A történetekről

senki sem írta: Hajnalkám, faluhelyen azért ez másképpen van. Ott nagyon szigorúak az erkölcsök.
Még tinikoromban, amikor a városba jártam középiskolába, egy reggel férfi mellé ültem a zsúfolt buszon. Végig olvastam valami tankönyvet, az az ember meg csöndben volt, egy szót se beszélgettünk. Mégis, amikor este ott tombolt a felesége a kapunk előtt, hogy mit akarok a férjétől, és hogy rég tudja, hogy szeretője van, stb. akkor az az én szégyenem lett. Máig se hiszik el a szüleim, hogy csak odaültem a buszon, mert másutt már nem volt hely. Azóta mindig egyszemélyes helyet választok, ha buszon kell utazni, de kellett, hogy megégessem magam akkor, hogy megjegyezzem a helyes viselkedést: a buszon nem szabad másnemű mellé ülni, mert az erkölcstelen, és pletykára ad okot.

Ha ez valóban problémát jelentett bárkinek a faludban, akkor onnan el kell menekülni.

Egyébként nem mondanám, hogy "falun" így van ez, nagyon sokféle falu van, és igen fontos a család is, amiben a falun belül élsz. Normális esetben ilyenkor egy apa vagy egy karakán anya kiáll a kapuba és elzavarja a tébolyodott falusit, jó hangosan, hogy a szomszédok is hallják. Az már alapból nem a te szégyened, hogy egy nő nekiállja az utcán ordítani, hogy tudja, hogy a férjének szeretője van. Hanem konkrétan az övé.

Nagyon sok hozzászólásodat olvastam, és őszintén szólva hiszek neked, de egyúttal sokkolva is vagyok. Szerintem tartsd meg azt a jó szokásodat, hogy bátran kérdezel és elmesélsz történeteket, mert amit arról írsz, hogy mi történt veled, az nem helyénvaló. És ha ez rögzült benned mint helyes viselkedés (és főleg veled való bánásmód), akkor most ez egy remek alkalom szakítani ezzel.

Én az első barátnőmet pont egy buszos utazáson ismertem meg...

Kedves Senki sem, csak azért említettem az Énekek énekét, mert írtad, hogy szeretsz antik irodalmat olvasni, és a szókincsed is olyan (kivéve a tabu témákat ), hogy gondoltam, más régi szövegeket is szívesen olvasol... egyébként a Biblia Ószövetség részében van, a Próféták könyve előtt, és az egész szöveg a szerelemről szól, szerintem szépen.
A szégyen az abúzussal küzdők egyik legnagyobb baja, de nemcsak az övék.
Erről akár külön témát is lehetne indítani, hogy ki, mit él meg szégyennek, és mi ez az érzés valójában bennünk, honnan jön, vajon velünk születik vagy nevelés hatása? Érdekes lenne erről beszélgetni veletek, talán indítok egy ilyen témát.

Kedves Gurthang!

Én falun szocializálódtam annak is a tanyai részén,én teljesen megértem,felfogom amit Senki Sem ír. Ott íratlan törvények szabályozzák az életet.
Hogy mit mond Pista bácsi meg Marika néni? Hogy mit mond a falu a szerint élik az életüket.Ja csak a falu meg ne szóljon!?
Ott egy gyerek elsősorban munkaerő,és nem lehet igaza egy felnőttel szemben.Nekem szerencsém volt hogy 10 év után elkerültem egy városi kollégiumba.
Nyáron kapálási szezonba reggel korán fel kellett töltenem azt a rengeteg sor krumplit mentem az iskolába 2 km-t,az árokparton megírtam a leckémet aztán be az iskolapadba!

senki sem írta: Kedves Nyugodt, nem fogok bibliát olvasni, mivel mindenféle vallás távol áll tőlem, ateista vagyok. A szerelemről meg annyit, hogy önuralommal legyőzhető, és addig is el kell titkolni, nehogy kitudódjon, főként a gyanútlan áldozat ne tudjon róla. Voltam már szerelmes, és meg is bűnhődtem érte, a poklok mélyét jártam meg, míg legyőztem, és az agyam egy távoli zugába száműztem ezt a szégyenletes érzést. Ennyi idős koromra megtanultam, hogy az elfojtás az egyetlen út a túléléshez.

Nem. Vannak más utak is.

Minelli írta: Kedves Gurthang!

