Új kötetlen beszélgetések

Kicsit szánalom érzése bukik fel bennem... nem értem, hogy lehet ilyen lényegtelen dolgokon a pasiknak agyalniuk... ezek a szexista megjegyzések lefárasztanak, és a mérhetetlen együgyűséget árasztják... magamat érzelmi szinten mindig magasztosabbnak gondoltam,mint az ilyen embereket. És igazából nem tudom ezeket megérteni.
Nekem miért nem jut eszembe beszólni egy cuki srácnak, hogy nyalj már ki? Miért? Mi nők ilyen elcseszettek vagyunk?

Koszonom Nyugodt:)...mar azota azt kezdtem gondolni, h azert kaptam max.pontot,m a pasi vizsgaztatok ramizgultak...de probalom helyen kezelni...

Rotebeete nem hiszem, h ez lenne a női elcseszettség. Pont ma gondolkoztam, h a nok oldalbordai a ferfiak es nem fordítva.

Anoni Mara írta: Nyugodt, szerintem te mérföldekkel előrébb jársz már, mint itt mi sokan. Jó érzés lehet, hogy ki mersz "tálalni". Képzelem, mennyire nem bírják... Szeretnék én is ide eljutni. Egyszer mentem egy interjúra, tévésre, arra gondoltam, milyen egyszerű lenne, ha nem kéne órákig szórakozni az ellenfénnyel, a kitakarással stb. Egyszer lehet, hogy elszakad valami bennem és meglépem.

Ami a sorozatos inzultusokat illeti... Nem tudom, ránk van-e írva valami. Miért van az, hogy akit abzuálnak, nagyon gyakran lesz újra áldozat. Vannak esetek amikor értem, mert kiszolgáltatottabbak vagyunk, mert van (volt), amikor kerestük a veszélyt stb. De néha tényleg mintha valami végzetszerűség lenne benne.

És közben azt hiszem, bármely nő órákig tudná sorolni, milyen megaláztatásokban volt már része. A beszólások, tapizások, stb sajnos mindennaposak, főleg, ha az illető csinos. A különbség az, hogy nekünk másképp visszhangzanak ezek a jelenetek a fejünkben. Míg egy átlagos nő napirendre tud térni felette, mi rögtön azt keressük, miért pont megint én?

Olyan tízéves lehettem, mikor egy értelmi fogyatékos nagybácsi a farkát mutogatta nekem. Nem okozott traumát - hiszen ez semmi nem volt ahhoz képest, ami addigra már megtörtént velem - de pontosan emlékszem az érzésre, a gondolatra, hogy basszus, az egész világ ilyen? Minden erről szól?!

Mara, köszönöm, de nem hiszem, hogy előttetek járnék ... legfeljebb korban, de az nem az én érdemem

A "miért pont én leszek újra áldozat" -kérdéshez: olvastam egyszer valamit egy pszichológiakönyvben az ismétlés kényszeréről... hogy ha trauma ért, hajlamosak vagyunk (tudattalanul persze) bevonzani, keresni ugyanazokat a helyzeteket újra és újra, talán, hogy feloldjuk, vagy kijavítsuk, vagy most másképp csináljuk, vagy csak annyira megszokjuk, hogy már nem is érdekes.... ki tudja, miért. Jó lenne tudni, melyik az igaz, mert akkor talán könnyebb lenne másként dönteni, felülírni a tudattalant, bevésni oda, hogy MÁR ELÉG volt, én MÁR NEM Vagyok Áldozat, kiléphetek a tettes-áldozat függőségéből. Mintha az abúzustól való, vízkőként bennünk lerakódott félelem mágnesként vonzaná magához a kifejezetten betegesen idióta pasasokat.. ettől a mágnestől lenne jó megszabadulni. A fizikában mintha volna valami, amitől a mágnes elveszíti a mágnesességét, sajnos nem nagyon figyeltem a fizikaórákon, pedig nagyon kellene ilyen de-mágnesező

Tudom, ez titeket nem vigasztal, mert nektek még soká tart (azért van ennek jó oldala is), de abban azért lehet bízni, hogy a kor előrehaladtával csökkennek a beszólások. Vagy legalábbis változnak : "Hé mama, a f....omba mér' pont előttem vontatja a v....gát a járókeretével!" -re. Csak a kiművelt szókincs, az örök!

www.beszeljrola.hu/forum/ismerkedo/150-u...tesek?start=105#7354

Ugyanide írtam. Csak megint ideteszem, hátha nem láttátok: Én a bántalmazó pasikon nem tudok túllépni. Lelkileg kihasználtak, majdnem belepusztultam. Telefonba mondta meg, hogy most éppen ő inkább kihátrálna a kapcsolatból, miután a barátnőmet nemrég arra akarta felhasználni, győzzön meg, hogy bízzak benne. Miután teljes volt a bizalmam, mindent felrúgott.. Már nem voltam neki érdekes, amikor kiteregettem a lapjaimat, hogy szeretem. Utána kiderült, nem is olyan rossz a párkapcsolata, szegényt furdalja a lelkiismeret. Egész addig nem furdalta, amíg be nem hálózott egészen..

