szorongást és a megfelelési kényszert nehéz letenni. Nincs valami módszered ennek leküzdésére? Az én új pszichológusom azt mondta vannak technikák, melyek könnyítenek a szorongáson, meg a kényszeres rossz gondolatokon.
Bocs de az tetszett, hogy papírod van róla. Azért ez változhat nem?

Perzse változhat.Amúgy pont holnap készülök egy négynapos lelki hosszú hétvégére a kedvenc várásomba abba bizok hogyha hátha legalább egy részét letudom tenni a tehreimnek és akkor a szorongásom is csökken.Amúgy ez eg lelkigyakorlat lesz,bár tuti ki fogok lógni a részt vevők közül,de annyira érzem,hogy ott a helyem,már az,hogy beszélhetek olyan dolgokról amikről máshol nem és megértést találhatok,mert mások is voltak hasonló helyzetbe.

Ági , esetleg gondolkodj el rajta, hogy miért „ragaszkodsz” a szorongáshoz, illetve mikor, hol keletkezett, illetve rögzült a megfelelési „program”. Minden változás egy döntéssel kezdődik. A szorongás letétele azzal kezdődik, hogy eldöntöd, nem viszed tovább. Én például olyan gyakorlatokat végeztem, hogy fogtam egy lapot és különböző megerősítő mondatokkal teleírtam (mindig olyan aktuális kijelentést választottam, amin éppen dolgoztam magamon). Pl. szorongás letételére, ami eszembe jut most: Oldott vagyok. Könnyed vagyok. Szeretem magam. Szeretem az életet. Ezt írd le naponta, nem feltétlenül akkor, amikor szorongsz, hanem egy olyan 10 percedben, amikor ráérsz magara. Amikor magaddal törődhetsz, áldozhatsz magadért. Tedd meg 7 napig, vagy három hétig vagy 40 napig, mindegy, csak legyen benne valamilyen rendszer, és a lényeg, hogy Te dönts arról, amit hajlandó vagy megtenni magadért. Ha olyankor írod le ezeket a gondolatokat, amikor éppen jó passzban vagy, az azért jó, mert akkor közben elő is tudod hívni az érzést, amit a szavak jelenthetnek számodra. Aztán csak egyszerűen hagyd hatni a pozitív gondolatot. Amikor a szorongás jön, akkor ne állj ellen, ne feszülj neki, mert akkor még fájdalmasabb. Ha már beléd került engedd magadon keresztül, hadd menjen tovább, neked nincs már rá szükséged, hiszen le akarod tenni. Fontos a rendszeres mozgás (pl. séta), a friss levegő, időt szánni kedvenc elfoglaltságra. Ezek ugyan apróságnak és lehet, hogy közhelyesnek tűnnek, vagy viccesen hangzanak, de nálam működtek. Kárt biztosan nem lehet vele okozni, egy próbát megérhet.
A megfelelési kényszernél pl. elkezdtem megfigyelni, hogy egy másik emberrel történő interakcióm során mi okozza a rossz érzést. Kinek, mikor és miért akarok megfelelni? Amikor ezeket felismertem, (mert ha figyeled magad, akkor egy idő után felismered), akkor elkezdtem szelektálni, hogy mi az, aminél zsigerből nemet kellene mondanom, ha nem akarnék rögeszmésen megfelelni. És elkezdtem gyakorolni, mármint a nemet mondást. Felkészültem rá, mint egy vizsgára, és ha jött a helyzet, akkor kulturált felnőtt módjára megtettem. Amikor sikerült, az erőt adott, nem mindig sikerült, de nem haragudtam magamra, hiszen tudtam, hogy ezt most tanulom. Aztán, amikor már az apróságok területén magabiztos lettem, akkor folytattam tovább nehezebb terepen. Ma már ott tartok, hogy legtöbbször felismerem a helyzetet, többnyire azonnal le tudom reagálni, de ha nem sikerül, akkor sem haragszom magamra. Az emberek általában meglepődnek, amikor nem a megszokott módon reagálsz. Lehetnek akár dühösek, hisztisek vagy agresszívak is ettől, de ha előre felkészülsz rá, akkor nyugodt tudsz maradni. Akkor végignézed a műsort, mint egy moziban, de határozott maradsz, hiszen már korábban döntöttél. Vannak szélsőséges esetek, amikor képtelenség megvédeni magunkat (pl. természeti katasztrófa, háború stb.), de meg kell tanulni, hogy normális körülmények között senki sem kényszeríthet bennünket sem érzelmi nyomással, sem fizikai, sem gazdasági kényszerrel arra, hogy olyat tegyünk, amit nem akarunk! Ezt meg lehet tanulni.
A kényszeres rossz gondolatok kiiktatására azt a módszert alkalmaztam, hogy kicseréltem a gondolataimat. Például, ha a szabadban voltam és felismertem, hogy támadnak a rossz gondolatok, akkor elkezdtem keresni valami szépet a természetben (egy fát, egy virágot, egy felhőt, egy állatot vagy egyszerűen a távolba néztem), mindegy csak a figyelmemet tudatosan a szépre irányítottam. Ha otthon értek ezek a gondolatok, akkor elkezdtem hallgatni olyan zenét, ami léleképítő, vagy verset, könyvet olvastam (olyat, ami nem lehúzó), vagy erőt vettem magamon és elkezdtem tevékenyen házimunkát végezni. Ha volt otthon valaki, akivel meg tudtam osztani az öngyilkoló gondolataimat, akkor megtettem, mert ez volt a leghatásosabb. Vagy eltettem, hogy oké, ez van, de ezzel most nem foglalkozom, mert ez a feladat most nehéz, meghaladja a képességeimet, inkább elviszem majd a legközelebbi órára. Aztán párbeszédeztem magamban, hogy hogyan fogom elmondani, próbáltam röviden megfogalmazni, hogy jusson rá idő majd, de általában mire mentem, addigra már fel is oldódott.
Mikor a szorongás, rossz gondolatok hatása alatt ezek a módszerek eszembe jutottak és megtettem valamelyiket, akkor azzal ki tudtam mozdulni a holtpontról és utána általában sokkal hamarabb megszűnt a szorongásom, mint amikor nem tettem ezeket. Aztán egy idő után eljutottam oda, hogy már csak a gondolatokat kellett takarítani, mert a gondolattal nem jött automatikusan a szorongás. Most már önpusztító gondolataim szinte soha nincsenek. Bűntudatból, önsajnálatból táplálkozó gondolatok még néha kihajtanak, de azonnal kigyomlálom őket.

