Új kötetlen beszélgetések

Zavarba hoztok, de köszönöm Sajnos nem vagyok olyan jó ember, mint, ahogy ez alapján gondolhatjátok, kompenzálok...hátha egyszer még az lehetek.

Más: Ma elmondtam a legmélyebb titkaimat a családgondozónak, akit nagyon szeretek, és megbízom benne. Jól esett, hogy éreztem a részéről az őszinte elfogadást, megértést, és hogy semmi sem változott, nem undorodott meg tőlem végleg (ez a nagy félelmem mindenkivel szemben, ha kiderül a titkom ). Nagyon jól esett, el is felejtettem Neki megköszönni, mert ilyenkor úgy beszippant a múlt, hogy nehéz az itt és most-ra koncentrálni, megnémulok. Pedig nagyon jól esett, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyit segít nekem, csak azt remélem, hogy nem raktam túl nagy terhet rá (emiatt lelkiismeret-furdalásom van).

Meg előhozott egy csomó érzést, amit nem tudtam kifejezni, most újra magányos, összetört, zavarodott kislánynak érzem magamat...de majd elmúlik.

Kedves Delila
Még a topik elején olvastam,hogy 14 évig abban a tudatban éltél,hogy meddő vagy.Mi 6 éve szeretnénk gyermeket.Hát...sajnos ez eddig még nem sikerült.
Inszeminációval 1szer teherbe estem,de sajnos nem maradt velünk,azóta csak biokémiai terhességem lesz,de az sem spontán.Ezzel az egésszel már nagyon tele van a fejem,....de valahogy még sem tudom elengedni a gyermek utáni vágyat.Úgy érzem ez teljesen felemészt.Szeretném egy hasonló cipőben járó nőtársamtól megtudni,mikor jut már el az ember lánya arra a pontra,amikor azt mondja:Feladom(persze ha van ilyen)
Mélységesen el vagyok keseredve,nem is látom értelmét így semminek.Hogy ne adhassam át a szeretetem,a gondoskodásom,hogy támasza legyek,hogy öleljem,egyszerűen mostanában úgy érzem nem tudom elfogadni,hogy gyerek nélkül éljem az életem.Érdekelne,persze ha nem zavaró a kérdésem,hogy ennyi év után,hogy kezelted ezt az egész helyzetet. ???

Hogy érint titeket az augusztusi szünet? Remélem, nem ijedtetek meg tőle, nem okoz nektek ez fájdalmat... Sajnos kicsi a csapat, a moderátoroknak is kell néha pihenni. És valóban, inkább egy kis szünet, mint egy gikszer az oldalon. És milyen jó lesz utána "találkozni!" Biztos rengeteg mesélnivalónk lesz egymás számára. Ti hogy látjátok ezt?

Május írta: Teljesen értem, hogy a moderátoroknak kell a pihenés, nyilván óriási munka itt mindent mindig olvasni és átgondolni.
De ha már elhangzott a kérdés, én szorongok a szünet miatt, akartam is írni a Félelmek topikba. Mint látjátok, rengeteget írok ide, mert oldja a feszkót, de tényleg nagyon izgulok, milyen lesz 2 hétig nem szólni hozzátok. Csak veletek tudok beszélni ezekről a dolgokról, pláne, hogy már a pszichológus sincs. Szóval teljesen jogos és érthető a szünet, én meg nagyon tudok szorongani. Ti vagytok a fő támaszom, és a nyár nekem is nagyon problémás.

A szünet érhető, és a szorongásod is. De meglátod, a szünettől való félelem sokkal rosszabb, mint maga a szünet... Lehet, hogy nem kellett volna ilyen korán szólni róla, de így éreztük tisztességesnek.
Mikor mész a pszichológushoz? Ugyanúgy látod még a történteket?

Nem mész vissza Május a pszichológusodhoz?

Hát én is napok óta dühöngök, és el vagyok keseredve egy csomó dolog miatt. Nem gondolom, hogy a pszichológusnak varázshatalma van, de egy gyógyító kapcsolatnak lehet hatása. Én már a falat kaparom, mert végre vége a kisebbik szünetnek, és kezdtem úgy érezni, hogy elfogy a levegő.
Csak ezért kérdezem, hogy ha nem mész vissza, hogy fogod bírni, mert szerintem vagy nekem legalábbis úgy tűnt, hogy jól kijöttök egymással. Most kicsit én is félek, mert kaptam egy házit, és nem csináltam meg, mert nem tudtam, de tudom, hogy fontos lenne, de csak egy óráig kb. nem tudom pontosan mennyi idő volt, de ültem egy helyben és offline állapotban voltam, és nem tudtam megcsinálni. Tartok attól, hogy nem is fogom tudni, viszont meg akarom, és nem szeretném, ha úgy értékelné a pszichológusom, hogy nem dolgoztam rajta, de most antibiotikumot szedek és nem ihatom mellé a nyugtató teámat. Kicsit én is félek, hogy emiatt csalódott lesz vagy rosszabb, hogy mérges lesz...De hát vállalom, ez van, nem tudom megcsinálni. Azt érzem, hogy egy kártyavár vagyok és ezzel kihúznám azt a lapot, ami miatt összeomlok.

