A történetekről

karácsony írta:

Alaine írta:

karácsony írta: Én elhiszem a storyt...biztos félt, hogy beárulja a szülőknek stb..no meg a 80-as évek megint másik dimenzió.

na meg ugyanaz tökben ........ , mint a 80-as, vagy előbb és utóbb az akárvalahányas évek...

igen, csak a szomszéd miatt írtam az évet...hozzánk is átcsöngettek, mikor hallották, h tesómmal összevesztünk..jöttek és kérdezték, hogy ti mit műveltek gyerekek? Manapság nem hiszem ugyanezt,de lehet h tévedek.

Talán nem is lényeges, hogy oknyomozzunk a 80-as évek című történetben (milyenek voltak a "szomszédok" és egyebek akkor , azelőtt és bármikor), hanem vegyük, hogy egy ember (itt a fórumon, ritkábban hímnemű), megköszönte, hogy a saját élményét megoszthatta velünk.

Alaine írta:

karácsony írta:

Alaine írta:

karácsony írta: Én elhiszem a storyt...biztos félt, hogy beárulja a szülőknek stb..no meg a 80-as évek megint másik dimenzió.

na meg ugyanaz tökben ........ , mint a 80-as, vagy előbb és utóbb az akárvalahányas évek...

igen, csak a szomszéd miatt írtam az évet...hozzánk is átcsöngettek, mikor hallották, h tesómmal összevesztünk..jöttek és kérdezték, hogy ti mit műveltek gyerekek? Manapság nem hiszem ugyanezt,de lehet h tévedek.

Talán nem is lényeges, hogy oknyomozzunk a 80-as évek című történetben (milyenek voltak a "szomszédok" és egyebek akkor , azelőtt és bármikor), hanem vegyük, hogy egy ember (itt a fórumon, ritkábban hímnemű), megköszönte, hogy a saját élményét megoszthatta velünk.

Mi is köszönjük, hogy megosztotta velünk. Nekem eszem ágában sincs oknyomozni. Csak nosztalgiáztam, és kicsit nagyobb hatalma volt a szomszédnak, ez jutott eszembe, a többiek észrevételével kapcsolatban. Láthatott, hallgatott stb...
én akkoriban már másodikos koromban egyedül közlekedtem, felkészítettek minket a suliban, hogy nem állhatunk szóba cukrosbácsival. Ma már többnyire viszik az ennyi idős gyerekeket. Azt mondják, rosszabb a közbiztonság ma, de régen is az volt, mindig ott volt, hogy bármi megtörténhet....
Ahogy Süni is írta minden történet más, más reakciókkal.

süni írta: Nagyon szomorú, hogy ezen a fórumon egyáltalán meg lehet kérdőjelezni egy történet állításait.
Ha az áldozatok nem hisznek egymásnak, akkor mégis miért várjuk el, hogy bárki is higgyen nekünk?
Ez nagyon szomorú, és elkeserítő!
Most múlt el a lelkifurdalásom, hogy levetettem Marával a történetem. Velem még 18 éves koromban is történt szexuális abúzus, de a fentiek fényében ki hinné el itt nekem?
Azt ne felejtsétek el, hogy minden ember más, minden történet más, és mindenki másképp reagálja le ugyanazt a szituációt!

Kedves Süni, te már írtad, hogy szereted a pontos megfogalmazást és igazad is van. Én is erre törekszem.
Nem gondolom, hogy a konkrét esetben itt a fórumon az adott történet igazságának megkérdőjelezése történt volna, vagy, hogy ne lenne itt mindenki tisztában azzal, hogy bár minden történetben egy közös van, amiért ide beírják, nevezetesen, hogy valamilyen szexualitással kapcsolatos horror-terror van benne, ami minden egyes személyt súlyosan érint és szubjektíve mások a megélések.
Egészen pontosan azt jeleztem, hogy a 80-as évek történet írója nem kapott a személyének szóló megszólítást és figyelmet, amit az "újoncok" itt általában megkapnak. Ennél nem több és nem kevesebb a dolog. Viszont most már megkapta a figyelmet az illető és saját döntése, hogy kíván e még valamilyen szinten bekapcsolódni, vagy egyszerűen jólesett neki, hogy itt elmondhatta és kellő figyelmet kapott.

