Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Szerintem Mara már így is épp elég bátor vagy!

jelen írta: Alicia jobban vagy, ennek örülök, mert én most úgy érzem sose leszek jól, de látom van remény:) Igen járok terápiára, kb egy éve. Régebben is voltam többször, csak mindig abba hagytam. De most, hogy van egy kisfiam, semmiképp nem hagyom abba, igazából őt féltettem, féltem, és ezért is mentem el. Azzal kezdődött egy éve, hogy már a nem tudom hanyadik talán 3. "pasimat " ismerte meg a gyerek, és erre voltam kíváncsi ez milyen hatással van ránézve. De abszolút semmi gond vele, nagyon ügyes okos, nincsenek magatartási és semmilyen problémája, illetve okos is, mindig kérdezem az ovónőket illetve a pszichológus is kijár az ovikba és semmi gond. Velem annál inkább. Illetve aki nem ismer, azt hiszik én milyen céltudatos , problémamegoldó nő vagyok. Neked van párod? Szerelmed? családod? Én most is, mint mindig csak "nyavalygok" bár most szerelmes vagyok...és mégis elküldtem, de beszélünk, itt vannak a cuccai, se veled se nélküled, tök gáz...

Ma nekem is nyavalygós napom volt.. Nekem 3 gyerekem volt, mikor terápiába kerültem, 24 éve. (Most is annyi, csak felnőttek..) Bántalmazó férjem volt, most szerelmem van, de nem tudunk együtt lakni, olyan a helyzet. Tehát az ingadozó hangulat az nekem is van még, de talán egyre kisebbek a kilengések..
Igen, a gyerek ér annyit, hogy ne hagyjuk magunkat. Én akkor lettem nagyon rosszul, mikor megszültem a harmadikat. De felfogtam, hogy nincs kecmec, meg kell gyógyulni, mert az alkoholista apjuk biztos nem neveli fel egyiket sem normálisan..
Így a maradék eszemmel olvastam, meg terápiába jártam. Akkor sokat gyógyultam. De hosszú volt az út odáig, hogy el mertem válni.. Aztán még volt két zűrös hosszabb kapcsolatom. Ez most -a körülményekhez képest- jó.
Színészkedni jól megtanultunk itt sokan, nem látják általában, hogy bajunk van, mert meg kellett tanulni úgy csinálni, mintha minden rendben lenne..
Örülök, hogy Te is itt vagy..

Én is a gyerekem miatt akarok jól lenni! Most , hogy szedem a frontint (0.5) ezt úgy érzem jó hatással van rám. Azt érzem, mintha nyugodt lennék, vagyis tudom, hogy rossz minden, de olyan , mintha beletörődnék, és nincs az a nagyon erős gyomorremegés. Lehet ezt érzi aki drogozik, mondjuk az teljesen távol áll tőlem. Aki szedett már ilyet biztos érzi milyen ez. Csak most meg attól tartok, hogy remélem ettől nem fogok hízni , mert azt nem akarnék. Enni egyáltalán nem eszek többet. Így tudok aludni is. Ma felhívott anyukám, de csak a kisfiamat kérdezte és oda is adtam neki a telót, velem nem akart beszélni. 1 hete mondtam el neki ismét telón a történteket, ami gyerekkoromban történt, de csak ordibált velem. Még ő van megsértődve. Ezt én nem is értem. Aki a szerelmem, igaz, hogy egy hete én küldtem el, de van rá okom. Teljesen egyedül vagyok ebbe a rohadt világba. Holnap ismét kezdődik a hét, a melóm ráadásul elég felelősségteljes, már azt érzem ott se tudok teljesen megfelelni. Bár még nem jelezték ezt. Szóval hogy lesz ez tovább , ez az élet , most nem tudom. Csak azt látom most megoldásnak, hogy éljem túl a napokat, vegyem be a frontint és ettől tudok "nyugodt" maradni csak. Ja, és sok sok puszit adjak a kisfiamnak, őt nagyon szeretem

Jelen, én is szedek gyógyszereket, én antidepresszánsokat is. Van, amikor elkerülhetetlen. A frontin tudtommal nem hizlal. Amiket én szedek, azok közt már vannak gázosabbak. Voltam már túlsúlyos, de akkor nem ezeket szedtem, amit most.
Az én anyám sem értett semmit, mert nem akart, kényelmetlen lett volna neki. Ne akard őt meggyőzni, ami tudom, hogy nem könnyű.

