Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Én a háziorvosra gondoltam, nem a pszichológusra. Ahova most járok kb. havonta egyszer-kétszer, az speciálisan szexuális abúzussal foglalkozik 24 éves korig lányokkal. Ott nehéz lenne ezt eltitkolni. Ott nem titkolózom, de még nem jutottunk el mélyebbre... döcögősen megy idegen nyelven, magyarul se tudom néha, mit akarok megfogalmazni, nemhogy így... Zavaros.

Szóval a háziorvosról írtam, amikor azt mondtam, nem merem elmondani neki. Ő kezeli most a rejtélyes gyomorfájásomat és a székelési gondjaimat... Érdekes, hogy a gyomorfájdalom főleg a terápiás időpont közeledtével jön elő, ill. esténként amikor félek, rosszul alszom, meg zombikról fantáziálok. Nem érzem magam biztonságban, csak ennyiről van szó.

Gondoltam ez érdekelhet titeket:
www.origo.hu/itthon/20141020-magyarorsza...nemi-eroszakot.html#

Kedves rotebeete (nehéz ez a név, bocs ha rosszul írtam)
A háziorvossal nehezebb ezt megosztani. Teljesen egyetértek veled, és átérzem a helyzeted.
Voltam én is orvosnál, és vészesen magasnak érezte a pulzusom. Láttam az arcán a tanácstalanságot, és megfordult a fejemben, hogy talán bevallom neki, hogy mi a helyzet velem, és lehet csak pszichés eredetű. Amúgy is ez visszatérő problémám. De nem biztos, hogy mikor ott leszek el fogom tudni mondani.
Nem vagy könnyű helyzetben az biztos.

rotebeete írta: Én a háziorvosra gondoltam, nem a pszichológusra. Ahova most járok kb. havonta egyszer-kétszer, az speciálisan szexuális abúzussal foglalkozik 24 éves korig lányokkal. Ott nehéz lenne ezt eltitkolni. Ott nem titkolózom, de még nem jutottunk el mélyebbre... döcögősen megy idegen nyelven, magyarul se tudom néha, mit akarok megfogalmazni, nemhogy így... Zavaros.

Szóval a háziorvosról írtam, amikor azt mondtam, nem merem elmondani neki. Ő kezeli most a rejtélyes gyomorfájásomat és a székelési gondjaimat... Érdekes, hogy a gyomorfájdalom főleg a terápiás időpont közeledtével jön elő, ill. esténként amikor félek, rosszul alszom, meg zombikról fantáziálok. Nem érzem magam biztonságban, csak ennyiről van szó.

Ja, értem. Nekem az előző és a mostani HO-m is férfi. Meg se fordult a fejemben, hogy bármelyiküknek is beszéljek erről.

Most az jutott az eszembe, hogy talán nem kell részletesen beszámolni mindenről a háziorvosnak, csak megemlíteni, hogy pszichológushoz járok, mert néha van egy kis problémám. Csak, hogy képben legyen ezzel is, mielőtt véget nem érő kivizsgálásokba vágnék bele.
Mi a véleményed rotebeete?

karácsony írta:

Anoni Mara írta: Karácsony, jól emlékszem, hogy valahol azt írtad, filmes végzettséged van? Kéne nekünk egy kis segítség.

Szívesen segítek, bár sajnos nem ezen a területen helyezkedtem el.

Írsz nekünk egy e-mailt? Akkor elmondom, miről lenne szó.

Anoni Mara! "Anyukánk"! Ha készül valami doku film, vagy ilyesmi, akkor ugye szólsz nekünk????