Dehogyis Süni. Én csak alátámasztottam.
Alicia és Kv pedig a szomszédra gyanakodtak, hogy lehetett előzmény. De szerintem simán lehet az is, hogy nem volt.

Én ezt arra írtam, hogy lehet talán fiatalabb volt, és nem emlékszik pontosan a korára. 7.-est írt, amikor elkezdődött, és h később folytatódott, vagyis már 14-15 éves ilyenkor már elmúlt. És nekem igenis furcsa, hogy egy 16 éves gyerek minden alkalommal beengedi a szomszédot, és letolja a gatyáját. Nekem hiányoznak az önálló gondolatok és ehhez kapcsolódó érzések. Hogy féltem, azt hittem, beárul szüleimnek, megfenyegetett, stb...
Én ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem a történet nem teljes, és nincs minden infó megosztva és ezért tűnik hihetetlennek. Én erre értettem, és nem arra, hogy nem hiszek neki. Nem fogalmaztam pontosan.

Bocsánat, hogy félreérthetően fogalmazok. Sajnos ez nálam sokszor előfordul. Néha nem úgy sikerül kifejeznem magam, mint ahogy szeretném.

süni írta: Kedves Alaine!
Nagyon sajnálom, hogy magdra vetted az írásomat, mely nem Neked szólt.

kv, Alicia09, és rotebeete volt, aki megkérdőjelezte a történetet. Elolvasáskor különösen bántó volt az ez két mondat:
"Én el tudom képzelni, hogy ilyesmi történhet, amit a férfi írt a gyerekkoráról, de azért már nem 14-15 évesen."
"Nekem inkább az a furcsa a történetben, hogy utána rendszeresen beengedte a szomszédot. Ha egyszer megtörténik elhiszem, de utána nem nyitnék neki ajtót... "
A második mondat egyenesen azt sugallja, hogy a fiú tehetett róla, hogy bántották, mert minek engedte be az abúzálóját...
Tudod rotebeete, még 18 évesen is lehet valakit kényszeríteni (zsarolni, fenyegetni) arra, hogy megtegye amit az abúzálója követel tőle. Egy 14-15 éves fiú pedig gyakorlatilag még gyerek...

Karácsony, ha téged is megbántottalak, úgy elnézésedet kérem, nem állt szándékomban.

Kedves Süni egyetlen mondatommal se utaltam arra, hogy magamra vettem volna az írásodat. Attól még persze nekem is szólt és minden fórumozónak. A válaszom is neked is szólt és szól minden fórumozónak.
Tessékszíves az újonc történet írót üdvözölni!
Pl.:Kedves Fiú a 80-as évekből! Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet és örülünk, hogy jól vagy.
Azután jöhet, hogy erről kinek kinek milyen saját élménye, érzése jött be.
Ha ezt a fontos gesztust nem tesszük meg, akkor lesz......tuk a személyt és elemezgetjük a történetét, mint egy regényt, vagy egy filmet.
Ha viszont valaki berobban "80-al"Szabó néven egy "erősödjünk" filmajánlattal, akkor megköszönhetjük esetleg, hogy ilyen kedvesen gazdagította a filmművészeti ismereteink tárházát,mindjárt a bölcs tanulságot is idezúdítva. Aztán vagy megnézzük, vagy nem. Ez a valaki (nem személy) férfinő vagy nőférfi (mert ezt sem árulta el) szerintem elmehet az ajánlataival a Bús Rezedába....

Sziasztok!
Nem kérdőjeleztem meg a történet valós voltát.

Azt írtam, h a szomszédnál a fejétől bűzlött a hal. Ezzel kapcsolatban merültek fel kérdéseim, persze nem kötelező válaszolni, ha még fájdalmat okoz, nem akarok én kifaggatni senkit, csak ha már amúgy is kiadta magából, gondoltam talán kérdezhetek.

Ha a történetíró megtisztelne a kiegészítő válaszokkal a dologra, talán egyenesbe kerülne minden. Nem bántásból írtam. Zaklatni egy 57 évest is lehet, főleg ha elő vannak készítve az alapok, nem korfüggő, csak azt másképp nevezik.

Én sem arra gondoltam, hogy nem igaz az egész, hanem arra, hogy az idősebb férfi esetleg abúzálta az egyik gyereket, és tőle tudta, hogy azok ketten mit csinálnak. Tehát, hogy nem véletlenül tévedt oda.

Sziasztok!

