Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Anoni Mara írta: Most már hivatalos! Úgyhogy le a lepellel!

www.facebook.com/events/417376591765156/..._t=plan_user_invited

Köszönjük, és hajrá mindenki: Érintettek, segítők, segíteni akarók... !

A pszichológus jó, igen. Már egy éve járok hozzá, csak most olyan "távolinak " éreztem. Szinte teljesen kívülről láttam magam, sokszor van ez egyébként. Igen, sajnos az alkohol nála feszültségoldó, ezt el is mondja. Én erre meg azt mondom, én még sem iszom egy kortyot sem, ez nem megoldás. Most el vagyunk így, beszélünk telefonon,van hogy találkozunk, de ez nem jó így., kell hogy legyen valahogy. Ez csak nem megy így sokáig. Ezzel nyugtatom magam. Pedig én nem ilyen vagyok. Van egy határozott, céltudatos oldalam, és van ez a másik, aki már azt sem tudom ki vagyok, aki határozatlan, aki nem szeretni való, aki tök béna.
Ja, megírtam a történetem, ami még nagyon nagyon hosszú lenne, de valamennyit leírtam.

Jelen, én sem ittam soha, így csak kívülről próbáltam megérteni az alkoholistákat. Nem tudni, hogy mi minden viszi oda őket, leginkább rossz példa, genetikáról is beszélnek. Az a baj, hogy általában nem változnak meg senki kedvéért, unszolásáért, csak a saját kedvükért, amikor v.mi vészhelyzet van. Pl. elmondja nekik az orvos, hogy 2 hónapjuk van, ha nem teszik le az italt, és akkor végük. Ilyenről már hallottam. Hatalmas elhívatottságú emberek szoktak velük érdemben foglalkozni, nem tudom pontosan, milyen hatékonysággal, de elég kicsivel. És, mint írtam már, nagyon ritka, hogy valaki kedvéért lemondjanak a piáról, ilyen szinte nincs. Tehát nem tudod megmenteni valószínűleg.
Azt is megértem, hogy egyelőre szereted, én is szerettem három ilyet.. Most már leszoktam arról, hogy piásokkal szóba álljak kapcsolat ügyben. Ha annak csak az árnyéka felmerül, már menekülök. De ehhez kellett 1 alkoholista férj, emellett vigasztalásképp két évtizedes szerelem, aki szintén piás volt. (Tegnapelőtt lett volna szülinapja, ha nem halt volna bele már a piába fiatalon..) Aztán egy 3,5 éves élettársi kapcsolat. Mindegyik bántott szavakkal minimum, a két szélső fizikailag is, egy idő után. A mostani szerelmem szín józan. De ezért megküzdöttem minden lehetséges módon.

"Van egy határozott, céltudatos oldalam, és van ez a másik, aki már azt sem tudom ki vagyok, aki határozatlan, aki nem szeretni való, aki tök béna." Ezt írod, Jelen. Talán mégiscsak próbáld meg megszeretgetni ezt az oldaladat is, amelyik kevésbé szimpatikus. Valamiért ilyen is lettél. El kell fogadni ahhoz, hogy a változás később bekövetkezhessen..

A történet meg majdcsak összeáll..

Iszonyatosan hianyzik, o meg olyan mintha kelletne magat. Nem tudja eldonteni mit akar. En nem keresem tobbnyire o keres, csak nem tudja mit akar.felnottkent pedig eldonthetne
Megint voltak hulye almaim, lehet azert mett tegnap irtam le a tortenetem.

karácsony írta: Azt viszont tudnám kérni, hogy a történetemnél a nevem névtelenre módosuljon? Ez lehetséges vhogy?

Egy nicknév sem fog elhangzani. Mindent kiszedtünk. Amúgy meg, örüljünk, ha lesz ott valami, én nem vagyok olyan optimista, mint a színházi szervezők... Ők abból indulnak ki, hogy tavaly volt egy hasonló felolvasó maraton, Holokauszt túlélők visszaemlékezésiből. Rengetegen voltak. Meglátjuk...

Mara, ezért ne haragudj meg szerintem. Valakinek ez a segítség, remény: Isten. Én néha próbálok toleráns lenni akkor is, ha nehezemre esik.

