A történetekről

Hope írta: Drága Sunny!
Sajnálom, ha felkavartalak a történetemmel, a célom nem ez volt azzal, hogy mindezt leírtam. Abban bíztam, hogy más is le meri majd írni, ha már valaki kimondja az első szót, ha már veszt egy kicsit a tabu mivoltából ez a téma. Abba azonban nem gondoltam bele, hogy lesz, akinek kínzó felismerést jelent majd.

BIztos vagyok benne, hogy rengeteg erőt adsz másoknak. Ma volt a Beszélj róla! projekt első sajtótájékoztatója, ott volt Bozsik Yvette, elmesélte, hogy ő is áldozat, annyira jó volt látni, hogy fel meri vállalni, ki tudja mondani... És ő is azt mesélte, hogy újra és újra fel kell dolgoznia, beszélnie kell róla. Nagyon bátor nő.

Amúgy remekül sikerült a sajtótájékoztató, úgy nézem, nem maradunk most már egyedül.

Mara!

Elolvastam az összes cikket amit kiposztoltál, meg a sajtótájékoztatóról írtakat!

Fantasztikus munka!

Ezt nevezem tabutlanításnak ! Nagyon jó úton járunk !

Hölgyek, ezt mindenki érezheti személyes sikernek !

Hope, félreérthetően írtam, felkavart a történeted, de NEM negatív értelemben! Köszönöm, és örülök, hogy valaki erről is mert írni őszintén. Én valahol eddig is tudtam ezt, csak ha szóba került terápián, hogy miért bántom, büntetem magamat, mindig csak annyit mondtam, ha mondtam, hogy a múltbéli emlékek miatt. Már az egy lépés volt, mikor először kibővítettem azzal, hogy a múltbéli undorító, mocskos, véres emlékek miatt (ez a másik, amivel nem bírok megküzdeni, a vér okozta szégyen), de én tudom, hogy más is van még...és attól szenvedek, hogy ezt nem bírtam még bevallani senkinek (pszichológusnak). Pedig lehet, hogy segítene...csak elképzelhetetlennek tartom...de a vérről is kb. 4 év után beszéltem először...lehet, hogy ennek is eljön majd egyszer az ideje...

(Hope)

Elfelejteni nem lehet dolgokat, felülírni is csak részben,
A rossz energiát csak az nyomhatja el ha jót is érzel.
Én nem látom mi lehet benned, csak sejteni merem,
Lelked sötétjében kóborolsz tonnákkal a szíveden.

Még most sem lettél felnőtt, még mindig gyerek,
Nem nőttél egy centit sem, gólyalábakon állsz,
Nagynak tűnsz mégis szíven lőnek az emlékek,
Megölnek az estéken, takaró helyett is a múltad vár.

Nem mehetsz előre amíg Valamit hátrahagytál,
Az összes fájdalmad cipeled, de Valaki azóta is rád vár,
Nem tudom milyen színű hajú, szemű mosolygós kislány,
De légy újra Ő, csak vele ragyoghatsz igazán, mint a kristály.

Muszáj bepótolnod azt amit mások miatt hátrahagytál.
(Lehet most csak nézel furcsán, vagy furán,
Esetleg bambán, de tuti kedvesen és nem durván.)

Mik voltak a kedvenc játékaid? Meséid? Esetleg keressünk újakat.
Lehet én leszek most itt "a retardált alak", de én úgy hiszem hogy ezekre időnként mindenkinek szüksége lenne, nem csak azoknak akiknek kimaradt.

Kérlek, ne haragudj ha bármivel is megbántottalak volna, nem ez volt a célom. (magam sem tudom hogy mi) (:

Rengeteg történet érkezett a napokban. Hatalmas mennyiségű új tábla került ki. Ennek ellenére jó lenne, ha lenne erőtök elolvasni őket, elképesztőek.
Én tegnap estére értem utol magam, majd még írok részletesen, borzalom, mik vannak. Azt kell elérjük, hogy az "átlagemberek" is elolvassák őket, hogy végre higgyenek nekünk.
Egy folyamatban lévő gyermekelhelyezési pernél lehet kételkedni, hogy kinek van igaza. Ám egy áldozatnál, aki 10-20-30 évvel az események után egy anonim fórumon meséli el a történteket, ott nem lehet.
Vigyázzatok magatokra!

Én olvasom az összes történetet ás táblát, ami kikerül az oldalra. A legjobban engem a környezet közönye rendít meg! Az anyák, családtagok, óvónők, hivatalos szervek nemtörődömsége. Tényleg nem értem ez miért van. És hány pedofil férfi lehet a környezetünkben, mennyi megalázott nő, akik titkolják a dolgokat??...

Már nagyon sok történetet elolvastam. Agyrém, hogy mi minden van! Tényleg örülhetek, hogy velem "csak " annyi történt, amennyi.. Közben persze eszembe jutottak a buszon dörgölődző férfiak, akiktől ledermedtem, és nem tudtam mit tenni, és utána én szégyelltem magam, hogy miért nem tettem valamit.. Tehát az előzmény azt hiszem kihatott arra, hogy 12-16 évesen ne tudjam, hogy kell megvédeni magam a "dörgölődzőktől", amikor a buszon tömeg van. Az is eszembe jutott, hogy az óvodában nem tudtam megszólalni, amit az óvónő személyes sértésnek vett, és a családomnak elmondta, milyen szörnyű gyerek vagyok. Aztán mikor kiment a teremből, az egyik fiú lefogott, a másik fojtogatott. (rendszeresen) És akkor sem tudtam segítségért kiáltani.

