A történetekről

Sunny írta: Delila, borzalmas a történeted! Még ha nem is hiszed el magadról, de hihetetlenül erős vagy!

Koszonom Sunny
Erdekes ahogyan ti borzalmasnak latjatok..Mindenki tortenete borzalmas
Nekem van egy teoriam mit muvelnek ezekkel az embernek alig nevezheto lenyekkel..Na az lenne a borzalmas..Tuleltem..Itt vagyok..Igaz meg most jonnek elo az utohatasai,meg most kezdem foldolgozni az egeszet,de..Elek.Elunk...Es ez a legfontosabb.

Minelli írta: Delila!
Elolvastam a történeted,azóta sírok..erre nincsenek szavaim..
Vannak napjaim amikor csak pozitívan gondolkodom,hiszek Istenben és próbálok szeretni..próbálok mindenkiben csak a jót látni..észrevenni
Ha ilyen megtörténik egy ártatlam kislánnyal..nem egyszer..többször..Miben higgyek? Hiszen nincs is emberi jóság,szülői szeretet..semmi..
Az "emberiség" megérett a kipusztulásra..ez Katasztrófa ahogyan egyesek a gyerekeikkel "bánnak""

Kedves Minelli!
Ne sirj
Csak a rosszembereket kellene kiirtani..Tudod hulljon a fergese.
Magadban higyj es akkor minden rendben lesz

Sziasztok!
Most írtam le a történetemet, ami nem túl konkrét, de még így is úgy érzem, mintha meztelen lennék... de ez is egy lépés előre.
Hónapok óta olvasom a fórumot és rengeteget segített nekem. Köszönöm, hogy vagytok!

Zsófi987 írta: Sziasztok!
Most írtam le a történetemet, ami nem túl konkrét, de még így is úgy érzem, mintha meztelen lennék... de ez is egy lépés előre.
Hónapok óta olvasom a fórumot és rengeteget segített nekem. Köszönöm, hogy vagytok!

Szervusz Zsófi! Üdvözöllek itt, ahol szerencsére lehet "meztelenkedni".

Kedves Delila!
Félelmetes az írásod, mellyel az anyukáddal való kapcsolatodat jellemzed, mintha az enyémet jellemezted volna... Adjon erőt Neked, hogy én egy éve nem beszélek az enyémmel. Voltak mélypontjaim, nem ment könnyen, de valahogy mindig sikerült túljutnom egy-egy lelkifurdalós napon. És kb. fél éve már nincs lelkifurdalásom miatta. És, ami a lényeg, sokkal jobb, könnyebb lett az életem nélküle. Már nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően élem az életem, hanem úgy, hogy a lelkemnek jó legyen.
Neked is sikerülni fog!

Suni,Te elmondtad neki miert nem akarsz vele tobbet beszelni,vagy csak egyszeruen eltuntel?Engem most naponta tobbszor hiv
Es latom a hivot a telefonon,es reszketek..Most felek nagyon hogy mi lesz
Nevetseges tudom,hogy ennyi idosen feljek az anyam reakciojatol
Raadasul tortent valami,amit jo lenne vele megosztani,mert a gyerekemmel kapcsolatos,es fordulopontot jelent az eletunkben,de szinte mondatrol mondtara tudom hogy mit mondana (eloszor lehulyezne,aztan miutan orvosnal is jartunk,elkezdene a szoveget az istenerol,meg hogy imadkozzam stb stb, a vegen pedig jol elkuldenem a halal f&&&ra..)
Nem eri meg magamat folidegesiteni.
Csak tanacstalan vagyok megint

Köszönöm, Alaine!

Kedves Delila! Szerelmemmel együtt vagyunk. Remélem minden rendben lesz végre. Csak nálam ezek a hülye félelmek...nem érzem jól magam, bármennyire is próbálom. Félek, hogy kevés vagyok, félek, hogy valamit nem jól csinálok, félek, hogy valamiért megharagszik rám, félek, hogy nem vagyok jó, félek, hogy unalmas vagyok neki, hogy nem vagyok elég jó. Félek és nem értem miért olyan kedves velem. Mert egyébként amióta ismerem mindig "túl "kedves velem ( ami egyébként azt gondolom teljesen normális lenne ) én meg sokszor nem annyira Sokszor nem értem magam. Rossz a kedvem, de miért azt nem tudom. Nektek is van ilyen, vagy csak én vagyok ilyen hü....??? Na ettől aztán ki tudok készülni. MIÉRT van ez???

