A történetekről

Ez mind mind olyan kérdés, amire én is nagyon szeretnék választ. Szerintem a nagypapám, aki a világon a legnagyobb kincs volt számomra, ő tudhatott valamit. Mikor átmentünk hozzájuk, mindig babusgatott, és nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj, és minden rendbe fog jönni, majd ő intézkedik. Halványan rémlik egy kép, mikor a nagyapám nagyon csúnyán kiabált apával, és meg is ütötte. Akkor volt egy szünet, és nem abajgatott apám. De persze ez sem tartott sokáig. Egyszer a papi észrevett egy kis véraláfutást a hátamon, mikor a ruhámat igazgatta. Anyának mindig beadott apa egy sztorit. De a papa nagyon mérges lett, és csak ennyit kérdezett, "már megint???". Én pityeregve lehajtottam a fejem, ő beugrott az autóba, és otthagyott nagyanyámmal. Fogalmam sincs mit csinált, hova ment. De mikor visszajött, megsimogatta az arcom, és azt mondta, nem fogja hagyni. Aztán mikor hazaértünk, apám közölte anyával, hogy mostantól nem látogathatjuk a nagyszülőket. Én persze mentem mindig, amiért persze plusz büntit kaptam. Hiába faggattam mindkettőjüket, soha sem tudtam meg, hogy akkor délután mi is történt. És már nem is fogom. Apámmal nem tartom úgy a kapcsolatot, a nagyapám meg elhunyt. Ami persze plusz trauma az eddig mellé...

Hát sajnos ezek szerint ez sem volt elég, hogy papád próbált megvédeni. Fel kellett volna jelentenie apádat!! És hogy állsz a párkapcsolatokkal? Találtál olyat magad mellé, akinek el tudtad mesélni és megért?

Igen, hál' Istennek. 9 hónapja vagyunk együtt a jelenlegi párommal. Mikor megtudta, nagyon összetört lelkileg. Egyszer már majdnem szakított velem emiatt, de meg tudtuk beszélni. Tegnap volt egy nagyon komoly beszélgetésünk ezzel kapcsolatban. Mert mikor megtudta, hogy rátaláltam erre az oldalra, és hogy milyen hatással volt rám elsőre, nagyon haragudott.. Félt, hogy újra visszazuhanok. Mert neki köszönhetem, hogy itt vagyok, és azt hogy ennyit változtam, és ennyire túl tudtam lépni dolgokon.
Nem értett nagyon sok dolgot. Aztán kicsit összekaptunk. És mikor leültünk megbeszélni, akkor tette fel így a kérdéseit, mondta el kételyeit. Elmagyaráztam neki mindent. Mármint.. ő ezt eddig nem tudta, de ő az első férfi, akitől el tudom viselni, ha megérint, megpuszil, sőt szeretném is. Volt már előtte is kapcsolatom, de hasonló tüneteket produkáltam, mint itt a legtöbben. Nem engedtem a barátomnak, hogy megpusziljon, csókról meg aztán pláne szó sem lehetett. Nagyon sokára tudtam csak rávenni magam, hogy odaadjam magam annak az embernek. De rosszul voltam magamtól. Még párszor előfordult, de.. nekem ez nem ment.. hiába szeretett, hiába bíztam meg benne, és hiába szerettem én is őt viszont. De most a jelenlegi párommal minden más. Nagyon türelmes, gyengéd és figyelmes. És a tegnapi órák hosszat tartó beszélgetésnek hála, most megint minden újra rendben van.

Dejó!! Megnyugodtam akkor, hogy ennyi szenvedés után kijár neked is a jóból Ennek örülök, maradj is boldog sokáig a pároddal

Nagyon aranyos vagy! És köszönöm a kérdéseid.. el sem hiszed, hogy mennyit segített nekem... így most sok minden előjött, amire eddig nem is gondoltam, és picit rossz.. de nagyon, nagyon hálás vagyok neked.. köszönöm..:')

Örülök, hogy így érzed:) Itt azért vagyunk, hogy beszélgessünk és segítsünk ezzel egymáson

Igen, tudom, és nagyon jó, hogy itt olyan emberekre találtam, akik tényleg megértenek, tudják, hogy miről beszélek, és nem hülyének néznek vagy megkérdőjelezik a szavaimat, hanem tényleg segíteni akarnak.. és ez nagyon, nagyon jól esik..
Csak olyan jó lenne ezt megkapni a családtagjaimtól, barátaimtól..