Úgy érzem, csak annyi közöm van az egészhez, hogy minden.. Már csecsemőkoromban elvették tőlem azt a jogot, hogy rendelkezzem afölött, aki-ami valahol én vagyok, emiatt nem tudtam magamat megvédeni soha, és állandóan ott a kísértés, hogy ártsak magamnak egy újabb rossz kapcsolattal. Bár némi önkontrollal már rendelkezem, de célirányosan nem kezeltek ez ügyben. egyelőre nem tudom, hol kezdjem, meg minek, már régóta kezelnek össze-vissza mindennel. Van értelme még valami másnak? (Most antidepresszánsok bipoláris zavar okán).

Végre egy történet (a 30., B. 28 éves nő története), ahol az anyuka megfelelően reagált, és a lánya mellé állt. Sajnos majdnem az összes történetben párhuzam, hogy mindenki a homokba dugja a fejét.......

Hajnalkám, most olvastalak. Jó, hogy megírtad. Bátor vagy.
Azon gondolkodtam, amit írsz: vonzottad az aberráltakat. Vajon így van-e? Vagy egyszerűen csak ennyi aberrált él közöttünk?
Emlékszem, még tartott az abúzus, mikor egy távoli rokon fiú a fütyijét mutogatta nekem. Egy szellemi fogyatékos nagybácsi szintúgy. Kicsit sok volt már ez nekem. Úgy éreztem, minden e körül forog...

Bucimaci, igazad van. Embertelen sok a párhuzam.

Anoni Mara, a kérdés jó. Nem tudom, min múlik, tényleg mi vonzzuk-e az aberráltakat.

Drága Névtelen, a 44. történetből! Ezt írod: "Sokszor azt érzem nem ért meg senki, "hülyének"néznek, ha elmondom valakinek azt érzem utána, hogy lenéznek, kiközösítenek,mintha nem ugyan olyan ember lennék mint ők, és ekkor érzem azt, hogy én nem vagyok jó semmire..."

Valóban nem vagy olyan, mint a többi ember, mert te rengeteget szenvedtél, szenvedsz, és ez formált, formál téged. De ettől még te egy nagyon jó ember vagy, és érsz annyit, mint bárki más! Ráadásul nagyon bátor vagy, hogy mindezt kibírtad, nagyon bátor vagy, hogy megírtad és kiírtad magadból a történeted. Nézz itt körül, hányan vagyunk?! És el tudod képzelni, hányan csak olvasnak minket, és most érlelődik bennük a gondolat, hogy megírják a saját történetüket? Ők mind tudnak majd a mi bátorságunkból meríteni.
Nem hiszem, hogy lenéznek, vagy kiközösítenek. Mindannyian ismerjük persze ezt az érzést, de azt gondolom, azt remélem, hogy ezt csak mi gondoljuk így. Mi érezzük magunkat másnak, és talán mi nézzük le magunkat... Szerintem nagy szükséged lenne pszichológusra. Próbáltad már?
Vigyázz magadra, és nagyon sok kitartást és további bátorságot kívánok neked.

Mara, a saját történeteink ugye nem állnak szerzői jogvédelem alatt? Úgy értem, hogy saját blogba le lehet írni, amit ide írtam?

Kedves 20 éves Fialal! (44. névtelen történet) Én is Neked írok most. Az a tapasztalatom, hogy azok az emberek, akik szeretnek, s megtudják, hogy mi történt velem, igazából nem tudják, hogy hogyan reagáljanak, zavarban vannak. Mondjanak valamit? S ha igen, akkor mit? Én is éreztem azt, hogy kívülálló vagyok, s a barátnőim kihagynak bizonyos témákból, s elcsendesednek, ha a én épp akkor érkezem, amikor olyan dolgoról beszélnek, amiről úgy gondolják, hogy nekem fájdalmat okozna. Engem akartak védeni, de ezzel csak a külölcség érzését erősítették.
Biztos vagyok benne, hogy sikeresen elvégzed az iskolát.
Az egyetemen, ahova jártam lehetsőéget biztosított a hallgatók számára ingyenes pszichológiai tanácsadásra menni. (Habár tudtam róla, nem életm vele ) Gyorsan rákerestem néhány felsőoktatási intézményre, s a legtöbb helyen van ilyen lehetőség!
Szerintem nem volt hosszú a "regényed". Én elkezdtem az történetemet, s amikor úgy éreztem, hogy 70%-nál tartok, akkor láttam, hogy a 3. oldalt írtam tele Azt hiszem, hogy le kell rövidítenem, csak annyira összekapcsolódnak a dolgok a fejemben, hogy nem tudom mit hagyjak ki.

Hajnalkám írta: Mara, a saját történeteink ugye nem állnak szerzői jogvédelem alatt? Úgy értem, hogy saját blogba le lehet írni, amit ide írtam?

Persze. Nincs semmilyen szerzői jogvédelem a szövegeken.Ha lenne, az a szerzőé lenne, azaz a tiéd.

Aniron írta: Szerintem nem volt hosszú a "regényed". Én elkezdtem az történetemet, s amikor úgy éreztem, hogy 70%-nál tartok, akkor láttam, hogy a 3. oldalt írtam tele Azt hiszem, hogy le kell rövidítenem, csak annyira összekapcsolódnak a dolgok a fejemben, hogy nem tudom mit hagyjak ki.

Szerintem meg kár lenne meghúzni. Küldd csak úgy, ahogy van!