Visszaolvastam amiket írtál eddig ezen az oldalon. A hangulatingadozás sajnos nekem is van, és kiszámíthatatlan.
Szerelmeddel nem érdemes kibékülni? Vagy ezt már tőled kérdeztem? V.kivel írtunk már hasonlókat, hirtelen nem tudom. Ha bántalmazó, szavakkal, akkor nem szabad, nem is kell vele kibékülni. Nekem a volt férjem is bántalmazó volt, utána két pasi bántalmazó, kihasználó, aki most van, az első normális. Tehát lehet fejlődni nekünk is, hogy ne mindig hülyéket vonzzunk be..

Nem akarod megírni a történetedet?

Anyut nem igazán meggyőzni akarom, csak azt akarom, szeretném, hogy legyen egy normális kapcsolat, de nincs. Mi mindig csak vitatkoztunk. Mindenen. Soha semmiben nem értettünk egyet. És még ő kérdezi ez vajon miért van? Hát tudja, elmondtam miért: Csak nem akarja felfogni. Mindig azt éreztem, hogy engem "hülyének" néz, hogy nem vagyok elég jó, hogy nekem nem jó semmi amit csinálok. Pedig tanultam, diplomám is van, jó munkahelyem, fizum, saját lakásom ( abban sem segített senki hogy kell ezt intézni, de nem esett nehezemre ) gyerekem. Igaz ő nem úgy lett ahogy az meg van írva valahol, hogy anya apa gyerek, család. Én akartam magamnak és lett. De sosem gondoltam, hogy egyedül akarom felnevelni, hogy nekem majd nem kell szerelem. Aki most van, (volt) nem tudom mi lenne a helyes. Igen, bántalmazó, szavakkal. Nem vagyok rá büszke, de én is tettem mondtam olyat amit nem kellett volna, azt mondja eltaszítom magamtól, pedig ő mennyire nagyon szeret. Akkor meg minek iszik? Ha valamin összevitáztunk, akkor neki első az ital. De ő szerinte ez nem így van, meg hogy ez miattam van. Mindig engem hibáztat, én meg őt. SZóval nem tudom kinek van igaza. A történetem majd megírom, de nem is tudom hogyan kezdjek hozzá.

Én is szerettem volna, ha szeretett, megértett volna az anyám, de ez sajnos ritkán adatott meg, pedig én is éltem az életemet, ahogy tudtam, tettem a dolgomat sokáig. Tehát nyugodtan elhihette volna nekem, hogy van miért szeressen, de nem így volt sajnos. A halála előtt változott valamicskéket a dolog. De nem tudtam a halálával megbocsátani azt, amilyen volt velem..

Ha valaki alkoholista, az általában bántalmazó is, mert könnyebb másokat hibáztatni, mint szembenézni azzal, hogy neki az ivás a feszültségoldás, és tulajdonképp teljesen mindegy, ki van mellette, az mindig hibás lesz, aki mellette van. Én is ebben éltem, tudom, miről beszélsz. Bennem is tudott lelkifurdalást kelteni a férjem, szerintem azért vett el feleségül, mert látta, hogy olyan vagyok, akinek eleve bűntudata van. Akinek abúzusa volt gyerekkorában, az ilyen, hogy bűntudata van. Ha a viccet ismered, akkor attól is, ha piros sapka van rajta, akkor is, ha nincs.
Tehát először gyógyulni kellene, és utána lehet, hogy elhiszed, hogy megérdemelsz egy normális kapcsolatot. Nekem ez 54-55 éves koromban sikerült, de szerencsére fiatalos vagyok állítólag, és a felmenőim hosszú életűek, így még lehetnek szebb évek. Tehát sose add fel, és vedd magad körül olyanokkal, akik hisznek benned, mert először ez nagyon fontos. Ne engedd, hogy felesleges bűntudatba lökjön egy pasi, a te gyógyulásod, lelki békéd fontosabb annál.

