A történetekről

Igen szinte biztos, hogy tortent valami, ha nem is hosszutavon, 1*2szer es "csak" fogdosas es csokolgatas volt, de kislany voltam es elolvasva torteneteket itt, azota nem birok rendesen aludni... hogyan tudom elolvasni a forumozok torteneteit, ahhoz, hogy ne kelljen az osszes 109 torteneten vegig mennem?

durum írta: Igen szinte biztos, hogy tortent valami, ha nem is hosszutavon, 1*2szer es "csak" fogdosas es csokolgatas volt, de kislany voltam es elolvasva torteneteket itt, azota nem birok rendesen aludni... hogyan tudom elolvasni a forumozok torteneteit, ahhoz, hogy ne kelljen az osszes 109 torteneten vegig mennem?

Hát keresd ki a nicknév alapján a Történetek oldalon. Más ötletem nekem nincs, de talán vannak nálam okosabbak. Van elvileg keresés funkció, csak én még nem próbáltam.

kosoznom..

Kislányanyukája írta: Kedves lányok, nők, fiúk, férfiak!
Véletlenül tévedtem erre az oldalra. Sokkolt.
Elolvastam és végigsírtam az összes történetet.
Azóta is az a sok kisgyermek jár a fejemben akitol elvették a gyermekkorát.
Köszönöm nektek a bbátorságotokát, az erőtöket!
A ti torteneteiteken keresztül igyekszem a kislányomnak jobb anyukája lenni.
Szeretlek titeket :'(
Bocsánat az osszevisszaságért, de mégmmindig konnyezem.

Drága Kislányanyukája!
Az esetek többségében bár belül marcangol az érzés, mégis rezzenéstelen arccal olvasom a történeteket, és az évek alatt olyan mélyen elnyomtam magamban azt a sok mocskot, hogy ugyanígy, rezzenéstelen arccal emlékezem a múltamra.
Különös volt olvasni a hozzászólásodat, könny szökött a szemembe, pedig… pedig nem szoktam kimutatni, ha valami megérint.
Köszönjük a szavaidat, köszönjük, hogy elolvastad a történeteinket, köszönjük, hogy írtál a fórumba, és azt is, hogy azáltal, hogy olvastál tőlünk, rólunk, mi is tehetünk azért, hogy jobb legyen a világ.
A kislányodnak csodás gyermekkort kívánok! Vigyázz rá, mert ő is megérdemli!

Számomra azok a történetek a regmegrázóbbak, amelyekben nem történt fizikai erőszak vagy konkrét kényszerítés, fenyegetés. Mert látom, hogy annál nagyobbra tud növekedni a bűntudat, amely rendkívül romboló.

Úgy gondolom, hogy ez a társadalom hibája.

Hát, még újonc vagyok. Meg terhességi szuperérzékeny.
Valami furcsa oknál fogva nem a szülés indított el nálam lavinát, hanem kb két éve szakadoztak fel bennem a múlt sebei. Szóval nekem is van történetem .

Azok is talán a legrosszabbak.
Sajnos ebben volt részem. Zsaroltak.
És talán a legrosszabb az volt, hogy az elkövető végig kedves volt velem.
Utána bele szoktam ülni egy nagy kád vízbe, hogy vörös volt a bőröm a forróságtól, és csak azon gondolkoztam, hogy tényleg erőszak volt-e, tényleg nem akartam én is?
Többször hozzávágtam az elkövetőhöz, hogy inkább ütött volna meg, tepert volna le...
De ő mindig kedves volt...
Felnőttként sokkolt ez, félek belegondolni, mit élhet egy kisgyerek. Azt hiszem ideális szó lehet rá a pokoljárás...

Kislányanyukája, erőszak volt, ha te úgy érzed. Nincs senkinek joga a te testedhez, rajtad kívül. És ez az, amit valahogy nem nevelünk bele eléggé a gyerekeinkbe, főleg a lányokba. Sőt, általában engedelmességre, szófogadásra neveljük, hogy legyen "jó kislány". A lányok meg szófogadók, mert azt hiszik, csak akkor szerethetőek. Ezt teszi ez a hímsoviniszta világ a nőkkel, még akkor is, ha történetesen nem éri őket abúzus.

