Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Sok-k!
Elolvastam a tegnapi cikket is Eperke, a gólyatáborosat, csak már komolyan sokkot kaptam mindentől. Ahogy Rotebeete is írta, ki kell pihenni. Igazából nehéz, mert nagyon dühös vagyok. Tüntetést szerveznék szívem szerint. Vagy némaként állnék egy táblával a varázslóképző (parlament) előtt.

Anoni Mara írta: Kiadtunk egy nyilatkozatot a sajtónak, izgatottan várom, lehozzák-e... Most rohanok, de majd bemásolom ide is!

Nagyszerű! Ha lehozzák még jobb. Ha nem, akkor is jó lesz valamire még azon kívül is, hogy internetes nyilvánosságot mindenképpen kap. Például jó lesz petárdának, na látjátok EZT nem hozták le......

Ezt küldtük ki rengeteg helyre, reméljük, lesz, ahol lehozzák:
T
Ahogy a médiában mindenütt olvasható volt, a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási per kapcsán Kitanics Márk igazságügyi szakértő azt nyilatkozta, hogy szexuális abúzus vádja esetén tízből három gyermek mond igazat. A Beszélj róla! projektet létrehozó csapat, az Anoni Mara Társaság az áldozatok nevében kikéri ezt az állítást, amelyet semmiféle kutatás nem igazol. Nyugat-Európai és észak-amerikai kutatások ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják: néhány százalékra tehető azon esetek száma, amelyekben gyermekek megalapozatlanul vádolnak meg szexuális bántalmazással felnőtteket.

Az ilyen, az áldozatokat hiteltelenítő kijelentések nagyon rossz hatással vannak a témát amúgy is tabuként kezelő közvéleményre. Elkeserítő, hogy ezzel foglalkozó „szakemberek” ilyen nézeteket vallanak, tudományos háttér nélküli állításokkal elferdítve a valóságot. A gyermekkori szexuális abúzust nehéz bizonyítani – hiszen a gyermek szava áll a felnőttével szemben –, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a gyermekek nem mondanak igazat.

A szakértőknek kötelességük lenne az áldozatok helyzetét megkönnyíteni azzal, hogy abban segítik őket: el merjék mondani, mi történt velük. Ám ha eleve hiteltelenítenek tíz esetből hetet, ne csodálkozzunk, ha az áldozatok inkább visszavonják a vádat, vagy el sem merik mondani.

A www.beszeljrola.hu oldalon olvasható történetek írói – valamennyien gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatai – joggal érzik egy ilyen „szakértői” kijelentés után, hogy őket is meghazudtolják, és életük rémálma válik valósággá: nem hisznek nekik.

Anoni Mara Társaság

Rövidítve ugyan, de már kint is van! Azért van remény...
index.hu/belfold/2015/02/26/szigetszentm...kerto_ellenvelemeny/

Anoni Mara írta: Rövidítve ugyan, de már kint is van! Azért van remény...
index.hu/belfold/2015/02/26/szigetszentm...kerto_ellenvelemeny/

Szuper!

Tok jo címlapon van...
meg az is..
Hogy volt orvosi bizonyítek, poligrafos vizsgalat..hetszer hallgattak ki a fiút...

Ha nem hisznek a gyerekeknek, amikor ennyi bizonyíték szól a szülők ellen, akkor ezek után más gyerek hogy mer bárkihez is fordulni, akit mondjuk "csak abúzálnak", de nem etetnek vele rovarokat, ami bizonyos kultúrákban amúgy is normális, és nem vernek színesre?

Sunny írta: Mara, Karácsony, Jelen, köszönöm szépen a válaszaitokat. Azt hiszem valóban kicsit túlreagálom, és emiatt bepánikoltam. De mindig ez van, mármint, hogy pánikolok, ha úgy érzem, hogy valaki akar tőlem valamit, és mindig rögtön megfutamodok. De az esetek 99%-ban meg is akarok futamodni, de ez most azért más, mert nem szeretnék, csak félek! Félek, hogy többet akar, és nem tudom neki megmondani, hogy én pedig nem, vagy ha sikerül megmondanom, akkor pedig bedühödik és bántani fog...tényleg irreális, de tényleg ettől félek. De tényleg hülyeség! Miért akarna bántani ő? Ha belegondolok abba, amennyire ismerem, nem feltételeznék róla soha ilyesmit, egyáltalán nem egy erőszakos, durva ember...nem is lettem volna akkor jóban vele régen. Szóval tényleg hülyeség. De jön a következő gondolat, hogy mi van, ha nem ismerem...aztán jön a következő gondolat, hogy úristen, csak egy ártalmatlan sörözésről van szó, minek így túl aggódni, de hülye vagyok...de aztán megint jön a következő gondolat, hogy mi van ha mégsem? ???
Azt hiszem, inkább befejezem a gondolkodást, és lesz, ami lesz.

Tudom, hogy ez régebbi bejegyzés, de mivel nem voltam, csak most olvasom. Én az esküvőm éjszakáján egy szemhunyásnyit nem tudtam aludni. Anyám egyszer be is jött, azt hitte, hogy magától az esküvőtől izgulok. Miközben nekem olyan gondolataim voltak, hogy mi van, ha nem is ismerem a leendő férjemet igazából. Hogy kiderül, hogy egy pszichopata, vagy aberrált, esetleg mutogatós bácsi, stb. Szóval szerintem nincs miért ostoroznod magadat. Ez van, ilyenek vagyunk. Én most már az ilyen szorongásrohamaimat egész jól helyre tudom tenni magamban. Egyszerűen tudatosítom magamban, hogy el fog múlni. Az más kérdés, hogy maga az érzés nehezen múlik, és az ember valahogy szenved tőle, de a racionalizálás ebben is segít néha. Azt hiszem, elmúlni nem fog, legfeljebb az ember megtanulja valahogy kezelni.

Amit nem értek, az a szeretteim agyonféltése. Konkrétan attól félek, hogy elveszítem őket, balesetektől, betegségektől. És azt nem értem benne, ez vajon hogy függ össze az abúzussal? Sokat töprengek ezen, talán azt remélem, hogy ha megfejtem, akkor majd elmúlik a szorongás.

Anoni Mara írta: Mit szóltok a szigetszentmiklósi ítélethez? A "szakértő" nyilatkozott, hogy 10 gyerekből 3 mond csak igazat...

Nálam nagyon kicsapta a biztosítékot.

Örülök Hajnalkám, hogy újra itt vagy!

m.nol.hu/belfold/szigetszentmiklos-1518715

Ebbe beépítették.

Anoni Mara írta: Rövidítve ugyan, de már kint is van! Azért van remény...
index.hu/belfold/2015/02/26/szigetszentm...kerto_ellenvelemeny/

Nagyon jó a nyilatkozat ,örülök, hogy kitették!

Én biztos padlót fogok, ha a szülők másodfokon még kártérítést is kapnak.
Nem bírok leszállni a témáról. Teljesen tönkretesz, a gyomrom is fáj az idegességtől. Ennyi frusztrációt rég éltem át. Mégis mit kezdjek vele?

www.nlcafe.hu/ezvan/20150225/szigetszent...-gyermekbantalmazas/

Nem győzhetnek Rotebeete. Nézd meg a cikket. Itt most a szakmának kellenne nagyon reklamálni. Megnézni Kitanics mennyire volt kompetenciakész.
Szerintem itt tényleg nagyon durva eltusolás megy.

karácsony írta: Örülök Hajnalkám, hogy újra itt vagy!

Köszi. Néha összesűrűsödnek a dolgaim, aztán meg nemrég beteg is voltam, de nem veszek azért el.