A történetekről

K.U történetének (bár Ő azt mondja nem olyan megrázó, mint egyes más történetek) olvasása közben azon gondolkodtam...ott valami gyermekrabló hálózat volt kiépítve?? (ide-oda kaputelefonálgatás) Én a szülők helyében nyomoztam volna, feljelentést tettem volna, hogy ez lelepleződjék, és ne csaljanak el több gyermeket. Biztos nem K.U. volt az első és utolsó, aki ilyen veszélyben volt, ne adj isten valami komolyabb is történt velük ....

Kedves Ártatlan Kislány!

Először is remélem, olvasod ezt!
Megértem, és elfogadom, ha egyedül nem mersz erről anyukádnak szólni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy végtelenül egyedül vagy ebben a dologban, és ha nem szeded össze minden bátorságod és szólsz erről egy felnőttnek, akkor nem lesz, aki/ami megfékezze a nevelőapád. Próbáld meg átgondolni, hogy ha anyukádnak nem mered elmondani, akkor ki az, akiben megbízol, ki az, akinek el mered mondani, akinek le mered írni, aki később segíthet abban, hogy együtt elmondjátok ezt anyukádnak. Lehet ez bárki: egy barátnőd anyukája, apukája, egy tanárod, akiben megbízol, edző, szomszéd, iskolapszichológus, osztályfőnök, bárki! Próbáld meg ezt egy felnőttel megosztani, mert egyedül ezt a terhet nagyon nehéz vinni. Akármennyire is 14 éves nagylány vagy, te még gyerek vagy, és jogod van hozzá, hogy a felnőttek megvédjenek téged! Nem kell elviselned a nevelőapád zaklatását! Amit ő tesz veled az a legutolsó, legocsmányabb dolog a világon, amit nem úszhat meg felelősségre vonás nélkül! Te egy nagyon bátor lány vagy, hogy le merted írni ide a történeted, még egy kicsi bátorságot gyűjts ehhez, és mondd el egy felnőttnek, aki segíteni tud majd neked! Ha alaposan átgondoltad, és úgy érzed, senki sincs a környezetedben, akinek el mernéd, el tudnád mondani, akkor hívd fel a Kék vonalat ( www.kek-vonal.hu/index.php/hu/ ), ők valószínűleg többet tudnak neked segíteni, mint mi itt látatlanban. Nekik el tudod mondani, hol laksz, és tudnak abban segíteni, milyen intézmények vannak a közelben, ahova fordulhatsz (gyermekjóléti szolgálat, családsegítő, gyermekvédelmi intézmények).
Már eddig is nagyon ügyes és bátor voltál! Ha tudsz, jelentkezz, szerintem sokan aggódunk most itt érted!

Kedves Ártatlan Kislány!
Ha van rá alkalmad, akkor vedd fel telefonra, hogy miket mond Neked. Állítsd be a hangfelvételt és sötétítsd le a képernyőt. Ez már óriási bizonyíték akár Anyukádnak, akár bárki másnak. Ezt nem kell eltűrnöd, nem szabad eltűrnöd, senkiért sem. Sem Anyukádért, sem a testvéredért és főleg saját magadért nem! Ne hagyd magad zsarolni semmivel és hidd el találsz olyan felnőttet aki segít! Gondolj a húgodra, gondold el, ha őt is megkörnyékezi....

Sára, honnan ismered a kék vonalat?

Ah, újabb történetek.

Bárcsak tudnánk segíteni, hogy vége legyen ennek.

rotebeete írta: Sára, honnan ismered a kék vonalat?

Nem emlékszem pontosan, még gyerekkoromból. De hogy akkor kitől vagy honnan hallottam róluk, azt nem tudom. Vagy az iskolában vagy újságból. Aztán meg már a többi jött magától, olyan területen dolgozom, ahol minden ilyen infó, szervezet stb. jelentőséggel bír.

Oké, csak mert dolgoztam náluk két évig.

Rémesek az új történetek is szívem veletek van, mindekivel itt a fórumon.

Olvassátok el Bekecs történetét, kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla!

Anoni Mara írta: Olvassátok el Bekecs történetét, kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla!