40 év alatt ki-be járt az életemből sokszor, és én megint képes voltam hinni neki..

Kedves Alicia, mélyen megértelek a helyzetedben. Sajnos a mintánk alapján ilyeneket válasz(tot)tunk, mert hát gyerekkorunkban megszoktuk, hogy a szeretet, az ilyen furcsa, hogy bánt .
Fél éve léptem ki egy hasonlóan bántalmazó kapcsolatból (sose tudtam volna kilépni, ha nem járok terápiába), és még mindig nem vagyok túl rajta, sajnos . Akik nős/partnerrel rendelkező férfiként szeretőnek tartanak minket, s közben azzal áltatnak, hogy mi vagyunk "az igazi", valójában ismétlődően elkövetik ezzel ugyanazt az abúzust, ami gyerekkorunkban történt.
Én erre csak most jöttem rá, pedig a világirodalom fele erről szól, hogy az a férfi, aki nem oldja meg a házassági problémáit, de nem is lép ki belőle, hanem megpróbálja máshonnan begyűjteni, ami hiányzik a házasságából, az érzelmileg csecsemő, gyáva, soha, senkinek nem fog elköteleződni. Ez alól csak pár ezrelék a kivétel, aki végül is szembenéz önmagával ... A többiek jönnek az "ezek a nők mindig birtokolni akarnak" dumával.
S rettegnek bármilyen köteléktől, házasságon belül és kívül, miközben persze vágynak a szeretetre, de minél inkább adod, ők annál messzebb futnak a félsztől...Ne hibáztasd magad, mindannyian hiszünk nekik, mert hogy annyira vágyunk már arra, hogy valami jó történjen. És én rendületlenül hiszem, hogy fog is, csak nem egy lelkileg bántalmazó kapcsolatban.
Van erről egy jó könyv, nekem sokat segített a továbblépésben, amikor elolvastam: Steven Carter - Julia Sokol: A férfi, aki nem tud szeretni. A Park könyvkiadó sorozatában jelent meg.

Melyik a jobb? Ha az embernek egyáltalán nincs párkapcsolata egész életében, vagy ha egyik bántalmazó kapcsolatból a másikba vándorol?
Én mindig vágyok egy szerelemre, de szinte az életemre esküdnék, hogy sosem fogom megtalálni, mert egyszerűen alkalmatlan vagyok rá. Nem tudom elviselni, ha nem lehet csak magamra idő egy nap. Sok-sok idő. Engem lefáraszt pár óra emberekkel levés is... Utána vissza kell húzódjak, takarítgatnom kell, főznöm, álmodoznom, különben nem tudok nyugodtan lefeküdni.

nyugodt írta: Kedves Alicia, mélyen megértelek a helyzetedben. Sajnos a mintánk alapján ilyeneket válasz(tot)tunk, mert hát gyerekkorunkban megszoktuk, hogy a szeretet, az ilyen furcsa, hogy bánt .
Fél éve léptem ki egy hasonlóan bántalmazó kapcsolatból (sose tudtam volna kilépni, ha nem járok terápiába), és még mindig nem vagyok túl rajta, sajnos . Akik nős/partnerrel rendelkező férfiként szeretőnek tartanak minket, s közben azzal áltatnak, hogy mi vagyunk "az igazi", valójában ismétlődően elkövetik ezzel ugyanazt az abúzust, ami gyerekkorunkban történt.
Én erre csak most jöttem rá, pedig a világirodalom fele erről szól, hogy az a férfi, aki nem oldja meg a házassági problémáit, de nem is lép ki belőle, hanem megpróbálja máshonnan begyűjteni, ami hiányzik a házasságából, az érzelmileg csecsemő, gyáva, soha, senkinek nem fog elköteleződni. Ez alól csak pár ezrelék a kivétel, aki végül is szembenéz önmagával ... A többiek jönnek az "ezek a nők mindig birtokolni akarnak" dumával.
S rettegnek bármilyen köteléktől, házasságon belül és kívül, miközben persze vágynak a szeretetre, de minél inkább adod, ők annál messzebb futnak a félsztől...Ne hibáztasd magad, mindannyian hiszünk nekik, mert hogy annyira vágyunk már arra, hogy valami jó történjen. És én rendületlenül hiszem, hogy fog is, csak nem egy lelkileg bántalmazó kapcsolatban.
Van erről egy jó könyv, nekem sokat segített a továbblépésben, amikor elolvastam: Steven Carter - Julia Sokol: A férfi, aki nem tud szeretni. A Park könyvkiadó sorozatában jelent meg.