Igen a probléma itt kezdődik. A kívülállók és családtagok hozzáállásán...

Igen erre tökéletes példa: épp most olvastam egy hir24-en megjelent cikket, miszerint évekig szexre kényszerítette nevelt lányát egy mostoha apa. A lány évekkel később merte elmondani az anyjának. Erre egy NŐ kommentelő odaírta: "Az a kislány nagyon buta volt. Miért nem szólt rögtön az anyjának? Lehet, hogy tetszett a dolog neki?" Elkeseredek, mikor iolyen kommenteket olvasok Ráadásül egy nő szájából ezt hallani,még szomorúbb...

Istenem, annyi a begyöpösödött ember.. erre mást nem tudok mondani...
Biztos nagyon élvezte az a szerencsétlen kislány.. hisz minden kislánynak az az álma, hogy a nevelő/apjával szexelhessen, hogy az olyan dolgokra kényszerítse, ami neki valószínűleg nem jó neki.. Előrébb áll, mint az álomesküvő... Hogy lehetnek emberek ennyire ostobák? Miért nem szólt... és az anyja hogy nem vette észre?? zseniális...-.-

Sunny, én néha úgy vagyok vele, hogy beszélni akarok róla. Szinte fojtogat, s egy ilyen pillanatomban mentem el elsőzör a pszichológusomhoz,, ahol szinte a második percben kirobbant belőlem egyetlen mondat, amiben minden benne volt, s utána csak zokogtam hosszú-hosszú hetekig nála.
Eddig mindig én nyíltam meg először, s ettől mások is elmondják, a saját történetüket. (azt azonban be kell vallanom, hogy nagyon nagyon lerövidítem történteket, nem részletezem)
Olyankor, amikor arról van szó, hogy az abúzus mennyire ritke, s csak 'bizonyos' körülmények közt élő családokban fordulhat elő ilyen, akkor eldurran az agyam, s legszívesebben kiabálnék, hogy Te szerencsétlen, szűklátókörű barom! Itt vagyok! Veled szemben! De nem teszem. Nem tudom, hogy ilyenkor miért nemmondok semmit. Talán egyszer...
Igazából szeretnék kiállni, s elmondani, ezzel is figyelmeztetni, hogy nem csak az idegenektől kell félteni a gyerekeket, az erőszakot nem az ismeretlenek teszik, s nem csak a fenyegetéssel lehet egy gyereket hallgatásra kényszeríteni. Engem a szertettel ámítottak, s emiatt nagyon nagyon nehéz (volt) feldolgozni, mert azt a bizalmat vették el, ami minden kapcsolat alapja kellene hogy legyen,

Erika, jó, hogy megírtad a történetedet te is.
Azt írod, hogy nem tudod, emiatt van-e, hogy nem mentél férjhez és félsz, szorongsz, nincs gyereked. Igen, nagyon is lehetséges, hogy ez az oka. Ha itt a fórumon olvasgatsz, láthatod, hogy mindenki hasonló problémákkal küszködik.

Alli. Sokban hasonló a történeteted, mint az enyém. Én sem a fenygetettség miatt nem szóltam. Egyszeűen nem tudtam, hogy mi az... Szerettem azt az embert, orgazmusom nekem is volt.,de amikor tudatosult bennem, hogy ő ezzel a szeretettel visszaélt, akkor egy világ omlott össze bennem.
Nem merek gyereket vállalni, mert csak a gondolatba belezavarodok, valaki hozzáérjen,

Jó ezt olvasni Aniron! Én sajnos nem találtam a te történetedet így felhasználó név alapján, bár megnyugtat a tudat, hogy más is élt át orgazmust, nemcsak én.

Alli, az én történetem még nincs kint. Nagyon szövevényes, nagyon hosszúra sikerült, s még nem fejeztem be.