Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Az, hogy miről kell beszélni, miről nem, az azon múlik, mi fontos, mi nem. Hogy valaki milyen testhelyzetben élvezi vagy sem a szexet pl, az nem tartozik a pszcihológusra, és irreleváns a terápiájára nézve. Ha azért nem viiseli el, hogy rajta feküdjön egy férfi, mert gyerekkorában így erőszakolta meg renszeresen az apja, akkor el kell mondani. Érted? Ezt neked kell tudni, hogy az, amiről most itt beszélsz, fontos-e a terápia szempontjából. Mert ha az, akkor beszélj róla, nincs olyan a teráipában, hogy tilos, vagy tabu - ha rólad szól a dolog. És mivel már egy ideje foglalkoztat, amondó lennék, hogy valamiért beszélni akarsz róla...

Szerintem is lehet mindenről beszélni a pszichológussal, és kell is. Én úgy vagyok ezzel, hogy eldöntöttem jól akarok lenni és végig csinálom és nagyon jó a pszichológusom és tudunk is szerintem jól együtt működni. Persze azért sokszor nekem is vannak olyan érzéseim, hogy biztos már az agyára megyek a nyafogásommal, de én ha nem is egyből, de a következő alkalomkor ezt megbeszélem vele. Kérdezni is szoktam tőle, hogy szerinte ez meg az miért és hogyan lenne jó, szerinte mi lenne a helyes stb. Nyilván nem konkrét válaszokat ad, de nekem nagyon sokat segít. Bár mostanában már úgy vagyok, hogy legszívesebben elmondanám mi történt velem, hogy milyen szüleim vannak, hogy látszat és hazugság az egész, és undorodom ettől az egésztől és az egész léttől, DE nem adhatjuk fel, egyikőnk sem. Mert ettől is vagyunk másabbak, mint azok , akik ezt tették velünk, mi vagyunk az erősebbek, ők meg egy nagy nullák, gyávák, semmire valók.....

Kihagytam egy fontos dolgot: MINDENKINEK SZERETNEM ELMONDANI AMI TORTENT!!!nem tudom miert de ugy erzem mar megfulladok ettol a titoktol.Es ha csak egy valakin tudnek segiteni mar megerne elmondani szetkurtolni nekem mar mindegy ugy is mert megtortent es fel fogom dolgozni ezt...de sajnos nem tehetem ...csak meg nem jottem ra a magyarazatra hogy miert is nem lehet.

Ez tényleg nagyon intim téma, az előző pszichológusomnál is minden bajom volt, és alig lehetett megfejteni mikor arról beszéltem. Általában a nagy nyöszörgéseim közepette rákérdezett, hogy most a szexről beszélünk,(még leírni is nehéz) és szinte belém hasított a szó, csak rábólintottam. De azért örültem, hogy így is megértette. Mivel ő férfi volt, és hát tudvalevő, hogy éreztem iránta, arra gondoltam ezért van ez.
De a mostani nő, és ugyan úgy nem megy, csak körbe írom, meg nagyon foglalkoztat egy kérdés, de még nem mertem felhozni. Ráadásul van egy blogja, amire rátaláltam és ott is szóba jön ez a téma. Most ez teljesen összezavarta a fejemben róla alkotott képet. Kíváncsi leszek, ha legközelebb megyek, ez mennyire fog előjönni. Már összeugrik most a gyomrom ha erre gondolok.
Őszintén szólva, itt nektek le merem írni, hogy folyton egy olyan kép ugrik be, ahol ő szexel valakivel, és hogy ő nem tehet ilyet. Pedig tudom, hogy hát ő is ember, meg elvileg ez természetes, de valahogy mégis ezt érzem.
Hú de megkönnyebbültem, hogy leírtam, talán így beszélnem is sikerül róla. Legalábbis gondolom, hogy kéne, ha ennyire foglalkoztat.

Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok teljesen hibbant

Ági40 írta: Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok teljesen hibbant

Mér lennél már az? Ne feledd, a világ nem normális, ahol élünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem élnek benne normális emberek, csak úgy összességében véve nem normális.

Azt hiszem túl vagyok az első sokkon, ami a pszichológusom történeteit illeti. Szerdán megyek hozzá, addig valahogy gyűjtöm az erőt.
De az mindenképpen sokat segít, hogy másoknak is vannak fura dolgaik a pszichológusukkal, és sok a hasonlóság. Így nem érzem annyira ufójelenségnek magamat.

Sok mindent szégyell az ember, ahogy én is. Volt, hogy ezen meggyőződésnél fogva, tartogattam dolgokat, de sokkal rosszabb volt. Járok már egy ideje, és ha mást nem, azt megtanultam, hogy arról kell beszélni, ami ennyire foglalkoztat. Nem könnyű, az tény, de nekem sokat segít, ha leírok pár gondolatot a témáról.
Így is szoktam hebegni-habogni de a végén sosem bántam meg, és könnyebb volt utána.
Szóval csak bátorság, hidd el örülni fog ha kimondasz neki mindent, segíteni fog, nem ítélkezik, csak segít!

Május írta: És a sebhelyeimet is szeretném neki megmutatni, amiket magamnak csináltam, hogy fájjon, és kívül legyenek a sebek, ne belül. De mennyire undorító már ez. És nagyon gyávának érzem magam.

Hidd el, látott már ilyet...
Szomorú, hogy rosszabbul vagy. De a terápia az már csak ilyen, néha muszáj lefele menni, hogy utána lehessen megint haladni. Vigyázz magadra!

