- Hozzászólások: 683
- Köszönetek: 0
A történetekről
- Ági40
- Nem elérhető
- Felhasználó
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- nyugodt
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
Har Mónika, Brigi666 , jó, hogy ránk találtatok.
Bizonyossággal mondhatom, ez itt a gyógyulás tere. A hozzászólások segítenek (legalábbis nekem biztosan), mások hozzászólásainak olvastán a bizonytalanságok, önvádak lassan elmúlnak, a harag kifejeződik, egymás eredményeiből is merítünk erőt. Látjuk a folyamatokat, amik sokszor nem rövidek...
Minden történet fájdalmas és szomorú, melynek mélyén ott lappang a szeretethiány és az odafigyelés hiánya... hogy a társadalomnak való megfelelés sokszor erősebb, mint akár az anya-gyerek kötelék - ezt minden gyerek tudja, érzi, ezért (is) nem mer szólni, innen (is) a bűntudat.
Hiába mondja valaki, hogy ő egy "anyatigris", ha a társadalmi megítéléssel nem képes szembemenni. El nem tudom mondani, hányszor mondták rám a szüleim (különösen az anyám) 13 és 19 évem között, hogy kurva vagyok. Sosem gondolták végig, hogy ők akkor pontosan micsodák... a madám, például?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Témaindító
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- nyugodt
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
Kedves Úszó, külön elismerés azért, hogy leírtad a történeted.. megrendítő volt olvasni is, milyen fájdalmakat cipelnek a férfiak, amikről alig-alig tudhatunk. Gyógyulást mindannyiunknak
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- nyugodt
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
Szörnyen hasonló köröket futunk be
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Témaindító
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Ez egyfajta önvédelem, nem feltétlen ellened van ez. De értem a fájdalmad. Hasonlókat én is megélek a szüleimmel, anyám, aki ha részleteket nem is, mindent tud a történtekről, folyton azt hangoztatja, hogy velem milyen könnyű dolga volt, mert én mindent elmeséltem neki. Normális? De hát nem bántom már, meghagyom neki az illúziót. Hosszú idő volt, mire idáig eljutottam. Régen egy ilyen megjegyzésért ölni tudtam volna. Most már csak szórakozom rajta.nyugodt írta: 49 éves nő, nagyon megrázott a történeted, ami sokban hasonlít az enyémhez is. Különösen az utolsó bekezdés.... Nagyon hasonlóan érzek - ahogy az évek múlnak, és én is öregszem, a düh talán múlik, de mégis egyre jobban távolodom anyámtól, aki most már a 90 felé közelít. Nekem még apám is él, úgy érzem, az egész életemet végigkísérik, mint a démonok. Már azt is elfelejtették, hogy milyen rossz volt a házasságuk, és mennyire nem volt egyetlen épkézláb érzelem a családunkban. Anyám ugyanúgy sztorikat kreál, átírja a múltat, hogy milyen fantasztikus gyerekkorunk volt, és hogy nekem fiatal lányként hogyan udvaroltak orvostanhallgatók ... miközben egy szó sem igaz az egészből, hiszen fiatal lányként éppen mindenki kapcarongya voltam, de így visszamenőleg is felmenti magát önmaga és mások előtt Néha az az érzésem, hogy nemcsak akkor vették el az akkori jelenemet, hanem most visszamenőleg, a múltamat is.
Szörnyen hasonló köröket futunk be
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Témaindító
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- nyugodt
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Témaindító
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Szerintem nem feltétlenül arról van szó, hogy csak a látszat érdekli őket, és a gyerekük nem. Félnek. Félnek szembenézni a valósággal. Nem csak kifelé akarják a látszatot mutatni, hanem azt akarják, hogy a látszat legyen a valóság. Ezért homokba fúrják a fejüket. Sajnos az önvédelmi mechanizmusuk, ez a defenzív magatartás erősebb, mint a gyerekük védelme, ami mindenek előtt kéne álljon.nyugodt írta: Huuúúú. Kicsit az én történetem is. Továbbra is úgy gondolom, hogy a félrenéző, áldozathibáztató, álszent, takargató társadalmi szereplők - nagyon sokszor anyák!!! - ugyanolyan hibásak, sőt. Azért, mert a látszat érdekli őket, és nem a gyerek - és ez az igazán borzalmas. Hogy senkit nem érdekelsz.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Témaindító
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Szederke
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- nyugodt
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
sokáig tartott, míg visszajöttem ide és láttam a bejegyzésedet!
Szerintem mindannyian hősök vagyunk, ahogy végigjárjuk az életünket.
Az édes-huncut pici lányt nem tudod elzárni végleg, mert ő hozott el az oldalra, és ez csak egy folyamat kezdete! Az őszinteség, a valós létezés folyamatának kezdete. Én így éltem meg. Fokozatosan szűnik az elzártság és a magány érzése - nekem a megélésem az volt, hogy mintha egy elvadult, vadonban felnőtt Tarzanlányt kellene lassan-lassan megbarátkoztatni azzal a gondolattal, hogy az élet a magányos vadonon kívül is élhető - ez nem egy gyors folyamat, a bizalom kialakítása. Azt hiszem, a legnagyobb hozadéka annak a mély-, és magasrepülésnek, amit a történetemmel való szembesülés és az azt követő terápia és idő hozott, az volt, hogy ezen keresztül kezdek bízni abban, hogy az életnek van értelme...már csak néha kérdőjelezem meg
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alma
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 23
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!