Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

karácsony írta: A titok nálam a szó szoros értelembe vett titok volt. Egy hosszú huzavonára emlékszem. Én konkrétan hát mondjuk úgy h lebuktam a rajzzal, amit készítenem kellett otthon. Bennem semmiféle szándék nem volt, h erről beszéljek.

Dehogynem.

Május, nagyon örülök! Tudtam, hogy így lesz. Vigyázz, jöhet most mindenféle ingazdozás. Holnap biztos megpróbálod ezt a jó érzést lerombolni.

Ági, neked cipő, nekem szőnyeg volt. Érdekes, ahogy ezek a dolgok dekoncentrálják az embert. A gonosz erők...

Vasárnap én is találkozom a pszichológusommal!

Mara találkoztál vele? Milyen volt? Pont ma gondoltam rá, hogy valahogy ki kéne eszközölnöm egy találkozót a régi pszichológusommal.

Majd vasárnap fogok. De ez más, tudod. És már sokszor talákoztunk a terápia vége óta.
Nem lenne jó, ha találkoznál a régi pszichológusoddal. Hülye ötlet, tudod te is. Végre kimásztál abból valamennyire, elkezdett működni a dolog az újjal. Szóval felejtős.

Hát igen, nem végződött túl szerencsésen az előző pszichológusommal a kapcsolat, nem volt időnk a rendes lezárásra. Nem is tudom mit várok, talán, hogy lássa már nincs szükségem rá mint pszichológusra.....
Ez nagyon tetszik, és magamra ismertem benne, hogy a terápián kislányként viselkedek, és a pszichológustól anyai gondoskodást várok.
Nem egyszerűek ezek a dolgok, érzelmileg bevonódni, hogy működjön a terápia, de mégis kívül maradni, hogy a keretek megmaradjanak.
Azt hiszem utálom a kereteket!

Most kicsit megijedtem a pszichológusom reakciójától. Találtunk egy mélyebbi, korábbi (magzatkori) okot, és azt mondta, akkor már a sz. abúzussal nem is kell foglalkozni. ???????????? Szerintem nem ért a sz. abúzushoz eléggé, attól félek.
Mert, ugye, nem fájt, és az elkövető alapvetően inkább kedves volt velem, mint nem. De akkor hol van az a tény, hogy akit ott évekig izgattak idejekorán, az összezavarodik? (csecsemő-kisgyermekkor.) Nem tudom, már nem tudok semmit...

Mit gondoltok? Milyen szakkönyvre hívjam fel a figyelmét? Dehát a Mérgező szülők, az nem elég? Össze vagyok zavarodva. Most elöntött a pasival való szakítás fájdalma is, hogy tehette velem a szakítást úgy, ahogy tette, stb. Meg itt a másik trauma is, amivel most dolgozunk.

Egyszer olvastam egy interjút, egy pszichológussal készült, aki olyan menekültekkel foglalkozik, akik poszttraumásak stb. És az egyik felnőtt férfi elvesztette a családját stb. és a terápia óta is beszélni szoktak egymással, és a fickó azóta is még telefonba is anyunak hívja.

Alicia09 írta: Most kicsit megijedtem a pszichológusom reakciójától. Találtunk egy mélyebbi, korábbi (magzatkori) okot, és azt mondta, akkor már a sz. abúzussal nem is kell foglalkozni. ???????????? Szerintem nem ért a sz. abúzushoz eléggé, attól félek.
Mert, ugye, nem fájt, és az elkövető alapvetően inkább kedves volt velem, mint nem. De akkor hol van az a tény, hogy akit ott évekig izgattak idejekorán, az összezavarodik? (csecsemő-kisgyermekkor.) Nem tudom, már nem tudok semmit...

Mit gondoltok? Milyen szakkönyvre hívjam fel a figyelmét? Dehát a Mérgező szülők, az nem elég? Össze vagyok zavarodva. Most elöntött a pasival való szakítás fájdalma is, hogy tehette velem a szakítást úgy, ahogy tette, stb. Meg itt a másik trauma is, amivel most dolgozunk.