A történeted meg majd összeáll benned, nem kell erőltetni, el jön majd az ideje, de biztos, hogy segít majd, ha leírtad, hogy magadnak is összefoglalod, úgy már kicsit kívülről is fogod látni.. Meg mi is jobban tudjuk majd, hogy mire reagáljunk veled kapcsolatosan..

Most már hivatalos! Úgyhogy le a lepellel!

www.facebook.com/events/417376591765156/..._t=plan_user_invited

Nem védeni akarom Őt, de nem tudom mi lenne a helyes. Nagyon szomorú és tanácstalan vagyok. Nem úgy kell elképzelni, hogy minden nap iszik. Dehogy, szóba sem állnék olyannal, Hanem csak ha valami nagyobb probléma van ( kb 4 szer volt így) és én ezt nem értem miért. Illetve tök szarul vagyok, mert szükségem van rá. De mindig mondja szeret, akkor meg hogy nem lehet ezt megoldani? miért nem tudjuk megbeszélni? Én egyedül vagyok a nagy világba. Ma voltam terápián, ma azt éreztem, hogy a pszichológus sem ért engem, meg nem is beszéltünk semmit sem az abúzusról, csak annyit, hogy nem szeretek haza menni anyuékhoz, meg mindig azt érzem, hogy tiszta ideg vagyok ha megyek oda, vagy nagy feszültség van bennem. De igazából nem is tanácsolt semmit. Nekem kell, hogy valaki megmondja már végre, hogy legyek túl mindenen? Nyafogok itt, pedig nem ilyen vagyok, vagy mégis???

Anoni Mara írta: Most már hivatalos! Úgyhogy le a lepellel!

www.facebook.com/events/417376591765156/..._t=plan_user_invited

:ajándék:

jelen írta: Nem védeni akarom Őt, de nem tudom mi lenne a helyes. Nagyon szomorú és tanácstalan vagyok. Nem úgy kell elképzelni, hogy minden nap iszik. Dehogy, szóba sem állnék olyannal, Hanem csak ha valami nagyobb probléma van ( kb 4 szer volt így) és én ezt nem értem miért. Illetve tök szarul vagyok, mert szükségem van rá. De mindig mondja szeret, akkor meg hogy nem lehet ezt megoldani? miért nem tudjuk megbeszélni? Én egyedül vagyok a nagy világba. Ma voltam terápián, ma azt éreztem, hogy a pszichológus sem ért engem, meg nem is beszéltünk semmit sem az abúzusról, csak annyit, hogy nem szeretek haza menni anyuékhoz, meg mindig azt érzem, hogy tiszta ideg vagyok ha megyek oda, vagy nagy feszültség van bennem. De igazából nem is tanácsolt semmit. Nekem kell, hogy valaki megmondja már végre, hogy legyek túl mindenen? Nyafogok itt, pedig nem ilyen vagyok, vagy mégis???

Kedves Jelen!
Látom jelen vagy éppen. Én elkezdeném írni a történetet a helyedben. Nem is kell mindjárt elküldeni, csak töprenkedj rajta.
Itt meg "nyafoghatsz" szabadon. Az is kell az embernek.... (na meg a pszichológus, ott is lehet sírni, meg bármit)

Anoni Mara írta: Most már hivatalos! Úgyhogy le a lepellel!

www.facebook.com/events/417376591765156/..._t=plan_user_invited

Ez tényleg szép kezdeményezés. Leírom a folyamatot, ami bennem lejátszódott, amíg eddig a mondatig eljutottam.
Alaine leírta e a történetét.
Te jó ég kitörlöm a bejegyzéseim. El lehet-e hide-olni a történetem. Senki nem kérdezett meg minket. Elmenjek-e rá. Nem, mert rosszul lennék. Végül is azok is rosszul lesznek, akik mind végighallgatják. Akkor talán nagyobb lesz az odafigyelés. Azért ez bőven sokkoló lesz. Egy színdarabnál durvább. Akkor biztos, hatásos lesz.
Háth hajrá!

