A történetekről

Mire gondolsz? Nem értelek?

Try írta: Mire gondolsz? Nem értelek?

Csak vicceltem, de ha egy picit visszaolvasol, akkor szerintem rájössz.
Örülök, hogy itt vagy.

De látod ilyen dühös vagyok, de én is örülök. Tényleg sokat lendített rajtam az oldal, annyira, hogy ma már úgy gondolom biztos meggyógyulok, söt, ledobtam a múltamat.

Akkor ha kimorogtad magadat, váltasz képet is?
Abban biztos vagyok, hogy meggyógyulsz és ezt kívánom mindenkinek!
A múlt ledobásáról csak Te tudsz biztosat, de legyen így!
Szerintem mindenki örülne neki, de senki nem annyira, mint Te.

Fekete Rózsa írta: Köszönöm.most egy osztálytársamnál lakok és az anyukája mutatta ezt az oldalt.Most nagyon kivagyok és még sokat sírok tegnap óta,de sokat segít a kék vonal,meg az osztálytársam szülei.Nem tudom,hogy igazából mi bánt jobban,hogy egy senki lettem vagy amit apu és anyu csinált velem.De most jó helyen vagyok,itt szeretnek és vigyáznak rám.

szia Fekete Rózsa, olvastam a történeted és nagy kitartást kívánok az élethez. nekem egyszer anyám lecserélte a zárat (mert a baromi jófej mostani férje ezt találta ki, akitől remélem el fog válni nemsokára, de ez egy másik topik), apám pedig egyszer jól beivott és kicseszett otthonról, gyakorlatilag nem volt hova mennem és ekkor voltam 17 éves. én az akkori pasimhoz költöztem, aki egy angyal és a mai napig jóban vagyunk. szüleimmel is rendeződött a kapcsolatunk, de megértem, ha neked ez nem ilyen egyszerű és a történtek után nem is csodálkoznék ezen. örülök, hogy van egy védőangyalod és nem maradtál magadra. nagy tiszteletet érdemelsz a kitartásodért és gondolok rád. együtt érzek veled. és remélem mindig segítőkész emberek fognak körülvenni és ők lesznek a te igazi családod.

Ha képet váltok, az már nem itt lesz.
Elsősorban a hozzászólásaid miatt jöttem vissza, mert tetszettek és jó volt érezni, hogy vannak normális, nem beteg emberek, akiknek nem rossz a véleménye rólunk. Sőt bizonyos szinten elismerésedet fejezted ki, néhány tulajdonságunk miatt. Nem is hiszed, milyen jó volt olvasni.
Viszont most már, de főleg a tegnapi moderátori gesztus miatt úgy érzem, ez az oldal nem fog fejlődni, csak stagnál. Nekem túl sok az információ, nem tudom szűrni, és nem igazán érzem a továbbiakban azt, hogy úgy tudnék segíteni, ahogy szeretném. Szavak és szavak és szavak. Ehhez én türelmetlen vagyok.
Csak köszönni tudom neked az emberségedet, bátorítsd tovább a lányokat, nekem sokat segítettél. Olyan lovag- félének gondoltalak. Vigyázz a gyermekedre és őrizd meg magad ilyen erősnek. Mert az élet tényleg szép és tényleg döntés kérdése, hogy tudod-e annak látni. Persze nekem is segít, hogy talán alakul egy olyan érzelmi kapcsolatom, ami csak az élet szépségét engedi látni , drukkolj nekem ezért!!! Ha nagyon rosszul lennék, de ugye bár már nem leszek , majd visszalátogatok ide, vagy ha végre csoportok alakulnak akkor oda eljárok és elmondom majd, hogy már egy éve nem gondoltam a halálra (mint az anonim alkoholisták klubjában szokták mondani
Szia!

Megtisztelsz!
Érezhető volt, hogy nem a türelmes fajtába tartozol.
Őszintén mondom, hogy drukkolok Neked a jövőhöz és a szép új világhoz (nem a huxley-i minőségében)!
Örülök, ha tudtam adni valamit, amivel előrébb vagy.
Ha nagyon jól leszel, akkor azért dobhatsz egyhello-t!
Viszont Te most megnyugtattál.
Ugyanis kezdtem azt érezni, hogy kegyetlen rossz választás volt az itteni nevem...
A halálra nem is kell gyakran gondolni, jön az mindenképpen, jobb, ha megbarátkozik vele az ember.
Addig meg hallgasd meg egyszer a Steh auf wenn du am Boden bist című egyik kedvenc muzsikámat és az élet máris rock'n'roll!

Üdvözöl egy nagy igazságérzettel megáldott/megvert, elég jól szocializálódott erdei ember!

szia Kelda!köszönöm szépen,nekem nincsen pasim és most nem is akarok.Igen,jó hogy segítenek.sokáig voltam egyedül.

S.N.AF.U, egyáltalán nem bántóak a szavaid, és örülök, hogy megosztod velünk, mert sok mindenben igazad van. Tetszik, ahogy írsz. A régi terapeutámat is azért szerettem, mert kemény és határozott volt velem (sajnos elment szülni - amivel semmi gond nincsen, csak nekem sajnos).

Sunny írta: S.N.AF.U, egyáltalán nem bántóak a szavaid, és örülök, hogy megosztod velünk, mert sok mindenben igazad van. Tetszik, ahogy írsz. A régi terapeutámat is azért szerettem, mert kemény és határozott volt velem (sajnos elment szülni - amivel semmi gond nincsen, csak nekem sajnos).

Ez egy jó hír, mert így legalább csak kissé kell moderálnom magamat.
Hát én BIZTOSAN nem megyek el szülni!

