Még újabb kötetlen beszélgetés

karácsony írta: Engem felhívott a pszichológusom.
És ma lebuktatott a barátnőm egészen filmbeillően, h le akarok lécelni a munkahelyemről. Amin ma óriásit kacagtam, ahelyett hogy megijedtem volna. Igaz h topsecret volt. Izgalmas napok jönnek.Kicsit kamikáze dolgok vannak körülöttem most. De ez a mai ügy igazán vicces volt.

Miért hívott fel???

Jó dolgot mondani? Megint elromlott a laptopom, de most nem akartam ettől öngyilkos lenni, mint a múltkor.
Még nem tudom, jó-e vagy sem, de voltam pszichiáternél.

És mi volt a pszichiáternél? Hát ezért is hívott, hogy szeretné, ha most tényleg elmennék mármint a pszichiáterhez.

Más, mint amire számítottam. Korrekt volt, rengeteget kérdezett, de nem nyomult, körültekintő volt, nagyon figyelt rám, érzésekről meg emlékekről nem kérdezett, csak tényeket, adatokat, nem gázolt át rajtam, kedvesen beszélt velem, gyógyszert javasolt, arról sokat beszéltünk. És szerinte pszichoterápiára is szükségem van, erről beszéljek a pszichológussal. Magánrendelésen voltam, magamnak kerestem, nem akartam, hogy bárki ajánljon, én akartam választani, hogy én döntsek magamról, és most is úgy érzem, mindennel kapcsolatban, amiről beszéltünk, én döntök, nincs semmi kényszer.

És miben maradtatok a pszichológussal? Azért az nagy dolog, meg mégiscsak a törődés és a felelősség jele, hogy felhívott, nem?

Kv, te nagyon vagány vagy, komolyan, és nem tűnsz önzőnek sem!!!!!

Örülök Május, hogy pozitív tapasztalatokat szereztél, főleg hogy saját magad menedzselted a dolgot. És be is szeded?
Semmiben, mert azóta még nem voltam, csak szerintem érezte, vagy megérezte, hogy mi van, elég sötét volt a múltkori óra, még soha nem hívott fel, de nagyon megnyugtató volt, és nagyon fájna, ha el kellene válnunk. főleg így. Szóval majd az órán megbeszéljük, de azt mondta, hogy szeretne nekem segíteni. Nagyon meg is hatódtam.

A beszedés nehéz, még nem tudom. Nem tudom, megérdemlem-e, hogy ne szorongjak. A lelkem talán kicsit jobban érdemel, de a testem nem érdemli meg, hogy ne sanyargassam. Szóval nehéz.

A pszichológusoddal kapcsolatban: mindenkinek lehet rossz napja, egyszer mindenki lehet undok, vagy nem megértő... Valamit ő is érezhetett, hogy nem stimmelt a múltkor, mert mégiscsak felhívott.

Május írta: A beszedés nehéz, még nem tudom. Nem tudom, megérdemlem-e, hogy ne szorongjak. A lelkem talán kicsit jobban érdemel, de a testem nem érdemli meg, hogy ne sanyargassam. Szóval nehéz.

A pszichológusoddal kapcsolatban: mindenkinek lehet rossz napja, egyszer mindenki lehet undok, vagy nem megértő... Valamit ő is érezhetett, hogy nem stimmelt a múltkor, mert mégiscsak felhívott.

Hát az nem kifejezés...hogy érzett valamit.
Tisztáztuk. Szerintem én nem mondtam olyat, h megrendult a bizalmam benne. Épp ő tartotta bennem a lelket. De én voltam rossz passzban nem ő előzőleg. És az egész ami akkor volt az én fejemben teljesen másként ment le neki, azért reagált úgy. úgy értelmezte az akkor elhangzottakat h nekem ő kevés. Ezért akart máshoz küldeni. De bennem meg végig az ment bár ezt nem mertem mondani akkor h lehet h nem akarom az életet választani de amúgy meg nem akarnék magamban kárt tenni. De errol nem beszéltem. Mindenesetre ezért akart máshoz küldeni, mert nem értette a néma gyereknek a szavát sem... És megijedt szerintem lehet h utána állt össze neki, azért hivott fel..mert vhogy nem ugyanazt láttuk akkor. Nekem ez úgy jött le h elküld. Neki meg úgy h én úgy érzem nem tud segíteni. De most annyira begőzölt h nem tágít a gyógyszer mellől. Meg nem arról van szó h nem akar v nem tud segíteni, de a pszichiáteri rész nem az ő kompetenciája
Május én megértem h nem akarod bevenni. Most én sem tudom mi lesz.

