A történetekről

Persze, KV, nem volt semmi szemrehányás benne, amit mondtam, tudom, hogy sokaknak nehéz előbújni, még így is, névtelenül. Csak jó lenne tudni, hogy jól vannak...

Anoni Mara írta: Persze, KV, nem volt semmi szemrehányás benne, amit mondtam, tudom, hogy sokaknak nehéz előbújni, még így is, névtelenül. Csak jó lenne tudni, hogy jól vannak...

Igen, tudom Mara. Nem is éreztem, h az lett volna. Ugyanakkor gondolom, hogy azért mégis jó tudni, hogy az ember munkája nem hiábavaló, és nem hiába erőlködik azzal, h segíteni próbál. Nekem jó, hogy vagytok. Nagyon.

Kedves Hezi bevallom én is féltem egy kicsit elolvasni a történeted, de egy ideje így vagyok velük...Mindig megdöbbenek, hogy mennyi erős túlélő él ezen a földön és el szoktam gondolkozni, vajon tudják-e azok, akikkel nem történt ilyesmi, hogy milyen embert próbáló feladat feldolgozni a múltat, együttélni vele, és élni a jelenben a mindennapi problémák mellett. Sokszor az utóbbiak kisebb súlyú kihívást is jelentenek, mert annyira lehúz a múlt emléke, hogy én legalábbis képes vagyok jelenkori veszélyeztetettségnek megélni, főleg a félemlékeimet. Tegnap este is becsúszott egy ilyen. Remélem, hogy sikerül feldolgoznod a veled történteket így terápia nélkül is.
Én soha nem bíznám apámra egy percig sem a gyerekem, ha lenne, nehéz is lenne, hiszen én már egyáltalán nem tartom vele a kapcsolatot, idén szerencsére egy sms sem érkezett már tőle.
Teljesen megértem a félelmeidet, és normálisnak is érzem.

karácsony írta: Kedves Hezi!
Én soha nem bíznám apámra egy percig sem a gyerekem, ha lenne.
Teljesen megértem a félelmeidet, és normálisnak is érzem.

Lehet, hogy éppen ez a jelzés/emlék arra, hogy valami olyan történik/történt, aminek nem kellene/kellett volna.... Hogy a témával foglalkozni kellene, szakember segítségével, mint Mara is javasolta.

Igen,ez nem kérdés. Ebben az esetben az abuzálóval is,bár nem csak ebben az esetben...

Kedves Confused, köszönjük, hogy megosztottad velünk a történeted. Örülök, hogy az anyukád támogat, hisz neked, hogy nem kell ezt az egészet egyedül csinálnod. Bizony a per nem lesz egy fáklyásmenet... és biztosan szükséged lesz szakember segítségére.
Ami a mostani kapcsolatod illeti, légy nagyon óvatos. 18 éves vagy, ő majdnem a kétszerese, ez nagyon nagy különbség.... Elhiszem, hogy türelmes, sőt, láttam is már olyan kapcsolatot, ami ehhez hasonló volt, és nagyon boldogan élnek együtt már 30 éve. De azért tudnod kell, hogy mi abuzáltak hajlamosak vagyunk a rossz minta alapján alakítani a kapcsolatainkat. Az első felnőttkori szexuális kapcsolatom nekem is egy 35-40 körüli férfival volt (nem tudtam meg soha az igazi nevét, sem az életkorát, pedig majdnem egy évig voltam vele "együtt"), és a ami eszemmel már tudom, hogy az is egy abúzus volt. Kihasználta a szeretetéhségemet, a bűntudatomat, az elszigeteltségemet és a depressziómat.
Persze ettől még nem biztos, hogy a te kacspolatod is ilyen, de azért vigyázz magadra! És tudd, hogy mi itt vagyunk neked, egy lelkes kis csapat támogat téged, ha úgy érzed, rádfér egy kis lelki segítség.

Kedves Mara! Confused nevében is köszönöm a bölcs válaszodat.

öregecske írta: Kedves Mara! Confused nevében is köszönöm a bölcs válaszodat.

Attól félek, hogy ezt neki nagyon nehéz lehetett olvasni. Nem akartam fájdalmat okozni... Csak annyira magamra ismertem, és arra gondoltam, talán jó lett volna, ha annak idején valaki figyelmeztet. Remélem, nem bántottam meg.

Hú elolvastam Kiscsillag 46 történetét. Rémálom. Döbbenetes. És ezek a pszichológusi traumák is.

