A történetekről

Nagyon szép tőled, Hajnalkám, hogy ezt megírtad! Teljesen igazad van, nem vethetjük meg magunkat ennyire, mi is érző emberek vagyunk! Lábtörlő, ne tartsd magad ennyire kevésre! Én református hívő vagyok, és hiszem, hogy Isten minden embert okkal küldött a földre, és azt is hiszem, hogy amikor ezek a borzasztó dolgok történtek velünk gyerekként, Isten ott sírt velünk együtt... És sír még most is, fogja a kezünket, erősít. Higgyj magadban!

Üdv Nektek! Engem... felkavartak az utóbbi történetek nagyon...Különösen a kerekasztal után. Egyszerűen nem sikerült még túllépnem azon, hogy ennyire embertelen a rendszer működése köszönhetően a szakértői szemléletnek. És az lett az elnök, aki ezt nyiltan hirdeti is...Mert ő a szakértők érdekeit kívánja képviselni a jövőben. Egy pszichológus. Mert a szakértők nincsenek megfizetve... Ezt nem bírom befogadni így együtt... Csak élem a napokat és imádkozom, hogy el tudjam fogadni, hogy ilyen történések, emberi sorsok mellett, ilyen a rendszer működése, akik mézesmadzagokat húzkálnak el az orrunk előtt, hogy elhallgattassanak újra és újra.... A témát illetően, nincs béke bennem... Együtt fájok Veletek...

Sziasztok! Nézegettem hova is írhatnám, amit akarok, de nem igazán tudtam eldönteni, tehát ide írom, és előre is bocs, ha rossz helyre írom, de ezt szeretném megosztani veletek:
Tegnap elmentem a rendőrségre, és végre feljelentettem az apámat!
Őszintén mondom, hogy nagyon megkönnyebbültem, bár tudom, hogy a java még csak most jön.

Andrea92, biztos nagyon nehéz lehetett! Jól bántak veled a rendőrségen? Nekem a kamaszkori tapasztalataim nem valami jók a rendőrökről, én ezért nem mertem sose feljelentést tenni... egyszer kishúgommal elmentünk a rendőrségre, hogy apukánk állandóan ver minket. Hát szépen azt mondták, hogy menjünk haza, ez családi probléma, nem rendőrségi. Én azóta nem bízom a rendőrökben! Gyerekként nagyon nehéz volt összeszedni magam, és kistesómmal elmenni oda és megszólalni. Hetekig gyakoroltam, hogy mit fogok mondani, erre két mondattal leráztak minket.
Egy felnőttet talán komolyabban vesznek. Mit mondtak, mikor fog elindulni érdemi intézés? Gondolom, sokáig tart, míg bírósági per lesz belőle.

Andrea92, gratulálok, hogy megtetted. Remélem nem íratták alá Veled azt, hogy nem kéred az áldozatvédelmi iroda támogatását. Amennyiben erről nem is beszéltek Veled(a feljelentésen szerepelnie kell), azt javasolom, hogy írj egy feljelentést kiegészítő írásbeli vallomást, amiben kéred az áldozatsegítő iroda támogatását is. Az eljárás ugyanis úgy zajlik, hogy a feljelentés alapján kezdenek vizsgálódni és nem mindig hallgatják ki ismételten az áldozatot, így a kevés információ miatt rövid időn belül lezárható a nyomozás... ERŐT KíVÁNOK NEKED A MINDENNAPOKHOZ ÉS AZ ELJÁRÁSOKHOZ IS!

Köszönöm! Igen, nagyon kedves volt a nő, aki kihallgatott. Azt mondták, hogy max 1-2 nap, és előzetesbe kerül. Meg majd sokszor el kell majd mondanom ezeket. Nagyon izgultam elötte, hogy lesz, mint lesz, de utána nagyon megkönnyebültem, és már nem érdekel, hogy ki fogja megtudni, vagy ki nem, azt hogy velem mi történt. Nem akarom, hogy bárkit bánthasson, azt akarom, hogy szenvedjen, és megkapja ami jár neki. Ha bármi infót megtudok, ígérem, azonnal megosztom veletek, és remélem, hogy ezután, aki teheti, elég erős lesz ahhoz, hogy kövesse a példámat, hisz mint tudjuk, az ilyen ....... sosem változnak meg.
Ezt az áldozat segítő izét, nem is fogtam fel teljesen, olyan ideges és izgatott voltam, de most néztem, hogy aláírtam, csak nem húztam alá, hogy kérem-nem kérem. Köszönöm szépen Angyalka, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
Rotebeete kedves, nagyon sajnálom, hogy ilyen rosszul bántak veled..., nem is értem, hogy aki rendőr, és az emberek védelmére teszi az életét, hogy viselkedhet így, hogy mondhat ilyet.
Egyébként, hát igen, elég hosszú procedúra lesz majd ez az egész, de nem fogok meghátrálni! Eldöntöttem magamban, hogy végig csinálom, bármilyen nehéz is lesz, csak drukkoljatok nekem..