Elismerésem a bátorságáért azoknak, akik írni mertek részleteket a történetükről!
Nekem egyelőre ez még nem megy. Viszont megtettem azt a lépést, hogy idén kiírtam a "táblára" "azt" mondatot... (Egy másik fantázianévvel.) (Ijesztő meglátni, amikor legörgetem az oldalt. Egyben ott a tudat, hogy legalább ezt megléptem.) Párszor visszanéztem, és olvasgattam a fórumot. Eleve az, hogy regisztráltam, egy további lépés számomra. Őszintén szólva már ez a lépés is furcsa érzést kelt bennem, pláne, hogy az se kizárt: szinte semmi továbbit nem merek majd mesélni a történetemről. Nem tudom még, hogyan leszek evvel.

Azt el szeretném mondani most továbbá -megköszönve figyelmeteket-, hogy regisztrációs szándékomnál az tette fel az i-re pontot, egy ideje zavarba ejt engem, hogy a különféle történeteitekben egyes pontok döbbenetesen egyeznek az én történetemmel. Kicsit olyan érzés ez nekem egy részről, mintha hiábavalóan titkolnám a történetem, annyira átlátszó... erről senki se tehet, se ti, se én. Ez egy érzelem, és végül is ennyi, ha logikusan nézem. Persze furcsa érzés bennem, de ez van.

Látszólag ambivalens számomra, hogy épp ennek a felismerésnek az apropóján regisztráltam végül ide. (Miután párszor már olvastalak titeket idén.) Hiszen ez kissé riasztólag hatott rám. (Az, hogy ennyire döbbenetesek a hasonlóságok. Ezek szerint -ahogy kezd bennem összeállni erről a vonatkozásról a kép- a ti történetetek között is sok a hasonlóság.) Furán érzem magam attól is, hogy belegondoltam: ha én is írnék a történetemről, részben úgy hatna, mintha utánoznék többeket, valamiféle fikcióval. Ennyire ijesztőek az egyezések több ponton, a különféle történetek között, az enyémmel is összevetve...
Hol az életkor ugyanaz, mint amikor velem történt, hol az elkövetés módja, szinte szó szerint, hol az érzelem, amit az kiváltott, és még sorolhatnám...

Történetemről egyelőre nem megy. Most még inkább meglátásokat tervezek közölni, és hasonlókat. Köszönöm a megértést, aki megért! Remélem, kellően jól sikerül titeket is megértenem. A történeteket olvasva, sajnos, túlságosan is megértem azok nagy részét...

Bízom abban, hogy mind több érintett számára segítség ez a fórum. Ahogy nézem, hasznos célt szolgál. Idén hallottam ráadásul egy riport hangfelvételt Marával. Picit megnyugtat valahogy, hallani a hangját. Senkit nem akarok megbántani, de el szeretném most azt is mondani: nagyon nehezen bízom az emberekben. Sok farkas játszik bárányt az életben. Mara hangja picit támpont, szóval az admin így már számomra nem csak egy bizonytalan virtuális valaki, hanem élő személy hangja. Ugye nem hangzik rosszindulatú bizalmatlanságnak, amit írok? Semmi szándékom megbántani senkit! Csupán kevés bizalmam maradt az emberiség felé. Vannak jó emberek, de nehéz kiszűrni, kik azok, akikben kellőképp meg lehet bízni. Mara hangja megnyugtatónak tűnik. És eleve az, hogy a fórum (egyik?) adminja ő, és az ő hangját már hallottam ezáltal.

Bátor dolog részedről, Mara, hogy kiállsz, nem csak magadért, de értünk, sorstársaidért is, a megoldás lehetőségének beindításáért, inspirációért is, ráadásul hanggal! Amiatt meg ne aggódj, hogy arcodat nem vállalod (nem tudom, azóta történt-e változás nálad e téren, mert régebbi post-jaidat olvastam, a riport is tavalyinak rémlik, amit hallottam veled.) A lényeg: még így is szégyenlős vagyok hozzád képest, ilyen vonatkozásban biztosan. De lehet, talán pontosabb szó: megfontoltságom okán (egyelőre?) nem írok különösebb részleteket történetemről, magamról. A megfontoltságot úgy értem most: egyfajta fokozatosság (ami lehet, hogy csak keveset fog előre haladni). Én még nem tartok ott, hogy beszéljek részletesebben "arról".