Kedves lányok, nők, fiúk, férfiak!
Véletlenül tévedtem erre az oldalra. Sokkolt.
Elolvastam és végigsírtam az összes történetet.
Azóta is az a sok kisgyermek jár a fejemben akitol elvették a gyermekkorát.
Köszönöm nektek a bbátorságotokát, az erőtöket!
A ti torteneteiteken keresztül igyekszem a kislányomnak jobb anyukája lenni.
Szeretlek titeket :'(
Bocsánat az osszevisszaságért, de mégmmindig konnyezem.

Az én történetem szinte nevetségesnek hat az itt megjelent és felvállalt történetek többségéhez képest. Mondhatják,hogy én túl érzékeny vagyok és ezért hatott rám ilyen rosszul ez a kis semmiség. Igen,tényleg érzékenyebb ember vagyok az átlagnál. Szerintem én nem éltem volna túl azt amit a legtöbben átéltek.
Mégis fontosnak tartottam leírni a történetem,mert szerintem rengeteg ehhez hasonló eset van.Úgy értem tanár-diák.Csak szerintem ezeknél az áldozatok még kevésbé érzik magukat áldozatnak,mert már idősebbek vagy konkrétan erőszak nem történt. Mégis lényegében kényszerhelyzetben van a diák. Tiszteli,kedveli a tanárát, talán még kicsit vonzódott is hozzá vagy akár nagyon. De a tanárnak akkor sincs semmi joga ahhoz,hogy kikezdjen a diákjával, hogyha tálcán nyújtja át magát a gyerek.
Az is nevetséges és egyben borzasztóan szomorú, hogy rengeteg részt kihagytam,mert még mindig rettegek,hogy rám ismernek. Rettegünk,MI rettegünk,holott mi nem tehetünk ezekről a szörnyű dolgokról,MI élünk megnyomorodva, nem az elkövetők, azok a legtöbb esetben vígan (mondjuk aki ilyet tesz, valószínűleg távolról sem él valami víg életet...) élik világukat mert az áldozat nem beszél. A szégyentől. Mert megbélyegzett lett, örökre.
Valami hatalmas, mély seb tátong a társadalmunkban, hogyha ilyen borzalmas dolgok megtörténhetnek. Milyen ember az, aki megerőszakolja a saját lányát???Vagy a testvérét vagy az unokáját???Mint valami epizód a CSI-helyszínelőkből....ugye?Üvölteni tudnék a fájdalomtól, attól a borzalomtól, az undortól ami átjárt miközben minden egyes történetet elolvastam.
Szerintem nem szabad elintézni mindezt azzal,hogy aberrált valaki és kész. MIÉRT??Hogy lett ilyen ember ezekből akik képesek ilyenekre? Hol van elszakadva a cérna?Az elkövető szüleinél,vagy azok szüleinél?Milyen mélyen vannak a problémák elásva?
Hogyan lehetne megelőzni, hogy ilyen következményű elfojtások jelen legyenek rengeteg család életében?
Megszámlálhatatlan kérdésem van és szörnyű,hogy nem tudom rájuk a választ...

Dűne, egyáltalán nem nevetséges a te történeted. Mert egyfelől nem egymással kell összehasonlítani a történeteket (én is így éreztem eleinte, de rájöttem, hogy nem jó, ha igyekszünk bagatellizálni a történeteinket), másrészt pedig a tanár-diák viszony legalább olyan kényes kérdés, mint a szülő-gyerek viszony. A tanár, a nevelő az ember példaképe - jó esetben. És ő visszaélt a bizalmaddal, a pozíciója adta fölényével, a te kiszolgáltatottságoddal.

Legjobb lenne feljelenteni, csak sajnos ez egyáltalán nem egyszerű.

DUNE...Elolvastam a tortenetedet, mint mindegyik a Tied is sokkolt! Szavaim nincsnek a legtobb tortenethez, hiszen ott ahol csaladtag, gyerekkori, regen megelt abuzusrol van szo, el sem tudom kepzelni, hogy mit kellene mi lenne jo, ha az aldozatok tennenek... olyan egyedi minden tortenet es megsem, van bennuk kozos, aldozatok mindannyian..
Az eseted felhaborito, hiszen egy kozintezmenyben, gyerekekkel dolgozo aberalt emberrol van szo, aki visszael a helyzetevel es manipulal. Egy ember akinek nem te voltal es nem te leszel sem az elso es utols akit bantalmazni fog, de Te lehetsz az aki leallitod ezta folyamatot. Olvastam, lattam Amerikaban a Tiedhez hasonlo tortenetet, ahol az egyik fiatal 15-16 eves aldozat a csaladja segitsegevel hosszu abuzus utan feljelentette a tanarat es ezzel nem egyszeru, de gyozelmes utat jart vegig, ami segitette a gyogyulasban is tudva azt, hogy massal mar nem eshet meg. A lany szulei pedig az orszagot jartak iskolakban, hogy felhivjak a gyerekek figyelmet a tanarok reszerol rajuk leselkedo veszlyre... ez lett az eletceluk.. gondoltam elmondom Neked.. van 2 kislanyom akik ovodasok, es amiota itt olvasom a torteneteket, ha az utcan egy idegen rajuk mosolyog mar vicsorgok... jobb felni mint megijedni... gyogyulast kivanok mindenkinek..

lehet nekem is van egy tortenetem meg kapirgalok az emlekeim kozott, sajnos nem tisztak, de be-be ugrik valami.. felek tole..

Durum, de félj tőle. Ha csakugyan van egy történeted, akkor jobb, ha kijön, mint ha bent marad. Odabent rombol. Olvasd el a tünetek topikot.