Sziasztok,
szerettem volna ismét írni. nagyon rég óta szemeztem az oldallal, amivel pár hónapja találkoztam. Nagyon-nagyon felzaklatott, hogy nemrég láttam és ez volt az erő lökete, hogy leírjam mi is történt. Bár nem volt hosszú leírni, mégis nagyon sírtam amíg leírtam.
Kicsit jobb, hogy leírhattam ,mert személyesen nem olyan elmondani egy szakembernek sem, mint távolról. Amikor visszaolvastam kicsit el is szégyelltem magam, hogy nagyon brutálisan és lehet nem a megfelelő szavakkal írtam le. De kiszabadult belőlem a düh és csak jöttek az emlékek. Minden történet nagyon szomorú, bármilyen is legyen. Nekem több jutott ki, de élek. Köszönöm az aggódást és már egy kicsit jobb. Csak szerettem volna eljuttatni ezt másoknak is, hogy ilyen is van. Soha egyetlen gyereknek sem lenne szabad bármilyen szörnyűséggel találkoznia. Bár próbáltam elvenni az életemet, de többet nem fogok ilyet tenni. megígérem soha többé. Borzasztó események amik történnek másokkal is. Követni fogom az oldalt és mindenkinek szeretnék nagyon sok erőt kívánni mindenhez.
Ez a születésnap nekem újjászületést hozott és erőt.
Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta a történetemet.
Remélem egyszer sikerül személyesen is megosztanom a történetemet másokkal.
Mindenkinek köszönet még egyszer. :macska:

Andrea! A lányommal is kedvesek voltak, mégis 6 héttel később lezárták az ügyet, az illető még mindig szabadon van, annak ellenére, hogy beigazolódni látszik az, hogy nemez az egyetlen történet életében...Ha van írásbeli vallomásod és az igazságyügyiekkel együttműködsz kevesebbszer kell elmondanod és nem mondják a szemedbe, hogy hazug, és gyengeelméjű az, aki nem ismeri fel 9,5 évesen kezdődő szexuális abúzust. Sajnos a rendszerabúzus erősen jelen van, és csak Téged szeretnélek védeni, hogy ne kelljen átéljed, amit a lányom.. Ő is 92-es...

Régóta olvasgatom a fórumot, és a történeteket. Mindig elsírom magam, hogy lehetnek ilyen emberek, egy gyerekkel , hogy bánhatnak így.
Nem akarok több történetet.

Kedves Feny!

Honapok ota kovetem az oldalt, minden tortenetet elolvastam. Kivetel nelkul mindegyik brutalis, szomoru, fajdalmas. A te tortenetedet vegig sirtam, gyakorlatilag uldoz minden nap tobbszor. Rettenetesen sajnalom ami Veled tortent. Van fiam is es lanyom is, kiskoruak mindketten esa szivem darabokra torik csak a gondolatra ha barmi ehhez hasonlo is tortenhetne veluk. Nagyon kiszolgaltatott, manipulativ helyzetben voltal, nehez lett volna Neked akkor barmit is tenned ugy gondolom. DE nagy lepes, hogy errre az oldalra irtal es beszelsz rola. Szemely szerint ugy gondolom, hogy igazan akkor tudnal es sokan tudnanak itt tovabb lepni, ha a bunos bunhode es igazsagszolgaltatas tortenne, Persze ez a lepes talan a legnehezebb, de lehet hogy nem lehetetlen. Idovel hatha ez is sikerul. En kivanok Neked es Mindenkinek itt gyogyulast, elorelepest, oromet es boldogsagot, erot es hitet.

Egy lathatatlan nagy olelest kuldok:

Egy Anya!