Ez egy kicsit osszevissza lett. Még nekem sem ülepedett le minden, mert kicsit sokminden volt. Nagyon kifáradtam az elmúlt napokban.

Karacsony par nap es jobb lesz. Ismeros a nagyon kimerultseg ami total lemerit. De aztan mindig jon vmi ami feltolt. A pszichologusom most nekem is ki tudja mikor keres. De bizok benne hogy fog es nem hagy magamra.

karácsony írta:

Május írta: A beszedés nehéz, még nem tudom. Nem tudom, megérdemlem-e, hogy ne szorongjak. A lelkem talán kicsit jobban érdemel, de a testem nem érdemli meg, hogy ne sanyargassam. Szóval nehéz.

A pszichológusoddal kapcsolatban: mindenkinek lehet rossz napja, egyszer mindenki lehet undok, vagy nem megértő... Valamit ő is érezhetett, hogy nem stimmelt a múltkor, mert mégiscsak felhívott.

Hát az nem kifejezés...hogy érzett valamit.
Tisztáztuk. Szerintem én nem mondtam olyat, h megrendult a bizalmam benne. Épp ő tartotta bennem a lelket. De én voltam rossz passzban nem ő előzőleg. És az egész ami akkor volt az én fejemben teljesen másként ment le neki, azért reagált úgy. úgy értelmezte az akkor elhangzottakat h nekem ő kevés. Ezért akart máshoz küldeni. De bennem meg végig az ment bár ezt nem mertem mondani akkor h lehet h nem akarom az életet választani de amúgy meg nem akarnék magamban kárt tenni. De errol nem beszéltem. Mindenesetre ezért akart máshoz küldeni, mert nem értette a néma gyereknek a szavát sem... És megijedt szerintem lehet h utána állt össze neki, azért hivott fel..mert vhogy nem ugyanazt láttuk akkor. Nekem ez úgy jött le h elküld. Neki meg úgy h én úgy érzem nem tud segíteni. De most annyira begőzölt h nem tágít a gyógyszer mellől. Meg nem arról van szó h nem akar v nem tud segíteni, de a pszichiáteri rész nem az ő kompetenciája
Május én megértem h nem akarod bevenni. Most én sem tudom mi lesz.

Karácsony, csomót gondolkodtam ezen. Mi lesz, ha elmész? Te döntesz utána is, legfeljebb meghallgatsz egy másik álláspontot is, utána még szabad akaratodból mondhatod, hogy NEM.
Pl én se kezdtem még el a gyógyszert, még gondolkodom, szükségem van-e rá, bele akarok-e menni ebbe a dologba, erre az irányba.

Nektek szokott "elszállni az agyatok"? Nem tudom, másképp fogalmazni, csak így. Hogy szinte megszűnik a világ, valami egészen észvesztő állapot, nagyon sötét, agyonnyom, és csak iszonyú gondolatok meg érzések vannak benne. Néha pár perc, néha órákig, néha napokig. Szóval éltetek át ilyet???

jelen írta: Karacsony par nap es jobb lesz. Ismeros a nagyon kimerultseg ami total lemerit. De aztan mindig jon vmi ami feltolt. A pszichologusom most nekem is ki tudja mikor keres. De bizok benne hogy fog es nem hagy magamra.

Köszi, remélem. Téged mi tölt fel Jelen? Én azt érzem, hogy már semmi, azok közül, ami körülményeimhez mérten megengedhető.
Tudom, hogy a környezetváltozás engem nagyon ki tud cserélni, ha olyan személlyel megyek, akinek szívesen vagyok a társaságában, vagy azzal a társasággal, ahol tudom, hogy nem kell a normálist eljátszanom, mivel ők is hasonló gondokkal küzdenek...

