Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Én a női pszichológusomba is belebolondultam, de ezt annak tudom be, hogy ölelgetett és simogatott állandóan. És ugyan mindig érzéketlenül és hidegen reagáltam, belül örültem neki. De nem sikerült viszonozni, vagy visszaadni neki. Valahogy nem ment. Nagyon szeretem még mindig. A legszebb nőnek tartom a világon a kis göndör fürtjeivel és mélybarna szemeivel.
Azért volt olyan tökéletes nekem ez a szerelem, mert csak lelki szerelem volt. Azt hiszem, erre vágyom legbelül. Csak lelki egyesülésre mindenféle testi "bepiszkítás" nélkül.

"Lelki egyesülés testi bepiszkítás nélkül"
Ez egyszerűen gyönyörű!

Lírai lélek vagyok... süt rólam

Mégsem kérdeztem meg tőle..,valahogy akkor nem tűnt fontosnak.Nagyon mély beszélgetést folytattunk,azt mondta,hogy azt szeretné,hogy legyen köztünk egy szoros,bensőséges kapcsolat,ismerjük meg egymást,mert így fogok tudni teljesen megnyílni neki,meg hogy bármit elmondhatok,ő nem fog engem elhagyni,se leadni másnak.
Valahogy tök mindegy volt ezek után,milyen nőnek tart(persze azért érdekelne ), tudom,hogy velem lesz és ez jóóóó .

Ez nagyon jó, kedves ember lehet. Látod, végül megoldódott és örülök, hogy így érzel. Szurkolok neked.

Mondjuk ha nem válaszolna,nekem abból tuti az jönne le,hogy csúnyának tart.
Na mind1. Már most hiányzik De,úgy gondolom,erről szól a topik,.,

Szerintem ez a kötődés természetes, hiszen eddig nem volt ilyen jellegű gyógyító kapcsolatunk. Vagy semmilyen sem volt. De ez meg fog oldódni elvileg ha jó a szakember, mert a megnyugtató lezárás és elválás is része a terápiának.
Bár én tegnap felhívtam a volt pszichológusomat, és jelenleg szörnyen utálom amiért még mindig a klienseként kezel. Hát nem könnyű az biztos

Nekem se volt terápiás lezárás, hisz nem értünk a végére, elköltözött. Egyik napról a másikra történt, nem volt idő a lezárásra. És dühös voltam, rettentően, bár idővel gyógyult ez a seb. Amiért dühös tudok lenni, hogy néha jelentkezik nálam. Nem én nála, hanem ő nálam. És az fel tud kavarni. Rá nem tudok haragudni, mert szeretem. Az ilyen kapcsolat elég gyilkos tud lenni.

Engem teljesen meghatott miután az utóbbi órámról eljöttem, hogy a pszichológusom el akart menni a centralos felolvasó estre. Mindig is tudtam, hogy egy csupaszív és elhivatott szakember, de ezen akkor is meglepődtem. És vele tudtam megbeszélni ezt is, hogy elmentem, a családtagjaimnak egy szóval sem említettem. S bár alig akartam belekezdeni, és csak terápia végefelé mondtam el, teljesen meglepett, hogy elérzékenyült, hogy nagy dolognak tartotta a részvételem. Háromszor elismételte mire reagáltam rá. Ez a kapcsolat úgy érzem, most még mélyebb lett, mert most igazán elhittem, hogy fontos vagyok neki és az ügyem. Úgy érzem nem fogunk úgy elválni majd egymástól, hogy azzal fájdalmat okozzon. Hanem most biztonságban érzem magam, tudom, hogy tudja, miket érzek, akkor is, ha nem vagy árnyaltan mondom ki. Lehet, ebben a kötődés témában is gyógyulok. Mert elkezdtem bízni.

Igen nem volt megfelelő a lezárásom, azért sem tudom hányadán állok az előzővel.
Most viszont másként kezelek dolgokat én is az új szakemberrel.
Szerintem oszd meg vele ezeket a félelmeidet is, és segíteni fog. Nekem is sokat mondogatta a szakember, meg mondja most is, hogy nem akar bántani. Már sokszor el is hiszem.

Nekem is nehezen mennek ezek a megmondások. Járok már egy ideje, de most sem könnyebb. Le szoktam írni amit feltétlen el akarok neki mondani. Beszélni is szoktam hozzá fejben és néha hangosan is, mikor egyedül ülök az autóban.
Szóval nem könnyű, de minden kétségemmel előhozakodok valahogy, hogy tudjon segíteni.