Teljesen kiakadtam!Ma, most...egész napra kitalált a pasim programokat majd hazafele jövet megkérdezte, hogy átmegyek e hozzá. Nemet mondtam, mert van más dolgom is, meg még az eset óta nem érzem úgy, hogy a lakásán tudnék úgy teljes vágyamból lenni. Erre kikelt magából, h neki szüksége van az intimitásra, és egy hete legalább megállt a közeledes, megint elmondtam neki, hogy nekem ,hogy jo, és hogy amúgy meg ő találta ki az egész napot. Nekem egy ilyen helyzetre lelkileg fel kell készülnöm. Elkezdte az érzelmi zsarolást én meg folytattam, h jelenleg ez az én ritmusom, és neki jelen pillanatban az a baja, h én nem megyek át.Persze nem sexet akart, csak hogy együtt legyünk a lakásban összebújva és ezzel a kiakadásával nem volt épp meggyőző, felgyulladt a veszély lámpám, főleg, h azt erősítette bennem, h ő nem bír rám várni, és azt kérdezte, ami jo kérdés h én most egy szikrára várok. Kicsinal, és ugy valtunk el, h erősen nézett a szemembe és indulattal ismételgette, h akkor manj haza a magányodba, csináld a dolgod, és érezd magad egyedül. Hát lehet, hogy hagyom a francba...rendesen pánikroham előtti állapotba kerültem. Amúgy meg kezdtem újra kedvelni, hiszen szép napunk volt együtt..

Az a helyzet, hogy idekint a háziorvos nemcsak arra való, hogy kigyógyítson a náthából, meg kiírjon betegszabira, hanem itt a pácienseket meghallgatja, beszélgetnek... Ezért van az, hogy egy beteg bent ül vagy 20 percet nála. Itt nem rotálják a betegeket, hanem testileg-lelkileg gyógyítják, vagy próbálják. Ezért én gyanítom, ha elárulom, hogy terápiára járok, bele fog kérdezni. Nem azért, hogy belekontárkodjon, de egyszerűen érdekli. Nehéz elhinni, de itt a dokik tényleg érdeklődnek a páciens felől, és nem csak túl akarnak lenni a rendelésen. És a háziorvosom rendes, jófej pasi, idősebb, de kedves. Talán ha járok nála még néhányszor, akkor megpróbálom elmondani, de én olyan ember vagyok, aki hazudni nem mer, és ha belekérdeznek vagy belekényszerítenek egy ilyen helyzetbe, nem merem tartani a számat. És elmondom akkoris, ha nem szeretném. És egy férfi tanácsaira nincs szükségem, úgy érzem, Nem vagyok feminista, nem utálom a férfiakát, de egyszerűen vannak témák, amikről velük nem tudok beszélgetni.

Karácsony, nekem ez most kicsit zavaros volt. Igazából megsértődtél most? Vagy rosszul esett, hogy esetleg igazság van abban, amit mond? Hogy hazamész a magányodba? Néha az igazság fáj, néha pont az ellenkezője... Haragban váltatok el? Hagyj magadnak pár napot, biztos ki fogtok békülni, pár párkapcsolatban nem adnék tanácsot, semmi tapasztalatom nincs benne.

Azt hiszem ,az erőszakosság jött nagyon rosszkor, nem számítottam rá, azt hittem minden oké most...
Szombaton hajnalban pánikrohamra ébredtem, olyan mélyen zakatol bennem a félelem és valami feszültség van az agyamban ilyenkor, erre ébredni nagyon rossz és ilyenkor az a bajom, h egyedül vagyok, és úgy beporgok, h telefonnal a kezemben maszkalok, h kihívom magamra a mentoket, vagy epp h atcsongetek a szomszedhoz, persze egyiket sem csinálom. Azt hiszem elegem van...

süni írta: Sziasztok!
Beletapostak a lelkembe, tőrt döftek a hátamba, és arcon köptek. A bátyám felvette a kapcsolatot az "apánkkal", összejárnak, együtt a "család". A képeket megosztották az egyik közösségi oldalon. Írtam a bátyámnak, hogy nagyon vigyázzon a 10 éves kislányára, ne hagyja őket kettesben. Szerinte én nem mondok igazat, csak vádaskodom, és kitaláció a történetem, az életem.
Én azt hittem, hogy már nem érhet több meglepetés ebben az életben, annyi mindenen mentem keresztül az elmúl 41 évben. Óriásit tévedtem. A legszomorúbb, hogy ismét pszichológusra szorulok, mert ezt most nem tudom feldolgozni. Talán a várandósság miatt, de hyper-szuper érzékeny lettem.
Nem tudom megérteni, hogy miért bánnak így velem, mit ártottam nekik, miért gyűlölnek ennyire?
A legszomorúbb, hogy hiába a mostani boldog életem, még mindig azt vágyom, hogy a régi "családom" megértsen és szeressen. És hiába tudom az agyammal, hogy ez nem fog menni, a szívem ezt nem fogja fel.
Mit vétettem, hogy ennyit kell szenvednem? Mit vétettem, hogy ennyire megaláznak?