Lehet tévedek, de úgy érzem, h azt a lányt, aki rászólt, bánthatták.

kv én ugyanezt gondoltam.Én ma amúgy azon akadtam ki nagyon hogy a fókuszba is ugye az lesz a téma hogy csak az áldozat tehet arról ami történik vele,és sajnos tényleg ez a társadalmi megítélés,nyílván könnyebb itélkezni,mint a dolgok mélyére nézni

Igen, igazatok van, valószínűleg vagy őt, vagy valakit a környzetében bántalmaztak.
De egy olyan világban sem lenne jó élni, ahol nem lehet már fogócskázni, ahol az apák nem puszilgathatják a gyerekeiket...

Közben meg eszembe jut egy dráma tanár, óvodás volt a nagyobbik lányom, mikor járt a színjátszójába, rosszul voltam, ahogy csikizte a kislányokat.

A fene se tudja...

Én azt gondolom Bekecs történetéről, hogy engem épp egy táboroztató bácsi bántalmazott... Persze útólag visszagondolva, volt előzménye, éveken keresztül, de a tábor adta a lehetőséget, hogy.......megtörténjen minden...
Ugyanígy játszott velem a vízben, tanitgatott úszni, aztán a strandlátogatások pár nap után elmaradtak, de csak kettőnk számára...hogy amíg a többiek lent vannak a strandon, az üres táborban alkalom nyíljon "másra" is...de nekem semmi nem tűnt fel akkor, csak utólag, sok évvel később állt össze a fejemben az egész... Minden!! Istenem, bárcsak lementem volna akkor is a többiekkel strandra, és nem hagytam volna magam marasztalni... Miért maradtam vele?? Olyan hülye vagyok, hogy nem vettem észre az utolsó pillanatig sem, hogy mi készülődik... Aztán megtörtént az, ami még kb. 5 napon keresztül folyt (de utána összefolynak a napok is)...s miután nem szóltam senkinek, már nem csak strandidőben, hanem este is simán kihívott a szobánkból, át az ő szobájába... Én meg mentem szótlanul, és rettegtem, mert tudtam már, hogy mi fog történni...már akkor tudtam és rettegtem, amikor hallottam a lépteit, hogy közeledik a szobánk felé...és nem mentem le többet a strandra sem, pedig tudtam, mi fog történni, amikor maradok...de rettegtem, és nem mertem lemenni...pedig akkor talán elkerülhettem volna, legalább a napközbenit, ha az estit nem is...

Nem Bekecs ellen szól az írásom, ne haragudjon, csak nagyon sok emléket felhozott és most zokogok, mint egy hülyegyerek.

Sunny írta: Én azt gondolom Bekecs történetéről, hogy engem épp egy táboroztató bácsi bántalmazott... Persze útólag visszagondolva, volt előzménye, éveken keresztül, de a tábor adta a lehetőséget, hogy.......megtörténjen minden...
Ugyanígy játszott velem a vízben, tanitgatott úszni, aztán a strandlátogatások pár nap után elmaradtak, de csak kettőnk számára...hogy amíg a többiek lent vannak a strandon, az üres táborban alkalom nyíljon "másra" is...de nekem semmi nem tűnt fel akkor, csak utólag, sok évvel később állt össze a fejemben az egész... Minden!! Istenem, bárcsak lementem volna akkor is a többiekkel strandra, és nem hagytam volna magam marasztalni... Miért maradtam vele?? Olyan hülye vagyok, hogy nem vettem észre az utolsó pillanatig sem, hogy mi készülődik... Aztán megtörtént az, ami még kb. 5 napon keresztül folyt (de utána összefolynak a napok is)...s miután nem szóltam senkinek, már nem csak strandidőben, hanem este is simán kihívott a szobánkból, át az ő szobájába... Én meg mentem szótlanul, és rettegtem, mert tudtam már, hogy mi fog történni...már akkor tudtam és rettegtem, amikor hallottam a lépteit, hogy közeledik a szobánk felé...és nem mentem le többet a strandra sem, pedig tudtam, mi fog történni, amikor maradok...de rettegtem, és nem mertem lemenni...pedig akkor talán elkerülhettem volna, legalább a napközbenit, ha az estit nem is...

Nem Bekecs ellen szól az írásom, ne haragudjon, csak nagyon sok emléket felhozott és most zokogok, mint egy hülyegyerek.

Drága Sunny! Nagyon sajnálom, hogy ez ennyire rímelt a te történetedre... Vigyázz magadra.

Mara , köszönöm, már "kialudtam", sajnálom, hogy ennyire kiborultam, nem Bekecs ellen szólt...
Csak egszerűen még az érintését is éreztem újra magamon a víz alatt, ahogy olvastam...