Új kötetlen beszélgetések

(Akkor ezek szerint visszamentél a pszichológusodhoz, Május?)

A szexxel én sem tudom, mi lesz...

Május, örülök, hogy visszamentél! Látod, mégsem olyan elvetemült.

Beszélj neki a rettegéseidről. Muszáj, hogy ez kijöjjön! Meg kell értsd, hogy ezek irreális félelmek. Mondom én.

Május írta:

pipacs írta: (Akkor ezek szerint visszamentél a pszichológusodhoz, Május?)

(Hááát, vissza. Olyan aranyosat írt nekem. Ott zokogtam nála, mint a záporeső. Viszont elkezdtem rettegni, hogy meg fog halni. Valószínűleg nyáron baleset éri. Rémes.)
Karácsony, szorítok a mammográfiához. Meg a szexhez is. Sokkal higgadtabban írsz, mint pár hónapja.

Köszi. Ez az évem úgy látszik, a vizsgálatoké...és mindenre heteket kell várni. És akkor még nincs diagnózis, kezelés, és kontroll...Amúgy nekem is van egy gyulladt fogam, amire életemben először végigszedtem egy gyengének ítélt antibiotikumot. Nos, a fogamat nem hozta helyre, viszont a végbél problémáimat igen (ami meg a pánikrohamok súlyosbodásakor jött elő). Arra gondoltam, hogy elmegyek proktológushoz, hogy csináljon valamit a fogammal. Neked végül elmúlt a gyulladásos tünet, amit írtál, hogy amiatt kerültél pszichológushoz? Hónapok óta szívok vele.

Örülök, hogy visszamentél a pszichológusodhoz. Én is félek, hogy elveszítem. Ugyanaz az aggodalom jön elő, mint pl. anyukámnál. De amúgy azért írok higgadtabban is, mert egyrészt nagyon jól kijöttem a pánikrohamos időszakból, és lehiggadtam, hogy nem lesz egész nyáron szünet. Ez is az elvesztéstől való félelem volt, mert olyan, mint egy oxigénpalack.

Én nem tudom, hogy a sex, hogy fog megoldódni, de most nagyon rossz, hogy szünet van, mert kezdek rápánikolni, hogy mi lesz. Az a baj, hogy nekem ez ugyanazt a fenyegetettséget és veszélyhelyzetet hozza elő, amit gyerekként átéltem. És most majd, megint jöhet, hogy nekem több időre van szükségem, mint másnak. Hát kíváncsi leszek. De, ha felsülök megint, akkor ez van, próbálom lazán csinálni.

És használt valamit a 3 doboz?? (atyaég) antibiotikum? Csak mert szeretném a következő dobozt kihagyni.

Május, annyira jó pszichológusod van, ez fantasztikus. Még innen is látszik, hogy számítasz neki. Mindenkinek járna egy ilyen.

Május írta: Amúgy szerintem itt a fórumon mi olyan jófejek meg aranyosak meg segítők vagyunk egymással. Sehol nem találkoztam még ilyennel.

Május írta:

karácsony írta: És használt valamit a 3 doboz?? (atyaég) antibiotikum? Csak mert szeretném a következő dobozt kihagyni.

Használt, vannak szép fogaim
Amikor ősszel beteg lettem és majdnem meghaltam, 5 doboz antibiotikumot kellett beszednem. Meggyógyultam. Ennek a betegségnek is egyértelműen lelki oka volt. Én akkor meg akartam halni. Akkor a pszichológushoz se tudtam menni, és felhívott, hogy gyógyuljak meg és vigyázzak magamra.
Mondjuk ezzel a meghalás dologgal még mindig nem vagyok tisztában. Ha a múltra gondolok vagy a jövőre, azonnal jön a "meg akarok halni". Pedig jól vagyok szerintem teljesen. Lehet, mindenki így van vele, nem tudom.