jelen írta: Kedves Delila! Szerelmemmel együtt vagyunk. Remélem minden rendben lesz végre. Csak nálam ezek a hülye félelmek...nem érzem jól magam, bármennyire is próbálom. Félek, hogy kevés vagyok, félek, hogy valamit nem jól csinálok, félek, hogy valamiért megharagszik rám, félek, hogy nem vagyok jó, félek, hogy unalmas vagyok neki, hogy nem vagyok elég jó. Félek és nem értem miért olyan kedves velem. Mert egyébként amióta ismerem mindig "túl "kedves velem ( ami egyébként azt gondolom teljesen normális lenne ) én meg sokszor nem annyira Sokszor nem értem magam. Rossz a kedvem, de miért azt nem tudom. Nektek is van ilyen, vagy csak én vagyok ilyen hü....??? Na ettől aztán ki tudok készülni. MIÉRT van ez???

Szia Jelen
Ismerem az erzest Probalsz megfelelni de igazan nem is tudod mennyire kell megfelelned,mi az amit jol csinalsz mi az amit nem es ez elbizonytalanit
Nem vagyok szakember,de en nagyon sokszor keresztul mentem ezen nem csak a parkapcsolataimban,de az elet egyeb teruletein is.
En mindig ugy ereztem hogy meg kell felelnem,probaltam "eladni" magamat hogy kedveljenek.Szerintem nalam ez a szeretetlensegbol fakad,hogy meg most felnott nokent is sokszor ugy erzem megrekedtem erzelmileg egy 9-10 eves kislany szintjen Ha ismeretlenekkel talalkozom uj szituaciokban -pl iskolaban szulok,vagy jatszoteren barhol) teljesen lampalazas vagyok hott hulyen viselkedem ,egyszeruen nem tudom mit csinaljak
Aztan ha hazaerek,es atgondolom hogyan viselkedtem,elemzem milyen hulyesegeket mondtam,mit nem kellett volna mondanom,mit kellett volna helyette stb stb..Es borzasztoan hulyen erzem magamat utana,es probalok nem talalkozni az illetovel mert szegyellem magamat..
Szoval nem Te vagy a hulye..
Szerintem nekunk van egy csomo gatlasunk,szorongasunk,tok atlagos szituaciokban teljesen hulyen reagalunk .
Fel a fejjel..A szerelmed TEGED szeret..Magadert.Olyannak amilyen vagy.

süni írta:

Delila írta: Suni,Te elmondtad neki miert nem akarsz vele tobbet beszelni,vagy csak egyszeruen eltuntel?Engem most naponta tobbszor hiv
Es latom a hivot a telefonon,es reszketek..Most felek nagyon hogy mi lesz
Nevetseges tudom,hogy ennyi idosen feljek az anyam reakciojatol
Raadasul tortent valami,amit jo lenne vele megosztani,mert a gyerekemmel kapcsolatos,es fordulopontot jelent az eletunkben,de szinte mondatrol mondtara tudom hogy mit mondana (eloszor lehulyezne,aztan miutan orvosnal is jartunk,elkezdene a szoveget az istenerol,meg hogy imadkozzam stb stb, a vegen pedig jol elkuldenem a halal f&&&ra..)
Nem eri meg magamat folidegesiteni.
Csak tanacstalan vagyok megint

Delila, nekem ez egy folyamat volt. Elsőként beszéltem vele, de nem hitt nekem, és nem is hagyott szóhoz jutni. Ez után írtam neki egy levelet, melyben mindent leírtam neki, és megkértem, hogy a napi 1 órás beszélgetést korlátozzuk heti fél órára. Egy idő után ez nem volt elég, ismét órásak lettek a beszélgetések, melyben szidalmak és tagadás váltogatta egymást a panaszáradattal. Besokalltam. Akkor írtam neki még egy levelet, melyben leírtam, hogy nem kívánok többet beszélni vele. Azóta nem is beszéltünk, sem semmilyen módon nem tartjuk a kapcsolatot.
Persze ennek az az ára, hogy a jó dolgokat sem tudod megosztani vele, de ha úgyis tudod, hogy csak szidni fog, akkor nincs is sok értelme. Biztosan vannak barátaid, akikkel megoszthatod a gyerekeiddel kapcsolatos örömöket, vagy éppen gondokat.
Valóban nem éri meg magad felidegesíteni, sokkal értékesebb vagy!