Én falun szocializálódtam annak is a tanyai részén,én teljesen megértem,felfogom amit Senki Sem ír. Ott íratlan törvények szabályozzák az életet.
Hogy mit mond Pista bácsi meg Marika néni? Hogy mit mond a falu a szerint élik az életüket.Ja csak a falu meg ne szóljon!?
Ott egy gyerek elsősorban munkaerő,és nem lehet igaza egy felnőttel szemben.Nekem szerencsém volt hogy 10 év után elkerültem egy városi kollégiumba.
Nyáron kapálási szezonba reggel korán fel kellett töltenem azt a rengeteg sor krumplit mentem az iskolába 2 km-t,az árokparton megírtam a leckémet aztán be az iskolapadba!

Kedves Minelli, nem mondtam, hogy nincs ilyen, csak annyit, hogy vannak más típusú, hangulatú falvak is.

De ahol az emberrel így bánnak, onnan menekülnie kell, amint lehet.

senki sem írta: Kedves Nyugodt, nem fogok bibliát olvasni, mivel mindenféle vallás távol áll tőlem, ateista vagyok. A szerelemről meg annyit, hogy önuralommal legyőzhető, és addig is el kell titkolni, nehogy kitudódjon, főként a gyanútlan áldozat ne tudjon róla. Voltam már szerelmes, és meg is bűnhődtem érte, a poklok mélyét jártam meg, míg legyőztem, és az agyam egy távoli zugába száműztem ezt a szégyenletes érzést. Ennyi idős koromra megtanultam, hogy az elfojtás az egyetlen út a túléléshez.

Most nem tudom eldönteni, hogy te is ezt gondolod-e, vagy ezek is olyan dolgok, amiket otthonról hoztál, amire a szüleid tanítottak. Amit eddig leírtál (a korábbiakkal együtt), azok közül egyetlen olyan dolog sincs, ami ne arra utalna, hogy téged bizony alaposan félreneveltek. Nem csodálkoznék azon, ha te is így gondolkoznál, noha az olvasmányaidból azért lehetne látni, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem így vannak a valóságban. Nyilván ha otthon élsz a szüleiddel, bezárva, erősen torzulhat az énképed és a gondolkozásmódod is, de próbálj meg olvasni, nemcsak itt, hátha rájössz, hogy az élet nem ilyen valójában. Már ha ki akarsz ebből valaha is kerülni. Viszont szerintem a lehető legrosszabbat teszed magadnak, ha itt írogatva és olvasgatva rájössz te magad is ezekre a dolgokra, majd nem csinálsz semmit. Ebbe így bele lehet őrülni, én úgy érzem. Sürgősen ki kellene onnan szakadnod. Nem tudom, a többiek hogy látják.

Miért van folyton olyan érzésem, hogy Senkisem a bolondját járatja velünk? Nincs olyan nő a mai világban, aki ne lenne tisztában az orgazmus szó jelentésével. (Főleg nem egy olyan, aki otthonosan mozog az interneten.)

Drága Karácsony! Iszonyat. Potyogtak a könnyeim. Nem is tudok most mit írni. Majd később...

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nem emlékszem, hogy történt-e behatolás az én történetemben. Amikor befeküdt mellém az ágyba, én azért hibáztatom magam, mert beleegyeztem volna. De nem tettük meg...ebben az egyben biztos vagyok. Csak visszaolvastam, és nem tudom, hogy írhatom hozzá ezt.

Kedves Karácsony,
köszönet a bátorságodért, hogy megosztottad a történetedet.
Iszonyú, amit átéltél, és - mint ahogy korábban már mondtad is - nagyon sokban hasonló dolgok történtek velünk. Talán egyszer én is emlékezni fogok több dologra, pontosabban, a verésekre könnyebb...mert ahhoz nem kapcsolódik a szégyen, meg az az érzés, hogy bizony, én is beleegyeztem volna, és nem csak félelemből, hanem ki tudja, mi okból. Szerintem ez sem a mi hibánk, hanem a szeretetre vágyás és a szeretetet adni tudás képessége bennünk, de ez még kiderítésre vár a terápiám során.
A falazó anyák szerepe megmagyarázhatatlan nekem, egyszerűen lebénít, el nem tudom képzelni, hogy mi visz rá erre egy anyát (akár a sajátomat).
Jó, hogy tudtatok erről beszélni a testvéreddel, én még ehhez gyűjtöm az erőt, nem akarom az ő szépen felépített védőbástyáit összeomlasztani.

senki sem írta: Kedves Nyugodt, nem fogok bibliát olvasni, mivel mindenféle vallás távol áll tőlem, ateista vagyok. A szerelemről meg annyit, hogy .....az elfojtás az egyetlen út a túléléshez.