Kedves Angyal!
Sajnálom, hogy egyesek ennyire nem veszik figyelembe a gyerekek biztonságát! Ez borzalmas! És köszönöm az aggódást, de azóta megkerestem az egyik volt rendőrnő ismerősömet, és elmeséltem neki a dolgokat. Azt mondta sejtette, ezért segíteni is akart nekem, de elszöktem, így nem tudott, de most már tud. Ha elmondja a bíróságon (ha eljut odáig az ügy), hogy sejtette ő is, akkor az csak jó, plusz lehet, hogy kell vmi felismerhetőt, vmi egyedit mondanom apám nemiszervéről, amit szintén tudok, amit ha véletlenül láttam volna meg őt pucéran, nem láthattam volna. Így nagyon remélem, hogy lesz belőle valami, mert ha nem, botrányt fogok csinálni! Nem ,lehet az, hogy vki végre összeszedi a bátorságát feljelentést tesz, és nem történik semmi! Hisz akkor ezzel pont azt üzenik a világnak, hogy a pedofilok tevékenykedjenek csak nyugodtan, úgy sem büntetik..

Kedves Abdrea92,

Ismeretlenul is, de tortenetedet olvasva, kivanok Neked sok erot. Nagyon nagyon tetszik, ahogyan elhataroztad, hogy ennek helyzetnek pontot teszel a vegere, hiszen ha tortenik - es remeljuk fog- igazsagszolgaltatas, akkor nagyon lokes lesz Neked a boldogsag fele. Annyira drukkolok Neked, hogy vegig tudd vinni es az akadalyokat lekuzdhess, ha felmerulnek a folyamat lezarasaban.

Durum.

Andrea92 írta: Kedves Angyal!
Sajnálom, hogy egyesek ennyire nem veszik figyelembe a gyerekek biztonságát! Ez borzalmas! És köszönöm az aggódást, de azóta megkerestem az egyik volt rendőrnő ismerősömet, és elmeséltem neki a dolgokat. Azt mondta sejtette, ezért segíteni is akart nekem, de elszöktem, így nem tudott, de most már tud. Ha elmondja a bíróságon (ha eljut odáig az ügy), hogy sejtette ő is, akkor az csak jó, plusz lehet, hogy kell vmi felismerhetőt, vmi egyedit mondanom apám nemiszervéről, amit szintén tudok, amit ha véletlenül láttam volna meg őt pucéran, nem láthattam volna. Így nagyon remélem, hogy lesz belőle valami, mert ha nem, botrányt fogok csinálni! Nem ,lehet az, hogy vki végre összeszedi a bátorságát feljelentést tesz, és nem történik semmi! Hisz akkor ezzel pont azt üzenik a világnak, hogy a pedofilok tevékenykedjenek csak nyugodtan, úgy sem büntetik..

Igen, ezt üzenik! És arra hivatkoznak, hogy ezt a gyermekek, az áldozatok érdekében teszik, hiszen őket kímélik meg a nem teljes igazság felderítésétől...

Nah, inkább nem is idegesítem magam vele....
Azért köszönöm, a jókívánságokat, és természetesen megosztom veletek, ha történik valami..

Milyen bátor lány vagy, Andrea! Én biztos nem lennék képes ilyesmire.
Egyszer a gimiben egy lány öngyilkos lett kortárs bántalmazás miatt. Nagyon megfogott az egész, sokat töprengtem rajta, még el is sirattam, pedig nem is ismertem, csak látásból. Amíg a suliba jártam - és az a történtek után még két évig tartott - mindig arra gondoltam, hogy milyen bátor lány. Milyen erős lehetett, hogy ezt megtette. A vonat elé vetette magát 13 évesen, halálra gázolta. Én is megpróbáltam utána, először egy busz elé akartam lépni a piros zebránál, de egy középkorú férfi visszahúzott, hogy túl közel állok az úttesthez... Következő próbálkozásom az első egyetemista félévemkor volt, vonattal jártam suliba. Ott álltam a peremen, és nem mertem megtenni. Eszembe jutott a gyerekkori öngyilkossági kísérletem, és hogy nővérem mennyire szomorú volt... a kishúgomra gondoltam, aztán szüleimre... És nem tudtam megtenni. Egy félresikerült kísérlet után nehezebb megtenni, azt gondolom. Akkor az ember egysze túlmegy azon, hogy látja, a szerettei mennyire megijedtem. No nem szüleim, de tesóim, legközelebbi barátnőm... (Az iskola és az ofő se tudott róla, nem akartam szégyenbe kerülni.) De persze most már tudom, hogy az öngyilkosság nem járható út. Fejlődtem, és nem olyan beszűkült a tudatom, mint gyerekként, és ez jó. Én alakíthatom a sorsomat - jó irányba!