Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Na most az van, hogy az új pszichológusomat is szeretem, ezt a mai órán meg is mondtam neki, erre ő azt mondta, hogy ő is szeret engem. Na ettől majdnem elbőgtem magam. De szegény hiába kérdezgetett, hogy mi történik most bennem, semmit nem tudtam mondani. Csak sírni akartam de igazán azt sem tudtam. Nagyon fura volt.

Nekem már nagyon hiányzik a pszichológusom, 2 hete nem tudtam menni hozzá, és a héten se fogok tudni menni. Pedig már nagyon nagyon hiányzik. Napjában többször is eszembe jut, illetve ha rosszul érzem magam, vagy ha valamilyen helyzetben vagyok is akkor eszembe jut, hogy ő vajon mit tenne, mit tanácsolna nekem. Fura ez a kapcsolat ami kialakult közöttünk. Sokszor az is erőt ad, ha csak az utca másik oldalán meglátom a távolban.

Ági ez nagyon aranyos volt.Mármint,hogy megmondtátok,hogy szeretitek egymást. Kedves pszichológusod lehet.

Számomra a vagdosás azt jelenti(asszem), mint régen az anorexia.ÉN,csakis ÉN dönthetem el,hogy mi történik a testemmel.Uralom,irányítom,egyedül ÉN.Nem MÁSOK bántanak,nem ők "dolgoznak" a testemen,hanem ÉN.Eldönthetem,fájni fog-e valami,vagy sem,dönthetek a sorsom felől.A kontroll az én kezemben van.
Ez a szeresd magad...számomra még nagyon nehéz,de kezdem azzal talán,hogy a hajdani kislányt megpróbálom megszeretni,aki voltam.

De szokott ilyen lenni, hogy talán eltúlzom a dolgokat, és nincs szükségem pszichológusra. Olyan is van, hogy nem biztos, hogy találok témát, és akkor mit fogok ott csinálni. De végül sosem bánom meg, mindig van téma. Ez egy folyamat, hol ilyen hol olyan. Ezért nem kell kihagyni az órát. Szerintem. Akár ezt is el lehet mondani, hogy jól érzed magad, és gondoltál rá, hogy lemondod az órát. Értékelni fogja az illető.
És igen, nagyon kedves a pszichológusom.

Május írta: Ha épp jól vagytok, nincs bűntudatotok, hogy mégis mentek a pszichológushoz, hogy mit kerestek ott? Ma mennék, de lehet, hogy ki kéne hagynom. Lehet, hogy minden rendben velem, akkor meg minek menni?

Amikor azt mondod magadnak, hogy mit keresel ott, akkor nem biztos, hogy annyira jól vagy.

Nem tudom, hogy abba hagyjam-e a terápiát (úgy érzem, hogy be kéne fejeznem). 2 hete elmondtam a pszichológusomnak, hogy mi történt velem. Akkor még úgy gondoltam, hogy ennek így kellett lennie, hogy már itt volt az ideje, hogy elmondjam, de időközben megbántam és már hibának látom. A múlthéten lemondta az óránkat és a következőre pedig, ahogy a napok közelednek egyre kevésbé akarok elmenni. Igazából csak azért mennék el, hogy elmondjam nem tudom tovább csinálni a terápiát, mert nekem ez nem való és nem is megy ez a kapcsolat. Egyre kétségbeesett vagyok, félek és tudom, hogy ez csak rosszabb lesz, mert már túl sok ideje vagyok ott (több, mint 1 éve) és ha nem fejezem be most akkor túlságosan ragaszkodni fogok hozzá (nem szeretném megszeretni), amit viszont nem szeretnék (így is már rengeteget gondolok rá és mindig számoltam a napokat a következő alkalomig). Attól is félek, hogy ha maradnék a végén még ő küldene el és az sokkal rosszabb lenne, mintha én mennék el a saját akaratomból. Ne haragudjatok, hogy ezzel terhellek titeket, de senkivel se tudom, ezt megbeszélni és nem szeretnék meggondolatlan döntést hozni hirtelen felindulásból....

Emma ne add fel. A pszichologus addig nem fogja azt mondani, hogy vege a tetapianak mig o ezt fontosnak latja. Amig nem leszunk jol. Hidd el sokszor az en fejembe is megfordul h nem kellene menni mar de megis megyek. Ne adjuk fel. Magunk miatt csinaljuk.

emma írta: Engem nagyon nagyon érdekel a pszichológia és nagyon szìvesen beszélgetnék vele más témákról, mint saját magam. Az a baj, hogy nem tudom mit lehet és mit nem lehet egy pszichológusnál ( vagy mit illik és mit nem) ezért nem is nagyon merek kérdezni nehogy megbántsam"

Emlékeztetlek erre a korábbi válaszodra.
Most szerintem "hirtelen felindulásból" menj el a pszichológushoz és kérdezz tőle azt, ami éppen neked jólesik. Egészen biztosan nem fog megbántódni.

