Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Köszi Mara! Jól esne néha az biztos.

Én ma voltam a pszichológusnál. Sírtam, folyt és megfojt a könnyem. De ma a terápia után még sokkal rosszabbul érzem magam és az is eszembe jutott talán nem is kellene menni többet. Közel egy éve járok. Ti is éreztétek már így akik jártok, hogy talán nem is kellene oda menni többet és befejezni ezt az egészet és majd lesz valahogy. Bár egyáltalán fogalmam sincs hogy. Most úgy érzem, hogy mindenért ami nem sikerül, ami fájdalom ért kapcsolat párkapcsolat terén azért mindért ÉN vagyok a hibás. Ez az önvád kikészít. Azt érzem, hogy a pszichológus azt mondja, hogy ami abúzus ért NEM én vagyok a hibás, hisz még gyerek voltam. De a félresikerült párkapcsolataimért igen. ( Most konkrétan a szerelmem vesztettem el ) Akkor most én vagyok vagy nem én vagyok a hibás? Úgy érzem magam, mintha ÉN lennék a bajság, mintha a homlokomra ki lenne írva, hogy "ne közelíts, veszélyes vagyok". Tiszta hülyeség amiket itt írok, de ezt érzem. Szörnyű............

Kedves Jelen!
Sajnos igen, vannak ilyen időszakok is. Mikor én először beszéltem az abúzusról, másnap az utcára is alig mertem kimenni, mert azt hittem mindenki engem néz, mert megtudták a titkomat. Ez része a folyamatnak, jelzi, hogy jó úton jársz. Vannak alkalmak, amikor a hátunk közepére sem kívánjuk a terápiát. Van, hogy átmenetileg rosszabbul érezzük magunkat. De a végén meg lesz a pozitív hatás, hidd, el, és ne add fel kérlek.
Volt, hogy a terápia kellős közepén mentem ki a szobából ,mert akkor ott hirtelen elegem lett. Aztán vettem néhány mély levegőt az udvaron és visszamentem a szobába. Mivel már felszínen van a téma, nem maradhat lezáratlanul.
Jobban leszel te is, csak ne add fel, és igaza van a pszichológusodnak, "NEM TE VAGY A HIBÁS" akkor sem te voltál, és most sem te vagy, csak a következmények elszenvedője. Sok erőt kívánok neked a terápiás munkához, tiszta szívből!

Jelen, irigyellek! Őszintén! Én is szeretnék sírni a terápián. Talán nem kellemes, de meghozza az áttörést. Később érezni fogod. Ne hagyd abba, tarts ki! Oszd meg ezeket a gondolatokat a terapeutáddal, és meg fog erősíteni, hogy ez a kétség normális. Hajrá, Jelen! Erős vagy!

Koszonom! Nem hagyom abba. De amugy nem erzem magam erosnek. Tok sokat sirok.Egesz nap erzem fojtogat a siras de visszatartom. A kolegaim nem vehetik ezt eszre. De amint belepek a lakasba folyik a konnyem.

Sziasztok!
Új vagyok itt,mármint igazság szerint 1 éve regeltem ide,de csak most tudok írni...
Vannak dolgok a múltamban,amit nem tudok hova tenni,annyira mélységesen nyomasztóak,hogy leírni sem tudom.
Másodszorra vagyok egy férfi pszichológusnál,eddig nőnél voltam pár alkalmat,de amikor neki le kellett mondani,időpontot egyeztetett ezzel a férfival,hogy ő beszélgessen velem.
Ez a férfi a 2.alkalommal rákérdezett a szexhez való viszonyomra.Én akkor kifakadtam,elmondtam neki,hogy ovis koromból milyen zavaros emlékeim,rossz érzésem van később börtönbe csukott pedofilokkal kapcsolatban.Nagyon figyelt,ledöbbent és segíteni akar nekem.Viszont nem tudom,most én mit érzek.Úgy érzem sebezhetővé váltam,hogy bánthat,hogy nőként fog rám tekinteni,hogy beleszeretek és gyűlölni fogom.Nem tudom,hogy beszéljek vele a szexről,ezekről az emlékeimről,hisz ő is csak egy férfi! Főleg úgy,hogy a városban már régebben összefutottunk és emlékszem,hogy mindig megbámult a haverjaival úgy,mint egy nőt egy férfi.
Mit tegyek??????????

nebants írta: Sziasztok!
Új vagyok itt,mármint igazság szerint 1 éve regeltem ide,de csak most tudok írni...
Vannak dolgok a múltamban,amit nem tudok hova tenni,annyira mélységesen nyomasztóak,hogy leírni sem tudom.
Másodszorra vagyok egy férfi pszichológusnál,eddig nőnél voltam pár alkalmat,de amikor neki le kellett mondani,időpontot egyeztetett ezzel a férfival,hogy ő beszélgessen velem.
Ez a férfi a 2.alkalommal rákérdezett a szexhez való viszonyomra.Én akkor kifakadtam,elmondtam neki,hogy ovis koromból milyen zavaros emlékeim,rossz érzésem van később börtönbe csukott pedofilokkal kapcsolatban.Nagyon figyelt,ledöbbent és segíteni akar nekem.Viszont nem tudom,most én mit érzek.Úgy érzem sebezhetővé váltam,hogy bánthat,hogy nőként fog rám tekinteni,hogy beleszeretek és gyűlölni fogom.Nem tudom,hogy beszéljek vele a szexről,ezekről az emlékeimről,hisz ő is csak egy férfi! Főleg úgy,hogy a városban már régebben összefutottunk és emlékszem,hogy mindig megbámult a haverjaival úgy,mint egy nőt egy férfi.
Mit tegyek??????????

