A történetekről

Ocsisajt írta: Tényleg nem veszitek észre, hogy valaki a bolondját járatja velünk? Ne már...

Néha eszembe jut nekem is, de inkább így, mint fordítva. Mert mi van, ha mégis tévedünk?

Május írta:

Hajnalkám írta:

Ocsisajt írta: Tényleg nem veszitek észre, hogy valaki a bolondját járatja velünk? Ne már...

Néha eszembe jut nekem is, de inkább így, mint fordítva. Mert mi van, ha mégis tévedünk?

Hajnalkám, ennyien nem érezhettük ugyanazt tévesen...

Lehet.

Érzem én is, hogy sántít valami!

Oszinten nem tudom,h ezek a negative erzesek megszuntethetoek e valaha.Mert ez a folyamatos retteges nem elet.
Szeretnek babat , de nem vagyok benne biztos,h ez igy, ilyen lelekkel jo otlet e.Nem akarom megbetegiteni a sajat gyermekem azzal h atragasztom ezeket az erzeseket ra. Mert kicsit azt gondolom,h ez amolyan korforgas. A zaklatottbol zaklato valik, ha nem fizikalisan, hanem lelki nyomassal.
En eddig azt gondoltam hogy "cask" azert lettem ilyen,mert rosszul/ sehogy nem voltam nevelve. Nem akartam volna hogy felbukkanjanak az emlekek,mert ez mar tul sok.

es írta: Oszinten nem tudom,h ezek a negative erzesek megszuntethetoek e valaha.Mert ez a folyamatos retteges nem elet.
Szeretnek babat , de nem vagyok benne biztos,h ez igy, ilyen lelekkel jo otlet e.Nem akarom megbetegiteni a sajat gyermekem azzal h atragasztom ezeket az erzeseket ra. Mert kicsit azt gondolom,h ez amolyan korforgas. A zaklatottbol zaklato valik, ha nem fizikalisan, hanem lelki nyomassal.
En eddig azt gondoltam hogy "cask" azert lettem ilyen,mert rosszul/ sehogy nem voltam nevelve. Nem akartam volna hogy felbukkanjanak az emlekek,mert ez mar tul sok.

Kedves "es" (ÉS?), üdv a fedélzeten! Nem tudom, a negatív érzések megszüntethetők-e valaha, de a folyamatos rettegés egész biztosan. Nem tudom, meg lehet-e gyógyulni, de azt tudom, hogy jelentős javulást lehet elérni. Mivel próbálkoztál eddig?
Az is biztos, hogy a zaklatottságunk a környezetünknek is teher. De ha megértik, hogy ezt a zaklatottságot nem választottuk, ha megmagyarázzuk, mi az oka, akkor egy kicsit talán nekik is könnyebb lesz velünk együtt élni.
És abban is igazad van, hogy jobb lenne az emlékekekt visszatuszkolni, de ha már előjöttek, akkor nincs mit tenni, ezzel kell együtt élni, és meg kell próbálni kezdeni velük valamit. Amúgy nem feltétlenül baj, ha felbukkannak, mert nyilván sok mindenre adnak magyarázatot, bármennyire fájdalmasak is... Nem akarsz kicsit többet elárulni magadról?

Szia,

Mivel probalkoztam? Ongyogyitassal. 17 eves koromban belekerultem egy rettenetes kapcsolatba.
Kikerultem a szulo hazbol is.A paromban egy pillanatig nem biztam, a sex 90% alhasi nagyon eros fajdalommal jart.
Eleg sulyosan megbetegedtem. Mintha megorultem volna. Elkerultem pszichiaterhez, felirt valami gyogyszert. Nagyon rosszul voltam tole. Mondtam neki h nem szeretnem szedni.Kozolte h akkor nem gyogyulok meg.
Itt lezartam az orvososdit.
Mikor veget ert a kapcsolat, a sulyos tunetek is eltuntek, egy evre ra.
Azota nincsen hosszu kapcsolatom,valahogy mindenkit eltaszitok es senkiben nem bizom.Sokszor erzem azt h cask "hasznalnak" pedig az agyam tudja,h erre egyik "kapcsolatban " sem volt pelda.
Igy telnek az eveim. Sehogy. Minden ferfi gyanus.Minden ferfi tekintet a testemen szuros, rossz, perverz.
Minden apuka, nagypapa, idosebb fiutestver gyanus ha kislannyal latom.Es meg tudnam oket fojtani.