Kedves Nyugodt, köszönöm, hogy válaszoltál nekem. Nagyon jó, hogy Te érted ezt a dolgot, annak persze nem örülök, hogy saját szenvedésed árán. Bár van abban valami megkönnyebbülés, ha az ember sorstársra talál. Nagyon értékesnek találom, ahogy megfogalmazod, miben is defektesek volt partnereink.

Nekem a házasságom 26 év, is bántalmazó volt, utána egy kapcsolat még nagyon, egy nemigazán, bár ott is voltak bizonyos problémák. Ez a .. foglalt "jó"ember nem áltatott azzal, hogy bármikor lelépne miattam, de azért voltak célzások, hogy ha majd kénytelen otthonról elmenekülni, meg ehhez hasonlók. Emiatt azért reménykedtem. meg amiatt is, hogy a feleség állítólag nem szexel, és semmit nem szeret csinálni, ami velem jó program, közös hobbi. Most már mindenben kételkedni kezdtem, lehet,h. a fele sem volt igaz az elbeszéléseinek. Ha meg igaz, akkor is igaz, amit írsz: Hol egy kiszámíthatatlan kripli a felesége, hol nem is, és valójában szerintem ő a teljesen kiszámíthatatlan. Képes meghagyni a feleségét olyan hitben állítólag, hogy neki nem is kell a szex. Most meg, hogy lelépett tőlem, próbálgatja otthon a szexet, és ezt nekem még el is mesélte, miközben én meg arról próbálgattam beszélni vele, hogy így nem lehet szakítani! Már azelőtt felhozta, hogy mennyivel izgalmasabb lenne a hideg asszonyt felmelegíteni, mint engem, aki amúgy is csupa tűz. Aztán majd ha megunja, jönne kicsit ide is vissza.. Bocsánat, még tele vagyok indulattal dühhel, hogy megint áldozattá váltam..

Mikor idáig eljutottam agyilag, hogy van pofája nekem az otthoni hódításaival dicsekedni, akkor megírtam neki, hogy ugyan miért teszi?! Írjam meg a feleségének, hogy ez csak a férfiúi büszkeségének kell, hogy képes kicsit felizgatni? (Merthogy állítólag nem engedi be..) Mert nálam volt az igazi haszon neki?

Igen, az én birtoklási vágyamat ő a rátenyerelés szöveggel fejezte ki.. És igazán nem volt bűnöm, semmit sem követtem el, csak a végén jobban szerettem, mint ő, és emiatt nem tudott becsülni, csak belém rúgni, lealázni. Az előző "állatok" (pasik) más módszerekkel "dolgoztak", nem ismertem fel mindjárt, hogy ez is egy közülük ..

Azt hiszem, nekem is lenne mit olvasnom. Elég keveset olvastam a világirodalomból amiatt, hogy egész életemben a túlélésért küzdöttem.. Köszönöm a könyv címét. Ha van még ötleted, hogy mit olvassak el, akár olyat is mondhatsz, ami közismert, de attól lehet, hogy én nem olvastam.

Örülök, hogy Te a terapeuta segítségével el tudtad engedni az arra méltatlant!! Én is jobban vagyok már, de majdnem meghaltam. Enni sem tudtam. Legszívesebben lebuktatnám, megérdemelné, de akik tettek ilyet, azt mondják, hogy még egyszer nem tennék meg. (Lebuktatás). Utálom, hogy meg lehetett ezt velem tenni egy ilyen senkiházinak. Így utólag annak látom már, és dühös vagyok hogy hihettem neki többedszer.

rotebeete írta: Melyik a jobb? Ha az embernek egyáltalán nincs párkapcsolata egész életében, vagy ha egyik bántalmazó kapcsolatból a másikba vándorol?
Én mindig vágyok egy szerelemre, de szinte az életemre esküdnék, hogy sosem fogom megtalálni, mert egyszerűen alkalmatlan vagyok rá. Nem tudom elviselni, ha nem lehet csak magamra idő egy nap. Sok-sok idő. Engem lefáraszt pár óra emberekkel levés is... Utána vissza kell húzódjak, takarítgatnom kell, főznöm, álmodoznom, különben nem tudok nyugodtan lefeküdni.

