A történetekről

Angyalka írta: Eperke, örülök, hogy sikerült leírnod.
Lolita, igen túl vagy az első lépésen.
És Kedves Sorstársaim: én is túl vagyok egy következőn: költözünk és új életet kezdünk sokadjára Ha visszafogottabb vagyok ezért van. És közben szeretettel gondolok Rátok, imádkozom mindannyiunkért, hogy legyen erőnk a mindennapokhoz, és gyógyulásunkat segítse a Szentlélek..

Köszönjük Angyalka. Mi is gondolunk rád sokat-sokat. Remélem sikerül megtalálnotok a lelki békéteket.

Angyalka írta: Eperke, örülök, hogy sikerült leírnod.
Lolita, igen túl vagy az első lépésen.
És Kedves Sorstársaim: én is túl vagyok egy következőn: költözünk és új életet kezdünk sokadjára Ha visszafogottabb vagyok ezért van. És közben szeretettel gondolok Rátok, imádkozom mindannyiunkért, hogy legyen erőnk a mindennapokhoz, és gyógyulásunkat segítse a Szentlélek..

Ó, ennek igazán nagyon örülök.

Eperke, elolvastam én is a történetedet. Jó, hogy te is rászántad magad, hogy megoszd velünk.

Én mostanra bírtam elolvasni az összes történetet, és nem egyszer patakokban folytak a könnyeim. Bevezetném a pénisz giotint, hogy elrettentsem a látens elkövetőket!

Anoni Mara írta: Eperke

Szóval sikerült leírni. Nagyon bátor vagy. Sok kitartást neked, nagyon remélem, hogy sikerülni fog és kimászol a gödörből. Ahogy írod a történeted, az nagyon biztató. Van már rálátásod a dolgokra, ez nagyon fontos. Örülök, hogy leírtad.

Köszönöm. Mindenkinek.
Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Azt hittem, hogy ha már a páromnak sikerült beszélnem róla, ez pikk-pakk meglesz, a vacsi és az esti filmi között. Ehhez képest már bőven elmúlt éjfél, mire lenyomtam a küldés gombot és egész éjjel nem aludtam.

eperke írta: Köszönöm. Mindenkinek.
Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Azt hittem, hogy ha már a páromnak sikerült beszélnem róla, ez pikk-pakk meglesz, a vacsi és az esti filmi között. Ehhez képest már bőven elmúlt éjfél, mire lenyomtam a küldés gombot és egész éjjel nem aludtam.

Hosszú addig az út, hogy könnyen tudjál róla beszélni. És szerintem nem feltétlenül baj, ha nehéz, ha megvisel. Talán olyankor valami felszabadul. Ha csak úgy elmesélnéd, mint egy anekdotát, akkor az egy hihetetlen elfojtás lenne.

Anoni Mara írta:

eperke írta: Köszönöm. Mindenkinek.
Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Azt hittem, hogy ha már a páromnak sikerült beszélnem róla, ez pikk-pakk meglesz, a vacsi és az esti filmi között. Ehhez képest már bőven elmúlt éjfél, mire lenyomtam a küldés gombot és egész éjjel nem aludtam.

Hosszú addig az út, hogy könnyen tudjál róla beszélni. És szerintem nem feltétlenül baj, ha nehéz, ha megvisel. Talán olyankor valami felszabadul. Ha csak úgy elmesélnéd, mint egy anekdotát, akkor az egy hihetetlen elfojtás lenne.

Mikor először beszéltem róla, az kicsit olyan volt. Szinte csak tények, időpontok, mint mikor pl. egy történelem leckét mond fel az ember a tanárnak. Semmi felszabadító nem volt benne.
Csak sokkal-sokkal később tudtam érzésekről is beszélni. Na, az valami szörnyű volt. Csak zokogtam. Néha a végén már együtt, pedig előtte soha nem láttam sírni őt. Nagyon rossz volt, de utána mégis valahogy nagyon jó.

Engem a Tanar tortenete nagyon felhaboriott. Egyreszt mert ez megtortenhet egy iskolaban masreszt pedig a lereagalasa a helyzetnek. Hogy mennyire nem tud ez az orszag mit kezdeni a gyerekkori abuzussal azt mar tobbszor is bebizonyitotta, de hogy egy egyhazi iskola ezt ne vegye komolyan az elengedhetetlen. Feltetelezem hogy egy reformatus vagy evangelikus iskolarol van szo, vezetoi sok egyeb ugyben homokba dugtak a fejuket..de hogy ebben is??? Sajnalom ami Veled tortent, a meghurcoltatast de meg jobban azokat a lanyokat. Felhaborito!!!

Igen, elképesztő történet... És hány ilyen lehet... Bátor dolog volt megírni.