Május, a „agy elszállás” papírforma szerinti, ilyen megvilágításban talán még természetesnek is mondható reakció az abúzusra. Vonatkozhat ez arra az időszakra, amikor történik, és arra is, amikor valami erre a szituációra, akár tudatlanul is emlékeztet. A terápia egy lehetőség, hogy ez a trauma feldolgozásra kerülhessen, mert ha ez megtörténik, akkor megszűnik az „agy elszállás” is, ez is papírforma. Légy türelmes magadhoz, szerintem nagyon szépen haladsz az utadon.
Karácsony, mi a normális? Az a véleményem, ha egy közösségben nem engedheted meg magadnak a természetes lélekjelenlétedet, mert bizonyos szerepek eljátszását várják el tőled, számomra inkább az a nem normális.

Május írta: Nektek szokott "elszállni az agyatok"? Nem tudom, másképp fogalmazni, csak így. Hogy szinte megszűnik a világ, valami egészen észvesztő állapot, nagyon sötét, agyonnyom, és csak iszonyú gondolatok meg érzések vannak benne. Néha pár perc, néha órákig, néha napokig. Szóval éltetek át ilyet???

Persze. De nem annyira tudom magamra húzni, én sem tudom rendesen szavakkal kifejezni. Agyonnyom, megőrülök!!!Izoláltságot érzek, és úgy érzem, hogy ki kell ugranom az ablakon, vagy el kell azonnal hagynom a lakást, vagy fel kellene hívnom a mentőket.
Brutális. De nekem ez a pánikroham.

Hát nem sok egérutat látok arra most, hogy megússzam ezt a pszichiáter dolgot. Múltkor írtam, hogy érzem, hogy fáradok, és lehet hogy megpróbálnám. De én én ilyen azonnal ható egyszeri alkalmakra gondoltam. Ez meg egy rendszeres dolog lenne, csak egy hónap!!!!, amíg a hatás kialakul.
Nagyon nem hiszem ezt el magamról, mert annyira ellenkezik az elveimmel.

Kiscsillag, nem tudom mi a normális. Nekem az az elfogadó légkör, ha valakinek nincs párkapcsolata, nincs gyereke, van gyereke, de nyugtatót vesz be, drogozik, gyógyszert szed, megjárta a pszichiátriát, vagy abszolút antiszociális, vagy totál zárkózott. Nekem ilyen barátaim vannak, és ebbe a képbe beleillek. De mivel mindegyik nagyon rossz passzban van nem hiszem, hogy együtt fogunk mostanában kirándulgatni valamerre.
De amúgy nincs olyan ember ezen a bolygón, aki ne játszana valamilyen szerepet.

Karácsony, értelek és köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket azzal, hogy mindezt megosztottad. Bár rám jelenleg nem jellemző az, amit a magad számára elfogadó légkörnek leírtál, de elfogadlak téged.
Ha megengedsz még egy gondolatot, tudd, hogy az azonnal ható egyszeri alkalmat ebben az esetben úgy nevezik, hogy csoda. A csoda pedig ott kezdődik, ahol az emberi erő véget ér…

karácsony írta: Nekem az az elfogadó légkör, ha valakinek nincs párkapcsolata, nincs gyereke, van gyereke, de nyugtatót vesz be, drogozik, gyógyszert szed, megjárta a pszichiátriát, vagy abszolút antiszociális, vagy totál zárkózott. Nekem ilyen barátaim vannak, és ebbe a képbe beleillek. De mivel mindegyik nagyon rossz passzban van nem hiszem, hogy együtt fogunk mostanában kirándulgatni valamerre.
De amúgy nincs olyan ember ezen a bolygón, aki ne játszana valamilyen szerepet.

Karácsony, nincs párkapcsolatom, nincs gyerekem, hónapokig szedtem gyógynövényes nyugtatót, most meg itt állok 2 recepttel a pszichiátertől, megjártam régen a pszichiátriát.... Egész barátain hangzik, nem?

Ismered a történetemet, a régi pszichiáteres dolgot, szóval nálam jobban nem ellenkezhet senki, az elveimnek is ellent mondtam, amikor mégis elmentem. És nem egy hónapot, hanem 2 hetet mondott, hogy elkezd hatni. Ezt tudom mondani neked. Meg amit előbb, hogy érdekes volt még egy véleményt meghallgatni.

És nagyon nagy segítség lenne, ha valakinek van gyógyszeres tapasztalata és megírná itt. Pipacsra emlékszem, nem tudom, szokott-e még erre járni... ???