Drága Karácsony! Köszönöm az őszinteséged! Tudtam, hogy nem lesz könnyű, egy-egy sajtómegjelenésnél is voltak ijedtségek.
A rengeteg történetnek egy része kerül csak felolvasásra, ez amúgy sokkal kisebb publicitás, mint az, hogy kint van az oldalon. Készítettünk a fórumból is válogatást, de még a nickneveket is leszedtük. Szóval nincs mitől félni. És gondolj bele, mekkora dolog ez! Egy éve még szinte senki nem tudta ebben az országban, mi az a szexuális abúzus. Ez most egy hatalmas lépés, egy színház, rengeteg színész, és nem utolsó sorban az UNICEF döntöttek úgy, hogy harcolnak velünk.
A helyszínen lesznek pszichológusok is, akik segítenek, ha kell. Még sok részletről kell egyeztetnünk, ha megtudom őket, akkor mesélek.

Hogy érted, hogy Alaine leírta a történetét?

Azt viszont tudnám kérni, hogy a történetemnél a nevem névtelenre módosuljon? Ez lehetséges vhogy?

jelen írta: Nem védeni akarom Őt, de nem tudom mi lenne a helyes. Nagyon szomorú és tanácstalan vagyok. Nem úgy kell elképzelni, hogy minden nap iszik. Dehogy, szóba sem állnék olyannal, Hanem csak ha valami nagyobb probléma van ( kb 4 szer volt így) és én ezt nem értem miért. Illetve tök szarul vagyok, mert szükségem van rá. De mindig mondja szeret, akkor meg hogy nem lehet ezt megoldani? miért nem tudjuk megbeszélni? Én egyedül vagyok a nagy világba. Ma voltam terápián, ma azt éreztem, hogy a pszichológus sem ért engem, meg nem is beszéltünk semmit sem az abúzusról, csak annyit, hogy nem szeretek haza menni anyuékhoz, meg mindig azt érzem, hogy tiszta ideg vagyok ha megyek oda, vagy nagy feszültség van bennem. De igazából nem is tanácsolt semmit. Nekem kell, hogy valaki megmondja már végre, hogy legyek túl mindenen? Nyafogok itt, pedig nem ilyen vagyok, vagy mégis???

Jelen, az alkoholistáknak sok fajtája van. Nem az a tipikus bennük, hogy mindennap isznak. Van, aki mindennap iszik, van, aki évente 3x, de akkor hetekig K. O. Ezen a kettőn kívül rengeteg variáció van piálásra. Nekem a férjemmel együtt 3 (!!!!) piálós pasim volt, egyik sem egyformán ivott. A lényeg az, hogy alkoholista = feszültséglevezetés leginkább itallal történik. Talán ez nem egy pontos definíció, de kb. ez a lényeg. Vannak erről könyvek, kb. 3-at elolvastam anno, hogy "megszakértsem" a pasijaimat.
Érthető, hogy ha ennyire egyedül vagy a nagyvilágban, ahogy írod, akkor akár egy alkalmatlan személybe is kapaszkodsz. Sajnos én is benne voltam ebben a helyzetben nyakig.
Nyafogjál ide nyugodtan, szerintem ez az oldal ezért is van, hogy végre valaki megértsen.
A hogyan legyél túl mindenen, az egy folyamat sajnos, " lécci" legyél türelmes önmagadhoz!

Más: Van, amikor jó a terapeutád, de most nem jött be a tegnapi ülés?