Anoni Mara írta:

karácsony írta: Azt viszont tudnám kérni, hogy a történetemnél a nevem névtelenre módosuljon? Ez lehetséges vhogy?

Egy nicknév sem fog elhangzani. Mindent kiszedtünk. Amúgy meg, örüljünk, ha lesz ott valami, én nem vagyok olyan optimista, mint a színházi szervezők... Ők abból indulnak ki, hogy tavaly volt egy hasonló felolvasó maraton, Holokauszt túlélők visszaemlékezésiből. Rengetegen voltak. Meglátjuk...

Mara, köszi. Tudom, hogy nem fog elhangzani. De nekem személy szerint lenne fontos, hogy ne legyen összeegyeztethető a történetem, és fórum neven. Elkezdtem megint bepörögni. Az én elkövetőm még nem kopott le rólam, és ha belegondolok abba, hogy itt élvezkedne esetleg a fórumbejegyzéseimen, hát elhányom magam. Tegnap egy hajszálon múlott este, hogy nem kezdtem ámokfutóként kitörölni minden bejegyzésem. És amint nyilvánosságról van szó eszembe jutnak a családtagjaim, nem akarom, hogy anyukám (se) idegileg teljesen kikészüljön, ha idetéved. Valahogy megoldható?

Persze, megcsináljuk.

Rotebeete! Köszönöm!

Sziasztok!

Ne haragudjatok, de megint olyan helyzetben vagyok, amit senkitől sem tudok megkérdezni. Az a helyzet, hogy írt nekem egy fiú ismerősöm, hogy szeretne velem sörözni,konkrétan úgy, hogy mikor sörözünk? És nem értem, hogy ez mit jelent. Mit jelent? Mit jelenthet "felnőtt" nyelven? Tényleg csak sörözést? Nagyon hirtelen jött, a semmiből, nem is értem, hogy hogy, és nem tudtam neki mit válaszolni, csak visszakérdezni, hogy mikor? Szerintetek ezzel adtam alá a lovat? Azt írta, "szóljak, és elintézi"... ??? Sajnos én nem nagyon értem a felnőttek világát, néha totál analfabétának érzem magam hozzá, és hát az is vagyok, nem értem, hogy mi mit jelent, és a másik mit von le a szavaimból, sokszor félreértenek, többször előfordult, hogy adtam valaki alá a lovat, mikor szándékomban sem állt, csak mikor nem értettem, hogy mi van, mondta egy barátnőm, hogy a férfiak ezt így meg így értik (biztatásnak, ami nem állt szándékomban)...és most félek, hogy mi van, mi lesz? Mit jelent ez? Tényleg csak egy baráti sörözést, amit én értek alatta, vagy randit? Hogy érti ezt egy felnőtt férfi? Tényleg létezhet olyan, minden hátsó szándék nélkül, pusztán baráti alapon elhív sörözni egy 35 éves férfi egy 27 éves "nőt"? Tényleg létezhet ilyen? ??? Számomra ez elképzelhetetlen, pedig ha tudnám BIZTOSAN, hogy CSAK egy baráti sörözésről van szó, elmennék vele...de rettegek, hogy másról van szó, és nem ugyanazt értjük alatta.
Nem tudom, mit tegyek, megbántani nem akarom, meg ha arról van szó, amit én értek alatta, akkor érdekel is, hogy mi minden történt vele az elmúlt években, de azt sem akarom, hogy rájöjjön, hogy félek tőle.
(Régen nagyon jóban voltunk, de az élet elsodort egymástól, de amúgy semmi bajom nincsen vele, azon kívül, hogy férfi.) Csak rettegek, hogy esetleg akar tőlem valamit...nem volt soha rendes, normális párkapcsolatom, ezért sem értem, hogy hogy működnek a dolgok, meg az ilyen nem egyértelmű utalásokat sem...és ezen nem is szeretnék változtatni (mármint, a párkapcsolat dolgon, hogy nem akarok).