Olykor át tud törni a burok, amivel védem magam. Szoktam "ilyet csinálni", mivel borzasztó beszédes vagyok. Nem elővigyázatlan. Hanem beszédes. Szeretek a gondolataimról, érzelmeimről beszélni. Már amiről, akinek, ahol éppen amennyit megengedek magamnak, úgy, hogy egyben remélhetőleg mást se zavarjon a beszédességem(?)
Valamint szeretek másokat meghallgatni, mások érzelmeire, gondolataira reflektálni, adott esetben.
Bár ilyen témáknál hajlamos vagyok kerülgetni a forró kását. Szóval olykor "kiugrok magamból", aztán visszamenekülök a páncélom mögé... és én magam se tudom, mikor "ugrok ki" ismét. (Azt követően újabb páncél mögé bújással... Szóval araszolgatva szoktam haladni előre, és van, hogy messzebbre jutok, van, hogy csak egy-két arasszal előre, aztán itt végleg megállok...)

Rettenetes... szokás szerint sokat írtam, a lényegről meg nem sokat. Bocsánat mindenkitől.
Csak bírjátok elviselni a szómenésem.

(Meg ha félreírtam valamit, elnézést.)

Félreértés ne essék (a fenti soraim esetleg mást sugallhatnak), én szeretem önmagam -leszámítva, hogy amit hibát találok magamban, az nem tetszik nekem, és igyekszek javítani rajta-, és igyekszem megérteni, elfogadni azokat, akiket érdemesnek, méltónak tartok erre. Sajnos borzasztó kritikus ember vagyok - erősen önkritikus és erősen másokat kritizáló, viszont nem utálkozó! (Maximum dühös tudok lenni átmenetileg, alkalmasint, ha okot ad rá valaki.)
Ugyanakkor tapintatosságra is hajlamos vagyok. Valahogy össze szoktam hozni a kritikai hajlamom, a tapintatosságommal. Amikor sikerül. Többnyire.

Nem szaporítom tovább a szót, tervezek majd reflektálni pl egyes történetekre. Ne annyira rólam szóljon mindig, ha kinyitom a számat, mint pl most...

Köszönettel a weboldal, és fórum létezéséért, együttérzéssel:
High

Szia High,

Üdvözöllek a "párhuzamos poklok" világában, ahol sok a hasonlóság. Ez ne tartson vissza.

Csatlakozom az előttem szólóhoz....vagyis üdvözöllek közöttünk!

Szia High, itt megpróbálja mindenki magát adni szerintem, így anonim nem hiszem, hogy bántódásod eshet. De te tudod, mikor mennyit akarsz itt kiadni. Viszont azt hiszem, általánosságokra nem annyira lehet reflektálni, mint konkrétumokra. Ha nem állítasz, csak kérdezel, az is lehet egy kiindulási pont a beszélgetéshez. Ajánlom, hátha így könnyebb elkezdeni, ha lenne kedved.. Nekem segített, hogy volt, amit itt "kitárgyaltunk" sorstársakkal. Bár én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már nem szégyellek semmit, mert már tudom, hogy nincs miért. De nekem talán könnyebb volt ez a része a dolgoknak, ha megnézed a történetemet, akkor kiderül talán, hogy miért..

Kedves Noja! Most olvastam a történetedet! Sajnálom, amiért többen gyanakodtak a tatádra a családból, mégsem tettek ellene semmit.
Megosztanád velünk, hogy amikor a tatádat szembesítettétek a történtekkel és mindent bevallott, akkor az megkönnyebbülés volt számodra? Hogyan reagált anyukád - hisz először nem hitt neked. Bocsánatot kért? Vigasztalt? Köszönöm, ha ezeket elmondod nekünk!

Ez engem is nagyon érdekelne. Bár amikor 16 éves voltam emlékszem én elmondtam szüleimnek, ott volt anyu apu, és elmondtam apu mit tett, nagyvonalakba emlékszem csak, nem részletesen. De anyu az ordibált velem, hogy mondhatok ilyet, apu meg csak nézett maga elé, meg talán mondta azt is, hogy nem igaz, aztán felállt és kiment az étkezőből ahol voltunk. Aztán meg napokig én voltam a hibás , anyu csak mondta nekem mindig, hogy mondhatok ilyeneket, hisz apád mennyire szeret minket stb. Hánynom kell ettől az egésztől és azóta is van.