Az áldozat és a pszichológus kapcsolata

Az is jó, hogy Te itt vagy, Ági! Annyi mindent felhoztál bennem is, amit hasznos újragondolni.

Ági40 írta: Angyalka, talán nem mondanám, hogy hatalmat vagy tehetetlenséget érzek. Inkább akit közel engedek magamhoz azzal túlmisztifikálom a kapcsolatomat. Bár ehhez annak is köze lehet, hogy eléggé elhanyagoltak érzelmileg a szüleim. Az apámnak mintha nem is léteztem volna, az anyám részéről meg csak egy elvárás voltam. Mindig azt hittem gyerekkoromban, hogy nem is ők az igazi szüleim, biztos örökbe fogadtak azért bánnak így velem. És most jött ez a pszichológus aki apám helyett apámnak éreztem ( bár fiatalabb tőle pár évvel) Neki sok dolgot elmondtam, érdekelte mit érzek, engem hogy érintenek dolgok, és bár nagyon nehéz volt magamról beszélni vele mégis sikerült.Szóval elég közelinek éreztem a kapcsolatunkat. Talán ha egyszer elérem azt, hogy rájövök ez nem személyfüggő, hanem általában ilyenek a pszichológusok, könnyebb lesz.
Azért köszönöm a kedves szavaitokat és, hogy hozzá szóltok a témámhoz, és nem érzem itt is , hogy felesleges vagyok, mert senkit nem érdekel, hogy élek vagy nem.

Kedves Ági És Alicia!
Én nagyon hiszem, hogy sejtszinten van bennünk a TUDÁS, hogy milyen a szeretet, a normális emberi kapcsolat. És mivel erre eszméletlenül vágyunk a sérülésünk miatt, eszméletlenül sérülékenyebbé válunk... minden téren, minden szinten. Mindaddig, amíg helyére nem kerülnek bennünk a traumás élmények. Ám hiszem azt is, hogy a fájdalom elkerülhetetlensége azt az üzenetet is magában hordozza, hogy közelebb jutunk önmagunkhoz és a megoldáshoz egyaránt. Csak arra kell emlékeznünk, hogy folyamat a gyógyulás!!!

Ági40 írta: Most megint ezt csinálom, először hibáztatom utána meg védem őt. Ez tök fura

Nem fura. Természetes. Valószínűleg megszólal a lelkiismereted, nem? Mármint bűntudatot érzel, amikor hibáztatod. Pedig nem kéne...

Ági, én is pont így voltam ezzel, azt gondoltam, hogy örökbe fogadtak. Noha kívülről tiszta apám vagyok.

Köszönöm, a sok választ, és hogy vagytok nekem. Ismét segítettetek kilábalnom egy mély pontból.
Érdekes a sok hasonlóság, ezt sosem gondoltam volna. Jó tudni, hogy nem csak képzelgek magamban, ahogy szoktam, hanem nagyon is sok valóság alapja van az érzéseimnek. Köszönöm!!!!!!

Áginak! ....

Köszi!

Annyira bosszantó, hogy mikor helyre billenek, mindig történik valami. Ma az utcán telefonáltam a kolléganőmmel, és akkor tőle tudtam meg, hogy a városból is elment a volt pszichológusom. Tudom már rég nem kéne vele foglalkozzak, de annyira rám tört a sírás, és még ki sem sírhattam magam, mert az utcán voltam, itthon meg az egész család, és fogalmuk sincs a dologról. Alig tudtam visszafogni a bőgést, szörnyű volt. Most meg fáj a fejem és hányingerem van. Holnap megyek az új szakemberhez, akit nagyon kedvelek is és bízom benne, csak addig bírjam ki. Azért annyit elvártam volna, hogy szóljon, ne felkészületlenül érjen a dolog. Ezt meg is írtam neki sms-ben. Lehet rosszul tettem, de ez van. Most már nem bírom ezt, hogy minden apróság rosszul érint ami vele kapcsolatos. Elegem van.

Ági, mi lenne, ha elmondanád a férjednek, hogy min mész keresztül? Nem lehet, hogy megértené? Szépen el kell ezt magyarázni, aki nem volt terápiában, nem tudja, milyen elképesztő kapcsolat alakul ki pszichológus és páciense között.
Én megértelek, borzasztó lehet ez. De a lényeg, hogy az egyik felednek tudnia kell, hogy nem volt ő jó szakember, hogy jó, hogy már nem jársz hozzá. A másik felednek meg hagyd, hogy kisírja magát...

Igyekszem én nagyon és tényleg dúl bennem a két érzés. Sajnos még képtelen vagyok erről beszélni a párommal. Most elment éjszakás műszakba dolgozni, így most már végre sírhatok. Köszi a tanácsot!

Ági, lehet, hogy ez pont jó, hogy elment a városból. Talán könnyebb lesz tőle elszakadni. Noha értem én, hogy most még nagyon nehéz...

Nekem az jutott eszembe, hogy mi van, ha több etikai vétség is szárad a lelkén, azért kell elmennie a városból. Csak azért írom ezt Ági, hogy hátha ez is megkönnyíthet az elengedést..
Én is átéltem már azt, amit Mara mond, hogy sírok utána, közben a másik felem haragszik rá. Fontos, hogy az ember megengedjen magának minden érzést. Ez a feldolgozás egyik fontos velejárója.

Az elengedésről:

Ma voltam az új pszichológusnál. és ahhoz képest, hogy tegnap teljesen ki voltam borulva, alig aludtam, még szanaxot is vettem be. Ma meg egész nap a sírás környékezett, most, hogy eljöttem tőle teljesen nyugodt és megkönnyebbült vagyok. Ügyes ez a hölgy, nem tudom hogy csinálja, de azt hittem sosem fogom kiheverni a régi pszichológusomat. De most már látok rá némi esélyt. Alig tudom elhinni. Örülök!

Szuper! Szépen át fogsz erre az új pszichológusra hangolódni, de adjál időt magadnak is, és neki is. Jó lenne, ha tudnál gyakrabban menni... Fene egye meg, hogy pénzen múlik az ember gyógyulása. Normális országokban ez megy TB-re is. Vagy van biztosító, ami fizeti. Arról nem beszélve, hogy a terápia költségei és a fizetések aránya nem olyan abnormális, mint nálunk.

Ági40 írta: azt hittem sosem fogom kiheverni a régi pszichológusomat. De most már látok rá némi esélyt. Alig tudom elhinni. Örülök!

Hurrá!