Sunny, lehet, hogy nem "csak" baráti sörözésről van szó, lehet, hogy többet akar, de azzal nincs semmi baj, semmi természetellenes nincs abban, ha egy 35 éves férfi "akar valamit" egy 27 éves nőtől. Ami természetellenes, az az, hogy ez téged ennyire megijeszt, de ennek tudjuk az okát. A fontos az, hogy tudd, mi okozza az ijedtséged, a múlt szemüvegén át látod a jelent. Nem neki szól, hanem annak, ami történt veled.
A világban hála az égnek rengeteg normális férfi mászkál. Más kérdés, hogy neked kell-e ez az illető, érdekel-e, de ezt a "felnőttek világában" úgy szokták kideríteni, hogy az ember találkozgat az illetővel, megbeszéli vele a dolgokat stb. Az, hogy elmész vele sörözni, nem jelent semmiféle elkötlezettséget. A válaszod ("mikor"?) teljesen egészséges, nincs benne semmi más, mint hogy ok, igyunk meg egy sört és dumáljunk. Utána meg majd meglátod.
Nekem is vannak ilyen abnormális szorongásaim (másom sincs ), de ilyenkor az ember fel kell tegye magának a kérdést, honnan is jön ez az őrült szorongás, vajon tényleg a jelen helyzetből fakad, vagy máshol vannak a gyökerek? És nem fogod elhnni, de szinte mindig máshol vannak... Szóval nyugi.

Hát Sunny, ha nem barátilag gondolja, akkor mindegy, mert már egy apró jeltől képesek azt hinni hogy sínen vannak. Én már kaptam meg, hogy dehát olyan kedvesen mosolyogtam. O anyám...
szóval én megírnám neki, amit nekünk írtál. Hogy rég nem láttad, benne vagy egy beszélgetésben, egy barátiban, külön így kiemelve, és pl. hétfő jó neked, de pl.nyolckor menned kell, mert jönnek hozzád. Így agyon vagy biztosítva.

Mara! Neked is vannak "abnormális szorongásaid"??? Mikor lesz ennek már vége? Soha? Ezzel együtt kell élnünk??? Hogyan lehet ezt leküzdeni. Úgy érzem mindig mindent elcseszek, mármint ami az érzelmi világomat ( ha van ilyenem ) Úgy érzem, mintha mindig félnék, szoronganék. Ez az egyik oldalam, de ez már szinte legyőzi, átveszi a másik énem helyét is. A másik énem határozott, kiegyensúlyozott, amilyenre a munkámban is szükség van, és SENKI nem is gondolja milyen problémáim vannak...

Sunny csak akkor tudod meg mit akar, ha találkozol vele, beszélgetsz vele. De természetesen vigyázz magadra. Ez legyen mindig előtted. Persze tudom nehéz...Ha nem akarsz tőle többet, mint barátság, akkor felállsz és tovább állsz. De szerintem ezt nyugodtan közölheted is vele. De nem tudhatod mi lesz , ha találkoztok, lehet tök szimpatikus lesz.

jelen írta: Mara! Neked is vannak "abnormális szorongásaid"??? Mikor lesz ennek már vége? Soha? Ezzel együtt kell élnünk??? Hogyan lehet ezt leküzdeni. Úgy érzem mindig mindent elcseszek, mármint ami az érzelmi világomat ( ha van ilyenem ) Úgy érzem, mintha mindig félnék, szoronganék. Ez az egyik oldalam, de ez már szinte legyőzi, átveszi a másik énem helyét is. A másik énem határozott, kiegyensúlyozott, amilyenre a munkámban is szükség van, és SENKI nem is gondolja milyen problémáim vannak...

Persze, hogy vannak. Csodák nincsnenek. Csak talán már okosabban kezelem őket (nem mindig...). De egyeseket legyőztem, azt hiszem. Pl. már nem félek a repülőtől. (Azóta viszont nincs pénzem, hogy repülőre üljek. Lehet, hogy csak ezért nem félek.) Vannak viszont olyanok, amelyek kitartanak, orvosfóbia pl. De nem engedem, hogy uralkodjanak rajtam, elemzem, megnézem, miért is szorongok, stb. Aztán vannak azok, amelyekkel én sem bírok...