A történetekről

Kedves Kitti, azt írod, bárcsak lenne gyógymód. Én hiszek benne, hogy van rá gyógymód, úgy hívják, pszichoterápia. Jártál már pszichológusnál ezzel a problémával? Olyan is van, hogy szexuálipszichológus, nem tudom, van-e valakinek itt ilyen tapasztalata. Mindig is érdekelt, milyen lehet ott egy terápia, miben más, mint egy klasszikus pszichoterápia.
21 éves vagy, ne hagyd annyiba a dolgot, mert ez tényleg fontos része az életnek. Remélem, itt, a fórumon is találkozunk veled.

Kedves V., 37 éves nő!

Nagyon sok hasonlóság van a családom, és családod között. Én is nemvárt gyerek vagyok, és ezt tudtomra adták.Talán nálam nem volt ennyire egyértelműen utálat, de amikor burkolt, és nem mondják ki, palástolják, akkor meg talán méginkább nem tudod, hogy mire számíts. Mert akkor támadnak, amikor nem is gondolnád. Én is sorra beválasztottam érzelmileg kihasználós, manipulatív pasikat. Még nincsen olyan, kapcsolatom, amire vágynék azóta sem. De valahogy azért egyre jobb az életem. Ez az oldal is sokat segít. Az is, amikor megértenek, meg az is, amikor megértek másokat. Te se add fel lécci! Gyere közénk!

Nekem is elment anyám, bár ő nem volt egyértelműen rossz, csak vergődött abban, hogyan szeressen, vagy ne szeressen között, és tudatosan legalább szeretni akart. Ez a mentsége..

Két új történet is érkezett.

Liza nagyon bátor vagy, hogy leírtad a történeted, és hogy próbáltál segítséget kérni. Nagyon sajnálom, hogy nem hitt neked anyukád.
Remélem, hogy kérsz pszichológusi segítséget, hogy ne az alkohollal, a droggal pusztítsd magad egy olyan dologért, amiről nem te tehetsz! Tudom, hogy enyhíti a tüneteket, és elrepít egy másik valóságba, de megérdemled a teljes, egészséges életet te is ezek nélkül a szerek nélkül. Remélem, hogy már van valaki, aki segít neked!

Nagyon jó a "Boldogabb új évet" tábla. Vagy inkább szívszorító, ha belegondolok, milyen sok embernek van táblára szánt mondata...
Néha bánom, hogy levetettem az enyémet, mert annyira féltem.

Kedves Csilla! Nagyon tetszik a történeted első mondata:

Nem használok álneveket, aki rám ismer, vagy a bántalmazómra, legalább megtudja, hogy min mentem keresztül, és ki az elkövető. Nem szégyenlem magam, nincs rá okom!

Bátor vagy.
Igen, biztos, hogy rányomta ez az egész a bélyegét az életedre, ahogy írod. Sosem jártál pszichológusnál? Segített valaki valaha is a feldolgozásban?
Mindenesetre örülök, hogy leírtad nekünk, remélem, kicsit könnyített a lelkeden.

Engem Csilla története nagyon kiborított. Nem önmaga miatt, hanem a húga miatt. Aki ott maradt és vele is megtörtént. És vajon ő meg tudta magát védeni? Aligha. És ha tudta, h a nővére elmondta és neki se hittek, meg se próbál küzdeni. Napok óta próbálok nem gondolni rá. De nem könnyű.

Kedves Móni,

Döbbenetes a történeted. Teljesen megértem, amiket írsz, és úgy érzem, hogy a szexualitáshoz való viszonyt még egy terápia sem képes helyrehozni.
Ezzel a magány dologgal sem vagy egyedül, sokan nem tudják és elképzelni sem tudják, hogy mit jelent egy erőszak áldozatának ez a testi lelki elszigeteltség, és a sóvárgás. Viszont, lehet, hogy érdemes lenne segítséget kérni egy lelkiismeretes terapeutától, aki érti, és átérzi, hogy milyen károk keletkeztek benned, és segítene, abban, hogy ne rettegj, és ne függj a gyermeked társaságától/nélküliségétől.
Olyan pszichológushoz semmi esetre se menj, aki a fentieket nem érti, mert hülyeségeket fog beszélni.

Kedves Móni én is reagálni szeretnék a történetedre te írtad hogy gyakorlatilag kilépsz/kiléptél a testedből ha szexualitása kerül a sor,ez nálam is nagon ismerős,sokszor a testem már automatikusan csinálja amit éppen valaki elvár tőle de lélekbe nagyon máshol vagyok. Kiscsillag,egy előző témába volt egy olyan hozzászólásod hogy próbáltad bebizonyítani magadnak hogy ez téged nem befolyásol meg semmi de közbe magadon tett erőszakként élted meg,én ugyanígy vagyok vele,pl most lenne egy kapcsolati próbálkozásom de azt érzem hogy valahogy mégse tudatosan hiába szeretném,elmondtam neki pár mondatba hogy mi történt velem, azt mondta sejtette mert volt egy érintett kolleganője akinek hasonló reakciói voltak mint nekem,és ma mikor taliztunk annyit mondott hogy visszatérve az előző beszélgetésünkre ne bolygassam a múltat nem kell foglalkozni vele, miközbe mint a legutóbbi cikkben is olvastama kezdőmondatot,hogy nem mi bolygatjuk a múltat hanem a múlt bolygat minket és óhatatlanul előjön.Amúgy milyen érdekes hogy mióta komolan gondolkozok hogy mit kezdjek ezzel a sráccal folyamatosan fáj a nyakam, de olyan szinten vannak bennem csomók hogy a jó izmos masszőrsrác is megszenvedett vele mire feloldotta. Bocsi hogy udeirtam csak egy ik gondolat követte a másikat

