A történetekről

Na igen ez megvaltoztathatatlan. Es most hogyan tovabb? Orok magany? Hogyan tudunk parkapcsolatban elni majd egyszer? Honnan fogjuk tudni hogy jol vagyunk? Meddig birjuk es foleg hogyan hogy konnyebb elviselni ezt a titkot...sokszor tokre atnezek az embereken es mindenen mintha ez nem is a valosag lenne...

Noja írta: Igazad van Mara. Én is úgy gondolom, hogy maguktól nem fognak beszélni a múltról. Lehet, hogy úgy gondolják akkor nem okoznak fájdalmat, ha nem hozzák fel. Csak az a baj, hogy gyerekként is cserben hagytak és a titok feltárása után is. A vége úgyis az, hogy egyedül vagy a feldolgozhatatlan dolgokkal.

Ne legyél ilyen pesszimista. Nézd meg, máris nem vagy egyedül.

Amúgy nem az a baj, hogy maguktól nem beszélnek a múltról, hanem az, hogy nem akarnak minket meghallgatni / meghallani. Az én anyám pont úgy dugja homokba a fejét, mint annak idején, amikor megtalált kiszívott nyakkal. Egy ideje már tudom, hogy nem a gonoszság van e mögött, se a rossz anyaság, hanem egyszerűen a gyávaság. No meg rengeteg egoizmus, amit egy anya nem engedhetne meg magának. De azt kell megértsd, hogy felette nincs hatalmad. Csakis magad felett. Te tudsz változni. Te tudsz dolgokat feldolgozni. Te tudsz másként reagálni bizonyos helyzetekben. És ahogy te változol, úgy egy picit még a kősziklákat is megmozdítod. Ott lesznek, de egy ici-picit arrébb mennek.

Köszönöm Mara! Próbálok optimistább lenni, néha sikerül, de legtöbbször nem. Én még sajnos nem tartok ott, hogy elhiggyem: képes vagyok feldolgozni a történteket. Fel lehet dolgozni? Le lehet szállni a hullámvasútról? Mindenesetre sok erőt adnak a szavaid és ez a közösség...

Noja írta: Köszönöm Mara! Próbálok optimistább lenni, néha sikerül, de legtöbbször nem. Én még sajnos nem tartok ott, hogy elhiggyem: képes vagyok feldolgozni a történteket. Fel lehet dolgozni? Le lehet szállni a hullámvasútról? Mindenesetre sok erőt adnak a szavaid és ez a közösség...

Fel lehet dolgozni, igen. Én pl. azt gondolom, már egész jó úton haladok ahhoz, hogy feldolgozzam. Amiben nagyon sokat segít ez az oldal is. Attól még vannak hullámvasutak, de talán elmúlnak egyszer ezek is. Nem tudom. Viszont olyan nem lesz, mintha semmi se történt volna.

Május írta: Kinyitottam egy üveg bort, átgondoltam az életemet, századszorra átírtam a történetemet és elküldtem!!! Májusi nyár...
Most nagyon szorongok. Csak annyit mondjatok, hogy ami a történetben van, az abúzus???? De komolyan, mondhattok nemet is, ti aztán szakértők vagytok!!!!!

Május írta: Kinyitottam egy üveg bort, átgondoltam az életemet, századszorra átírtam a történetemet és elküldtem!!! Májusi nyár...
Most nagyon szorongok. Csak annyit mondjatok, hogy ami a történetben van, az abúzus???? De komolyan, mondhattok nemet is, ti aztán szakértők vagytok!!!!!

Május, egész biztosan abúzusról van szó. De hát tudod te is. Szépen írtad meg, és mielőtt rádtör a para, teljesen felismerhetetlenek a szereplők. Nagyon szeretném tudni, ki a fene volt a "bácsi", de nyilván nem véletlenül nem írtad bele....

Május írta: Kinyitottam egy üveg bort, átgondoltam az életemet, századszorra átírtam a történetemet és elküldtem!!! Májusi nyár...
Most nagyon szorongok. Csak annyit mondjatok, hogy ami a történetben van, az abúzus???? De komolyan, mondhattok nemet is, ti aztán szakértők vagytok!!!!!

Majus..Te magad is tudod a valaszt!

Május, hogy telt az éjszaka?

Május írta:

Anoni Mara írta: Május, hogy telt az éjszaka?

