Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Május írta: Alicia, kedves, hogy reagáltál, csak én azt kérdezem, hogy ti szoktatok-e rettenetes haragot érezni a pszichológus iránt, szoktatok-e félni tőle. Mert én ezek között vergődöm, hogy hol rettenetesen tartok tőle, hogy bántani fog, hol meg azt, hogy nem bírom ki nélküle. És sokszor a kettőt együtt.

Igen, voltak már ilyen érzéseim terapeuta iránt, egyszerre a kettő.. Sajnos férfi volt, és nem tudta kezelni az érzéseimet. Azt hitte, hogy beleszerettem, pedig csak apát kerestem benne. De ez már másik történet..

Hú nekem a bántásnak vannak fokozatai. Mit értesz ezalatt?
Hát én ettől nem szoktam tartani, kiakasztani szoktam szerintem. Akkor félek, h haragszik stb.
Május ezzel a terápiás kapcsolattal sok mindent meg lehet tanulni, pl. h ha haragot érzel, akkor azt megbeszélheted vele.
Nekem még soha ilyen pozitív konfliktusmegbeszélésem nem volt mint múltkor. Akárkinek megmondtam eddig azt, ami bántott egy öt éves gyerek szintjén reagálta le. Persze tudta az adott személy, h igazam van, csak ezzel a szerethetősége kérdőjeleződik meg az embernek önmagában. A fene tudja, miért. Ha valami vlakinek nem tetszik és azt szóvá teszi, akkor az pont azt jelzi, hogy tiszteli és fontos számára az adott kapcsolat,és jól szeretne benne működni.

Én is folyton ezt érzem. És nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak, mert az egyik felem úgy érzi maradnom kell a másik felem pedig fél az egésztől és azt fontolgatja, hogy a legközelebbi alkalomkor azt mondom, hogy nem szeretnék menni többet. Fogalmam sincs mit csináljak

Május írta: 1,5 éve járok pszichológushoz, és állandóan abba akarom hagyni. Hol azért, mert nem bírom ezt a ráutaltságot, a ragaszkodást, mégis csak egy idegen. Meg a félelem, ha elmondok mindent, cserben fog hagyni. Hol azért, mert azt gondolom, nincs is semmi bajom, csak nyafogás az egész, ettől bűntudatom van. És szinte mindig érzek iránta haragot, hogy miatta vagyok rosszul. Ha nem mennék, jól lennék. Van nektek ilyen?

Bár èn haragot még nem éreztem iránta, de félek mikor mondja nekem azt, hogy inkább keressek valaki mást. És az is zavar, hogy egyre jobban kötődöm hozzá pedig nem szeretnék, mert tudom hogy ez nem egy "igazi" kapcsolat és nem szeretném őt szeretni. Ti szoktatok kérdezgetni a pszichologusotoktól személyesebb kérdéseket? Bennem van egy alapvető kiváncsiság és olyan furcsa, hogy ő rejtély marad, hogy személytelen marad. Persze nem a magánéletére vagyok kíváncsi csak jó lenne őt ismerni. Bennetek van kíváncsiság?

emma írta: Bár èn haragot még nem éreztem iránta, de félek mikor mondja nekem azt, hogy inkább keressek valaki mást. És az is zavar, hogy egyre jobban kötődöm hozzá pedig nem szeretnék, mert tudom hogy ez nem egy "igazi" kapcsolat és nem szeretném őt szeretni. Ti szoktatok kérdezgetni a pszichologusotoktól személyesebb kérdéseket? Bennem van egy alapvető kiváncsiság és olyan furcsa, hogy ő rejtély marad, hogy személytelen marad. Persze nem a magánéletére vagyok kíváncsi csak jó lenne őt ismerni. Bennetek van kíváncsiság?

Kedves Emma! meg tudnád mondani, hogy mit szeretnél tudni a pszichológusodról, ami az "alapvető" kiváncsiságodat kielégíti, de "persze" nem az ő magánélete, viszont feloldja a "rejtélyt", "személytelenséget", ami őt számodra körül lengi?