Rotebeete, vannak olyan kapcsolatok, amikor mindkettőnek megvan a maga dolga, külön programjai, nem kell folyton egymás nyakában lógni! Egyik nagyon jó barátnőm házassága nekem nagyon jó példa erre. Közben minden fontos dologban számíthatnak egymásra(!)

karácsony írta:
Sajnálom Alicia, akkor rendesen felfordult körülötted minden. Az éneklésről olvastam valahol, hogy jó hatással van az emberi agyra. Azért énekelnek a katonák menetelés közben, mert akkor nem félnek. És ugyanezért fütyülünk, mikor a sötét pincébe megyünk le, vagy legalábbis késztetést érzünk rá. Na, szóval tök jó, hogy eljársz kórusba énekelni, az legalább erőt ad. A tanulással én úgy voltam, hogy majdnem feladtam, és mivel pozitívan sült el, csak biztatni tudlak, hogy tanulj, mert kiszakít egy másik dimenzióba. Eredménytől függetlenül azt mondtam, mikor tanultam, hogy csupán az, hogy tanultam adott valamit. Most új oldaláról láttam meg ezt a kognitív tevékenységet. Nem szabad feladni, most ezt mondom. Ha van egy terved, még az is lehet, hogy sikerülhet. Ismerem ezt az elhagyott állapotot, és nagyon bele lehet csúszni, de engem most ez teljesen kihúzott, és most próbálok ebből a pozitív érzésből átadni valamit.

Kedves Karácsony, hallgattam Rád (is), és mégis elmentem még az emelt szintű érettségire. És lehet, hogy meglesz az a pontszám, amivel bejutok a főiskolára.. Nehogy már egy aljas dög (pasi) miatt feladjak mindent! Remélem, valamikor visszakapja az élettől azt a sok mocsokságot, amit velem művelt. Egyelőre nem tudok másként érezni, akármilyen hívőnek neveltek, és remélem, a következő nő lebuktatja. A megbocsátás még igen távol áll tőlem, inkább a bosszú, de mindenki le akar beszélni róla..

Igazából életem első szerelme 16 évesen engem is átvágott.
Azt hittem, szeret. Mindent megtettem érte. Loptam otthonról. Hazudtam, lógtam, piáltam... Szartam mindenbe bele, csak vele akartam lenni. Verselet olvasni, ideológiákról vitatkozni, eszmékről csevegni... idilli volt. Még azt is elviseltem, hogy alázott, pofozgatott, csipkedett... azt hittem, ez a normális egy kapcsolatban.
Aztán egy mozizás alkalmával benyúlt a lábam közé, és simogatott. Tudtam, hogy ezt nem szabad, eltoltam, de a fülembe súgta, ha nem engedem el a kezet, felpofoz az egész mozi előtt. Hát hagytam... Viszont később élveztem is kicsit, nagylánynak éreztem magam tőle. De amikor le akartam volna feküdni vele, csődött mondott... meztelen voltam, és a kudarca miatt engem kezdett el piszkálni, hogy mi a fenéért vagyok még szűz, menjek és b. meg magam valakivel, és akkor újra szóba áll velem... hogy szégyelltem, amiért szűz voltam... hozzám ért, nedves volt a keze, és azt mondta rám, hogy undorító vagyok, amiért nedves vagyok. Meg hogy kövér vagyok. (Vékony lány vagyok.) Ezeket a pillanatokat sosem fogom szerintem kitörölni az emlékezetemből. Jó nagy hülye voltam, hogy még védtem, hagytam hogy bántson, meg még pénzeltem is... pff... Ma már beolvasnék neki!!

Rotebeete, mindegyik tud alázni, amelyik bántalmazó. Mindegyik megpróbálja a gyenge pontodat megtalálni. Az enyém már azt sem tudta, hogyan alázzon, mert mindent kikértem magamnak. Szóvá tette akkor, hogy nekem nem lehet semmi rosszat mondani! Megkérdeztem, hogy miért? Kellene? Szükséges? Aztán abbahagyta, azt hittem megváltozott. Utána azt sem tudta, mivel szóljon be, de sikerült mindig valami undokságot mondani. Amikor már nem tudott mit, olyat is mondott, hogy minek nekem minden héten a szex? Amikor meg mondtam neki 1x, hogy ne jöjjön, nem fontos, azt mondta, hogy neki fontos, hogy nekem fontos legyen. Addig voltam neki izgalmas, amíg kiszámíthatatlan voltam. Szerintem most attól izgalmasabb az asszony, mert őt sem lehet kiszámítani, mikor veri pofán. Én meg elkezdtem kiszámíthatóan szeretni..

