Kötetlen beszélgetések, üzenetek

süni írta: Kedves Alaine!
Szeretném megkérdezni Tőled, mint szakembertől, hogy mi a véleményed erről a könyvről: Kuritáné Szabó Ildikó, Tisjár-Szabó Eszter: Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna ?
Arra lennék kíváncsi (ha ismered), hogy laikusok számára mennyire érthető, és áldozatoknak ad-e segítséget, vagy csak szakembereknek?
Köszönöm, ha válaszolsz!

Kedves Süni, jó, hogy felhívtad erre a könyvre a figyelmet! Februárban volt az Írók Boltjában egy könyvbemutató, ahol négyen voltak ott a szerzők közül. Nemrégiben jelent meg, én még nem olvastam, de amit tudok róla, annak alapján szívből ajánlom mindenkinek.
Szakembereknek természetesen számtalan egyéb mellett, ez is kötelező olvasmány kategória. Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy a kollégák közül sokan szintén így gondolják.

Alaine írta:

süni írta: Kedves Alaine!
Szeretném megkérdezni Tőled, mint szakembertől, hogy mi a véleményed erről a könyvről: Kuritáné Szabó Ildikó, Tisjár-Szabó Eszter: Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna ?
Arra lennék kíváncsi (ha ismered), hogy laikusok számára mennyire érthető, és áldozatoknak ad-e segítséget, vagy csak szakembereknek?
Köszönöm, ha válaszolsz!

Kedves Süni, jó, hogy felhívtad erre a könyvre a figyelmet! Februárban volt az Írók Boltjában egy könyvbemutató, ahol négyen voltak ott a szerzők közül. Nemrégiben jelent meg, én még nem olvastam, de amit tudok róla, annak alapján szívből ajánlom mindenkinek.
Szakembereknek természetesen számtalan egyéb mellett, ez is kötelező olvasmány kategória. Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy a kollégák közül sokan szintén így gondolják.

Szerintem hiánypótló ez a könyv, nagyon fontos lenne, hogy híre menjen szakmai körökben, főleg, ha bevonnák az egyetemi oktatásba... A nagyközönségnek szerintem annyira nem jó, mert túl tudományos, de szakembereknek szerintem nagyon fontos.

Lenne hozzátok egy kérésem! Kicsit meg kéne próbálni tartani magunkat a topikok címéhez, mert aki ide betéved, vagy nem mindennapos látogató, teljesen elvész a témák között. Bátran nyissatok új topikot, sőt, azt is lehet, hogy egy ember a nevével nyit egyet, vagy azzal a problémával, ami éppen foglalkoztatja. Remélem, senki nem veszi sértésnek, csak jó lenne, ha minél többeket segítene az oldal.
Természetes, hogy ahogy válaszolunk, el-eltérünk az eredeti címtől. De néztem az előbb pl. a "filmek a megértéshez" topikot
Jelen, bátran nyiss egy topikot, ahol felveted az összes problémát, ami most foglalkoztat. Jobban is követhető, ha egy helyen van mindez.

Ezt a könyvet már láttam én is, de mivel még a Trauma és gyógyuláson sem verekedtem még át magam, nem kockáztatom még meg. Mennyire sokkoló?

A filmesben én is tökre eltértem már a tárgytól, de kitörlöm, ha úgy van. Meg beírok egy másik filmet.
Jelen egy párkapcsos topic nem is lenne rosdz. Szerintem van vmi már abban a témàban is.

karácsony írta: Ezt a könyvet már láttam én is, de mivel még a Trauma és gyógyuláson sem verekedtem még át magam, nem kockáztatom még meg. Mennyire sokkoló?

A filmesben én is tökre eltértem már a tárgytól, de kitörlöm, ha úgy van. Meg beírok egy másik filmet.
Jelen egy párkapcsos topic nem is lenne rosdz. Szerintem van vmi már abban a témàban is.