Ráadásul velem történt is. Plussz, anyukámmal beszéltük valamelyik nap hogy mindig fura, de sérülékeny gyerek voltam.
Most is vagyok olyan empatikus, hogy megértem és sajnálom a zaklatómat.
Jelenleg azt sulykolom magamba, hogy nem vehetem magamra a világ fájdalmát, van egy lányom akit életre kell nevelnem, és egy pocaklakóm qki miatt önmagamra is vigyáznom kell.
Nehéz.

Kislányanyukája írta: Ráadásul velem történt is. Plussz, anyukámmal beszéltük valamelyik nap hogy mindig fura, de sérülékeny gyerek voltam.
Most is vagyok olyan empatikus, hogy megértem és sajnálom a zaklatómat.
Jelenleg azt sulykolom magamba, hogy nem vehetem magamra a világ fájdalmát, van egy lányom akit életre kell nevelnem, és egy pocaklakóm qki miatt önmagamra is vigyáznom kell.
Nehéz.

Elhiszem, de csakugyan jobb, ha a saját családoddal törődsz.
Amúgy szerintem ez az empátia nem mindig jó az embernek. Nem mindenki érdemli meg.

110 Tortenetet olvastam el.. Amit nem ertek ezekben a helyzetekben, hogy ugyan beteg,aberalt emberek ezek, DE az anya, feleseg ugyanugy bunreszesei a tortenetnek mint a tettes.. hogyan tudnak ezekkel az emberekkel tovabbra is elni, tudva, hogy mit tett a gyerekeivel.. nem ertem, nem ertem..

durum írta: 110 Tortenetet olvastam el.. Amit nem ertek ezekben a helyzetekben, hogy ugyan beteg,aberalt emberek ezek, DE az anya, feleseg ugyanugy bunreszesei a tortenetnek mint a tettes.. hogyan tudnak ezekkel az emberekkel tovabbra is elni, tudva, hogy mit tett a gyerekeivel.. nem ertem, nem ertem..

Timi történetét olvasva eldurrant az agyam. Hogy képes az anya kitenni a két lányát ennek a veszélynek? Hol van a történetből a kedves apuka? Timi helyében azonnal segítésget kérnék a másik szülőtől, ha ez lehetséges.
Megértem Timi félelmeit és rettegését és azt gondolom, hogy ha az édesanyja nem védi meg, akkor sajnos önmagának kell védekeznie. Elmenekülnie otthonról albérletbe, esetleg leütetni az édesanyját és ultimátumot adni. Vagy a férfi vagy ő.
Persze én magam is tapasztaltam a saját szüleimen, hogy sajnos a párjukkal való együttlét az fontosabb volt a gyerekeiknél. Én leléptem otthonról, mikor rosszra fordultak a dolgok. Azóta is bennem van ez a reflex (sajnos?), hogy ha gáz van, akkor nincs mese, csomagolni kell és lépni.
Timi, könyörgöm ne hagyd magad, ne blokkolj le és ha anyád tényleg nem hajlandó komolyan venni a helyzeted, akkor menekülj mielőtt még tönkreteszi az életed.

durum írta: 110 Tortenetet olvastam el.. Amit nem ertek ezekben a helyzetekben, hogy ugyan beteg,aberalt emberek ezek, DE az anya, feleseg ugyanugy bunreszesei a tortenetnek mint a tettes.. hogyan tudnak ezekkel az emberekkel tovabbra is elni, tudva, hogy mit tett a gyerekeivel.. nem ertem, nem ertem..

Durum, gyereket csinálni és szülni a legegyszerűbb dolog. De attól még nem válik senki anyává, apává. Így lehet. És nem akarok cinikuskodni, csak sajnos ez van.

Hajnalkám!
Sajnos egyet kell hogy értsek veled, nem tartalak cinikusnak. Rémlik valami vers féle, ami arról szól mi a különbség a szülő meg az anya között. Emlékszik rá valamelyikőtök?

Amaoneth írta: Hajnalkám!
Sajnos egyet kell hogy értsek veled, nem tartalak cicnkusnak. Rémlik valami vers féle, ami arról szól mi a különbség a szülő meg az anya között. Emlékszik rá valamelyikőtök?

Versre nem. De találtam a neten két prózát is:

taborozok.network.hu/blog/taborozok-elet...z-anya-es-ki-a-szulo

katalin.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=1147525