Anoni Mara írta: Hogy érint titeket az augusztusi szünet? Remélem, nem ijedtetek meg tőle, nem okoz nektek ez fájdalmat... Sajnos kicsi a csapat, a moderátoroknak is kell néha pihenni. És valóban, inkább egy kis szünet, mint egy gikszer az oldalon. És milyen jó lesz utána "találkozni!" Biztos rengeteg mesélnivalónk lesz egymás számára. Ti hogy látjátok ezt?

Nekem oké.

Hát ez az egész tök nehéz és én is sokszor gondolok arra, hogy hogy tudnék nem gondolni semmire, és úgy gondtalanul lenni. Van egy könyvem és az azt ajánlotta, hogy legyek olyan, mint a víz, és ezt már többször olvastam, de úgy igazán most értettem meg.

Tegnap attól kezdtem el rettegni, hogy mellrákom van, mert tünetet észleltem, és már kivagyok. És aztán azt mondtam, hogy max. fél mellem lesz, rájöttem, hogy ezek még mindig kisebb súlyú problémák, és most már ez sem érdekel, és a vizsgálatra sem megyek el.

Hogy fogod ezt bírni Május? Én azért futnék egy kört még a pszichológus felé, nem szabad befejezetlenül hagyni a dolgokat.

karácsony írta: Hát ez az egész tök nehéz és én is sokszor gondolok arra, hogy hogy tudnék nem gondolni semmire, és úgy gondtalanul lenni. Van egy könyvem és az azt ajánlotta, hogy legyek olyan, mint a víz, és ezt már többször olvastam, de úgy igazán most értettem meg.

Tegnap attól kezdtem el rettegni, hogy mellrákom van, mert tünetet észleltem, és már kivagyok. És aztán azt mondtam, hogy max. fél mellem lesz, rájöttem, hogy ezek még mindig kisebb súlyú problémák, és most már ez sem érdekel, és a vizsgálatra sem megyek el.

Hogy fogod ezt bírni Május? Én azért futnék egy kört még a pszichológus felé, nem szabad befejezetlenül hagyni a dolgokat.

Ha tünetet észleltél, azért menj el kivizsgáltatni!

Hajnalkám, már szinte csak orvoshoz mászkálok...de majd erőt veszek magamon.

Szünet?Nem okoz gondot.A moderátorok újabbnál-újabb,meghökkentőbbnél-meghökkentőbb történeteket olvasnak végig,és ezek a sztorik nem éppen a legjobb energiával vannak feltöltve.Ha belegondolunk,egy lelki segélyszolgálat fontos részét képezik.Köszönjük nekik!Jó pihenést!

A moderátoroknak én is jó pihenést kívánok. És lelkierőt hogy folytathassák a munkájukat. Köszönöm hogy értünk dolgoztok!

Most néztem meg,amióta megírtam a történetemet, százharminc új érkezett be. Nem is tudom, mi az elkeserítőbb: hogy ennyi bántalmazott társam van, vagy a tudat, hogy hány meg nem irt történet van.... Talán éppen a szomszédomban is.

Szünet!
Érthető, hogy kell a pihenés, megérdemlitek, és a feltöltődés után minden jobban megy.
Viszont kicsit meg vagyok ijedve, mert pont a terápiám szünetében lesz itt is a szünet. Mivel ilyen hosszú szünetem nem volt, és ő sem és én sem mondtunk le alkalmat, kicsit aggódom emiatt. Ti sem lesztek nekem,,,,,,,,,,,,,,,
De hát túlélem, lehet nekem is jót fog tenni. Csak hát félek kicsit.
De jó pihenést mindenkinek.

Nekem is jót tett most egy kis szünet, elszakadtam innen. Két hét meg se fog kottyanni.
A hét elején voltam szaunázni tesómmal, annyira jólesett! Meleg szívvel ajánlom mindenkinek! Már aki nem szégyenlős.. Ahova én járok, itt van heti egyszer női nap, akkor csak nők mehetnek be. Pasik előtt én sem meztelenkednék! Ellazítja az izmokat, felfrissít. Én elhatároztam, hogy heti egyszer elmegyek szaunázni! Ez az én kikapcsolódásom!
Futni is tervezek, de minden nap dolgozom késő estig, és eddig nem sikerült még beiktatnom a napirendembe.

Május írta: A pszichológus azt kérdezte, miért esem pánikba, ha szóba kerül, hogy már felnőtt ember vagyok, nem gyerek. Közben rájöttem talán a válaszra, neki nem fogom mondani, mert szégyellem, és nem akarok róla beszélni. A felnőttek szexelnek, az a baj.

Hát ez most nagyon eltalált. A felnőttek szexelnek, az a baj. Azt hiszem, engem is ez zaklat fel mindig. Mintha megmaradt volna bennem a hatéves gyerek, aki pánikol, amikor a számára értelmezhetetlen szexualitás kerül szóba. ("szóba" - hát nem így értem, de nem találom a megfelelő szót.)