Egyszer, ja nem is egyszer mentem úgy, hogy sérülés volt rajtam, amit magamnak okoztam. Az első néhánynál nem mutattam meg, csak bántott, hogy nem vette észre. A következő alkalommal majdnem sírva fakadtam, úgy mondtam, hogy miért nem vette észre, és magamnak csináltam, de igazam lett, mert észre sem vette. Erre csendben csak annyit szólt, hogy ő ezt tudta. Aztán egyszer megkért, hogy amíg hozzá járok ne tegyek ilyet magammal. Így szoktam le. Van némi késztetés most is, de nem teszem meg.
Mindenképpen beszélj róla, ő nem ítél el, nem tart gyávának, csak segítő kezet nyújt!

Igen Május, mert ha nem tudsz magadért felelősséget vállalni, akkor más irányú segítség is kelleni fog. Én át szoktam vele beszélni az önpusztító gondolataimat. Napi szinten ittam akkor már alkoholt sőt, vagyis már azt sem bírtam, mikor hozzá kerültem, de nem azért, mert erőből elutasítottam, hanem mert nem okozott katarzist.
Aztán a terápia elején még vissza-vissza estem az egy üveg bor szintjére egy jó pár alkalommal, a legnehezebb időszakom volt az. De már ez is egy jóval kevesebb adag volt, kisebb alkoholszázalékkal. Nem tudtam ugyan, mit gondol rólam, de azért a végső lökést ő adta meg, hogy sikerüljön végleg megszabadulnom ettől a menekülési útvonaltól. Persze nem úgy történt, hogy mondott két szót, bár egy-két mondatára mind a mai napig emlékszem, hogy kihez hasonlított...Viszont ő elemezte ki az állapotaimat, és tényleg úgy volt. Az a jó, hogy az öngyilkossági gondolatokat is ki tudom vele elemezni. És jó, hogy meg lehet benne bízni, mert megérti, amit mondok. Inni szinte már egyáltalán nem iszom, örülök, hogy ezen túl vagyok egy életre. Az öngyilkossági gondolataimból pedig mostanában keveredek ki. Rájöttem valamire, nagyon mély állapotokba zuhantam bele az utóbbi napokban. Ha le kellene írnom, ahhoz egy könyvet kellene kezdenem, de most örülök, hogy az örvény felszínén vagyok. Elég intenzíven rántott le a mélybe az utóbbi időben, és nekem szükségem volt, hogy beszéljek róla a pszichológusomnak. És mellettem állt. Ez a lényeg Május, nem az anyukád, aki olyan, mintha a te gyereked lenne, akire vigyáznod kell, hanem lehetsz "gyerek", aki segítségre szorul.

Május Na ilyenkor nem szabad feladni és csak azért is elmenni. Én már felismerem magamban ezeket a hangokat és direkt ellencselekszem, nagyon megéri! Mindenesetre mi meghallgatunk, azt nem tudom, hogy segítünk-e is, de próbálunk. Nekem mindig szoktatok.
Én is ezt mondogatom a pszichológusnak, hogy úgy érzem elfáradtam. És valahogy pár nap alatt megint összeszedtem magam. Minden fejben dől el. Sajnálom, hogy úgy érzed, muszáj titkolóznod a pszichológusod előtt, úgy tényleg nem tud segíteni. Csak rajtad múlik, bizonyos okokat, problémákat úgy is fel tudsz tárni, hogy nem mesélsz el mindent konkrétan. Ha úgy érzed, ez áll a jobb állapotod ellenében, szerintem érdemes lépned ez irányba. A pszichológusod pedig biztos, hogy szeretettel vár és fogad.
Az viszont jó hír, hogy nincs betegséged. Ennek örülni kell, viszont ezt akár el is újságolhatod anyukádnak, lehet, nem tudja, hogy melyik órában kell érdeklődnie.

Szerintem is el kéne menned a pszichológushoz, aztán majd lesz valami. Legfeljebb nem szólalsz meg. Sokszor voltam így,hogy már csak a jelenléte is olyan melengető volt, és az elején csak csendben üldögéltem, próbáltam nem sírni, aztán a végén csak elkezdtem beszélni. Nem is ítélt el, nagyon megértő volt, és megkönnyebbülve távoztam.
Próbáld meg te is, lehet jó lesz.

Május! Most ez egy mélypont neked, tudod, hogy van ilyen. Majd lesz jobb, te is tudod. Megvisel a terápia, megvisel a negatív lelet (ismerős), ott az űr, be kell tölteni...
És hát igen, anyukád... Ez nagyon fájhat. Teljesen jogos, egy érzés, amihez jogod van. Ne félj tőle!
Nem vagyunk idegenek, hékula! Mindjárt jól elagyabugyállak!
És tessék szépen elmenni a pszichológushoz! Mikor esedékes? Mert nem kéne sokat várni, ha nem holnap kell menned, kérezd meg, nem tud-e előbb fogadni!
Ennyi idegen vigyáz itt rád, úgyhogy légy jó!

Igen, Május, csak átmeneti dolog a pszichológusra támaszkodni, mert ő azért van, hogy segítsen megtalálni, és kifejleszteni a belső erőforrásainkat, hogy leginkább arra támaszkodjunk. És akkor már nem lesz szükség pszichológusra, csak néha-néha, amikor rosszabb passzban vagyunk..