Én ezt most nem értem igazán Alicia.
De a pszichológusom mindig azt mondja, hogy azt meg kell engedni magunknak, hogy fájjon, szóval ne nyomd le, mert akkor nem tudod elgyászolni. Sajnálom!

karácsony írta:

Alicia09 írta: Most kicsit megijedtem a pszichológusom reakciójától. Találtunk egy mélyebbi, korábbi (magzatkori) okot, és azt mondta, akkor már a sz. abúzussal nem is kell foglalkozni. ???????????? Szerintem nem ért a sz. abúzushoz eléggé, attól félek.
Mert, ugye, nem fájt, és az elkövető alapvetően inkább kedves volt velem, mint nem. De akkor hol van az a tény, hogy akit ott évekig izgattak idejekorán, az összezavarodik? (csecsemő-kisgyermekkor.) Nem tudom, már nem tudok semmit...

Mit gondoltok? Milyen szakkönyvre hívjam fel a figyelmét? Dehát a Mérgező szülők, az nem elég? Össze vagyok zavarodva. Most elöntött a pasival való szakítás fájdalma is, hogy tehette velem a szakítást úgy, ahogy tette, stb. Meg itt a másik trauma is, amivel most dolgozunk.

Én ezt most nem értem igazán Alicia.
De a pszichológusom mindig azt mondja, hogy azt meg kell engedni magunknak, hogy fájjon, szóval ne nyomd le, mert akkor nem tudod elgyászolni. Sajnálom!

Köszönöm, Karácsony, Igen, tudom, hogy a fájdalom önmagában nem baj.. Nem ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy úgy gondolja a terapeuta, hogy ha találtunk egy előző, mélyebb okot, akkor a szexuális abúzus már nem is lehet gond mellette, nem is kell különösen foglalkozni vele. Valamit foglalkoztunk, de lehet, hogy annyi elég volt szerinte. Én meg úgy gondolom, hogy mindkettő lehet a rossz állapotomnak az oka. Az tény, hogy először időben a legrégebbivel kell foglalkozni, ez történik most. De úgy értettem őt, hogy a mostanihoz képest az abúzust nem találja a továbbiakban említésre méltónak. Ez zavar.

Hát azt hiszem egy paciensnek nem feladata szakkönyvre felhívni a pszichológusa figyelmét. Ez olyan bizonyítási kísérlet. Ha részvétét fejezte ki a veled történtekkel kapcsolatban, akkor érti is a problémáid okát remélhetőleg és nem lenne neked szükséges kampányolni az abúzus mellett. Azt sem lehet diktálni h téged érzelmileg mi foglalkoztasson. Így ha te úgy érzed h ez foglalkoztat igazán belulről akkor beszeld meg vele, h miért akarja h másra koncentraljatok. A te szereped az abúzusban a fontos, mármint, hogy hogy látsz rá.

Köszi Május:), de nekem csak kiképzett véleményem és idegrendszerem van, nem szakértelmem.

karácsony írta: Hát azt hiszem egy paciensnek nem feladata szakkönyvre felhívni a pszichológusa figyelmét. Ez olyan bizonyítási kísérlet. Ha részvétét fejezte ki a veled történtekkel kapcsolatban, akkor érti is a problémáid okát remélhetőleg és nem lenne neked szükséges kampányolni az abúzus mellett. Azt sem lehet diktálni h téged érzelmileg mi foglalkoztasson. Így ha te úgy érzed h ez foglalkoztat igazán belulről akkor beszeld meg vele, h miért akarja h másra koncentraljatok. A te szereped az abúzusban a fontos, mármint, hogy hogy látsz rá.

Igen, elég röhejesnek hangzik, hogy szakkönyvre hívjam fel a terapeuta figyelmét, belátom..