Alicia09 írta:

karácsony írta:
Sajnálom Alicia, akkor rendesen felfordult körülötted minden. Az éneklésről olvastam valahol, hogy jó hatással van az emberi agyra. Azért énekelnek a katonák menetelés közben, mert akkor nem félnek. És ugyanezért fütyülünk, mikor a sötét pincébe megyünk le, vagy legalábbis késztetést érzünk rá. Na, szóval tök jó, hogy eljársz kórusba énekelni, az legalább erőt ad. A tanulással én úgy voltam, hogy majdnem feladtam, és mivel pozitívan sült el, csak biztatni tudlak, hogy tanulj, mert kiszakít egy másik dimenzióba. Eredménytől függetlenül azt mondtam, mikor tanultam, hogy csupán az, hogy tanultam adott valamit. Most új oldaláról láttam meg ezt a kognitív tevékenységet. Nem szabad feladni, most ezt mondom. Ha van egy terved, még az is lehet, hogy sikerülhet. Ismerem ezt az elhagyott állapotot, és nagyon bele lehet csúszni, de engem most ez teljesen kihúzott, és most próbálok ebből a pozitív érzésből átadni valamit.

Kedves Karácsony, hallgattam Rád (is), és mégis elmentem még az emelt szintű érettségire. És lehet, hogy meglesz az a pontszám, amivel bejutok a főiskolára.. Nehogy már egy aljas dög (pasi) miatt feladjak mindent! Remélem, valamikor visszakapja az élettől azt a sok mocsokságot, amit velem művelt. Egyelőre nem tudok másként érezni, akármilyen hívőnek neveltek, és remélem, a következő nő lebuktatja. A megbocsátás még igen távol áll tőlem, inkább a bosszú, de mindenki le akar beszélni róla..

Jajj de szuper!!!Tényleg az a lényeg, h nem adtad fel, ez nagyon sokat számít..bármi is lesz.
Hát ha nem büntetendő, amit tennél, akkor bosszuld meg a francba.Nagyon jól fogod magad érezni utána...

Karácsony, azt mondják sokan, hogy csak magamat aláznám le vele, ha lebuktatnám. De nekem már nem kellene ezek után. Csak arra gondoltam, hogy vessen valaki véget az üzelmeinek, hogy az összes régi barátnőjével kapcsolatot tart, és hol egyiket, hol másikat rángatja elő. Otthon meg tetszeleg az önzetlenül szolgáló szülő szerepében. (Már ha nem éppen valamelyik nőnél van.)

Alicia09 írta: Karácsony, azt mondják sokan, hogy csak magamat aláznám le vele, ha lebuktatnám. De nekem már nem kellene ezek után. Csak arra gondoltam, hogy vessen valaki véget az üzelmeinek, hogy az összes régi barátnőjével kapcsolatot tart, és hol egyiket, hol másikat rángatja elő. Otthon meg tetszeleg az önzetlenül szolgáló szülő szerepében. (Már ha nem éppen valamelyik nőnél van.)

Én nem buktatnám le. Nem tudom, h miért. Tarskeresozom és tele van ilyen figurákkal. Velem mindegyik csak sexelni akar. Jól nézünk ki....
Más bosszúra gondoltam amúgy. Amitől jobban éreznéd magad. ..Be tudtál olvasni neki?

karácsony írta:

Alicia09 írta: Karácsony, azt mondják sokan, hogy csak magamat aláznám le vele, ha lebuktatnám. De nekem már nem kellene ezek után. Csak arra gondoltam, hogy vessen valaki véget az üzelmeinek, hogy az összes régi barátnőjével kapcsolatot tart, és hol egyiket, hol másikat rángatja elő. Otthon meg tetszeleg az önzetlenül szolgáló szülő szerepében. (Már ha nem éppen valamelyik nőnél van.)

Én nem buktatnám le. Nem tudom, h miért. Tarskeresozom és tele van ilyen figurákkal. Velem mindegyik csak sexelni akar. Jól nézünk ki....
Más bosszúra gondoltam amúgy. Amitől jobban éreznéd magad. ..Be tudtál olvasni neki?

Én is társkeresőztem, és velem is mindenki szexelni akart. Abba is hagytam. Pedig 55 vagyok, de múltkor kismamának hittek egy bő szabású cucc miatt. (Nem túl nagy a hasam.) Azt mondta a barátnőm, hogy simán elmegyek fiatal negyvenesnek.

Be tudtam olvasni neki, de jobban érezném magam, ha megbűnhődne, csak nem én vagyok az Isten. Az a baj... Te mire gondoltál? Alázzam porig? vagy?