Tanár,elöször azt hittem férfi vagy.Sajnálom ami történt veled,meg én is a lányokat.amúgy ugye volt a csepeli Burattino iskolába is hasonló botrány,meg ami most jött be egy emlékkép általános iskolába a fizika tanárról rebesgették hogy fogdosott lányokat, mondjuk én abból kimaradtam, anno még nem volt rajtam mit fogni,de tényleg ki tudja hány ilyen eset van.Meg Szepesi Nikolettet az úszólányt is hányan lek...,amiért leírta a történtetét vagy ennyien vannak tagadásba,félnek szembenézni a tényekkel

Köszönöm. Én most már úgy látom, hogy ez nem kirívó eset, nem azért kell felháborodnunk, mert Sipos Pál elkövette azt, amit, hanem mert ilyen ügyek valószínűleg tömegével vannak mindehol, és a legtöbb iskolában ez lenne a tipikus reakció, amit leírtam, és a tanárok nem ok nélkül nem jelentik, ha ilyet látnak, hiszen legfeljebb egy tessék-lássék eljárás következik, ami után ugyanazzal a kollégával kell továbbdolgozni.

Én két másik edzőről is tudok. Az egyik tinilányokat taperolt játékból, a másik gyerekeket vert vesszővel. Ez utóbbit pár szülő megfenyegette, de még mindig edzősködik. Az első már nem.

ha fájdalmas is, de így kell ezt. Mi pont most hétvégén, városlátogatást téve, bementünk egy templomba. meggyújtottam a mécsest és sírva fakadtam. ő átölelt és velem sírt, de tartott is engem. Kell a sírás, kell a szembesülés, kell a továbblépés. Kell a segítség. (a sírás oka márciusi). Én is meglepődtem, hogy ennyi idő... sokkal több... nem gyógyít az idő sztem semmit. MI kellünk magunknak, hogy tudjuk kezelni a helyzetet.

A "tanárúr" dologra inkább nem is reagálok

Kedves Senki sem! Igen, értelek, ám a saját tapasztalatom az, hogy életemben azóta fordulnak jóra a dolgok, amióta nem takargatom a témát. Pl itt is megírtam, beszélek is róla, és a könyvem is készül.... És csak szerényen megjegyzem: a félelemmel lehet minket egyedül sakkban tartani... ha a félelem létezésével összekapcsoljuk a történteket, akkor talán könnyebb(nekem az volt) magunkon belül szeparálni a történteket. Nálam ez úgy működik, hogy elképzeltem, hogy van bennem egy "idegen test" -az abúzus és ehhez kapcsolódóan a félelem- ami nem én vagyok. Hatással van minden rezdülésemre, de többnyire nem irányít már.

senki sem írta: Azért látom másképp, mert nálam tudta a családom, hiszen azonnal elpanaszoltam. Megszégyenítettek érte, és nagyon sokszor kikaptam, megvetéssel kezeltek, és sokszor elmondták a szüleim, hogy az az ember nem tett semmi rosszat, hiszen csak arra használt, amire való vagyok. Valamint azt is megtudtam, hogy egyedül én voltam a hibás, és mégis, ugyan kinek tartogattam magam? Hiszen úgyis k..a leszek, és egy leendő k.-ban nem lehet kárt tenni. Ezeket hallgatom tíz éves korom óta. Szerinted ki mernék állni a világ elé? Soha. Az a büntetésem, hogy elrejtőzzem, és szégyelljem a dolgot, amíg csak élek. Elvégre az erőszak mindig a nő szégyene, sohasem a férfié.

Szia Senki sem! Szerintem Te VALAKI vagy! De értelek, én ugyanezt gondoltam magamról nagyon sokáig, amit Te. Azt gondolom, ha megtapasztalod, hogy szerethető vagy, nem így fogsz gondolkodni. Én is egy K.nak éreztem magam, az anyám is folyton azzal riogatott, hogy mi lesz belőlem, mert ebben a világban... stb, amikor őt még az apácák nevelték, (háború előtt, anyám korban a nagyanyám lehetett volna), és ott bezzeg nem is láttak fiút, 18 éves koráig nem is tudta, mi a szerelem. Én meg 8 évesen bevallottam, hogy szerelmes vagyok az egyik osztálytársamba. Agyon jajgatta magát ezen, hogy ez nem normális, és biztos az apám szexualitását örököltem. Folyton gyanakodott rám, hogy olyat teszek a fiúkkal, amit nem, stb. Szóval én is megbélyegzett voltam a családban, mert ez a testvéreimre is átragadt, amit ő gondolt rólam...
Szóval ne add fel, igenis Valaki vagy, és meg kéne tanulnod, hogy ne a család szemével nézd Magad! Meg van a lélektani okuk arra, hogy Téged megbélyegeztek, de ez nem menti fel őket teljesen, csak részben. Én haragszom rájuk most Miattad!!!