Örülök, hogy Te is megélted ezt az érzést Kiscsillag,hogy nem vagy egyedül, és ráleltél az oldalra. Ez egy kis sziget.

Kedves Férj!

Sajnálom, hogy ilyen küzdelmes helyzetbe keveredtél bele, és sajnálom Annát, hogy nem volt időben segítsége, ahhoz, hogy ne mumifikálódjon el a kapcsolatban az intimitás. Teljesen megértem az egész történést, én ezt már nagyon sokszor végigzongoráztam a fejemben, hogy ez lenne a kimenetele, ha beszállnék egy ilyen jellegű kapcsolatba, ahol inkább elhallgatok, mintsem megnyílok. Eddig két ember volt az életemben, akivel ezt megtehettem volna, az egyiket én hagytam el, a másik átvert finoman szólva. De ezt a feszültséget, amit felvázoltál volt szerencsém megtapasztalni, de akkor még nem voltam tudatában a problémáim okának. Valaki megosztott itt már egy apahajós linket, ahol gender szempontból is jó dolgokat ír a blogjában egy apa. Én ekkor azt éreztem, hogy jó lenne, ha valaki írna arról, hogy egy ilyen problémával küzdő családban, hogyan lehet gender módon létezni. Írtad, hogy te a háztartásból nem vetted ki a részed, mintegy bosszúként válaszolva arra, hogy a feleséged eltávolodott tőled. Na pont ezekre a játszmákra gondolok. Most, hogy már tiszta vizet próbáltok önteni a pohárba, azt hiszem nagyon nehéz dolgotok van, pláne, hogy ezt a feszültséget akár a gyerekek is megérezhetik. Mégis azt mondom, hogy lehet, hogy érdemes küzdeni, sőt. Szerintem elég hosszú és küzdelmes utatok volt eddig is egymásért. Hiszen ez az egész konfliktushelyzet egymásról szól, arról hogy jól szeressük egymást. Az intimitás egy abúzus áldozatának szerintem elég nagy kihívás tud lenni. Nekem úgy tűnik, hogy ő is nagyon szerethet Téged.
Tiszta lappal biztosan nem lehet újraindítani, de amin eddig együtt keresztülmentetek, azt kidobni sem lehet csak úgy egy kukába. Anna szerintem nem átvészelni akarta a házasságban az intimitást, hanem tényleg arra számított, hogy valaki által, akit szeret, neki is jobb lesz, vagy majd menni fog egyszer. De ez terápia nélkül azt hiszem lehetetlen. Szóval én bízom abban, hogy sikerül neki feldolgoznia a vele történteket, és neked is sikerül érzelmileg kitartanod.

Férj, Anna olvasta a történeted? Ismeri ezt az oldalt?

Anoni Mara írta: Férj, Anna olvasta a történeted? Ismeri ezt az oldalt?

Kedves Férj71, nagy figyelemmel és együttérzéssel olvastam, olvastuk a történetedet, személyes megéléseidet, érzéseidet, amelyek a feleségeddel való kapcsolatra, a családod életére és a te jelen lelkiállapotodra vonatkoznak.
A hozzászólásaidból úgy tűnik, hogy nagyon alaposan, beleérzően és ugyanakkor racionálisan is próbálod megközelíteni a gyermekkori szexuális visszaélés következményeit, amit te is, mint sokan mások váratlanul és természetesen felkészületlenül kaptál a feleséged élet előzményeiből.
Azért idézem Mara személyes, de korántsem személyeskedő kérdését, mert úgy tűnik, hogy bár nagyon figyelmesen reagálsz a fórumon megjelenő jelen, sőt korábbi megszólalásokra, ez a kérdés valahogy elkerülte a figyelmedet és egyáltalán nem válaszoltál rá.
Én úgy gondolom, hogy fontos lehet , hogy ezeket a gondolatokat egyenlőre csak itt tudod megosztani, vagy már együtt tudtok ülni a fórumon, együtt tudtok olvasni, (akár az általad is ajánlott olvasmányokat, filmeket) töprengeni, megfejteni "egymást", vagy.....
A választ természetesen el is lehet utasítani.

Ginetty örülök, hogy volt bátorságod megírni a történeted. Nem te tehetsz a történtekről, és annak is örülök, hogy véget ért a szenvedésed, és pszichológushoz kerültél. Ez utóbbi remélem, sokat fog segíteni neked a feldolgozásban.

Kiraktuk a 200. történetet... Delila, ez valami iszonyat. Sok borzalmat olvastam már, de ez... Még keresem a szavakat.