Engem nagyon nagyon érdekel a pszichológia és nagyon szìvesen beszélgetnék vele más témákról, mint saját magam. Az a baj, hogy nem tudom mit lehet és mit nem lehet egy pszichológusnál ( vagy mit illik és mit nem) ezért nem is nagyon merek kérdezni nehogy megbántsam

Alaine írta:

emma írta: Bár èn haragot még nem éreztem iránta, de félek mikor mondja nekem azt, hogy inkább keressek valaki mást. És az is zavar, hogy egyre jobban kötődöm hozzá pedig nem szeretnék, mert tudom hogy ez nem egy "igazi" kapcsolat és nem szeretném őt szeretni. Ti szoktatok kérdezgetni a pszichologusotoktól személyesebb kérdéseket? Bennem van egy alapvető kiváncsiság és olyan furcsa, hogy ő rejtély marad, hogy személytelen marad. Persze nem a magánéletére vagyok kíváncsi csak jó lenne őt ismerni. Bennetek van kíváncsiság?

Kedves Emma! meg tudnád mondani, hogy mit szeretnél tudni a pszichológusodról, ami az "alapvető" kiváncsiságodat kielégíti, de "persze" nem az ő magánélete, viszont feloldja a "rejtélyt", "személytelenséget", ami őt számodra körül lengi?

Anoni Mara írta:

Május írta: Valaki ezen a fórumon egyszer azt írta, csak nem találom, hogy ha jó a pszichológus, akkor hagyja, hogy én alakítsam a kapcsolatunkat. Hogy van ez??? Mindig izgulok, hogy mit fog szólni ahhoz, amit mondok, hogy el fog fordulni tőlem, kicsit (nagyon?) megfelelési kényszerem van. És sose tudom, épp milyen a kapcsolatunk. Meg amikor odamegyek, sose kezd el egy témát, mindig rám hagyja. Minden alkalom olyan, mintha nem lett volna előző. Mindig tiszta lappal kezdünk, nekem meg könnyebb lenne, ha onnan folytatnánk, ahol abbahagytuk. Nálatok?

Én írtam. A kapcsolatotokat neked kell alakítani. A "kell" nem is jó szó. Alakul az magától, de a pszichológus engedi, hogy te úgy formázd, ahogy neked jól esik. Valahogy úgy van ez, hogy ő egy emberi gyúrma, gyúrhatsz belőle anyát, férjet, ahogy tetszik. Gondolom ezért is az őrült kötődés, mert olyanná alakítjuk a pszichológust, amilyen segítőre szükségünk van.
Szerintem nem ő indítja tiszta lappal az órát, hanem te. Ha azt szeretnéd, hogy onnan folytassátok, ahol abbahagytátok, akkor hajrá. Sajnos ezt is neked kell meglépni. Emékszem erre az érzésre, jó lenne az alibi, hogy ő hozza elő azt a témát, amit furcsa módon az előző alkalommal te csak az utolsó pár percben hoztál elő... Persze néha segíthet, néha óvatosan visszakalauzolhat az előző óra témájához. De te is megteheted, hogy azt a fonalat veszed fel, kérdés, hogy miért nem teszed. Ez egy állandó belső harc, akarok beszélni róla, nem akarok beszélni róla, akarom tudni, nem akarom tudni, akarok emlékezni, nem akarok emlékezni... Azzal, hogy tőled várja, hogy visszatérj oda, ahol már elkezdtetek lépéseket tenni, azzal abban segít, hogy ezt a küzdelmet megvívd magaddal.
(Lehet, hogy egy szakembernek égnek állna a haja ettől az eszmefuttatástól, de nekem ez a tapasztalatom. Bocsánat, ha belekontárkodtam valamibe, Alaine! )

Kedves Mara, szerintem a szakembereknek ettől nem áll égnek a haja, az enyém sem.....