Szia. Szerintem jogod van megválogatni, kinek mit mondasz el. Ha nem tudsz megbízni ebben a pszichológusban, ne járj hozzá.

Szia nebats! Ha már felvetődik a kérdés benned, akkor szerintem ne hozzá járj terápiára. De természetesen ezt neked kell eldöntened. Lehet semmi gond vele, végülis csak pszichológus. Ha le tudod írni ami bánt téged, akkor az is sokat segíthet. Ezt tapasztalatból írom, nekem sokat segít.

nebants írta: Sziasztok!
Új vagyok itt,mármint igazság szerint 1 éve regeltem ide,de csak most tudok írni...
Vannak dolgok a múltamban,amit nem tudok hova tenni,annyira mélységesen nyomasztóak,hogy leírni sem tudom.
Másodszorra vagyok egy férfi pszichológusnál,eddig nőnél voltam pár alkalmat,de amikor neki le kellett mondani,időpontot egyeztetett ezzel a férfival,hogy ő beszélgessen velem.
Ez a férfi a 2.alkalommal rákérdezett a szexhez való viszonyomra.Én akkor kifakadtam,elmondtam neki,hogy ovis koromból milyen zavaros emlékeim,rossz érzésem van később börtönbe csukott pedofilokkal kapcsolatban.Nagyon figyelt,ledöbbent és segíteni akar nekem.Viszont nem tudom,most én mit érzek.Úgy érzem sebezhetővé váltam,hogy bánthat,hogy nőként fog rám tekinteni,hogy beleszeretek és gyűlölni fogom.Nem tudom,hogy beszéljek vele a szexről,ezekről az emlékeimről,hisz ő is csak egy férfi! Főleg úgy,hogy a városban már régebben összefutottunk és emlékszem,hogy mindig megbámult a haverjaival úgy,mint egy nőt egy férfi.
Mit tegyek??????????

Szia Nebánts! Először is ne add fel. Másodsorban én nagy valószínűséggel felhívnám azt a pszichológusnőt, aki megadta a férfi elérhetőségét, és megbeszélném vele az aggályaimat, mint nő a nővel. Hátha ad egy másik elérhetőséget, vagy esetleg valami okosat tudna mondani.

Köszönöm a bátorító szavaitokat!
Bennem az is felötlött,miután itt olvasgattam az oldalon,hogy mi lenne,ha elmondanám neki az aggályaimat?Ha azután sem érzem magam biztonságban,akkor szólok a másik pszichológusnak.
Ez így jó szerintetek?

nebants írta: Köszönöm a bátorító szavaitokat!
Bennem az is felötlött,miután itt olvasgattam az oldalon,hogy mi lenne,ha elmondanám neki az aggályaimat?Ha azután sem érzem magam biztonságban,akkor szólok a másik pszichológusnak.
Ez így jó szerintetek?

Szerintem jó.

Szerintem is jó, mondd el, és lehet kapsz megnyugtató választ a kérdéseidre, és tudod folytatni az illetővel.
Ha meg nem, talán tud mást ajánlani.

Annak idején azért nyitottam ezt a topikot, mert nem tudtam leválni a régi pszichológusomról. Már nem olyan intenzív a dolog, de folyamatosan jelen van. Az a nap, mikor elmondtam neki, hogy mi történt velem. Oly kedvesen vigasztalt, szorosan magához ölelt. Ez annyira szép emlékem.
A másik, mikor bejelentette, hogy be kell fejeznünk a terápiát, mert felszámolja a praxisát. Akkor kétségbeesésemben, és tehetetlenségemben földhöz vágtam a poharat, ami a kezemben volt.
Néha még most is álmodom róla, és nem tudom mi fogott meg benne annyira, hogy a mostani jól működő terápiám ellenére, sokszor eszembe jut, és fantáziálok róla. Nem tudom ezt a dolgot hová tenni, és lerendezni magamban.
Azért írtam ezt ide, mert most ez nyomaszt megint, hiányzik és vágyom utána, de erről senkivel nem tudok beszélni. Nem is értené ezt senki, főleg, hogy még néha én sem értem.........
Köszi, ha elolvasta valaki...

És a slusszpoén, hogy az előző terápiám alatt többször álmodtam arról, hogy itt hagy , és sírva könyörgök a kanapén, hogy legalább velem kivételt tehetne és foglalkozhatna velem, vagy, hogy mentem a terápiára, és ő már nem volt ott. Aztán mikor tényleg bejelentette, összedőlt minden. Elhiheted, hogy ilyen álmok után, hogy sokkolt a valóság!

Én értem, Ági. Nem olyan nehéz azt megérteni, hogy ha volt valaki, aki adott neked valami jót, az hiányzik. És vágysz utána.

Viszont ilyenkor nekem mindig eszembe jut, hogy a pszichológus igazából nem érez semmit az ember iránt, neki ez csak egy munka. Egy vagyok a páciensei közül. Még csak kedvelnie sem kell igazából. Olyan érzelmeket mutat, amit nem érez. A sok egyéb mellett ez is egy ok, amiért nem akarok pszichológushoz menni. De ez az én személyes gyíkom. Nem biztos, hogy jól teszem, és hogy igazam is van.