A történetekről

Örülök mindig mikor valaki veszi a bátorságot, megteszi az első lépést, és leírja a történetét.
Mindazonáltal, mindig felzaklat, hogy még mindig van új történet, és titkon remélem, hogy kinyitom az oldalt és nincs több új.
Szóval egyik szemem sír, a másik nevet!

Hajnalkám írta: Elhiszem. Éppen nemrég töprengtem én is azon, miért viselkedtek így az anyáink. És találtam rá valamiféle magyarázatot, de félő, az nem elég...

És mire jutottál?

Ági40 írta: Örülök mindig mikor valaki veszi a bátorságot, megteszi az első lépést, és leírja a történetét.
Mindazonáltal, mindig felzaklat, hogy még mindig van új történet, és titkon remélem, hogy kinyitom az oldalt és nincs több új.
Szóval egyik szemem sír, a másik nevet!

Én is Ági, én is.
de úgy látszik mindig van új, ami elszomorító, elborzasztó...mert mégis hány ember képes ilyesmire??

Pupi írta: Tegnap kb 60 tortenetet olvastam el. Meg az elso par kozott olvastam a testi reakciokrol. Nem is tudom okos otlet e visszahozni a temat, de ugy erzem szukseges beszelni rola. Az en testemnek is voltak reakcioi. Volt olyan, hogy orgazmusom is volt attol, hogy a csiklomat ingerelte... Azt hiszem, hogy ez volt az egyik olyan dolog amit megtanultam kesobb tudatosan kontrollalni. Ugyanis ereztem, hogy ez bun, hogy ez nem nekem valo, de megis olyan jo volt meg tartott. Ezt meg magamnak sem mertem eddig bevallani. Kesobbiekben mikor ujra elakarta erni, hogy orgazmusom legyen en csak azt hajtogattam magamban, hogy ez nem jo, nem fogok elelvezni, es minden rosszra gondoltam, eltereltem a figyelmem es nem jott az orgazmus es egy ido utan feladta. Kesobb magamat piszkaltam, hogy kiismerjem a testem hogyan mukodik. A mai napig kepes vagyok surgetni az orgazmust vagy eppen kesleltetni. Attol fugg, hogy eppen mennyire tudom elvezni az egyuttletet a ferjemmel. Szerencsere nekem sose okozott gondot szexelni, viszont csak a ferjemmel mertem magam elengedni es o is tudott eloszor eljuttatni a csucsra (magamon kivul).

Bár arra nem emlékszem, hogy éltem-e át orgazmust, miközben abuzáltak, de arra igen, hogy egészen kicsi voltam, amikor el kezdtem önkielégíteni, pedig még azt se kellett volna tudnom mi az. Onnan tudom, hogy abnormális volt, hogy utána mindig szégyenérzetem volt. És még most is van.

Igen, ezt is ateltem mar. S bar a testem reagalt arra amitol oly hosszu eveken at szenvedtem es meg mai napig is ha felidezem csak egy kiszolgaltatott artatlan kicsi lanynak erzem magam, megsem tudok a testemnek parancsolni... es ilyen esetekben merul fel bennem az, hogy mi van ha atkattanok es en is pedofil leszek? Persze mindig meggyozom magam, hogy ez hulyeseg, de a felelem ott el bennem es nem tudom hova tenni az erzest, hogy miert reagalok? Es mi van ha a pedofil is tudja, hogy rossz amit csinal, de erosebb a testi reakcioja, mint a jozan esze? Szerintem nekem ehhez kellene egy szakember, hogy ezeket a felelmeket feltudjam dolgozni. Az is megszokott a fejembe fordulni, hogy mi van ha ez orokolheto es a fiam is olyan fejde hajlamuva valik? Aztan ezen is csak meggyozom magam, hogy ha normalisan nevelem, nem is merulhet fel benne ilyen.