Alaine írta:

Anoni Mara írta:

Május írta: Valaki ezen a fórumon egyszer azt írta, csak nem találom, hogy ha jó a pszichológus, akkor hagyja, hogy én alakítsam a kapcsolatunkat. Hogy van ez??? Mindig izgulok, hogy mit fog szólni ahhoz, amit mondok, hogy el fog fordulni tőlem, kicsit (nagyon?) megfelelési kényszerem van. És sose tudom, épp milyen a kapcsolatunk. Meg amikor odamegyek, sose kezd el egy témát, mindig rám hagyja. Minden alkalom olyan, mintha nem lett volna előző. Mindig tiszta lappal kezdünk, nekem meg könnyebb lenne, ha onnan folytatnánk, ahol abbahagytuk. Nálatok?

Én írtam. A kapcsolatotokat neked kell alakítani. A "kell" nem is jó szó. Alakul az magától, de a pszichológus engedi, hogy te úgy formázd, ahogy neked jól esik. Valahogy úgy van ez, hogy ő egy emberi gyúrma, gyúrhatsz belőle anyát, férjet, ahogy tetszik. Gondolom ezért is az őrült kötődés, mert olyanná alakítjuk a pszichológust, amilyen segítőre szükségünk van.
Szerintem nem ő indítja tiszta lappal az órát, hanem te. Ha azt szeretnéd, hogy onnan folytassátok, ahol abbahagytátok, akkor hajrá. Sajnos ezt is neked kell meglépni. Emékszem erre az érzésre, jó lenne az alibi, hogy ő hozza elő azt a témát, amit furcsa módon az előző alkalommal te csak az utolsó pár percben hoztál elő... Persze néha segíthet, néha óvatosan visszakalauzolhat az előző óra témájához. De te is megteheted, hogy azt a fonalat veszed fel, kérdés, hogy miért nem teszed. Ez egy állandó belső harc, akarok beszélni róla, nem akarok beszélni róla, akarom tudni, nem akarom tudni, akarok emlékezni, nem akarok emlékezni... Azzal, hogy tőled várja, hogy visszatérj oda, ahol már elkezdtetek lépéseket tenni, azzal abban segít, hogy ezt a küzdelmet megvívd magaddal.
(Lehet, hogy egy szakembernek égnek állna a haja ettől az eszmefuttatástól, de nekem ez a tapasztalatom. Bocsánat, ha belekontárkodtam valamibe, Alaine! )

Kedves Mara, szerintem a szakembereknek ettől nem áll égnek a haja, az enyém sem.....

Akkor megnyugodtam.

Szerintetek mindenképp szükség van terápiára, pszichológussal való kapcsolatra ?

Sziasztok!
Én nem voltam képes beszélni a kérdéseimről a pszichológussal...
Le is mondtam azóta két terápiát.Írt nekem erre emailt,hogy pedig mennyire kiváncsi rá,hogy mi van velem,meg reméli nincs gond.
De legutoljára mondtam neki,hogy hol gyűlölöm,hol nagyon szeretem,meg néha félek,hogy bántani fog.Erre azt mondta ez normális és megkérdezte,szerintem ő hogyan fog engem bántani..erre nem voltam képes válaszolni.De nagyon felemeltem a hangom vele szemben,mondtam,hogy hagyjon békén,meg ilyesmi.De nem utált meg,ezek szerint.
Én nem tudom,hogy érdemes-e egyáltalán beszélni ezekről az abúzusos dolgokról.Bordeline is vagyok és ezért hajlamos kitalált(de valósnak hitt) storykat bevinni a terápiába.Legalábbis ezt olvastam a neten.Múlt héten annyira fájdalmas volt a puszta lét is,hogy az öngyilkosságon gondolkodtam.Ezek az állapotok mind azóta vannak,mióta elkezdtem foglalkozni a "feldolgozással".Valakinek lehet,hogy jobb,ha nem bolygatja a dolgokat,nem?:,(