Ezek nagyon jó gondolatok! Tetszenek
Rini! Megfogtad a lényeget, beszélhetsz olyan dolgokról ahol máshol nem , és megértésre találsz! EZ AZ!!

Sziasztok,most értem haza,végigsírtam a 4 napot ugyanakkor felszabadító volt,tuti ráléptem a gyógyulás egy következő fázisra.Olyan kedves emberek vettek körül,nagyon nem akartam hazajönni,azt éreztették hogy kiváncsiak rámés én is fontos vagyok,meg ilen feltétel nélüli elfogadást amit nem tudom mikor éreztem utoljára,majd mesélek róla bővebben csak most már fáradt vagyok csak gondoltam bejelnetkezek

Olyan érdekes most beszélgettem anyukámmal pár szót és ő mondta,hogy 4 nap alatt kislányból nő lettem és megszépültem

Nem vagyok jol. Nem tudok aludni.aggodok a ram varo feladatok miatt a munkahelyen nincs kedvem az emberekhez felek hogy keves vagyok a gyerekemnek felek hogy engem mar senki nem fog szeretni es en se mast. Hianyzik egy szerelem akinek fontos lehetnek es o is nekem. A napjaim ugy telnek hogy gyerekemmel vagyok es nulla csalad...de tenyleg csak ketten vagyunk. Mit gondoltok ezt hogy lehet tulelni"

Jelen,én a támogató közösséget mondanám.Keresd pl kismamák,anyukák társaságát,akikkel mondjuk a gyermeked kapcsán kacsolatba kerülsz nem tudom mekkora de pl egy baba mama klub,vagy játszótér mondjuk munka mellett nem lehet könnyű,de én pl pont most hétévégén tapasztaltam meg a közösség támogató erejét,megéltem milyen eggyütt sírni, eggyütt nevetni valakikkel,akikbe sok közös és sok értékes van.Hiszem hogy a sors vagy bármi de utadba ejti azokat az embereket,társakat,akikre szükséged van,csak nyitottnak kell lenni picit,és fontos hogy próbálj idő szánni sjaát magadra

Rini ertem amit irsz de a gond az hogy nagy feszultseg van bennem a melo miatt. Ez mindig is igy volt. Sajnos tul aggodok dolgokat. De nagyon tul ami az egesz napomat sot most par napja mint ahogy most is az ejszakaimat is megneheziti. Ugy erzem igy lehetetlen es nem is tudnek senkinek megfelelni es nem is tudom hogyan lesz igy parkapcsolatom. Csak telnek a napok de ugy erzem feleslegesen. Persze vannak jobb es konyebb napok amik szinesitenek de a lenyeg mindig csak az h ketten vagyunk a gyerekkel. A merhetetlen ferfi gyulolet megvan bennem illetve a meg nem ertes erzese h csak a rosszat latom bennuk pedig nem ezt szeretnem. Kellene egy teljes csalad ami nekem azt erzem sosem volt. Nekem nincs olyan h vhol gyerek lehetek h vki vigyaz ram. Volt egy mamam o olyan volt h azt ereztem nala vagyok otthon de sajnos mar nem el. Azota teljes arvasag erzesem van.

Irnatok pozitiv dolgokat ami tortenik veletek? Az hatha segitene a hangulatomon ey rajtam kivul talan masnak is.

Jelen!

Decembertől van lehetőségem újra pszichológushoz járni. Nagyon aranyos és kedves fiatal nő. Örülök, hogy találtam és hogy járhatok hozzá. Olyan sok mindenről beszélgetünk, és olyan őszintén lehet, hogy az elmondhatatlanul jó érzés. Most úgy érzem, hogy végre valami, amit magamért csinálok és nem másért vagy másokért, hogy végre magammal is törődök, végre valami ami csak értem van. Hangozzon ez bármilyen önzőn is, rettentő jó érzés.

Engem felhívott a pszichológusom.
És ma lebuktatott a barátnőm egészen filmbeillően, h le akarok lécelni a munkahelyemről. Amin ma óriásit kacagtam, ahelyett hogy megijedtem volna. Igaz h topsecret volt. Izgalmas napok jönnek.Kicsit kamikáze dolgok vannak körülöttem most. De ez a mai ügy igazán vicces volt.