5 doboz. Uh. Én kivagyok, annyiféle gyógyszert kaptam, és nekem a beszedésükhöz egy külön szeánszt kellett tartanom, hogy meggyőzzem magam arról, hogy ez segít. De örülök, hogy meggyógyultál.
Engem is felhívott már. Egyszer, mikor kudarcom volt, aztán mikor nagyon beszűkült tudatállapotba kerültem, és akkor "soron kívül" adott is nekem egy fél órás talit. De nehéz időszakok voltak ezek. És hiába segített ennyit, még mindig képes vagyok azt gondolni, hogy alig várja, hogy megszabaduljon tőlem.
Most tök jól tartom magam. A sráchoz nem mentem át, és ez is elköszönt. Rájöttem, hogy ezekbe nem szabad belezuhanni, mert különben végem lesz.
A halállal is így vagyok. Sokat gondolok rá, de vannak olyan felismeréseim, amik azt hiszem most kitartanak egy jó darabig, amíg nem jön valami más elképzelésem, bár nem hiszem. Én, ha a múltra gondolok, akkor abszolút ütni szeretnék, és tudom, hogy nem tudtam magam megvédeni, ez is egy elfojtott küzdelem hiánya. Így én, ha a múltra gondolok egyáltalán nem akarok meghalni. A jövő már más kérdés. Én inkább rettenetesen el vagyok fáradva, mert azért nálam küzdelemből nem volt hiány. Viszont semmi eredményem sincs. Bár a pánikrohamok elmúltak, néha van egy-egy, a nőgyógyászati eredményem csodálatos lett. Szóval amin magamban dolgoztam, az azért megtérült.
Ez ellen a halál gondolkozás ellen, vagy mellett , jó dolog célokat kitűzni. Meg jó lenne, ha lenne is belőle valami...

Az jutott eszembe, h mi van, ha Alaine annyira idős volt, hogy meghalt. Lehet, ezért nem ír.

A múltkor én is megijedtem, hogy meghalt a pszichológusom, mert a híradóban látni véltem az autóját. Aztán írtam neki emailt, nem válaszolt, és a facebookon sem láttam mozgást. Aztán kiderült, hogy elutazott.
Remélem Alaine esetében is ilyesmi van, pihen, vagy olvasgat minket, csak nincs kedve írni.

Május írta: Tegnap láttam valamit, olyan volt, mint a múltam, nem bírok szabadulni tőle, elmondhatatlan. Egész éjjel sírtam, úgy érzem, megfulladok, nem bírom ki, hátat kellene fordítani az egésznek, tegnap pont előtte voltam pszichológusnál, utána láttam az iszonyatot, szóval őt nem kereshetem meg, de nagyon félek, mintha most lenne, nem tudom, mit csináljak hogy elmúljon.

Nyugodtan keresd meg a pszichológust!

Május írta: Voltam a pszichológusomnál, és megetetett, megitatott és megvigasztalt.
És most megint biztonságban érzem magam.

Nahát. És persze

Május írta: Mondta, hogy ne menjek oda, nem hallgattam rá, azt hittem, kibírom, már annyi mindent kibírtam az életben, meg pont tegnap beszéltem arról, hogy pontosan mit csinált velem gyerekkoromban az, aki bántott, és az is nagyon gusztustalan, most attól is elkezdtem félni, sose féltem még ennyire, és csak ezeket a szörnyűségeket látom magam előtt, legszívesebben valahogy levágnám ezeket magamról, de nem tudom, mert mindig visszajönnek, és lehet, hogy megérdemeltem ezt az egészet, de nekem nem segített senki, pedig könyörögtem, de ott hagytak, meg én állandóan hisztizek, azt is úgy szégyellem

Május, ha ez vigasztal, én is pörgettem ezeket a jeleneteket évekig magamban. Filmszerűen láttam szinte, és újra és újra átéltem ugyanazt az érzést, amit akkor, amikor megtörtént. De ma már nem. Hidd el, haladsz, legfeljebb nem egyenes vonalban előre. Én is folyton csárdásozom. Aztán néha azt gondolom, kettőt lépek előre, és hármat hátra. De nem. Éppen mostanában olvastam újra a blogomat, amit akkor kezdtem nagyjából írni, amikor rátaláltam erre az oldalra. Ugye itt a biztatás, hogy Beszélj róla! Hát én elkezdtem beszélni róla. Először csak itt, aztán a blogban, elkezdtem írni egy regényt is, most meg már azon kapom magam, hogy egyre könnyebben megy, hogy bevalljam másoknak, igaz, csak neten, igaz, csak írásban, igaz, csak álnéven, de volt, hogy élőben is beszéltem erről (kolléganőnek), nem volt könnyű elkezdeni, de egyre könnyebb. Szóval menni fog ez neked is. Biztatásul írtam ezt most neked.

Kedves Modik, és kedves mindenki, jó pihenést kívánok mindenkinek a szünetre (csak ha nem jönnék 2-áig).



És köszi a munkátokat.

Vasárnap estig él a fórum.