Voltam kineziologusnal kb fel eve. Eszmeletlen mit hozott ki belolem. 2 oran at sirtam.Nem mertem becsukni a szemem amikor arra kert.Rettegtem, remegtem.Iszonyuan feltem,azt hittem h ott meghalok.
O elinditott valami nagyon eros tudatossagot. Ott kezdtek elohivodni az emlekek, amiket mar kerestem igazabol de nem talaltam.

De az agyam vedelmi reakcioja olyan eroteljes,hogy en meg ilyennel masokkal kapcsolatban nem talalkoztam.
Nem emlekszem az altalanos iskolai dolgokra, amire minden osztalytarsam igen. A kozepiskolaiakra is alig.
18 eves koromig blokkolva vannak az emlekeim.majdnem a fel eletem.
borzaszto.

Kedves Szabina! Ha elolvasol itt egy pár történetet, látni fogod, hogy az abúzus sok évvel a történtek után "robban". Szerintem ez történik most veled, mélységesen együtt érzek veled, és nagyon fontos lenne, hogy pszichológushoz menjél. Ne várjál, mint ahogy vártunk itt olyan sokan! Írhatnám, hogy nem vagy hibás, hogy egy 13 éves kislány nem dönt semmiről, mert nem tudja miről dönt, meg is tudom magyarázni, hogy miért "hagytad", ahogy te írod, mert az abúzus egy olyan spirál, hogy az ember, ha belekerül, akkor nem bír már kigabalyodni belőle, de nincs túl sok értelme, mert hosszú folyamat, hogy ezt elfogadd, megértsd, feldolgozd. Ehhez szerintem szakemberre van szükség. Próbálkoztál már terápiával?

Kedves es! Együttérzek veled, velem ugyanez volt. Nem voltak gyerekkori emlékeim, és egy hipnózis után kezdtek lassan és fokozatosan feltörni az emlékek. Szörnyű volt... nagyon szenvedtem miatta. És a legtöbbször tök hülyének éreztem magam, amiért ezeket elfelejtettem.,. mégis hogy tudtam elfelejteni? És hasonló kérdések forogtak a fejemben...

Kedves 40 éves nő! Ez annyira megható!

Üdv. Mindenki!

Pár órája csatlakoztam az oldalhoz. Böngészgettem, de még nem találtam meg hogy milyen gombra kattintva írhatnám meg a történetemet. Szeretném megírni én is az enyémet. Segítenétek hogy tudnám megtenni?
Egyébként mobilról megtudom írni?

Kedves 232. töréntet névtelen írója! Nagyon fontos, amit írtál, nagyon szépen írsz, és a tisztánlátásod szerintem sokaknak fog segítséget és reményt nyújtani. Kívánok neked minden jót, de főleg azt, hogy töretlenül haladj tovább az úton, amire rátaláltál. Remélem, minden szépen és jól alakul most már.

Eni írta: Üdv. Mindenki!

Pár órája csatlakoztam az oldalhoz. Böngészgettem, de még nem találtam meg hogy milyen gombra kattintva írhatnám meg a történetemet. Szeretném megírni én is az enyémet. Segítenétek hogy tudnám megtenni?
Egyébként mobilról megtudom írni?

Üdv. Neked is. A történetek fül alatt van egy kis útmutatás, a gyermekkori sz. abúzus és a táblák között . Hát ha nem túl fárasztó, mobilról is meg tudod írni.

Május! Nekem több hónapba telt amíg lemertem írni a "Mondatomat" azóta nem is merek arra az oldalra tévedni mindig csak a Fórum és a Történetek...
Annyira szégyenlem...én is... idővel biztos fog ez is csitulni bennünk...remélem...

Május írta: Küldtem táblát. Rosszabb volt, mint történetet. Amikor visszaolvastam a honlapon, azt éreztem, hogy megállt a szívem. Eszembe jutott, mit éreztem, amikor elhangzott a mondat. Annyira szégyelltem magam. Pedig nem is a legrosszabbat írtam le. Volt rosszabb mondat is.

Drága Május, én is így voltam vele. Ültem a gép előtt és sírtam. Egy pillanatra megint kifordult a helyéről a világ, mint akkor régen.

Drága Szeléna85!
Ennél szörnyűbbet, mikor a család is cserbenhagy elképzelni sem tudok Ugyanakkor a történtedben valami lenyűgözött. A küzdeni akarásod. Bennem nagyon-nagyon sokáig nem volt erő. inkább megadtam magam.