Nem kell kitörölni semmit, csak figyeljünk erre egy kicsit. Persze, nagyon könnyű eltérni az eredeti témától, hiszen az ember legtöbbször az utolsó gondolatra reagál.

Hogy mennyire sokkoló a könyv? Az adatok eléggé sokkolóak benne, és végre komoly tanulmányokon alapulnak. Szerintem a nagy része külföldi tanulmányok alapján készült. Viszont a hangnem annyira tudományos, hogy ettől valahogy hideg fejjel tudod olvasni. De nem olvasmányos, komoly szakszöveg.

Ha esetleg észleltek némi fennakadást az oldalon, akkor semmi gáz, csak egy kis karbantartás. De lehet, hogy észre sem lehet majd venni.

Lehet, buta kérdést fogok feltenni, de egyedül engem zavar, ha a fórum főoldalán látom a nevemet, mint utolsó hozzászóló? Mindig arra várok, hogx valaki írjon, és ne az én nevem legyen kint... szeretnék még itt is rejtve maradni, amennyire lehet...

En is mindig varom az ujabb hozzaszolast de en azert hogy erot adjon

Május írta:

rotebeete írta: Lehet, buta kérdést fogok feltenni, de egyedül engem zavar, ha a fórum főoldalán látom a nevemet, mint utolsó hozzászóló? Mindig arra várok, hogx valaki írjon, és ne az én nevem legyen kint... szeretnék még itt is rejtve maradni, amennyire lehet...

De, engem is nagyon zavar!!! Mindig fontoskodásnak érzem, ha hozzászólok, és nem szeretem kint a nevem!!!Én amúgy is néha nagyon félek, hogy valaki elolvassa azokat, amiket írok ide, felismer és kiderül a titkom. Nekem nem tudja senki. Igen, folyton szeretnék elbújni, meg ne lássák a titkomat. Most 2 napja teljesen rákattantam, hogy bajom lesz abból, hogy írok ide.

No para, lányok, túl kevesen olvasnak minket ahhoz, hogy kiderüljön. Nekem még azok sem olvassák, akiknek ajánlottam.. Elvannak az emberek anélkül, hogy ilyen sötét titkokat nézegessenek, aztán, ha véletlenül a szemük elé kerül, elbagatellizálják..

Amúgy meg kinek is kell magát szégyellnie amiatt, amit tettek vele? Bár tudom, könnyű mondani nekem, mert én már nem szégyellem.. Akit meg szeretek, tudja rólam, és attól még szeret, csak néha nem érti, miért borulok be könnyen, mert nem érti, hogyan hathat egy életen át egy csecsemő-kisgyerekkori történet..

Az elején én is így voltam, folyton paráztam, hogy mi lesz ha valaki felismer. Ez most már sokat enyhült, főleg mióta a páromnak megemlítettem, hogy volt némi gondom az unokatesómmal gyerekkoromban.
Azért nem beszélek az oldalról senkinek, de ha valaki felismerne, és négyszemközt rákérdezne, talán már nem szaladnék rögtön világgá. Főleg, hogy az a valaki sem véletlenül olvassa szerintem az oldalt.

Na most már az én képem lesz kint egy darabig

rotebeete írta: Lehet, buta kérdést fogok feltenni, de egyedül engem zavar, ha a fórum főoldalán látom a nevemet, mint utolsó hozzászóló? Mindig arra várok, hogx valaki írjon, és ne az én nevem legyen kint... szeretnék még itt is rejtve maradni, amennyire lehet...

Na és akkor mit szóljak én? Nekem van a legtöbb hozzászólásom, pedig sokat töröltem is. Ráadásul van, amikor több napig nem is jövök, és nem írok.
Amúgy értelek, az emberben megvan ez a félelem.

Hajnalkám írta: Amúgy értelek, az emberben megvan ez a félelem.