Rini lehet, hogy rám gondoltál ,legalábbis magamra ismertem a szófordulatból. Magamon tett erőszaknak éltem meg, igen, és ha visszacsinálhatnám, akkor nem futnám tovább ezeket a köröket. Így csak azt tudom mondani, hogy az nem egészséges, hogy újra és újra áldozat szerepbe kényszeríted magad, miközben a tested és a lelked mást szeretne, leginkább biztonságot.
Teljesen mindegy, hogy elmondod e a srácnak, hogy mi történt veled, mert nem az ő véleménye fogja a te viszonyulásodat megváltoztatni a szexhez, és a saját testedhez, na meg a másikéhoz.
Sajnos nehéz belátni, nekem is az volt, hogy ez így nem mehet tovább. Amint az ember ezt megteszi szembesül azzal a fájdalmas felismeréssel, hogy akkor ő lehet-e majd anya. Sajnos ez a következő trauma.

Megnéztem a cikkeket, sajnos lemaradtam az adásról, hogy mit nyilatkozott Kissék áldozata, és nagyon meghatódtam, hogy örült, hogy halottnak hitték, mert így nem bántották. Megrázó, ami vele történt, és teljes mértékben felnézek rá, rengeteg ereje van. Remélem benéz ide is.

Névtelen, 28 éves

nagyon megérintett a történeted, nagyon sok pontjával tudok azonosulni... a szeretetkeresés a férfiaknál, akik eszköznek használnak... segít a terápia, nem érdekesek a címkék. Ne várd meg az ötvenedik évedet vele, ahogy én
nagyon korán megtanultuk, mi a szeretet, és mi nem az, de ez akár segíthet is, hogy ne fussuk újra ugyanazokat a köröket túl sokszor.

Sziasztok!

Most írok először a fórumra. Az én történetemet nem tudja senki (kivéve, akik ott voltak). Több, mint egy éve készülök, hogy ide leírjam, de még mindig nincs hozzá bátorságom. Kezdetnek a táblára már beküldtem egy feliratot, hogy kipróbáljam, tényleg használ-e, ha megnyílok. Ijesztő volt viszontlátni azt a két mondatot! A történetemmel - azon kívül, hogy nem merem közzétenni - két gondom van. Az egyik, hogy miután rászántam magam, hogy egyáltalán leírjam röviden, kapásból 15 oldal lett. 5 maga a történet, 10 a következményei. Úgyhogy ebből még elég sokat kell kihúznom. A másik, hogy nem vagyok benne biztos, hogy tényleg használ-e, ha ide leírom. Bocsánat, hogy az én szemszögemből nézem a dolgot, és nem az érdekel pillanatnyilag, hogy másoknak segít-e az én történetem, de úgy érzem, most nekem van szükségem segítségre (hú, kimondtam!). Kérlek benneteket, aki teheti, írjátok le, rátok milyen hatással volt, amikor a történeteteket itt mások számára is elérhetővé tettétek. Nagyon várom a válaszaitokat - a segítségeteket.

Akác írta: Sziasztok!

Most írok először a fórumra. Az én történetemet nem tudja senki (kivéve, akik ott voltak). Több, mint egy éve készülök, hogy ide leírjam, de még mindig nincs hozzá bátorságom. Kezdetnek a táblára már beküldtem egy feliratot, hogy kipróbáljam, tényleg használ-e, ha megnyílok. Ijesztő volt viszontlátni azt a két mondatot! A történetemmel - azon kívül, hogy nem merem közzétenni - két gondom van. Az egyik, hogy miután rászántam magam, hogy egyáltalán leírjam röviden, kapásból 15 oldal lett. 5 maga a történet, 10 a következményei. Úgyhogy ebből még elég sokat kell kihúznom. A másik, hogy nem vagyok benne biztos, hogy tényleg használ-e, ha ide leírom. Bocsánat, hogy az én szemszögemből nézem a dolgot, és nem az érdekel pillanatnyilag, hogy másoknak segít-e az én történetem, de úgy érzem, most nekem van szükségem segítségre (hú, kimondtam!). Kérlek benneteket, aki teheti, írjátok le, rátok milyen hatással volt, amikor a történeteteket itt mások számára is elérhetővé tettétek. Nagyon várom a válaszaitokat - a segítségeteket.

Szia Akác! Valóban, neked van elsősorban rá szükséged, hogy kirakd ide a történeted. Én emlékszem, mikor először írtam meg egy virtuális térben, hogy mi történt velem gyerekkoromban, egészen megváltozott tőle az életem. Rám nagyon nagy hatással volt.
A moderátoroknak nem okoz különösebb gondot, ha hosszú a történeted, elfér. Én azért javasolnám, hogy egy rövidebb változat kerüljön ki, hogy mások is elolvassák. Jó, mikor az ember kap visszajelzést. Drukkolok neked!