Anoni Mara írta: Pupi igen, nagyon nehéz a testi reakciók kérdése. Mert a testünk nem mindig úgy reagál, ahogy szeretnénk. Nem vagyunk az urai. De így van szerintem ezzel mindenki, ez nem abúzus-specifikus. Egyszer olvastam egy könyvet abúzusról, Csak ha te is akarod volt a, címe. A kislány 7 éves volt, a pasi meg vagy 50. És úgy volt megírva, hogy minden részlet benne volt. És miközben kiborultam tőle, a testem reagált... Ettől még jobban kiborultam. Ezért, amikor írtam a Bűn vagy bűnhődést, nagyon vigyáztam, hogy nehogy olyan leírás legyen benne, ami bármiféle izgalmat okozhat.
Ezt csak arra mondom, hogy nem tehetünk arról, hogy a testünk reagált. Ráadásul a gyerekeknek van egy teljesen természetes érdeklődése a szexualitás iránt, a testük ébredezik, a hormonok dolgoznak.

Egy masik tema. Elozo hozzaszolasom elott is irtam egyet, ami nem jelent meg. Ez miert van? Valami sertot irtam benne?

Megertelek. En ezt sokaig ereztem. Ferjem elotti psijaimnal minden alkalommal. Mondhatni elvezethajhaszkent kerestem pasikat hosszu kapcsolat remenyeben, de persze csak egy ejszakas kalandok voltak. Altalaban kihasznaltak az alkalmat. Sokaig meggyoztem magam, hogy ez nekem is igy jo, mert elvezem, de valojaban nem is volt jo, csak a "dolgomat" vegeztem jol. Utana meg jott a buntudat, az a rossz erzes, hogy ez bun, mindenki kurvanak fog tartani es undorottam magamtol.

Sky22 írta:

Pupi írta: Tegnap kb 60 tortenetet olvastam el. Meg az elso par kozott olvastam a testi reakciokrol. Nem is tudom okos otlet e visszahozni a temat, de ugy erzem szukseges beszelni rola. Az en testemnek is voltak reakcioi. Volt olyan, hogy orgazmusom is volt attol, hogy a csiklomat ingerelte... Azt hiszem, hogy ez volt az egyik olyan dolog amit megtanultam kesobb tudatosan kontrollalni. Ugyanis ereztem, hogy ez bun, hogy ez nem nekem valo, de megis olyan jo volt meg tartott. Ezt meg magamnak sem mertem eddig bevallani. Kesobbiekben mikor ujra elakarta erni, hogy orgazmusom legyen en csak azt hajtogattam magamban, hogy ez nem jo, nem fogok elelvezni, es minden rosszra gondoltam, eltereltem a figyelmem es nem jott az orgazmus es egy ido utan feladta. Kesobb magamat piszkaltam, hogy kiismerjem a testem hogyan mukodik. A mai napig kepes vagyok surgetni az orgazmust vagy eppen kesleltetni. Attol fugg, hogy eppen mennyire tudom elvezni az egyuttletet a ferjemmel. Szerencsere nekem sose okozott gondot szexelni, viszont csak a ferjemmel mertem magam elengedni es o is tudott eloszor eljuttatni a csucsra (magamon kivul).

Bár arra nem emlékszem, hogy éltem-e át orgazmust, miközben abuzáltak, de arra igen, hogy egészen kicsi voltam, amikor el kezdtem önkielégíteni, pedig még azt se kellett volna tudnom mi az. Onnan tudom, hogy abnormális volt, hogy utána mindig szégyenérzetem volt. És még most is van.

Ági40 írta: Örülök mindig mikor valaki veszi a bátorságot, megteszi az első lépést, és leírja a történetét.
Mindazonáltal, mindig felzaklat, hogy még mindig van új történet, és titkon remélem, hogy kinyitom az oldalt és nincs több új.
Szóval egyik szemem sír, a másik nevet!

Ugye? Én is mindig nézem, jött-e újabb. És milyen szomorú, hogy még mindig van, és még mennyi olyan lehet, hogy még idáig se bír eljutni valaki! Ha nincs Mara könyve, és ez az oldal, én is hallgattam volna tovább. Valószínűleg akár a sírig...

Sky22 írta:

Hajnalkám írta: Elhiszem. Éppen nemrég töprengtem én is azon, miért viselkedtek így az anyáink. És találtam rá valamiféle magyarázatot, de félő, az nem elég...