Sunike
Azota sem vettem fol a telefont neki..Most mar naponta csak egyszer hiv.Levelen gondolkodtam hogy megirom,de annyira elvagyok foglalva azzal.hogy elintezzem magamban mi lesz a kisfiammal,mert kapott egy olyan diagnozist ami nagyon megvaltoztatta az egesz eletunket es jovonket,hogy nincs energiam most a multtal foglalkozni..
Nemsokara szulinapot unneplunk,arra majd valoszinu hogy kuld kepeslapot..
Egyebkent nalam is egy folyamat,mar tobb eve erlelodik bennem ez az elhatarozas..De annyira nehez elszakitani az az egyetlen cernavekony gyokeret ami meg letezik
A masik meg hogy a gyerekeimnek nincs nagyszuloje.A parom szulei sem itt elnek..Szoval gyakorlatilag egyedul vagyunk..Es a gyerekek erdeklodnek mikor jon a nagyi latogatoba..Nehez nagyon

A 202. TÖRTÉNET - 80-AS ÉVEK-kel kapcsolatban több kérdés is felmerült bennem.
Hogy az osztálytársat mi motiválta, az több minden lehet, de ahogy a szomszéd viselkedett, mintha biztosra ment volna, mintha pontosan tudta volna, h mi történik ott, és csak az alkalmat várta volna, h legyen mivel rajta kapni és aztán zsarolni a két srácot.
Egyrészt mert hozzánk, ha becsenget a szomszéd, én azt mondom, h anyámék nincsenek otthon, aztán becsukom az ajtót. Ha egyáltalán kinyitom. Nem állok le beszélgetni, nem engedem be, és pláne nem vetkőzök le előtte. Pontosan tudta, h mit fog találni. Ebből már arra is gondolok, h talán elsőként ő "oktatta" ki az osztálytársat, és minden le van szervezve. Valahogy fejétől bűzlik a hal.
Szóljatok ám nyugodtan, ha paranoiás vagyok. Tudom, h élénk a képzeletem, de a képzeletnek az a dolga, h élénk legyen.

kv írta: A 202. TÖRTÉNET - 80-AS ÉVEK-kel kapcsolatban több kérdés is felmerült bennem.
Hogy az osztálytársat mi motiválta, az több minden lehet, de ahogy a szomszéd viselkedett, mintha biztosra ment volna, mintha pontosan tudta volna, h mi történik ott, és csak az alkalmat várta volna, h legyen mivel rajta kapni és aztán zsarolni a két srácot.
Egyrészt mert hozzánk, ha becsenget a szomszéd, én azt mondom, h anyámék nincsenek otthon, aztán becsukom az ajtót. Ha egyáltalán kinyitom. Nem állok le beszélgetni, nem engedem be, és pláne nem vetkőzök le előtte. Pontosan tudta, h mit fog találni. Ebből már arra is gondolok, h talán elsőként ő "oktatta" ki az osztálytársat, és minden le van szervezve. Valahogy fejétől bűzlik a hal.
Szóljatok ám nyugodtan, ha paranoiás vagyok. Tudom, h élénk a képzeletem, de a képzeletnek az a dolga, h élénk legyen.

Szerintem is elég gyanús a pasi..

Én el tudom képzelni, hogy ilyesmi történhet, amit a férfi írt a gyerekkoráról, de azért már nem 14-15 évesen.
Én is hetedikes voltam, amikor átmentem egy fiúhoz megnézni a csincsilláit, és elkezdett fogdosni. Nagyon megijedtem. Ki is szaladtam a lakásból, azt mondtam, késő van, haza kell most már menjek. Szembesíteni nem mertem. A srác utánam jött, erőszakoskodott, hogy kikísér a buszmegállóba, és végig mosolyogtam, és úgy csináltam, mintha semmi sem történt volna, de valahányszor meg akarta fogni a kezem, eltoltam. Soha többet nem mentem a közelébe.
Nekem inkább az a furcsa a történetben, hogy utána rendszeresen beengedte a szomszédot. Ha egyszer megtörténik elhiszem, de utána nem nyitnék neki ajtót...

Én elhiszem a storyt...biztos félt, hogy beárulja a szülőknek stb..no meg a 80-as évek megint másik dimenzió.

karácsony írta: Én elhiszem a storyt...biztos félt, hogy beárulja a szülőknek stb..no meg a 80-as évek megint másik dimenzió.

na meg ugyanaz tökben ........ , mint a 80-as, vagy előbb és utóbb az akárvalahányas évek...

Alaine írta:

karácsony írta: Én elhiszem a storyt...biztos félt, hogy beárulja a szülőknek stb..no meg a 80-as évek megint másik dimenzió.

na meg ugyanaz tökben ........ , mint a 80-as, vagy előbb és utóbb az akárvalahányas évek...

igen, csak a szomszéd miatt írtam az évet...hozzánk is átcsöngettek, mikor hallották, h tesómmal összevesztünk..jöttek és kérdezték, hogy ti mit műveltek gyerekek? Manapság nem hiszem ugyanezt,de lehet h tévedek.