Teljesen reális az, amivel dolgozunk most, arra is nagy szükség van. Sőt! De azóta rájöttem, hogy egyszerűen megmondom neki, hogy vannak olyan tünetek, aminek csak az abúzushoz lehet köze, mert logikailag úgy tűnik reálisnak.. Csak összezavarodtam, hogy a továbbiakban ki akarta hagyni az egész abúzust a pakliból. Zavaromban nem tudtam reagálni.

Köszi, hogy hozzászóltatok Karácsony, Május!

Igen, Május, mindenről lehet beszélni a pszichológussal, ha az jó szakember. Neki az a dolga, hogy értse a poklok legalsó bugyraiból előkerülő történeteket is, illetve, hogy együtt érezzen Veled, és segítsen feldolgozni. Ép lelkületű ember nem Téged fog hibáztatni, és nem Tőled fog undorodni, ha ezeket meghallja. Ha ilyenekről akarsz vele beszélni, szerintem kezdd a legenyhébb történettel, és majd meglátod, hogy reagál, csak, hogy megnyugtasd Magad..

Május írta: Egy másik topikban a szexre terelődött a téma, nekem erről is a pszichológus jut eszembe. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, szoktatok-e a szexről beszélni a pszichológussal. Engem nagyon nyom, amiket csináltak velem gyerekként meg felnőttként is, és most is már a meztelenség gondolata is félelemmel meg szégyennel tölt el. Nem tudom, kell-e, szabad-e erről beszélni egy pszichológussal, attól tartok, undorodni fog tőlem. Nem tudom, mit szabad meg mit kell kimondani, mert amiket csináltak velem, az olyan gusztustalan, hogy lehet azt elmondani, a testrészeket meg a történéseket, hogy mikre vettek rá, remélem, értitek, mire gondolok, szóval hogy ezekkel az emlékekkel mit lehet kezdeni, ezek gyomorforgatóak. Nem tudom, hogy ezek csak rám tartoznak vagy meg kell-e osztani a pszichológussal. Érdekelne, hogy ti elmondatok-e ilyen részleteket, és az milyen volt nektek meg a pszichológusnak.Nekem elmondhatatlan, csak mostanában meg ezek a képek jönnek a fejemben. Rossz nagyon.

Ez engem is érdekel, hogy másoknak ez mennyire megy, hogyan lehet szexről beszélni a pszichológussal. Én egy év alatt eddig egyszer bírtam megemlíteni a témát, és akkor is sikerült annyira lefagynom, hogy egy idő után már csak bólogatni vagy fejez rázni bírtam a kérdéseire. És nagyon kellene pedig beszélni róla, de egyszerűen nem megy. De nagyon remélem, hogy sikerülni fog egyszer, hogy eljön az a bizalmi pont, amikor erről is tudok majd beszélni. Egyelőre nehéz, felkavaró érzések jönnek fel csak a gondolatra is (csak attól elkezdek szédülni, hogy ezeket leírom), na, és még ott van a szégyenérzet is...
Szóval hogy van ez másoknál, nálatok?

Május, pszichológussal mindenről szabad beszélni. És igen, nagyon nehéz a szexről beszélni. Szerintem itt nagyon nagy feladat hárul a terapeutára, rengeteget tud segíteni.

Amikor csak úgy megemlítettem, hogy 'a barátommal voltam...', akkor kibukott belőle a kérdés, hogy nekem van barátom? Nem mondtam. Nem. Valszeg mert nem tartom fontosnak, és nem akartam olyasmiről beszélni, aminek köze van az abúzushoz. És szerintem mindenki nevében elmondhatom, hogy mindannyiunk szexuális életére befolyással van.
Leírni le tudtam a pszichológusnak, ha valamit meg akartam osztani vele - pl. hogy miket tettek velem, de amikor ő ugyanezeket visszamondta, nagyon kellemetlen volt. Próbált tapintatos maradni a tesók közti szexuális játékokkal kapcsolatban, és csak kulcsszavakat használt.
Nálam talán az is gond, hogy ugyan folyékonyan beszélek németül, ezekben nincs szókincsem. Nem annyi, mint amennyit szeretnék. Bár magyarul se biztos, hogy el tudnám mondani...