Szerintem ne aggódj, meg fogja érteni. Írni én is szoktam neki emailt, az előző pszichológusom ezt nem tudta elfogadni, de a mostani nagyon toleráns, és tudja, hogy néha írnom kell, mert ilyenkor könnyebb a beszéd is az órán. Ráadásul most én is vészhelyzetben volt, és eset 10 után írtam neki sms.t . Válaszolt is rá, pedig 11 után fejeztük be az üzenet váltást. Szóval szerintem meg fogja érten hidd el.

Május írta: Olyan furán éreztem ma egész nap magam... Jól! Tegnap nagyon jó volt a pszichológusnál, és most nem tudom, mit csináljak. A héten kivételesen még egyszer mennék, mert vészhelyzet volt, azért voltam tegnap. Mára úgy érzem, hogy minden rendben, elmúlt minden bajom, rendben vagyok, csak kicsit bűntudatom van, hogy ma jól voltam, szóval nem tudom, kell-e járnom még, mert most minden olyan jó világos és tiszta, és talán már nem is akarok elmondani dolgokat, mert most jó, meg talán nem is olyan fontos, hogy bántottak.

Május, csináljunk egy próbát! Gondold azt, hogy ezeket a szavakat egy másik fórumozó írta, tanácsot kérve tőled. Válaszolj neki!

Május írta:

Anoni Mara írta: Május, csináljunk egy próbát! Gondold azt, hogy ezeket a szavakat egy másik fórumozó írta, tanácsot kérve tőled. Válaszolj neki!

Május, ha egy napig jól vagy, az még nem jelenti azt, hogy megoldódott minden gondod, pláne, hogy két nappal ezelőtt még bele akartál halni a szégyenbe, sőt, rendszeresen bele akarsz halni. A vészhelyzet, amit átéltél, valós volt, most kicsit megkönnyebbültél, de talán még nem rendeződött minden, nem véletlenül mondta a pszichológus, hogy a héten még találkozzatok. És az sincs rendben, hogy ha kicsit jobban vagy, akkor elkezd gyötörni a bűntudat...
De ha vannak kételyeid, beszéld meg a pszichológussal ezeket a gondolataidat!

Na, most tényleg jogosult vagyok szakemberre, magammal beszélgetek az interneten! És továbbra is zavar, ha kint vagyok a fórum főoldalán, mert akkor bárki "megleshet"...

Na, egész pontosan ezt írtam volna neked! Kicsit szabadjára kell engedni azt a skizofréniát, és dupla sebességgel halad a terápia!

Május írta:

Anoni Mara írta: Május, csináljunk egy próbát! Gondold azt, hogy ezeket a szavakat egy másik fórumozó írta, tanácsot kérve tőled. Válaszolj neki!

Május, ha egy napig jól vagy, az még nem jelenti azt, hogy megoldódott minden gondod, pláne, hogy két nappal ezelőtt még bele akartál halni a szégyenbe, sőt, rendszeresen bele akarsz halni. A vészhelyzet, amit átéltél, valós volt, most kicsit megkönnyebbültél, de talán még nem rendeződött minden, nem véletlenül mondta a pszichológus, hogy a héten még találkozzatok. És az sincs rendben, hogy ha kicsit jobban vagy, akkor elkezd gyötörni a bűntudat...
De ha vannak kételyeid, beszéld meg a pszichológussal ezeket a gondolataidat!

Na, most tényleg jogosult vagyok szakemberre, magammal beszélgetek az interneten! És továbbra is zavar, ha kint vagyok a fórum főoldalán, mert akkor bárki "megleshet"...

Május, megnevettettél, annyira magamra ismertem.
Viszont tényleg nincs rendben, ha gyötör a bűntudat, hogy ha kicsit jobban vagy. Én is szoktam ezt érezni, hogy nem lehetek jobban, mert nem érdemlem meg, hogy kicsit is jobban érezzem magamat a bőrömben. Nem tudom, miért, de egyszerűen azt érzem, hogy nem érdemlem meg és kész. Ezért aztán ha jobban érzem magamat, meg kell büntetnem magam a "jó érzés" miatt, hogy helyre álljon a rend a világban. A pszichológus szerint kicsi félelem is van a dologban a bűntudat mellett, hogy nem tudom, milyen jól lenni, és félek tőle, ezért akaratlanul is benne tartom magam a rosszban, mert azt ismerem. Végülis igaza van.