Emma, ha nemrég mesélted el neki, hogy valójában mi történt veled, akkor szerintem érthető reakció, hogy nem szeretnél menni... Plusz ha nincs meg a rendszeresség, az is ki tud billenteni. Velem is volt már úgy, hogy ő lemondta, utána én is lemondta, valamiért, és valahogy nem volt kedvem újra menni... mert megszakadt a folyamatosság. Ilyenkor erőt kell gyűjteni, és menni.
Ezt mondom most úgy, hogy én is lemondtam a következő alkalmat.

emma írta: Nem tudom, hogy abba hagyjam-e a terápiát (úgy érzem, hogy be kéne fejeznem). 2 hete elmondtam a pszichológusomnak, hogy mi történt velem. Akkor még úgy gondoltam, hogy ennek így kellett lennie, hogy már itt volt az ideje, hogy elmondjam, de időközben megbántam és már hibának látom. A múlthéten lemondta az óránkat és a következőre pedig, ahogy a napok közelednek egyre kevésbé akarok elmenni. Igazából csak azért mennék el, hogy elmondjam nem tudom tovább csinálni a terápiát, mert nekem ez nem való és nem is megy ez a kapcsolat. Egyre kétségbeesett vagyok, félek és tudom, hogy ez csak rosszabb lesz, mert már túl sok ideje vagyok ott (több, mint 1 éve) és ha nem fejezem be most akkor túlságosan ragaszkodni fogok hozzá (nem szeretném megszeretni), amit viszont nem szeretnék (így is már rengeteget gondolok rá és mindig számoltam a napokat a következő alkalomig). Attól is félek, hogy ha maradnék a végén még ő küldene el és az sokkal rosszabb lenne, mintha én mennék el a saját akaratomból. Ne haragudjatok, hogy ezzel terhellek titeket, de senkivel se tudom, ezt megbeszélni és nem szeretnék meggondolatlan döntést hozni hirtelen felindulásból....

Én is szoktam ilyeneken jojózni, de sohasem komolyan. Tudom, hogy a félelem beszél belőlem, amiben szintén segítenie kell nekem. Csak azért nem farolhatok ki, mert attól félek, hogy kötődöm. Ez abszurd.
Én tudom, hogy jelen pillanatban egy oxigénpalackkal ér fel a víz alatt a pszichológusom. Aztán, ha felhoztunk mindent, akkor majd lesz egy kopoltyúm.
Tegnap kijött nekem egy tanács egy könyvben, azt írta, hogy ne hallgassak arra, aki bennem a negatívat mondja. Ha tudom, hogy minden változik, akkor pont a reménytelenség ne változna? Ki az, aki ezt bennem mondja?

Hát lányok,én osztottam-szoroztam és úgy döntöttem,hogy abbahagyom a terápiát.Kezdek nagyon szorosan kötődni a pszichológushoz és már most nem akarok elszakadni tőle.Mindenképpen sérülni fogok..,.
Nehéz döntés.Heti 2x találkozok vele,szerdán valahogy kinyögöm neki.

Miert gondolod azt h nelkule jobb lesz neked? Sztem az nem baj, h fuggunk tole.

Kedves nebánts, mondd el neki, mit érzel pontosan... mondd el, úgy érzed, túlságosan kötődsz hozzá.
Én is megosztottam az egyik terapeutámmal, és nem szidott le... Megértett, és azt mondta, ez teljesen normális, és ha nem lenne kötődés, nem tudnál megbízni és megnyílni neki. Bízz benne! Ha jó szakember, tudja kezelni azt is, ha 'túlságosan' kötődsz hozzá. Ez hozzátartozik a munkájához. Sok bátorságot kívánok, drága nebánts!

Nem,gondolom,hogy jobb lenne nélküle.De amióta "megszerettem" rosszabbul érzem magam.Elmondtam neki,hogy bántottam magam ismét és annyira jólesett a reakciója,aggódása,hogy ez még több önbántalmazásra sarkall.Ez pedig csak rosszabb lesz és sehova nem vezet...:,(
Elmondom neki,hogy mit érzek és remélem tényleg nem fog kiakadni.De meg kell védenem magam,elejét kell vennem annak,hogy visszaessek a vagdosás-evészavar ördögi körébe,mert úgy érzem ez a terápia visz bele most újra.

Ezen szerintem sokan átestünk. Az, hogy az én esetem nem is olyan szörnyű, talán meg sem történt. Én akkor szembesültem, ezzel mikor elmondtam a tesómnak, és utána meséltem a pszichológusomnak, hogy olyan jól esett a tesómtól, hogy egyáltalán nem kérdőjelezte meg, hogy igaz-e amit mondok, és tényleg megtörtént-e. Ezen teljesen meghatódtam, és rájöttem, hogy kicsit azért is, mer én is folyamatosan megkérdőjelezem magam ebben az ügyben.
A túlzott kötődésről is azt tudnám mondani, hogy ezen is átestem az előző pszichológusommal elég keményen, de a mostaninak rögtön elmondtam, hogy úgy kezdjünk bele, hogy még egy ilyet nem bírok ki, és inkább bele sem kezdek. De ha ezt érzed is az elején, az is tipikus tünet, és hidd el, ha jó a pszichológusod, meg fog oldódni a terápia lezárásáig. Csak mond el neki.