Szia, nebánts... ez a bordeline csúnya dolog... engem is diagnosztizáltak már ezzel szóban, de papíron hálistennek nem... megértelek, én is hibáztatom magam mindenért, és sokszor olyan dolgokat mesélek el, amik nem az én megéléseim, de valahogy mintha mégis az enyéim lennének... engem annyira megviselt pl. a repülőszerencsétlenség, mintha valakit valóban elvesztettem volna... ez az érzékenységedből fakad... és szerintem abból, hogy megerősítést, támogatást, szeretetet vársz, amit nem kaptál meg, amikor szükséged lett volna rád.
szerintem menj el a következő alkalomra...

Szia nebants !

Mindenki más úton próbálja a feldolgozást, vag ytagadja azt, legalábbis az általam megélt eddigi szakaszokból erre tudok következtetni, viszont ha isszaolvasol és más témákban is szemezgetsz itt,ugyanezt fogod látni. Sajnos nem hiszem ,hogy megoldás lenne nem foglalkozni vele,de túlzásba sem szabad esni. A legjobb talán úgy kezelni,mintha egy " kiskutya" lenne. Tanítani kell,nevelni, hozzászokni, lehet hogy párszor megharap vagy nem hallgat,de ha megtanulod kezelni az már egy jó pont. Bocsi a hülye hasonlatért,de most nem jutott más az eszembe. Ha nem érzed magad készen a pszichológusra, akkor nem kötelező, azt úgyis érezni fogod. A borderlineos kombó mondjuk nem a legbiztatóbb dolog ebben az esetben,de sztem semmi sem lehetetlen

Nagyon köszönöm a bátorító szavaitokat! Igen,bordeline-ként nehezebb én is úgy érzem.
Ez a kiskutyás hasonlat jó,akkor én még a "néha megharap" fázisban vagyok.Régen,amikor tizenéves voltam,akkor mondták,hogy bordeline vagyok,meg anorexiás,bulimiás is voltam.Senki nem tudott kezelni,kézről kézre jártam a pszichiáterek közt,9 orvosom volt 2 éven belül.Volt egy férfi pszichiáter,neki beszéltem az abúzusos emlékeimről.Ő hallgatott,majd azt mondta,szerinte nem mondok igazat,hogy kitalálom az egészet.Ez totálisan letaglózott,évekig nem hoztam fel újra a témát,csak egy nőnek,aki szintén "lepasszolt".Ekkor hagytam abba mindennemű terápiát.Majd most,26 évesen fél éve beszéltem egy pszichológusnővel.Erről. is tudtam vele beszélni,ő nem mondta,hogy kitalálom az abúzusos emlékeket.De átadott ennek a kollegájának,akihez most "járok".Ő azt mondta nekem,nem fog elhagyni és lepasszolni,azért dolgozik,hogy egy szoros,intim terápiás kapcsolat alakuljon ki köztünk,Szerinte az emlékeim valósak,az jó érzés volt,hogy nem tart hazugnak...

ez a nem hitte el dolog..... Eddig egyszer voltam pszichológusnál,de mintha csak mesét mondtam volna neki,annyira érdekelte. Aztán meg próbálta "feldolgoztatni" az eseményeket azzal,hogy elképzeltem,hogy tökön rúgom az illetőt. Nos, inkább nem mondom mennyire nem volt hatásos .. De ha létezik olyan aki ténylegesen hisz neked, azthiszem ott nem szabad elvesztegetni az időt. Ezért próbálok most egy jó pszichológust keresni, eddig ugy voltam vele,hogy megvagyok....de nem megy sajnos egyedül...csak ideig-óráig.

Te jó ég, egy hétig Németországban voltam, és ennyi hozzászólás érkezett a kedvenc témámban? Hogy fogom mind elolvasni?