írj erről is a könyvben, hátha segít egy picit...

öregecske írta: Anoni Mara! "Anyukánk"! Ha készül valami doku film, vagy ilyesmi, akkor ugye szólsz nekünk????

Nem, semmi dokufilm nem készül. Nem vagyok híve az ilyen filmeknek, az áldozat kiszolgáltatásának, még akkor sem, ha ő szeretné. Rengeteg újságíró kérte, adjunk neveket, e-mail címeket, vagy legalább hadd "toborozzanak" itt, az oldalon. Sosem engedtünk a kérésnek. Másban gondolkodunk, ha van konkrétum, mesélek. Anyu

süni írta: Sziasztok!
Beletapostak a lelkembe, tőrt döftek a hátamba, és arcon köptek. A bátyám felvette a kapcsolatot az "apánkkal", összejárnak, együtt a "család". A képeket megosztották az egyik közösségi oldalon. Írtam a bátyámnak, hogy nagyon vigyázzon a 10 éves kislányára, ne hagyja őket kettesben. Szerinte én nem mondok igazat, csak vádaskodom, és kitaláció a történetem, az életem.
Én azt hittem, hogy már nem érhet több meglepetés ebben az életben, annyi mindenen mentem keresztül az elmúl 41 évben. Óriásit tévedtem. A legszomorúbb, hogy ismét pszichológusra szorulok, mert ezt most nem tudom feldolgozni. Talán a várandósság miatt, de hyper-szuper érzékeny lettem.
Nem tudom megérteni, hogy miért bánnak így velem, mit ártottam nekik, miért gyűlölnek ennyire?
A legszomorúbb, hogy hiába a mostani boldog életem, még mindig azt vágyom, hogy a régi "családom" megértsen és szeressen. És hiába tudom az agyammal, hogy ez nem fog menni, a szívem ezt nem fogja fel.
Mit vétettem, hogy ennyit kell szenvednem? Mit vétettem, hogy ennyire megaláznak?

Hú, ez rohadt nehéz lehet, Süni. Főleg a tízéves kislány miatt. Az anyukájával milyen a viszonyod? Vele kéne beszélned, a bátyád kihagyásával, mert láthatólag ő így védekezik: homokba dugja a fejét.
Amúgy pedig foglalkozz magaddal, azzal a kis élettel, amelyik ott fejlődik benned. Ez most mindennél fontosabb. És igen, biztosan szuper-érzékeny is vagy, de ehhez nem kell annak lenni, mindenkit megviselne ez a helyzet. Ismerem ezt a "régi-családom" érzést, de hidd el, előre kell nézned, nem hátra.

karácsony írta: Azt hiszem ,az erőszakosság jött nagyon rosszkor, nem számítottam rá, azt hittem minden oké most...
Szombaton hajnalban pánikrohamra ébredtem, olyan mélyen zakatol bennem a félelem és valami feszültség van az agyamban ilyenkor, erre ébredni nagyon rossz és ilyenkor az a bajom, h egyedül vagyok, és úgy beporgok, h telefonnal a kezemben maszkalok, h kihívom magamra a mentoket, vagy epp h atcsongetek a szomszedhoz, persze egyiket sem csinálom. Azt hiszem elegem van...

Nagyon sajnálom, hogy így alakulnak a dolgok... Az a kérdés, megér-e ez a pasi ennyit? Ha igen, akkor újra és újra el kell magyaráznod neki, hogy mi a helyzet, és hogy muszáj veled türelmesnek lennie (mással is annak kéne...). Az is kérdés, mennyire megbízható, ha felmész hozzá, tényleg beéri-e az öleléssel stb.

Meg tudod fogalmazni, miért nem akarsz hozzá felmennI?

Félek. Ha megérintene olyan helyen ,ami bennem most dühöt váltana ki, az végzetes lenne. Előjött megint egy emlekem, h nagyon fiatalon felmentunk ket srachoz a b.nommel, es az egyik egy kest vett elo es a harisnyamon kezdte el felhuzni nem mondom hova...Ez sem jott jokor, de ha nem jott volna is felnek.