Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Sziasztok!

Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket, végülis úgy döntöttem, hogy 100%, hogy nem váltok. Nem csak a személy-függőségem játszott szerepet benne, hanem hét elején annyira kiborultam, hogy legszívesebben megöltem volna magam. Közel álltam hozzá. Régóta nem volt erre példa, hónapok óta, hogy ennyire kikészüljek, hogy komolyan megforduljon a fejemben. Azt hiszem, nem vagyok 100-as annyira, hogy most ilyenekbe belevágjak...örülök, ha a mostani munkámat meg tudom tartani.

Sunny, javulást kívánok!
Jelenleg szörnyen féltékeny vagyok a pszichológusom összes olyan dolgára, ami nem velem kapcsolatos. Ez pedig elég fárasztó!

Május, én megértelek teljesen! Bennem most éppen gyilkos indulatok forrnak az apám felé, a belét ki tudnám taposni (persze, nem fogom), de áhhhhhhhhhhhhhhhhhhh............ Na, mindegy, én sem tudom máshogy levezetni, mint vagdosással.
Minden érzelemre így reagálok, ha félelem, szorongás, feszültség, idegesség, düh, harag, öngyűlölet, bűntudat, mocskosság, de a pozitív érzelmekre is, vagy ha véletlen valami jó dolog történik, arra is...sőt, ha nem érzek semmit, akkor is.
Szerintem erről ugyanolyan nehéz "leszokni", mint az alkoholról...iszom, ha szomorú vagyok, ha ideges, ha feszült, ha szorongok, de ha valami jó dolog történik, akkor is. Nehéz...