Kedves Senki sem, én sem vagyok ebben az értelemben vallásos, mint ahogy ahhoz sem kell hinni az Olümposzban, hogy az ember görög mitológiát olvasson. Szeretem az irodalmat, a verseket, a szép szövegeket.... nem hiszem, hogy itt bárki támadna téged, éppen, hogy egymást támogatni, segíteni próbáljuk, te nem így érzed? Én ezt tapasztalom ismeretlen sorstársaim fórumán.
Az elfojtás az egyetlen út a túléléshez .... hát ez nagyon sarkos kijelentés, én szerintem az elfojtás az egyetlen út az elfojtáshoz, amivel máris megtagadjuk egy részünket (ami elfojtódott), aztán ott kiabálhat mindig a fülünkbe, mint a királykisasszony a toronyba zárva....amíg egyszer meg nem halljuk, és át nem vágjuk a hozzá vezető bozótot.

Ocsisajt írta: Miért van folyton olyan érzésem, hogy Senkisem a bolondját járatja velünk? Nincs olyan nő a mai világban, aki ne lenne tisztában az orgazmus szó jelentésével. (Főleg nem egy olyan, aki otthonosan mozog az interneten.)

De, van ilyen. Sajnos.

És vannak még mélységek ebben az országban, nem kell Fekete-Afrikába menni.

Van gyerek, akinek az óvodában mutatják meg a fogkefét. Mert otthon nem látta.

Emberek tömegei élnek analfabétán. Három x-szel írják alá az orvosi zárót.

Diplomát kapnak olyan emberek, akik nem tudnak százalékot számítani, meg szorozni. Ha adsz nekik időt, akkor sem.

Különben meg nem teljesen mindegy, hogy akárki kamu történetet ad-e elő? Ha már egy történet igaz közülünk, ha már egyikünknek is segít az itteni beszélgetés, akkor az sokkal többet számít, mint az a mesterséges aspektus, amit esetleg gonosz tréfából építene fel valaki. Legalább ez az egy hely legyen, ahol nem legorombítást kapnak az emberek a történeteikért. Nem a hitelesség miatt, hanem az emberség miatt. Én a magam részéről tudom, hogy igazat írok, és nem akarok senkinek sem azzal nekimenni, hogy ő nem. Ha - teoretikusan - rajtam kívül senki sem írna igazat, akkor is örülnék neki, hogy én kiönthettem a lelkemet ismeretleneknek, és szeretném, ha mindenki így érezne. Elvégre ez ennek a fórumnak az értelme, nem?

karácsony írta: Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nem emlékszem, hogy történt-e behatolás az én történetemben. Amikor befeküdt mellém az ágyba, én azért hibáztatom magam, mert beleegyeztem volna. De nem tettük meg...ebben az egyben biztos vagyok. Csak visszaolvastam, és nem tudom, hogy írhatom hozzá ezt.

Ez a történet sokkolt!

Köszönöm, hogy megírtad!

senki sem írta: Természetesen megint én vagyok a hülye... miért is lenne másképp?

Nem vagy az. De azt már többször is írtam neked korábban is, hogy ezek a dolgok, amiket leírtál, nagyon nem így vannak. Még akkor sem, ha a szüleid ezt veled el akarják, akarták hitetni. Amikor olvasom, amit írsz, mindig nagyon megdöbbenek rajta. Soha nem gondoltam volna, hogy ma még van olyan ember, aki képes így nevelni a gyerekét, ahogy téged nevelnek.

Amúgy meg: te mit gondolsz ezekről a dolgokról? Igazat adsz a szüleidnek? Már kérdeztem, de nem írtad le.

Sziasztok!

Engem annyira sokkolnak ezek a horrorisztikus történetek, a legutóbbi tette fel az i-betűre a pontot,aludni is alig tudok ezek miatt.Egy kis időre abbahagyom az oldal látogatását.
Egy vér szerinti "apa"hasba rúgja, abuzálja a saját lánygyermekét! Ez nem "apa" ez egy génhulladék,egy selejt,vannak "emberek" akiknek meg sem kellett volna születnie.
Tovább gondolva,olvastam Eric Berne Emberi Játszmák című könyvét abban volt valami ilyesmi Játszma: Bezárt ajtók...hogy a felség (figid) nem engedi testileg magához közel a férjét,a férj pedig máshol próbálkozik,jelen esetben a gyerekénél..
Akkor a gyermek a Játszma része lenne tudatlanul? így már érthető nekem a sok "falazó" anya...