Néha nem tudom, ez a félelem, nem egy titkos, tudat alatti vágy-e... Derüljön már ki, borujlon már ki a bili, ne kelljen többé bújkálni.
Ahányszor megjelent rólam egy cikk, annyiszor rettegtem, hogy anyám elolvassa, és rájön, én vagyok az. Aztán rájöttem, hogy tulképp reménykedem. És minden alkalommal nagy csalódásként ért, hogy nem történt semmi. Pedig tudom, hogy olyan újságokban is megjelentek cikkek, amelyeket tuti olvas.
Szóval az ismerősök nem ismernének rátok, mert nem akarnának rátok ismerni. Ha a képünk lenne kint, akkor sem ismernének ránk, mert csukott szemmel járnak.

Május írta:

Anoni Mara írta: Néha nem tudom, ez a félelem, nem egy titkos, tudat alatti vágy-e... Derüljön már ki, borujlon már ki a bili, ne kelljen többé bújkálni.
Ahányszor megjelent rólam egy cikk, annyiszor rettegtem, hogy anyám elolvassa, és rájön, én vagyok az. Aztán rájöttem, hogy tulképp reménykedem. És minden alkalommal nagy csalódásként ért, hogy nem történt semmi. Pedig tudom, hogy olyan újságokban is megjelentek cikkek, amelyeket tuti olvas.
Szóval az ismerősök nem ismernének rátok, mert nem akarnának rátok ismerni. Ha a képünk lenne kint, akkor sem ismernének ránk, mert csukott szemmel járnak.

Lehet, hogy igazad van. Bennem ez a két dolog hullámzik: tudja már mindenki, hogy mi történt velem, hogy KI tette ezt velem. És aki tette, bánja meg, kérjen bocsánatot, hátha akkor meg nem történtté válik a dolog.
A másik, hogy rettenetesen félek, napok óta ezen szorongok, hogy most biztosan kiderül az igazság.
De leginkább azt érzem, hogy folyamatosan szörnyű bűnt követek el, hogy ilyeneket gondolok azokról, akik bántottak, és azokról, akik nem védtek meg. Egyszer csak valahogy mégis kiderül a bűnöm, és nagyon súlyos árat fogok fizetni érte. Napok óta elnyel a félelem...

Próbáld meg egy kicsit a helyükre tenni a dolgokat. Ez a félelem a gyerekkorodból jön, ebben nőttél fel, ez szőtte be a mindennapokat... Amikor a félelem már realitását veszítette, az érzés még akkor is megmarad. Sajnos belénk égett.

Nem teged tartoztatnanak le ez tuti. De ertem en is felek hogy kiderul ahol elek valahogy akkor ez milyen fenyt vetne ram. Pedig en csak aldozat voltam es azota is vagyok, a mult aldozata mostmar. Hasonlo serulesekkel vagyunk itt hasonlo felelmekkel. Ez borzalmas. És nekem is eszembe jut, ha itt olvas felismer valaki akkor mi lesz??? Na de aki már ezt olvasgatja, annak van rá oka. ( sajnos) és nem igen hiszem, hogy nem értene meg minket.

Valaki már elé állt az abuzáló személy elé, aki az életünket tette tönkre, legalábbis lelkileg mindenképp. Ma úgy indultam el itthonról szüleimhez, hogy ha lesz csak egy percem "kettesben" apuval, akkor megkérdezem tőle MIÉRT tette velem ezt a szörnyűséget??? Nem tudtam, nem jött hang a torkomon, nem mertem kinyitni, nem mertem elkezdeni mondani. Bár egy perc erre azt gondolom kevés lenne. Most ez már nagyon erősen bennem van, hogy kell ez. Én nem akarom , hogy elváljanak anyuval, nekem az se kell, hogy anyu elhiggye ( igazából kellett volna mindig ) csak mondja a szemembe apu a kérdéseimre a VÁLASZT. Talán akkor könnyebb lenne nekem. TALÁN, nem tudom. Van tapasztalata valakinek? Folyamatosan már akkora iszonyat nagy dühöt érzek. De ma nem ment, nem volt lehetőség se, de egy perc lett volna, csak nem tudtam megszólalni.