Hát a bor segített... És nagyon jólesik, hogy kérdezed, hogy reagáltatok. Kettéhasítva érzem magam, mert magamnak még mindig nem hiszek, de nektek igen! Csak attól félek, hogy valamit hazudtam nektek véletlenül! "Egészen biztos, hogy abúzusról van szó", Jézusom!!!! Valami nagy dolgot léptem most, hogy bárki elolvashat, az volt az utolsó "löket", amikor azt olvastam itt a fórumon, hogy az elkövethetők is retteghetnek, hogy valaki kiírja ide a nevüket, hogy lelepleződhetnek. Én akarom, hogy életük végéig ne legyen egy nyugodt percük, hogy egyszer megtudja a világ a bűnüket!!! De én nem akarok áldozat lenni, mert baromi szar áldozatnak lenni!!!!! Legszívesebben üvöltenék, hogy kik voltak a "bácsik", de veszélybe kerülnék, higgyétek el! Most is bűnözhetnek, sőt, tudom is, hogy az egyikük, aki felnőttként bántott, megtette azóta is mással, és én meg megőrülök, hogy nem tehetek semmit, mert óriási bajban lennék!!! Két hete felkerestem az egyik "tanút", aki tudott a dologról, és őrjöngve kidobott, hogy ne beszéljek!!! És ő egy szakértője a témának!!! Én meg itt vagyok, tele vagyok feszültséggel, hogy nem mondhatom senkinek az igazat, hát kinek mondjam el?????

Május, van egy fantasztikus ORFK-s szakember (magas rangú), akit a konferenciára is meghívtunk. Esetleg elmehetnél hozzá, nagyon-nagyon diszkrét, és tudna neked tanácsot adni. Tűzbe teszem érte a kezem, egy fantasztikus ember. Mit gondolsz?

Május írta:

Anoni Mara írta:

Május írta:

Anoni Mara írta: Május, hogy telt az éjszaka?

Hát a bor segített... És nagyon jólesik, hogy kérdezed, hogy reagáltatok. Kettéhasítva érzem magam, mert magamnak még mindig nem hiszek, de nektek igen! Csak attól félek, hogy valamit hazudtam nektek véletlenül! "Egészen biztos, hogy abúzusról van szó", Jézusom!!!! Valami nagy dolgot léptem most, hogy bárki elolvashat, az volt az utolsó "löket", amikor azt olvastam itt a fórumon, hogy az elkövethetők is retteghetnek, hogy valaki kiírja ide a nevüket, hogy lelepleződhetnek. Én akarom, hogy életük végéig ne legyen egy nyugodt percük, hogy egyszer megtudja a világ a bűnüket!!! De én nem akarok áldozat lenni, mert baromi szar áldozatnak lenni!!!!! Legszívesebben üvöltenék, hogy kik voltak a "bácsik", de veszélybe kerülnék, higgyétek el! Most is bűnözhetnek, sőt, tudom is, hogy az egyikük, aki felnőttként bántott, megtette azóta is mással, és én meg megőrülök, hogy nem tehetek semmit, mert óriási bajban lennék!!! Két hete felkerestem az egyik "tanút", aki tudott a dologról, és őrjöngve kidobott, hogy ne beszéljek!!! És ő egy szakértője a témának!!! Én meg itt vagyok, tele vagyok feszültséggel, hogy nem mondhatom senkinek az igazat, hát kinek mondjam el?????

Május, van egy fantasztikus ORFK-s szakember (magas rangú), akit a konferenciára is meghívtunk. Esetleg elmehetnél hozzá, nagyon-nagyon diszkrét, és tudna neked tanácsot adni. Tűzbe teszem érte a kezem, egy fantasztikus ember. Mit gondolsz?

Jó, nagyon szeretném, hogy adjon nekem valaki tanácsot! KÖSZÖNÖM!!!

Elküldtem a címét, írjál neki!

Május, ügyes vagy, hogy sikerült leírnod a történetedet, nem lehetett könnyű!

Sziasztok! Megrendülten olvastam a történeteket!! Velem is megtörtént éveken át tartott!! Bátrak vagytok hogy igy leirtátok!! Nekem még nem megy 25 éves vagyok és képtelen vagyok szeretni!!

Maja25 írta: Sziasztok! Megrendülten olvastam a történeteket!! Velem is megtörtént éveken át tartott!! Bátrak vagytok hogy igy leirtátok!! Nekem még nem megy 25 éves vagyok és képtelen vagyok szeretni!!

Szia! Te is bátor vagy, hogy ránk találtál! Isten hozott közöttünk!

Május elolvastam a történeted. Tökéletesen megragadta a hangulata azt az állapotot, amikor az ember önmagában visszaemlékszik. Érezni az emlékezés fájdalmát.

Kedves Vadmira, bár jobban szeretnélek Mirának hívni... Egyszerűen nem tudom, mit is írhatnék, ritkán fordul velem elő, de tényleg nem találom a szavakat...

"Hát így sikerült ezt leírni." - így zárod a soraid. Fantasztikusan sikerült leírni, nem tudom, érzed-e.
Elképesztő történet, elképesztő, ahogy a nem igazi bátyád reagált, és sajnos annyira tipikus, hogy nem hittek neki. Vele kapcsolatban mi az, amit nem bocsájtasz meg magadnak? Hogy nem tudtad megóvni a későbbiektől?
Rengeteg kérdésem lenne, de biztos nem véletlenül fed balladai homály annyi mindent... Remélem, látunk még a fórumon.