És mire jutottál?

Hát nem sokra. A téma amúgy inkább az Abúzus és férfigyűlölet topikba való, vigyük át oda, jó? Ott válaszolok.

Mara, bár nekem orgazmusom soha nem volt, de a simogatás jó érzés volt. Éppen ez táplálja a szégyent és bűntudatot az emberben, és később (tinikoromban) pl. nálam éppen ezzel érvelt a nagybátyám, hogy hát ugye nekem is jó, miért nem engedem. És én mindig engedtem, újra és újra...
Azt hiszem, kicsit most zavaros lett, bocsánat, nem tudom, hogy írtam a történetemben. Azt hiszem, ott nem említettem ezt, most nem emlékszem. Mintha csak arról írtam volna, hogy kezdődött, meg amikor erőszakoskodott. Ezek ott történtek nagyanyáméknál, de volt olyan is, csak most nem tudom, ez előtte volt-e vagy utána, hogy nálunk vagyunk, a szobámban ülünk az ágyamon, olvasunk, miközben ő simogat. Ez többször is volt, a könyv tulajdonképpen csak álca volt, mert anyám néha bejött, és így kevésbé volt gyanús, miért ücsörgünk ott csöndben...

Sky22 írta: Bár arra nem emlékszem, hogy éltem-e át orgazmust, miközben abuzáltak, de arra igen, hogy egészen kicsi voltam, amikor el kezdtem önkielégíteni, pedig még azt se kellett volna tudnom mi az. Onnan tudom, hogy abnormális volt, hogy utána mindig szégyenérzetem volt. És még most is van.

Miért tartod abnormálisnak az önkielégítést? Már egészen kis gyerek is felfedezi a nemi szervét, és azt, hogy a simogatás az jó érzés. Ettől még persze érezheted, hogy abnormális... csak kérdem.

Hajnalkám írta:

Sky22 írta: Bár arra nem emlékszem, hogy éltem-e át orgazmust, miközben abuzáltak, de arra igen, hogy egészen kicsi voltam, amikor el kezdtem önkielégíteni, pedig még azt se kellett volna tudnom mi az. Onnan tudom, hogy abnormális volt, hogy utána mindig szégyenérzetem volt. És még most is van.

Miért tartod abnormálisnak az önkielégítést? Már egészen kis gyerek is felfedezi a nemi szervét, és azt, hogy a simogatás az jó érzés. Ettől még persze érezheted, hogy abnormális... csak kérdem.

Mint írtam a történetemben, nem sokra emlékszem, amikre igen, az fáj. Többek között ez is köztük van. Hogy én mindig találtam rá alkalmat, hogy simogassam magam ott lent. Sőt, az oviban a fiúkkal elbújtam, hogy megnézzük egymásét. Lehetne normális... de akkor miért éreztem utána bűntudatot? Ez az, ami miatt abnormálisnak tartom: a bűntudat.

Sky, értelek, de ez összefügg az abúzussal. Nem a te hibád.

Lolita, na add fel! Jó, hogy itt vagy és hogy leírtad te is a történetedet. Az első lépésen már túlvagy. Lehet, hogy eljön majd az az idő is, amikor a családoddal is tudsz erről beszélni, de nem kell erőltetni. Fontosabb, hogy jó szakemberhez, pszichológushoz kerülj. Neked is mondom: nem a te hibád, ami történt.

Eperke

Szóval sikerült leírni. Nagyon bátor vagy. Sok kitartást neked, nagyon remélem, hogy sikerülni fog és kimászol a gödörből. Ahogy írod a történeted, az nagyon biztató. Van már rálátásod a dolgokra, ez nagyon fontos. Örülök, hogy leírtad.

Eperke, örülök, hogy sikerült leírnod.
Lolita, igen túl vagy az első lépésen.
És Kedves Sorstársaim: én is túl vagyok egy következőn: költözünk és új életet kezdünk sokadjára Ha visszafogottabb vagyok ezért van. És közben szeretettel gondolok Rátok, imádkozom mindannyiunkért, hogy legyen erőnk a mindennapokhoz, és gyógyulásunkat segítse a Szentlélek..